Képgaléria

Ide fogom felrakni a képeimet(folyamatosan frissül)!

12.rész-Széthullott remény

Az ősz az egyik legszebb évszak.Színes levelek mindenhol.Még az utakon is.Ezért az igazgató elrendelte,hogy hétvégén tisztítsuk ki a parkot.
-Fújjj!Giliszta!-undorodott Violetta.-Mit keres ez itt?
-Az avarban sok van!-magyarázta Paula.
-Szerintem inkább szedd össze a faágakat!-ajánlottam.Violetta elkezdte felkapkodni az ágakat a földről.
-Nocsak,nocsak!Kiket nem látok!-szólalt meg a hátunk mögül Brigitta.
-Nem vagyunk rád kiváncsiak!-válaszoltam.
-Az nem baj!Én se szoktam bénákkal csevegni!-mondta és elvonult.Ekkor megvillant a karkötőm.
-Nekünk most mennünk kell!-jelentettem ki.
-Én örködöm!-ájánkozott Paula.Elmentünk a viskóba.Kinyitottam a könyvet:
Mia:Kicsi patakok
Violetta:Hatalmas folyamok
Mia:Mind egy helyről fakad
Violetta:Kincsed ott akad!
Sárga fény és:
-Ahhhhhh. . .-Violetta belehuppant egy levélkupacba.A falevelek széthullottak.
-Komolyan mondom a te landolásaid nagyobb bajt hoznak,mint Miáé!-háborodott fel Yuko.
-És sokkal puhábbak is!-nevettem.-Látom kertészkedtek!-néztem szét a palota kertjén.A tündérek zsákokba tették a leveleket.
-Igen!A tavasz után az ősz az egyik legtöbb "gondoskodást elváró"évszak!-magyarázta centopiai barátnőm.
-Mo hol van?-kérdeztem.
-Segít zsákot hordani!-Yuko rámutatott a zsákokat hórdó fiúkra.Mo is ott volt.Két zsákot is vitt.Húh,milyen erős!
-A jóslat így szól:Kicsi patakok. . .
-Hatalmas folyamok. . .
-Mind egy helyről fakad. . .
-Kincsed ott akad!-fejezte be Violetta.Yuko elgondolkozott.
-Talán a Virágkehely-öböl!Onnan fakad a Riano-folyó is!-mondta végül Yuko.
-Ó,sziasztok!Észre se vettelek titeket!-kiálltott Mo.-Mit mond a jóslat?
-Azt ,hogy a gyöngyöt a Virágkehely-öbölben kell keresnünk!-magyarázta Violetta.-Gyere Azúra!-iskolatársam felült Onchaora és ölébe vette a kissárkányt.Elindultunk.Útközben Mo mellé repültem.
-Mit is akartál mondani?-kérdeztem.
-Mondani?-tudakolta ő.
-Tudod!A múltkor!-feleltem.
-Ja, ööö. . .-Mo megvakarta a fejét.-Azt,hogy nagyon ügyes voltál,hogy elüldüzted a munculusokat.-nagyot sóhajtott.
-Értem.-mondtam csalódottan.Egyszerre minden reményem elszállt.Mo ugyanúgy  tekint rám,mint Yukora.Múltkor,este egy pillanatra azt hittem,hogy Mo szemében több vagyok,mint egy barát!Ezek szerint nem.
-Ez tényleg úgy néz ki,mint egy virágkehely!-ámuldozott Violetta.Leszálltunk.Azúra elkezdett szimatolni.

11.rész-Tánc és még valami

A munculusok rám néztek.Az egyik kezében észrevettem a gyöngyöket.
-Hé!-kiáltottam és rájuk céloztam a vízlövettyűvel.Az egyiket lelőttem.A másik 3 megindult felém.Egy kígyó eltalált,összekötözte a lábamat.Elestem.A munculusok elindultak kifele.Egy dolgot azonban elfelejtettek!A kezemmel lehúztam a kígyót a lábamról.Placs,placs!Már csak 1 katona maradt.
-Mia elkést. . .-kezdte Yuko,de észrevette a munculust.Lelőtte.Megfordultam.
-Lekéstem?-kérdeztem.Barátnőm bólogatott.Bementünk a bálterembe.Leültem.Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?A királynő mellém telepedett.
-Te nem akarsz táncolni?-tudakolta.
-De igen!Csak ilyen ruhában!-sóhajtottam.A virágok teljesen lejöttek róla a harc közben.
-Nem probléma!Gyere!-intett Mayla.Felmentünk a hálószobába.Egy hatalmas franciaágy volt benne és néhány szekrény.A királynő kinyitott egyet és elkezdet benne keresgélni.Csakhamar egy csodaszép ruhát húzott elő.
-Annyi idős lehettem,mint amikor viseltem.-mondta.Felvettem.Mintha rám öntötték volna.
-Húh!Köszönöm!Ez a ruha meseszép!-ujjongtam.
-Várj csak!-Mayla egy rózsaszín cipőt vett elő.-Ezt is vedd fel!-lerohantam a lépcsőn.Megpördültem.

-Mo herceg!-szólt az egyik tündérlány.-Nem akarsz táncolni?
-De!-válaszolt Mo.-Csak várok vala. . .-beléptem a bálterembe.-Mia!
-Igen?-kérdeztem.
-Nincs kedved táncolni?-tudakolta a herceg.
-Szíves örömest!-feleltem.Táncoltunk.Észre se vettem az idő múlását.Mo egyszer csak kivezetett a kertbe.
-Szeretnék neked mondani valamit!-mondta.
-Mit?-kérdeztem.A szívem majdnem kiugrott a helyéről.
-Azt,hogy olyan okos vagy . . .meg szép és. . .-kezdte,de a karkötő jelzett,hogy mennem kell.
-Sajnálom,majd elmondod máskor!-berohantam.Ja,igen kitaláljátok ki lett a hercegnő?Violetta!-Remélem összegyűjtötted a virágokat!Mennünk kell!-mondtam.
-Hát persze!-kiáltott és felállt.Megnyomtam a karkötőmet.

-Mi legyen a ruhámmal?-kérdeztem,amint megérkeztünk.
-Jó így!-válaszolta és elmosolyodott.
-De hát tiszta. . .-megakadtam.A királynő ruhája volt rajtam!-Akkor menjünk!-beértünk a party-ra.Mindenki engem nézett!
-Tanárnő!-szólt Violetta.-Azt hiszem Brigitta rosszul van!-s valóban:Violetta unokatestvérének feje kékes-zöld árnyalatot tükrözött.

