21.fejezet

Hát itt van a rész ami már régen váratott magára. Remélem, hogy azért tetszik. Nem lett két oldal csak egy és majdnem fél, de azért remélem, hogy tetszeni fog. A többit pedig megtudjátok a következő részben. :)


Nem voltunk bent öt perce a palotába és már is szakadt a hó. -Még jó, hogy ideértünk.-nyugodtam meg, hogy minden barátom biztonságban van. Várjunk csak! Hol van Onchao? Na és Lyria?
-Baj van Mia?- kérdezte Yuko, erre mindenki engem kezdett vizslatni szempárjaikkal. -Hol van Onchao és Lyria?- Érdeklődve néztem a többiekre.Arcukról leolvashattam az aggodalmat.
-Jaj ne !Lehet,hogy kint maradtak?-mondtam ijedten.
-Lehet,hogy bejöttek.....az unikornisok megérzik a veszélyt..-próbálkozott Yuko. Az ajkamba haraptam és idegesen gyűrögettem a kabátom szélét.
-Nézzünk körül!-javasolta Miranda.-Hátha itt vannak!
-Mi van ha kint vannak a viharba?-kérdezem egyre nagyobb aggodalommal. --Nézzük meg előbb itt bent.- mondta Mo és elindult az egyik szoba fele. Szétválva kerestük őket, de semmi nyomuk nem volt.Még a kis Onchaoról sem pedig ő utána mindig Phuddle takarít, mert előszeretettel hordja be a sarat  patáival. Negyed óra múlva összeszorult gyomorral hallgattam, hogy a többiek szerint mit tegyünk.
-Az unikornisok eleve kint szoktak tartózkodni a viharba, nem? Akkor mi bajuk lehet?- kérdezte Miranda mire én és Violetta felháborodtunk, de csak én nyilvánítottam ki haragom. -De télen az ilyen nagy viharok miatt keresnek búvóhelyet, de Lyria és Onchao ezt feleslegesnek találta, mert itt a palota a védelmükre!- keltem ki magamból. -Biztos itt vannak a környéken.- próbált kevés sikerrel vigasztalni Yuko. -Én akkor is megkeresem őket.- indultam a kapu felé mikor utánam jöttek. -Mia! Abba bele se gondoltál, hogy bármi bajod eshet?- meredt rám Mo. Eszembe jutott az előző eset, de az csak a nagy köd miatt volt....Részben. -Inkább várjuk meg amíg lecsillapodik a vihar. -Menjünk be ez egyik szobába.- mondta Yuko.
Mindannyian még én is besétáltunk a legközelebbi szobába és leültünk az ágyara. Elég hűvös volt ezért felálltam. -Főzök egy kis teát. Elég hideg van.- ezzel kimentem a konyhába. Elkezdtem melegíteni a vizet és vártam, hogy forrjon. Előkészítettem a növényt amit belerakok.
Hamarosan forrni kezdett és bele raktam a zöld leveleket. Mikor készen volt egy kanállal kiszedtem a leveleket és a teát beleöntöttem egy kancsóba. Egy tálcára felpakoltam 4 bögrét és a kancsót, majd beindultam a szobába amikor a kijárat előtt megtorpantam. Mindenféle rossz gondolat kavargott a fejemben
Egyszerűen nem bírtam itt tétlenül ülni, teázgatni és várni, hogy unikornis barátaim majd besétálnak a palotába. Muszály megkersnem őket! Leraktam a tálcát a legközelebbi szekrényre és kisiettem az ajtón.

~Mo~


-Igaza van Miának itt tényleg hideg van.- reszketett Yuko. -Megnézem, hogy kész van-e a tea- mondta. -Én is megyek.- felelte Violetta
-Miát már régóta ismeritek?- kérdezte Miranda. -Már elég régen.- feleltem tömören. -Na és milyen újra itt Centopiában?- kérdeztem kíváncsian. -Fantasztikus. Visszatérnek a régi emlékek. Amikor úszkáltunk a tóba...- ekkor Yuko rontott be. -Mia eltűnt!-kiáltotta mire én rögtön fölpattantam. -Mi? Az lehetetlen! Hol lehet?- értetlenkedtem mikor leesett. -Onchao és Líria után ment volna?- kérdeztem. -Lehet, de nem tudom.- felelte Yuko és a kijárathoz ment. -A tea már kihűlt.- magyarázta Violetta. -Akkor biztos már rég elment.- állapította meg Miranda. -Siessünk! Meg kell találnunk!- jelentette ki Yuko. -Rendben menjünk, de előbb szóljunk Mayla királynőnek.-mondtam.
Miután szóltunk anyámnak kimentünk a palotából és Mia keresésére indultunk.

~Mia~


Már egy ideje botorkáltam a hóban amikor egy nyerítést hallottam. Rögtön felkaptam a fejem. Vajon képzelődöm? Jött a kérdés, de mire pár métert megtettem néhány unikornist láttam egy bejáratnál, köztük Lyriát. Az unikornisok éppen a hó alól próbáltak kikotorni néhány fűszálat. Még jó, hogy volt olyan rész ahova nem tudott beesni a hó. -Lyria!- kiáltottam, ezzel megrémisztve az unikornisokat. -Ne féljetek. Nem akartalak titeket megzavarni.- nyugtattam őket és lassan odamentem Lyriához. -Örülök, hogy látlak!- Öleltem át nyakát és ő boldogan felnyerített. Valaki viszont hiányzott.
-Hol van Onchao?- kérdeztem egyből a legrosszabbra gondolva. Lyria bekísért a barlangba. Néhány kisebb unikornis köztük Onchao is bent a barlangban játszottak. Úgy tűnt, hogy jól elvannak. Mikor meglátott felnyerített és odajött hozzám. -Onchao!- kiáltottam nevét mire játékosan megbökött. Én felnevettem. Örülök, hogy megtaláltalak benneteket. Ölelem meg őket egyszerre. -Jobb lesz, ha itt várjuk meg a vihar végét bámulok ki a barlangból a fagyos délutánba.-

~Yuko~


-Vajon hol lehet?- kérdeztem, de senki se tudta a választ. Már néhány perce kerestük Miát a nagy hóban, de nem találtuk. Körüljártuk az egész palotát, de semmi. -Túl messzire jöttünk. Lehet, hogy már a palotában van. Menjünk vissza és várjuk meg a vihar végét. -mondta Miranda. -De ha Mia mégis itt van kint?- háborodott Violetta. Kérdésére senki se tudta megadni a válasz, mert jött egy nagy szél és elrepítette őket bele egy óriási hókupacba. Lassan kecmeregtek ki. -Azt hiszem jobb lesz, ha visszamegyünk és megvárjuk míg vége nem lesz a viharnak. Hátha addigra Mia és az unikornisok is előkerülnek.- javasolta Mo.

Hamarosan már a palotában is voltunk.
 
Mia és én 3.évad Blog Design by Ipietoon