10.rész-A hős

-Kész vagy? -kérdeztem Paulát.
-Igen!-válaszolt.
-Akkor menjünk!-mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Tényleg jól áll rajtad ez a ruha!-nézte ámulattal az új ruhámat.
-Ugye?Violettának kitűnő érzeke van az ilyenekhez!
-Tényleg azt mondod,hogy a barátod lett?-kérdezete,miközben végig sétáltunk a folyosón.
-Persze!-jelentettem ki.Már majdnem megérkeztünk a tornaterembe,ahol a bált tartották amikor feltünt Brigitta.
-Ó,hogy kicsípte valaki magát!-mondta gúnyosan és "véletlenül" rám öntötte az üditőjét.-Upsz!-nevetett.
-Jajj!-kiáltottam.
-Mi. . . - Violetta szája tátva maradt.Végül összeszedte magát.-Ha piszkálni akarsz,akkor azt velem tedd meg!-szidta az unokatestvérét.
-Na,mivan?Csak nem a barátnőd?-kezdte Brigitta.
-Szégyelhetnéd magad!-Violetta levegőnek nézte rokona mondatait.
-Te is?Stréberrel csak a bénák barátkoznak!-folytatta ellenségem.Magamra néztem.Hát ezt ma már nem tudom viselni!Ekkor felvillant a karkötőm.
-Violetta dolgunk van!-szóltam.
-Mindjárt!-felelte.Valószínüleg azt hitte,hogy a ruhát akarom kimosni.Az agyam megállás nélkül járt.Gyerünk Mia!Találj ki valamit!Hopp!Megvan!
-De a halad rosszul érzi magát!-mondtam.
-A micsodám?-kérdezte.
-Tudod Centopia!Az aranyhalad!-alig bírtam megállni,hogy ne húzzam mosolyra a szám.
-Ó!-kiáltott fel és Brigittához fordult.-Majd késöbb megbeszéljük!-mondta és faképnél hagytuk a többieket.
-Jó voltál!Mint mindig!-suttogta a fülembe.Leültünk egy padra.A jóslat ez volt:
Mia:Példaképek terme,
Violetta:A hazugok verme,
Mia:Ne bízd el magad,
Violetta:Van még feladat!
A szokásos fény és már át is változtunk.
-Aaaaaa!Aúúú!-Violetta nagyot huppant,az alapozó pedig szétszóródott.
-Huuhh!Csak nem megint Pirosvirághercegnő-bál lesz?-kérdeztem.Végig tekintettem a kidíszített báltermen,ahol a tündérlányok éppen öltözködtek.
-De bizony!-tünt fel Yuko.-Beneveztek?
-Lehet,de előbb keressük meg a gyöngyöt!-mondtam.
-Pirosvirág mi?-érdeklődött Violetta.
-Hercegnő-bál!Ahol az ifjú lányok bemutatják ügyességüket,bájukat és szépségüket!Végül Mo kiválaszt belőlük egy Pirosvirághercegnőt!A nevezéshez szivárvány virág szükséges!-oktatta Yuko.-Azért nektek is szedtem!Mi a jóslat?
-Példaképek terme. . .
-A hazugok verme. . .
-Ne bízd el magad. . .
-Vam még feladat!
-Ez könnyű!A Bölcsesség-barlangja!Mo kint van a palota előtt!-felelte Yuko.Útközben felszedtük Mot.Úgy döntöttünk ma sétálunk,mert Onchaot "lefoglalták" a tündérlányok.Sárkány üvöltést hallottunk.
-Meg nézem mi az!-ajánkozott Mo és elrepült.
-Mia!-kezdte Yuko.-Szerinted én vagy te tetszel jobban Monak?
-Te!Veled több időt tölt és tölteni is fog!-válaszoltam.
-Ne butáskodj!Rólad képe is van!Az erszényében hordja!-mondta.Lefagytam.Egy pillanatra.Aztán a többiek után szaladtam.
-Ne viccelj!
-Nem viccelek!-ekkor megérkezett Mo.
-Csak vad sárkányok voltak!Miről beszélgettek?-kérdezte.
-Magánügy!-mondta Yuko.
-Aha!Értem!-Mo megvakarta a fejét és vállat vont.
-Azt hiszem megérkeztünk!-egy hatalmas barlang tátongot elöttünk.Bementünk.A falra nevek voltak írva.
-A hősök neve!-ámuldozott Yuko.
-Jé,Mia!Itt a neved!-kiáltott Violetta.
-Persze!Mia is hős!-felelte Mo és rám nézett.Upsz!Azt hiszem elpirultam!
-Arra lent vannak a hazugok!-mutatott egy mélyebb nyílásba Yuko.
-Gargona ott van?-kérdezte iskolatársam.
-Lehet!-tűnődött Mo.
-Ki írja fel ezeket a neveket a falra?-tudakoltam.
-A pánok legvénebbjike!Csak a pánok látták!Este szokot ide jönni!Ohhhh. . .-Yuko megcsúszott valamiben.Az a valami pedig. . .
-A gyöngy!-kiáltottunk egyszerre.Mo felvette és az erszényébe rakta.
-Ez könnyű volt!Most menjünk vissza!-mondta.
-Gyerünk Yuko!-szurkoltunk Violettával.Centopiai barátnőm éppen kilőtte a céltáblákat.Kissé üggyel-bajjal ,de végig ment a gerendán.
-Ez!Az!-mondtam.-Most te jössz!-intettem Violettának.Bár meg volt a gyöngy a jóslat másik fele nem tetszett nekem!Ne bízd el magad,van még feladat!Nem értem!Hangokat hallottam a másik szoba felől.Kimentem megnézni mi az.Jobb ha óvatosak. . . .munculusok!

Köszönet

Egy napja több,mint 200 oldalmegjelenités volt.Ma (csak) +14,de lesz még szerintem délután.10 országból:Magyarország,Oroszországi Föderáció,USA,Hollandia,Ukrajna,Argentína,Ausztria,Franciaország,Marokkó,Venezula.
A többség rákereséssel,de volt aki egy oldalról.Szeretnék köszönetet mondani a www.gyakorikerdesek.hu, "Ki illik jobban Mo-hoz a Mia és én c. mesesorozatban?Mia vagy Yuko?" kérdés kiírónák!Igyekszem,hogy jó legyen!Megnézték innen is: blogstaring.pw (????????).Olvasták asztaligépről,laptopról,okostelefonról,tabletről és iPad-ról is.Ahoz képest,hogy a 0-ból indulta egész jó!Köszönöm!Küldök nektek pár vicces képet(remélem jók lettek)!

9.rész-Barátok

Már jó félórája ülhettem a lyukban.Hirtelen meghallottam Violetta hangját.
-Mia!?-kiálltott.
-Itt vagyok!-válaszoltam.
-Mia!De jó,hogy megtaláltalak!Hogyan jutsz ki?-kérdezte.
-Törj le egy ágat!-ajánlottam.
-De,hiszen az koszos!Letörik a körmöm!-panaszkodott.Éppen leakartam szidni az "Ugyan,nem halsz bele!" mondattal, amikor reccsenést hallottam.Letört egy ágat!Violetta beleereszkedet a sárba és lenyújtotta!
-Nem érem el!-siránkoztam.Iskolatársam lejjebb ereszkedett.Megcsúszott és seggre huppant,de nem zavarta megfogott egy gyökeret,hogy le ne essen és letartotta a botot! Már elértem!Ekkor megérkezett Yuko és Mo.Valószinűleg Violetta jelzett nekik!Mo kisegített.
-Megvagy?-kérdezte.
-Igen!Kaphatok egy unikorniskönnyet!A másik világban hagytam a nyakláncom!-mondtam.Yuko odatartotta az övét.-Köszönöm!-a szárnyamra cseppentettem.Kerestem egy botot és kihalásztam a gyűrűt.Azúra körülugrálta a lyukat.
-Nyugi,már kiszedtem!-mondtam és odatartottam a gyűrűt a szeméhez.Ám kis barátom nem hagyta abba.
-Lehet,hogy van valami más is az üregben!-jelentette ki Violetta és belenyúlt a lyukba.Felcsillant a szeme.-Megvan!-kiálltotta és kiemelte a gyöngyöt.
-Remek, akkor mehetünk fürödni!-ujjongot Yuko.

Amikor kiértünk a partra a király és a királynő már ott volt.
-Ó,látom megtaláltok a gyöngyöt!-mondta Rahnor.
-Igen!-válaszoltam és odaadtam a kincset.-A Szarv-szigeten volt!
-Remélem nem estetek be abba  a gödörbe, amit a sárkányok WC-nek használnak!-aggódott Mayla.
-Öööö. . . Mia!Nekünk most nem kell menni valahova?-kérdezte Violetta.
-De!-mondtam és beleugrottam a tengerbe.
-Atombomba!-kiálltotta iskolatársam és belecsobbant a vízbe.
-Hé!Várjatok meg minket!-ordibált Yuko.
-Ki akar játszani "Ki bírja továbbot"?-tudakolta Mo.
-Hát,mi sajnos nem!-szomorkodtam és a villogó karkötőmre mutattam.
-Sziasztok!-kiáltottuk.
-Viszlát!

Megérkeztünk.
-Na,Mia mit szólsz ehez!-kérdezte Violetta és egy kék ruhára mutatot.Felpróbáltam.
-Nekem tetszik!-ujjongtam.
-Szerintem is jól áll!-mondta.
-Akkor ez lesz az!-tettem hozzá.Kifizettük.
-Violetta!-szóltam.
-Igen?
-Barátok?-kérdeztem és középre helyeztem a kezem.
-Barátok!-válaszolta és ráhelyezte a kezét az enyémre.

8.rész-Szarv-sziget

Éppen a folyosón sétáltam amikor:
-Mia!Várj!-kiáltotta Violetta.
-Igen?-kérdeztem és megfordultam.
-Holnap lesz az évnyitóibál,amit én rendezek!-kezdte és egy meghívót nyomot a kezembe.-Remélem eljössz!-mondta.Bár elszerettem volna menni mégis így szóltam:
-Nem lehet.
-Miért?Más programod van?
-Nem,nem!Nincs egy normális ruha amit felvehetnék!
-Ó,csak ez a gond?-nevetett Violetta.-Ezt el tudom intézni!

Kiszálltunk a limuzinból.Violettével shoppingolni mentünk,a város legelőkelőbb plázájába.Végig haladtunk a kirakatok előtt.Végül megálltunk egy hatalmas bolt kapuja előtt.
-Lady ruhatár!-olvastam.
-Igen!Itt biztos találunk neked ruhát!-mondta iskolatársam éa behúzott a boltba.
-Estélyi,esküvői,koszorúslány. . . .party ruhák!Ez az!
-Wow!Itt aztán sok ruha van!-mondtam.
-Gyere keresgéljünk!-szólt Violetta.Végig haladtam a ruhák között,amik szín szerint sorba voltak rendezve.A sárga színnél jártam,amikor a karkötőm világítani kezdett.Gyorsan kikaptam egy neonsárga ruhát és behúztam Violettát egy öltözőbe.
-Te aztán mindig félre tudsz vonulni!-dicsért meg és a ruhára nézett.-De ezt ugye nem akarod megvenni?
-Dehogyis!Csak ez volt a legközelebb!-válaszoltam.Kinyitottam a könyvet a jóslatnál:
Mia:Tengeren túl,nem túl messze,
Violetta:Oda menni mersz-e?
Mia:Ott  van amit keresel,
Violetta:A kősziklákban elesel!
Egy sárga csík és már zuhantunk is.
-Aaaaaaaahh!-sikított Violetta és belecsobbant a vízbe.Nekem sikerült repülnöm.A tengerparton voltunk.Színes pálmafák,arany homok és azúrkék tenger fogadott minket.A távolban kis sziget.Tengeren túl,nem túl messze. . .!Ott lesz a gyöngy!Ide kell hívnom Mot és Yukot!Éppen megakartam nyomni a gyűrűmet amikor észrevettem,hogy mások is vannak itt!Nem messze két alak fürdött.Mo és Yuko?Igen!Ott van Onchao is!
-Gyere . . .-most vettem észre,hogy Violetta fürdőruhában van.Magamra tekintettem.Én is abban voltam!-Ott van Mo és Yuko!-a két alakra mutattam.Éppen labdáztak.Egy kék folt feléjük repült és elkapta a labdát.
-Úgy látom Azúra is!-nevetett iskolatársam.
-Hellósztok!Jó a víz?-kérdeztem amikor majdnem odaértünk.
-Mia!Violetta!-kiáltották.
-Mi a jóslat?-tudakolta Mo.
-Tengeren túl,nem túl messze. . .
-Oda menni mersz-e?
-Ott  van amit keresel. . .
- A kősziklákban elesel!
-Szerintem azon a szigeten lesz!-mutattam a távoli földdarabra.
-A Szarv-szigeten?Biztos, ott sok szikla van!-válaszolta Yuko.
-Hát akkor menjünk!-kiáltottam és felrebbentem.

-Meg is érkeztünk!-mondta Mo.
-Itt tényleg sok kő van!-csodálkozott Violetta.
-Yuko,Violetta ti menjetek arra!-mutattam az egyik irányba.-Én megyek Azúrával arra!Mo és Onchao pedig erre!Elindultunk.
-Gyerünk!Koncentrálj!-bíztattam a kissárkányt.Körülnéztem,szép sziget. . . aúúú!-egy gyümölcs ráesett a fejemre.Tiszta gyümölcsnedv lettem!Levettem a gyűrűmet.A pillangó nem is láttszott rajta.Ahogy letöröltem kiesett a kezemből bele egy lyukba.
-Ahhhhh. . .-megpróbáltam kiszedni,de nem sikerült.Eszembe jutott,hogy egy faággal kipiszkálhatom!Hátra léptem,de megbotlottam egy kősziklában és egy sáros gödörbe estem.
-Aúúú. . a szárnyam!-nagyon fájt.Mos hogyan jutok ki?Megvan az unikornis könnynyaklánc!A nyakamhoz nyúltam!Jaj ne hol van!?Levettem amikor egy piros ruhát próbáltam fel!Ilyen nincs!Ekkora pechet!
-Azúra!-hívtam.Csakhamar meg is érkezett.-Hívd ide Violettát!-a sárkány elrepült.Remélem gyorsan megérkeznek!

7.rész-Azúra

Csakhamar meg is érkeztünk.
-Uuuhhh. . .mennyi bimbó!-mondtam.-Itt aztán keresgélhetünk!
-Onchao nem érzi meg hol van?-kérdezte Yuko.Onchao elkezdett szimatolni,de végül megrázta a fejét.-Na,ne!-ebben a pillanatban sárkány hangokat hallottunk.
-Mindenki!Az erdőbe!-kiálltotta Mo.Vad sárkányok repültek el fölöttünk.A munculusok pedig üldözték őket!Jól megnéztem a sárkányokat.Három zöld és egy. . .
-Kékség!-jelentettük ki Moval és Yukoval.
-Jaj ne!Elkapták!-kiáltott Violetta.-Tennünk kell valamit!
-Nem lehet!A munculusok többen vannak!-figyelmeztette Yuko.A "zombik" elhurcolták az új állatokat.Kimentünk arra a helyre ahol Kékséget elkapták.Egy kő volt ott.Nem is kő,hanem egy tojás!
-Biztos Kékség kicsinye!-szólt Mo.A sárkánytojás megrepedt és egy kis bébisárkány kukucskált ki belőle.Tényleg Kékség volt az apja,mivel neki is volt egy kék csík az orrán!A kicsi elkezdett sipítani.
-Szegény!Azt kérdezi hol vannak a szülei!-sajnálkozott Violette és a korábbi sárkányfélelmét elfelejtve ,karjaiba vette Kékség2-őt.
-Te érted amit mond?-kérdeztem.
-Persze!-válaszolta iskolatársam és félre hagyva a témát így szólt:-Elnevezlek Azúrának!
-Kislány?-érdeklődött Mo.
-Igen!-Violetta letette.-Gyere próbálj meg repülni!-a kicsi verdesett a szárnyaival,majd felvisítot.-Mi az,hogy nem megy?Sikerülni fog!-bíztatta.
-Ööö. . .nem szeretném megszakítani ezt a pillanatot,de gyöngyöt kéne keresni!-tette hozzá Yuko.
-Gyere!-mondta Violetta és újra felvette a bébit.
-Oké!Szóval valahol itt lesz a gyöngy!-mondtam és végig tekintetem a bimbó rengetegen.Elkezdtünk keresgélni.Végig nyitogattuk az összes bimbót amit láttunk,de gyöngyöt azt nem találtunk.
-Hé,várj!Hová mész?-törte meg a csendet Violetta.Azúra felmászott egy bimbóra.A kis virág lekókadt a sárkány súlya alatt.-Nem szabad!Tönkre teszed!Azúra!-szidta iskolatársam.-Gyere le!-elkezdte húzni a kicsit,de az nem mozdult.A bimbó szára nem bírta sokáig és elszakadt.A virág kinyílt és egy kékes-zöld golyó gurult ki belőle.
-A gyöngy!-kiálltottam.-Azúra megtalálta!-a kislány addigra már a réten játszott.Mo eltette a kincsett és leültünk a bimbók közé.
-Hát ez is megvan!-sóhajtott Yuko.
-Nem kell mennünk?-tudakolta Violetta.
-Nem.Az a részét nem értem a jóslatnak ami. . .-kezdtem,de a munculusok meglátogattak minket.
-Be az erdőbe!-kiálltottam.
-Azúra!-Violetta a rétre rohant.
-Várj!-utána kaptam,de nem sikerült elérnem.A munculusok körbevették őket.
-Vizünk van?-kérdeztem.
-Van ,de nincs tartalék!-sóhajtott Mo.
-Hé,van a közelben egy patak!Ott megtölthetjük!-ajáánkozott Yuko.Már éppen indulni akartunk amikor,eszembe jutott a jóslat.
-Az a patak kiszáradt!-mondtam.
-Láttátok?-kérdezte Yuko.
-Nem,de a jóslat szerint:"vigyázz,mert víz nincs!"!-válaszoltam.
-Akkor muszáj kockáztatni!-tette hozzá Mo.A munculusokhoz repültünk.
-Hékás!Itt vagyok!-szólt oda Yuko.A katonák utána szaladtak.Mi Moval kilőttük Violetta és Azúra őrzőit.
-Gyorsan be az erdőbe!-kiáltottam.A sűrű ágak között a munculusok nem tudtak követni,így csakhamar elfogytak.
-Ez meredek volt!-mondta Yuko.
-Jajj. . .mennünk kell!-Violetta a karkötőmre mutatott.
-Hát,akkor sziasztok!-köszöntem.
-Viszlát!-búcsúzott Yuko és Mo.

6.rész-Lovasoktató

-Rendben lányok!Most hadd nézzem a pirulettet!-kezdte a balett oktató és végignézett minket.-Rosie kicsit lágyabban,ha kérhetném!Ó,Mia tökéletes!Violettáé szintúgy!Lányok kérlek gyertek ide és mutassátok meg a többieknek is!-kimentünk.Egy pirulett után mindenki tapsolt nekünk!Violettát értem,hiszen ő biztos járt kiskorában balettre,de én nemtom kitől örököltem a tudásomat!
-Köszönöm lányok,mehettek!Jövő héten várok mindenkit ugyanitt!Öltözhettek!-intett a tanár és mindenki kirohant.Gyorsan felöltöztem.A karkötőmet a táskámban hagytam.Még tanulnom kellett.Útközben mellém állt egy szőke lány és így szólt:
-Köszike!
-Miért?-kérdeztem.
-Az unokatestvérem biztos leégett,hogy egy ilyen stréberrel táncolt!
-Unokatestvéred?Nenene. . nem értem!-felelet helyett faképnél hagyott.
-Úgy látom megismerkedtél Brigittával!-monda Violetta.És rám nézett.-Minden áron le akar égetni!Pedig az unokatestvérem!Most gondolom kikürtöli a világba,hogy veled táncoltam!-az "udvarhölgyei" eközben mellégyültek.
-Várj én nem. . .-kezdtem,de közbeszólt.
-Haggy most békén!
-Igen,neked is van dolgod!Ó!Úgy látom SMS-ed érketett!-mondta Violetta egyik "hódolója" és a táskámra mutatott,majd elvonult Violetta után.SMS-em?Kiküldhet most ne. . . majdnem elnevettem magam.Csak a karkötőm világított!Csak!Miket beszélek!Eszembe jutott egy terv!
-Violetta!-kezdtem.
-Már megint mi az?-tudakolta és megfordult.
-SMS-t kaptam Mo-tol!Az írta azonnal mennünk kell!-a szájam elé tettem a kezem,nehogy el kezdjek nevetni,ugyanis Violetta "udvarhölgyei" olyan bamba képet vágtak,mint ha azt mondanám most megyek férjhez.
-Mo a fiúd?-kérdezte az egyik.
-Öööö. . .nem igazán. . . -mentegetőzött Violetta.
-Ő Violetta lovasoktatója!-mondtam.
-Együtt jártok lovagolni?-kérdezte újra.
-Neeem. . .csak én régebben jártam és megvan neki a számom!Violetta még új és . . .és nem tudja a telefonszámát, de tudja ,hogy egy iskolába járunk és engem keres fel!De ez alkalommal biztos megkérdeze Violetta számát!Vagy nem.Kicsit felejtős!-huhhh ez meredek volt.
-Akkor menjetek csak!Biztos fontos!-jelentette ki az "udvarhölgy".Amikor Violetta mellém ért megkérdeztem:
-Dühös vagy?
-Csak voltam.Miközben kihúztál a pácból rájöttem,hogy nem a te hibád!Ez az SMS-es ötlet szuper volt!
-Köszi!Nem könnyű téged kirabolni az "udvarhölgyeid" közül.Már bocsánat!-magunkra zártuk az ajtót a vécében.
-Az unokatestvéred mióta jár ebbe a suliba?-kérdeztem.
-Év eleje óta!Szörnyű!-mondta.Kinyitottam a könyvet és elolvastam a jóslatot:
Mia:Hol magas hegyek állnak,
Violetta:Ott szép bimbók várnak!
Mia:Bennük van a kincs,
Violetta:Vigyázz, mert víz nincs!
Elmondtuk és a szokásos fény vett körül.De mi az ,hogy nincs víz?

A királynő épp egy létrán állt és a díszeket akaszgatott fel.
-A király biztos meglepődik, ha ezt meglátja!-nevetett Yuko.
-Kivéve,ha Mia és Violetta nem most érkezik!-mondta Mo,de ebben a pillanatban. .
-Aaaaaaaaaa. . . !-Violetta ráesett Maylára a létra pedig eldőlt és magával rántotta a díszítést.
-Kell neked beszélni!-felelte mérgesen Yuko.Én is megérkeztem.Megint sikerült repülnöm,de ahogy előre szálltam nem figyeltem a kötélre,ami rám csavarodott és lezuhantam.
-Mia!-kiáltott Mo.-Nem esett bajod?-felsegített.A szemébe néztem. . .
-Halihó,erre most nem érünk rá!-Yuko széthúzott minket.
-Ööö. . . izé!-dadogott Mo.-Mi a jóslat?
-Hol magas hegyek állnak. . .
-Ott szép bimbók várnak. . .
-Bennük van a kincs.  . .
-De vigyázz,mert víz nincs!-fejezte be Violetta.-Elnézést a rumliért!Segítek rendet rakni!-ajánkozott.
-Nem!Ti most menjetek a gyöngyöt keresni!-vetette el az ötletet Mayla.-Én addig megcsinálom ezt!-elindultunk kifele.
-Azt hiszem a jóslat az Ezervirág-hegységre utal!-mondta Mo.
-Igen!Ott vannak nagy hegyek!A tövükben sok bimbó nyílik ilyenkor!-tette hozzá Yuko.
-Hát akkor men. . . Onchao!-az unikornis a palota előtt legelészett.Odamentem hozzá.-Hát itt vagy öreg fiú!-megsimogattam a buksiát.
-Hhh. . .  jellemző!-sóhajtott Yuko.
-Miért?Olyan szép amikor mosolyog!-mondta a herceg.
-Azta,unikornis szárnyakkal!-ámuldozott Violetta.-Felülhetek rá?
-Az jó ötlet!-ért ide Mo.-Elszállíthatna,mint régen Miát!-Violetta felkapaszkodott.
-Vhaaa. . .Oksa meg van!
-Rendben!Kapaszkodj meg a sörényébe és. . .-eközben Yuko mellém állt.
-Tisztára,mint egy lovasoktató, nem?-suttogta.Ezen nevetni kezdtem.Eszembe jutott,hogy mivel húztam ki Violettát a pácból.Ezek szerint nem is hazudtam.
-. . . most pedig utasítsd!-fejezte be Mo az oktatást.
-Onchao!Szállj!Vhaaaa!Ne!Lassíts!-kiáltogatot Violetta.
-Á,nem jól oktattad!-jelentette ki Yuko és Onchaoék után szállt.
-Gyere,menjünk!-mondta Mo és a kezét nyújtotta.Én megfogtam és felszálltunk.

(Figyelem!Programom lesz!Legközelebb pénteken tudok jelentkezni!)

5.rész-A megoldás

-Akkor mire várunk!-kiáltotta Yuko és felrepült.
-Hé, és velem mi lesz?-kérdezte Violetta.
-Hát. . . nem is tudom.-mondta Mo.
-Gyere!-intettem.-Eszembe jutott valami!-Violette megkapaszkodott a karomba.Felvittem egy fára.
-Vhaaaaaa. . . !Ez biztos jó ötlet?-kérdezte.
-Igen!Kapaszkodj!-feleltem és odanyújtottam neki a vízlövettyűmet.-Figyelj!Nem nehéz,csak nem kell rajta sokat gondolgodni!Célozz arra a fára!
-Ööö. . .így jó?-kérdezte miután célbatalált.
-Tökéletes!Csak nem nyilazni tanultál a nyáron?-tudakoltam.
-Nem!Ahoz túl sok fizikaiteljesítmény szükséges!
-Mindegy!A lényeg, hogy eltaláld őket!-mutattam a munculusokra.Felrepültem,a többiek már rég heves csatát vívtak a munculusokkal.
-Erre!Gyertek be az erdőbe!-hívtam az unikornisokat.Miután biztonságos helyre terelgettem őket örömmel láttam,hogy a többiek már végeztek.
-Mia kár,hogy nem láttad,hogy Gargona milyen képet vágott amikor elmenekült!-nevetett Yuko, miközben lesegítettem Violettát a földre.
-Ó ,még nem is kérdeztem!-kezdte Mo.-Mi a jóslat?
-Hol tündér jár. . .
-Ott mágikus sziget vár. . .
-Gyorsan meg kell menteni .  . .
-Puddle-nél kell keresni!-fejezte be Violetta.-Mi az a Puddle?
-Nem mi, hanem ki!Egy pán,a palotában közelében,egy kuckóban él!-oktattam.
-Úgy érted kecskeember?-kérdezte.
-Igen,de inkább hívd őket a becses nevükön!Némelyik pán kicsit sérdődékeny!-figyelmeztette Mo.
-De mit keressünk nála?A Trombitusszal is el lehet pusztítani a munculusokat vagy nem?-kérdeztem.
-Nem!Múltkor miután elmentetek munculusokat láttunk!Próbáltuk. Trombitusszal, de. . .-Mo nem fejezhette be,mert Yuko közbevágott.
-Azok a zombik füldugót használnak!
-Ajaj!Akkor menjünk ahoz a kecs . . . akarom mondani pánhoz!-javasolta Violetta.

-Jaajjjj. . . ,hogy ezek ilyen picik!Nem gondoltam volna!-nézte elképedve Violetta Puddle-t.
-Miért mit gondoltál!-kérdezte a pán.
-Hhhiiii. . .és még beszélni is tud!-csodálkozott.
-Puddle!-kiáltottam ahogy beléptem az ajtón.
-Mia!Már rég nem láttalak!-kiáltotta és megöleltük egymást.
-A jóslat szerint nálad kell keresni valamit, ami megmenti Centopiát!-mondta Mo és elmagyarázta a Trombitusz problémáját.
-Mmmhhh. . .lehet ,hogy készítenem kell valamit,ami eltünteti a dugókat?-találgattott Puddle.
-Ööö . . . nem hiszem!-válaszolta Yuko.
-Vagy valami olyat ami hangossabá teszi a Trombituszt!-mondtam.
-Hangosabbá?Hát nem elég hangos?-tudakolta Puddle.
-Annyira nem,hogy túlharsogja a dugókat!Jó ötlet Mia!-dicsért meg Yuko.
-Aha,megvan!-kiáltott Puddle.-Az ükükükükükapám Muddle készített egy ilyesmit!-mondta és el kezdett keresgélni a cuccai között.Hamarosan egy dobozkát húzott elő.A közepén egy nap volt.A nap körül meg pontosan 15 mélyedés.
-Nyissuk ki!-mondta Violetta.
-Aaaaa. . . nem megy!-felelte Yuko.
-Hadd próbáljam meg én!-szólt Mo.-Aaaaa. . . ez nem mozdul!
-Az mi?-kérdeztem.A dobozka oldalára egy papírtekercs volt erősítve.Kihúztam és hangosan olvasni kezdtem:

Kedves jövőbeli teremtmény!
Ebben a dobozkában egy olyan dolog van,ami képes egy tárgy hangját akár a 10-szeresére is növelni.Köztudott,hogy minden pán félti találmányat,ezért én elrejtem ennek a ládikónak a kulcsail.A kulcsai pedig nem más, mint 15 golyó,amit a nap körüli mélyedésekbe kell helyezni!Ezeket elrejtettem Centopia különböző helyein,de ha elég kitartó vagy megtalálod őket!
                                                                                                  Muddle

-Köszi szépen!Azt esetleg nem akarta odaírni,hogy "Jó keresgélést!"?-mérgelődött Yuko.
-Remélem ,hogy a jóslatok,majd segítenek!-mondta Mo.A karkötőmre néztem.Villogott!
-Hát, hamarosan megtudjuk!Mennünk kell!-mondtam.
-Máris?-sóhajtott Yuko.-Akkor megint nekünk kell históriálni a királynak!?
-Sajnálom! Én is maradnék!-sajnálkoztam.-Sziasztok!
-Sziasztok!-köszöntek ők is.

4.rész-A mentőakció

-Uhhh. . . Mia!Nem álhatnánk meg és sétálnánk tovább?Elfáradtam!-jajgatott Violetta.
-Hááát!Nem is tudom!?Így gyorsabbak vagyunk!-mondtam.
-Kérlek!!-folytatta.Megadtam magam.Leszálltunk a földre.Violetta mellémsietett.
-Mia!
-Igen?
-Tudod múltkor amikor. . .-nagyot nyelt.
-Amikor?
-Amikor a virágra azt mondtam,hogy ismerek valakit aki pont így néz ki akkor. . .-folytatta.
-Akkor?-kérdeztem.
-Akkor nem rád céloztam, hanem az igazgatónőre!-fejezte be.
-Tényleg?-ámuldoztam.Nem tudtam, hogy örüljek-e, mert megmondta vagy gyanakodjak-e, mert lehet, hogy nem igaz.Végül is az első mellett választottam.Mosolyogtam.Jobb, ha mindig a jobbat képzeljük el társainkról.
-Igen!Hiába sminkeli magát!Ugyanolyan ronda lesz!-felelte.Jót nevettünk.Hirtelen megálltunk.A pillangó a Sárkány-barlanghoz vezetett!
-Ebbe a barlangba kell bemennünk?-kérdezte Violetta.
-Ez nem egyszerű barlang!Itt élnek a sárkányok!-mondtam.
-Ssssárkááányok?-kiálltotta Violetta és a hátam mögé bújt.
-Jobb, ha vigyázunk!-jelentettem ki.
-Nem azt mondtad, hogy sárkányok a barátaink?-érdeklődött.
-Csak Kékség!-mondtam.Hirtelen rossz érzésem támadt.Mit kereshet itt Mo?
-Gyerünk már, ti agyalágyultak!Hozzátok azokat a sárkányokat!-hallattszott egy ismerős hang a barlangból.
-Ki ez?-kérdezte Violetta.
-Gargona!Gyere!-elbújtunk egy fa mögé.Nem telt bele 2 perc Gargona kilépett kiséretével.Sárkányokat hozztak.És Mot!
-Ó, jaj!-suttogta iskolatársam.
-Kikell valahogy szabadítanunk!-a lövettyűmre néztem.Volt benne víz!Csak el kell valahogy terelni a többi munculus  figyelmét.De mivel?Értünk nem indul me az egész csapat!
-Jé!Unikornisok!-ujjongot Violetta és a hátunk mögé mutatott.És tényleg!Úgy 500 méterre tőlünk egy ménes legelészett.Velük elterelhetjük a munculusokat!
-Gyere!-intettem.Volt még időnk, amíg a katonák felnyergelték a sárkányokat.Amikor odaértünk az unikornisok,(mint mindig) megijedtek.Megnyugtattam őket és elmondtam a tervemet.Szerencsére beleegyeztek!
Gargona épp azt nézte,hogyan szerelik fel katonái a sárkányokat, amikor egy ménes futott el elöttük.
-Utánuk!-kiáltotta.Minden munculus felpattant a sárkányára.-Ti ketten őrizzétek a foglyot!-mutatott kettőre.Felszállt a sárkányára és az unikornisok után repült.
-Ez az!-mondtam és megcéloztam az egyik őrt.Azonnal összement.A másik ijedten kapkodta a fejét.
-Szia!Régen találkoztunk!-megint célba találtam.Immáron két apró munculus futkározott a földön.
-Jókor jöttetek!-kezdte Mo.-Éppen járöröztem amikor megláttam a munculusokat!Sajnos elkaptak!
-Azt láttuk!-kibontottam a csomót a kezén.-De most siessünk!Megkell mentenünk az unikornisokat!
-Kevesen vagyunk!Violetta nem is tud lőni!-monta Mo.
-Erre is gondoltam!-és megérintettem a gyűrűmet.
-Apropó!Neked is egy!-Mo egy lila gyűrűtt nyújtott át Violettának.-Ugye tudod, hogyan kell használni?-kérdezte.
-Igen.De ez az egyszer megnyomás nem tudom mire jó.-felelte.
-Erre!- és mégegyszer megnyomtam a gyűrűmet.Violetta és Mo gyűrűje felvillant.-Je-lez a másiknak!-magyaráztam.
-Na mi van?-kérdezte Yuko a hátunk mögül.-Jöttem, ahogy tudtam!Hozztam erősítést is!-mutatott a háta mögé, ahol négy tündér állt.-Ugye nem baj?
-Egyátalán nem!-mondtam.-Mentsük meg az unikornisokat!

3.rész-Megint Centopia

-Nem!-mondta Mo.-Szólnunk kellene apámnak!
-Hát akkor mire várunk?-kérdezte Yuko.-Gyerünk,gyerünk,gyerünk!
Nem telt bele 2 perc máris a palotában voltunk.Besiettünk a bálterembe.A király nem volt ott , Mayla ült a trónon, s egyik kezében a napi teendőket tartotta, olvasta.A másikkal Ziggot simogatta.Miután úrnője eltünt ebből a világból Ziggo a tündérekhez költözött , hátha ott jobb lesz neki.Jobb lett.
- Apám hol van?-kérdezte Mo.
-A dolgozószobájában.De kérlek most ne zavard!-mondta a királynő.
-Fontos ügy miatt keresnénk!-magyarázta a herceg.
Mayla letette a papírt és gyanakodva kérdezte:
-Tán eltört a léggömb irányítókarja?
-Nem.-válaszoltuk.
-Csak nem,megint unikornisok gázoltak át rajta?-folytatta.
-Nem!
-Esetleg kipukkadt?
-Neeem!Nem és nem!-fogyott el Mo türelme.-Sokkal fontosabb, a Virágzó-pollenföld teljesen kopár!-mondta , bár tény , hogy Rahnor tényleg dühbe gurult volna , ha a léggömbjének bántódása esik.
-Miért nem ezzel kezdtétek!Azonnal szólok neki!-pattant fel Mayla.És már rohant is a királyért.
-Óó azt hiszem mennem akarom mondani mennünk kell!-a karkötőm villogot!-Ti mondjatok el mindent!
-Sziasztok!-köszönt el Mo és Yuko.Megnyomtam a karkötőmet.Viletta azt se tudta mondani, hogy fapapucs, máris eltünttünk.

Megérkeztünk a szobánkba.
-Ha elkések az a te hibád lesz!-mondta Violetta.Aha, szóval csak addig vagyunk jó kislányok amíg Yuko és Mo. . Ja igen Mo, minden lányt elvarázsol!De ha egyszer olyan helyes!
-Induljunk!-mondtam.
Az évnyitó már javában folyt, ezért autómatikusan az ünnep után az igazgatóiban találtuk magunkat.
-Mia, kérlek többször. ilyen ne forduljon elő.A következő esetben elégtelent fogsz kapni!-jelentette ki az igazgatóhelyettes.
-Violetta!Mia barátai azt mondták, hogy rendszeresen piszkálod Miát.Gondolom ezért késtetek!Büntetésből mosogatni fogsz!
-De. . .-fakadt ki Violetta.
-Nincs semmi de!-mondta az igazgatóhelyettes.Már majdnem elöntött a káröröm ,amikor eszembe jutott a jóslat.
-Tanárnő!Én is benne voltam a dologban!Engedje meg, hogy segítsek Violettának!-kértem.
-Jól van Mia, becsületes lány vagy!Akkor ketten mosogattok!
És akkor megtörtént.Életében Violetta köszönetet mondot.Nekem!Ezzel egyet feljebb léptünk az igazi barátság hosszú lépcsőjén.

Még egy késés pedig csak két napja a legutóbbi , bár most Violettára kellett várnom, mert kereste a megfelelő pulcsit.
-Gyerünk, már 10-kor lámpaoltátás és, ha így haladunk nem marad csak egy óránk!-figyelmeztettem.Már 20:33 volt.
-Ne türelmedkedjél!Elvégre nem nekem fontos!-mondta.Nem válaszoltam.Ezzel a Mo üggyel sikerült elhívnom a bunkiba, hogy gondolkodjon velünk, hogy mi okozhatta a Virágzó-pollenföld újjabbi kiszáradását.Szóval 20:15-re kitűzött időpontról jócskán lekétünk.
-Csak nem sminkelted magad?-kérdezte Paula amikor beléptünk.-Kiborult az alapozó?-Ő és Vincent nem örültek az idegennek.
-Az enyém nem, maximum a tiéd!Ja, bocs neked nincs is!Meglátszik!-vágott vissza Violetta.
-Hé!Most ne veszekedjetek!Ma nem ez a téma!Emlékeztek?-próbáltam csillapítani a kedélyeket.
-Igen emlékszek!-válaszolta Violetta.-Mivel van agyam!Kár, hogy egyeseknek nincs!-és a barátaimra nézett.
-Szóval. . -kezdem.-Az úgy volt. . . -és akkor elmeséltem amit Centopiában láttunk.Persze Violetta nem bírta ki a folytonos "én is ott voltam" közbeszólásaival.
-Azt, mondtad a föld Centopiában azért szárad, mert levágják az unikornisok szarvát-jelentette ki Vincent.
-Igen!?-válaszoltam.
-Tehát akkor valaki megint ezt műveli!-fejezte be.
-De hát ki?-kérdezte Paula.
-Valaki aki vagy fiatal akar lenni vagy el. . .-ekkor minden leesett.-Gargona!
-Biztos?-kérdezte Violetta, aki persze semmit se tudott a munculusok hadvezéréről.
-Igen, Gargona tudja, ha levágja az unikornisok szarvát  a föld elpusztul.És ha a föld elpusztul nem lesznek tündérek, és akkor ő uralkodhat Centopián!-magyaráztam.
-Ő nem pukkadt ki?-kérdezte Paula.
-Nem.Kékség egy fára tette.-mondtam.
-Kékség?-kérdezte Violetta.
-Ő egy sárkány.A kék orrárol kapta a nevét.Jó barátunk!-oktattam ki.
-Ne mond, hogy ott sárkányok is vannak?-kérdezte.
-De igen vannak!-mondtam.Ekkor megvillant a karkötőm.
-Mennünk kell!-mondtam.
-Mennetek?-kérdezte Paula.-Violettának is?
-Hát, ha az előbbi alkalommal bemehetett akkor gondolom szükség van rá!-feleltem és kinyitottam a könyvet.
-Mmmhh. . . ez furcsa!-nézte Paula.Tényleg az volt.Valahogy így:
Mia:Hol tündér jár,
Violetta:Ott mágikus sziget vár,
Mia:Gyorsan meg kell menteni,
Violetta:Phuddle-nél kell keresni!
-A nevünket is kell mondani?-érdeklődött Violetta.
-Nem!Szerintem úgy kell mondani ahogy a nevek vannak!-mondta Vincent.
-Tessék?-kérdeztem.
-Szóval, elöször te mondod aztán Violetta, aztán megint te aztán megint Violetta!Érted?-magyarázta Vincent.
-Aha!Akkor vágjunk bele!-kiáltottam.Gyorsan betanítottam Violettának és már mondtuk is:
-Hol tündér jár. . . -kezdtem.
-Ott mágikus sziget vár. . .-folytatta Violetta.
-Gyorsan meg kell menteni. . .
-Phuddle-nél kell keresni!-hirtelen sárga fény vett körül minket.
-Igen!Sikerült!-ujjongtam.Átváltuztunk.Rámosolyogtam Violettára és ő visszamosolygot!Zunanni kezdtünk.Megálltam.Megint repülök!
-Mia segíts!-kiáltott Violetta miközben zuhant.Utána repültem és megfogtam a kezét.
-Megvagy!Uuuhh!-kicsit nehéz volt.-Próbálj meg csapkodni a szárnyaiddal!-mondtam.Szárnyai összecsapódtak és felemelkedett.
-Ez nem is olyan nehéz!-mondta.-Vaaa!-kicsit megbillent.Megnyomtam a gyűrűmet.
-Vigyél Mohoz!-a pillangó elindult mi meg utána repültünk.

2.rész-A centopiai duo

Zuhantam,már szinte készültem a becsapódásra amikor valami megállított
-Repülök!Igen!-kiálltottam , s elöször hátra fordultam aztán pördültem egyet.Körülnéztem: igen itt vagyok!Centopia, mindenhol hegyek és dombok,
színes fák és. . . unikornisok!Lerepültem hozzájuk.Megijedtek, de én így bíztattam őket:
-Ssss. . . csak én vagyok!Nem bántalak titeket!-ekkor eszembe jutott valami.Eddig mindig Onchao mellé érkez. . . Valami leterített a lábamról.
-. . tem!Onchao!Hát itt vagy!-ujjongtam.Onchao mögül hangos nyerítés hallatszott.
-Lyria!Hát persze, rólad se feledkeztem meg!Mi újság?-kérdeztem.Lyria és Onchao egymás "szavába" vágtak, de végülis annyit megértettem,hogy van egy olyasmi tündér a palotában, mint én csak lila a haja és más a ruhája.Rögtön tudtam kiről van szó.Violetta!Tehát mégis itt van!
-Azt hiszem menne kell a palotába!-Onchao nyerített egyet.
-Nem , Onchao te maradj itt , majd visszajövök!-kiálltottam utánuk és megnyomtam a a pillangót a gyűrűmön.
-Vigyél Mohoz!-mondtam és a pillangó felrebbent én pedig követtem. . .

Violette megszeppenve ült az egyik mellék trónon a bálteremben.Egykori nagyképűsége és elbizottsága elrebbent mikor Centopia földjén landolt.Nem tudta  hol van és hogyan juthat vissza!Sehol egy ismerő arc, bár a tündérek elég szimpatikusnak tüntek.Még Miát se látta, pedig ő biztos értené hol van most.
-Nem értem, kell hogy legyen megoldás!-mondta Rahnor király miközben fel-alá járkált.
-Talán, ha kicsit pihennél eszedbe jutna.-szólt Mayla-Mo és Yuko majd elvendégelik!-mondta és a mellette álló két tündérre nézett.
-Rendben!Gyere csak! -nyújtotta kezét Mo Violettának.Violetta kicsit megnyugodott.Ilyen helyes fiút viszont, még soha nem látott.Kisétáltak a függőkertbe.Yuko megterített.Tündér süti és finom bogyó volt.Violette csak úgy tömte.
-Hé , ha ilyen gyorsan eszed ,még elrontod a gyomrodat!-nevetett Yuko.
-Tényleg kéne egy megoldás.-sóhajtott fel Mo.-Ha itt lenne Mia biztos kitalálna valamit!
-Ti  ismeritek Miát?-kérdezte Violette érdeklődve.
-Igen.Te is?-Violetta igennel akart válaszolni, de Yuko folytatta.-Fantasztikus lány nem igaz?Olyan jó a ruhája, okos és . .
-. . nagyon szép amikor mosolyog.-fejezte be Mo.
-Ja, igen persze!Ne tud meg mi megy azóta mióta ő elment!Folyton sóhajtozik utána!-mondta Yuko.
-Nem is. . -kezdte Mo, de hirtelen rózsaszín pillangó repült be a képbe.
-Mi ez?Tündér pikniket rendeztek és engem meg sem hívtok?-kérdeztem.
-Mia!-kiáltotta fel egyszerre Mo és Yuko.
-De jó , hogy itt vagy!-mondta Yuko és átölelt.
-Én is!-szólt Mo és egy nyakláncot nyújtott át amin gyöngyök helyett unikorniskönny volt.
-Hú , ez sokáig tarthatott!-ámuldoztam.
-Soká is jöttél! -mondta Yuko.
-Á, Mia ,mint mindig:jókor!-szólalt meg a király a hátunk mögül.
-Köszönöm felség!-viszonoztam a bókot.
-Remélem tudsz segíteni!-mondta Mayla királynő és az addig csendben ülő lányra .Violette haja lila volt kék díszekkel,de ugyanúgy volt befogva,mint a enyém.Kék szárnya és ruhája volt,ami picit hosszam volt,mint az enyém.
-Violettének!Biztosan!Ha mindketten a karkötőm általjutottunk ide akkor vissza is juthatunk, ha megnyomom.-magyaráztam.
-De ugye még nem kell menned?-kérdezte Mo.
-Ne hiszem! -mondtam és a karkötőmre néztem.Közömbösnek tűnt.
-Jó,mert akkor megmutathatjuk Centopiát a barátnődnek!-örvendezett Yuko.
-Ő csak az iskolatársam.-javítottam ki.
-Oké akkor az iskolatársadnak.-mondta Yuko, de biztos voltam benne ,hogy érdekli mi is van közöttünk.
10 perc múlva már a léggömbbel repültünk.
-Az ott a szeles szirt az meg Alsóvölgye -föld!-magyarázta Mo Violettának.
-Ott pedig az a virág ami majdnem bekapta Polyteuszt.Ronda, nagyon ronda, irtózatosan ronda!-nevetett Yuko.
-Tényleg.Ismerek valakit aki majdnem így néz ki!-mondta Violetta és rám nézett.Én elfordultam.Kezdett visszatérni a rendes kerékvágásban.Sajnos!
-Az mi?-kérdezte ellenségem.
-Az ott a Virágzó. . .-a Virágzó-pollenföld teljesen kopár és száraz volt!
-Én ezt nem értem!-bele se tudta volna gondolni, hogy még egyszer ilyet látok.
-Ööö. . . izé, ugye nem ilyennek kéne lennie?-kérdezte Violetta. 

 

1.rész-Centopia újra vár!

Ezt a sorozatot már kutyatanyán elkezdtem , de most itt folytatom!

Kiszálltam az autóból.
-Köszönöm a fuvart!
-Szívesen,máskor is!-mondta Paula anyukája.
-Na,milyen volt a szünet?-kérdezte Paula.
-Hááát,jó is meg rossz is. . . -kezdem,de barátnőm félbeszakított.
-Még mindig nem tudtál visszamenni?
-Sajnos nem.-Onchaora gondoltam meg Lyriára.Vajon jól vannak?És Yuko?Mo?Szerettem volna visszamenni.
-Hahó!Mia!Itt vagy?-kérdezte Vincent.Furcsa észre se vettem,hogy csattlakozott hozzánk.
-Vincent!De jó,hogy látlak!-kiálltottam.
-Én is!Hogy telt a szünet?-kérdezte.
-Ezt majd később késésben vagyunk még ki sem pakoltunk és 10 perc múlva évnyitó!-mondta Paula és behúzott a szobákba.
-Majd este megbeszéljük a kunyhónkban!-kiáltotta utánunk.

5 PERCCEL KÉSŐBB:
-Siess Mia elkésünk!-sürgetett Paula.
-Te menj le és szólj a tanárnőnek,hogy egy perc és jövök csak rendbe teszem a hajamat!-mondtam neki.
-Oké,de siess.-egyezett bele. Elkezdtem keresni a böröndömben a kefét, de valamin megakadt a szemem.A köny!És a karkötő!Kinyitottam a könyvet éppen annál a képnél amenyik az utólső volt.Én Yuko ,Mo és Onchao valamint a távolban Centopia szigete nézett vissza rám.Felsóhajtottam.Na, de erre most nincs idő ,kikaptam a fésűt és berohantam a fürdőszobába.

Violette cipőjének kopogása verte el csendet a fonyosón.Pont őt kellett választania a tanárnő,hogy szóljon Miának!Örült,hogy egész nyáron nem láthatta.Belépett két ellensége szobájába.Az ágyon ott volt a könyv és a karkötő,ami világított.De szépen csillan meg a fény benne!Megfordította,hogy a másik oldalról is lássa.De hiszen ez világítt!Odébb rakta.Majd szemügyre vette a könyvet ,kinyitotta.Majdnem lefordult az ágyról, a könyvben ugyanis rózsaszín ,furcsa rajzok világítottak.Hátrébb lapozott ott is volta,de sima írásként alatta rendes betűk.Mia ugyanis így tanította meg Paulának a nyáron a rúna írást.Aha!Vissza lapozot és megpróbálta "lefordítani" a világító betüket.Ráj rédnüt . . .  ez így nem értelmes!Felnézett, a felette lévő tükörben megpillantotta a betűket.Fordítva!Ez az!Most új világ vár,hol csak tündér jár!-és most.Egyátalán tündérek nem is léteznek vagy igen!?A karkötöre nézett, óvatosan megérintette.
-Szervusz!Kérem a jelszót!
-Ööö. .  most új világ vár, hol csak tündér jár?-hirtelen sárga fény vette körül még sikítani se volt ideje ,máris eltünt.

Kiléptem  a fürdőszobából.Remélem nem késtem el!Hirtelen meg állt a szívverésem ,a karkötő világított.De volt ott még valami.Violetta ridikülje!Csak nem!Bele se tudtam volna gondolni, hogy ellenségem Centopiába kóboról.De akkor hol van? Ezt kideríthetem!Jutott eszembe.Elolvastam a jelszót és megnyomtam a karkötőt.
-Kérem a jelszót!-szólt az ismerős hang.
-Segítsd ellenséged ,még akkor is ha nincs békességed!-innentől már minden ismerős volt.De vajon mennyi ideje lehett ott Violetta?

 
Mia és én 3.évad Blog Design by Ipietoon