35.Rész

Na.Azért.Sikerült összehoznom.Oké, értem későn.Jól van!Nagyon későn! De ha ez segít nektek, majdnem megdöglöttem. Ezt persze ironikusan értem, szó sincs arról, hogy valaki le akart volna lökni egy szikláról vagy ilyesmi. Nem, a tanáraim voltak a bűnösök, úgyhogy őket hibáztassátok, mert három héten keresztül s dolgozataikkal zaklattak, és nem volt időm részt írni. De lám! Eljöve az Őszi Szünet, és minden gondom elszála, hogy időm mostmár írásra töltsem, s ne a tanulásra. Igen, az Odüsszeiát olvastam. Na most, hogy a rózsaújjú hajnal kikélt a ködből, abba hagyom a dumálást, mert már biztos izgultok, hogy mi lesz Miával.


Hát, igen így állunk, kedves olvasók. Mia lefele zuhan és a föld pedig egyre közeledik. De nincs veszve semmi, mert a való világba maradt társai rájöttek, ha megfelelőn sorrendbe rakják vissza a karkötő darabjait, az újra összeáll...

  -Ott van egy a szék alatt!-mondta Vincent. Sue lehajolt, hogy kiszedje a karkötő-darabot.
  - Sosem fogunk végezni!-sóhajtott Paula.
  - Már majdnem a felénél tartunk...aú!-Sue beverte a fejét a szék alól, kifele jövett.
  - Sőt, mi több, add csak azt oda!-nyújtotta ki a kezét Vincent a szilánkért. A festő a markába tette azt. A fiú óvatosan a karkötőbe helyezte. Az ékszer kékesen villogott egyet jelezve, hogy e darabkát jó helyre illesztették.-Már félig kész!
  - Remek, most gyere és a hosszú karjaiddal szedd ki a többit a kanapé alól, mert én nem érem el!-felelte erre Paula.
  - Megyek!-indult el felé a megszólított és félúton Sue kezébe nyomta a karkötőt.-Tessék, fogdd!
  - Őőőő...ez világít!-jajdult fel a lány.
  - Meg ne nyomd a gombot!-utasította baráltnője.
  - Hupsz....-sajnos már későn...A szobát arany fény töltötte be.Pillanatokon Mia is megjelent, levegőért kapkodva a helyiség közepén. A haja kócos volt, néhány tincs a szemébe vagy a szájába lógott. Meglepődve tekintett a szégyenkező Suera, a halálra vált Paulára és az ágy alól kimászó Vincentre.
  - Itt meg mi történt?-ziháltam.

  -Hol van Mia?-a herceg  hatodszorra tette fel a kérdést.
  -Nem tudom.-válaszolt hatodszorra Violetta.
  -Mi történt, miután kinyitottátok azt a francos dobozt?-kapcsolódott itt be Yuko.
  -Kinyílt, és benne volt a kihangosító...Mia bevitte a trónterembe, de valami történt...-gondolt vissza a lány.
  -Gargona megszerezte a trombitát.-vonta meg együgyűen a vállát Miranda.
  -Trombitusz.-javította ki Violetta.-És Isten ments, hogy nekem itt toporzékoljál, de valami együttérzést azért mutass már!Miának komolyabb baja is eshetett!-sziszegte dühösen.
  -Tudod van, aki nem bírja elfogadni, és van, aki csendben tűri a vereséget.-válaszolt az durcásan.
  -Elegem van belőled! Alex, menj és szórakoztasd a vicceiddel, amíg mi megbeszéljük ezt a dolgot.-felelte Yuko.Ekkor azonban léptek zaja hallatszott a börtön lépcsője felől.
  - Jön valaki.-mondta a király.
  - Lehet, hogy a hercegnőt hozzák!-vigyorgott szomorkásan Alex. De nem Mia jött. Hanem Gargona, nagyon dühösen.
  - Melyik szerencsétlen tudja még közületek, hogy hol vannak az unikornisok?-nézett rájuk fenyegetően.
  - Mi az, hogy még?-kérdezte kétségbeesetten Mo.
  - Szerinted? A kis barátnőtök sajnos leesett a mélybe, úgyhogy tőle már úgysem tudom meg!-legyintett a hadvezér. A börtönben döbbent csend állt be.

  -  Szóval Briggitta volt a bűnös.-mondtam.
  -  Igen.Mi meg már lassan egy fél órája kirakósozunk.-sóhajtott Paula.
  -  És Centopia hogy van?-tudakolta Vincent.-Ott az utlsó!
  -  Elég szarul, köszöni.-lehajoltam a darabkáért.
  -  Nem lett meg a golyó?-kérdezte Sue.
  -  De igen...sőt még a kihangosító is a kezemben volt, csak sajnos a trombitusz meg Gargonánál.-feleltem.
  -  Aha. És most mi lesz?-nézett rám Paula.
  -  Kell egy új jóslat.-magyaráztam, miközben helyére illesztettem az utólsó darabot.- Egy új jóslathoz pedig egy Violetta kell.-mondtam és megnyomtam a karkötőt.

  - Az nem lehet!-fogta a fejét Violetta.
  - Á! Te! Te vagy a társa! Szinte mindig együtt vagytok!-mutatott a lányra a hadvezér.-Te tudhatod hol vannak!
  - Nem én nem...-Gargona a karjánál fogva magához húzta.-Halljam! Ki vele!-parancsolta.
  - Tényleg nem tudja!-szállt védelmébe Mayla.
  - Pofa be!-a munculus csak úgy sziporkázott a dühtől.
  - Hát ez megőrült.-suttogta Miranda.
  - Nem ő az egyetlen!-felelte halkan a mellette álló Yuko.
  - Ez meg...!-Gargona szava elakadt.-Mitől ragyogsz?-Violetta azonban nem tudott válaszolni, mert már egy másik dimenzióban volt.

  - Jesszus, Atya...-Violetta levegőért kapkodott, aztán meglátott engem.-Mia!
  - Szia...uhh.-most rajtam volt a levegőért való kapkodás sora, mivel barátnőm olyan erősen átölelt, hogy alig kaptam.
  - Azt hittem valami bajod esett!-engedett el megkönnyebbülésemre.-Gargona azt mondta...
  - Ja, igen.Sue volt a megmentőm.-mosolyogtam az ázsiai lányra.
  - Vincent adta a kezembe a karkötőt, én...-kezdte szerényen.
  - Megnyomtad a gombot.-fejeztem be és az említett tárgyat a kezemre húztam.
  - Nos, most, hogy újra együtt vagyunk, nem akartok visszamenni esetleg?!-forgatta a szemeit a fiú.
  - Nyugalom, csak megmentjük a napot, aztán jövünk vissza hozzátok, évvéggi-filmnézésre!-csitította Violetta.
  - És te választod a filmet!-tettem hozzá.
  - Mi? De én olyat akarok, amiben énekelnek...!-jajdult fel Paula.
  - Nem nézünk Disney filmet.-jelentette ki Vincent.
  - Akkor válasszatok egy musicalt!-sóhajtottam és kezembe vettem a Gyűrűk ura DVD-t. Kinyitottam a könyvet ott, ahol világítani kezdett.

Mia:Kik bújdostak,
Violetta: Most ők kellenek.
Mia: És bár mások nyertek,
Violetta:Ti lesztek a győztesei ennek!

Marha nagy szerencsénk volt. Mert a palotához érkeztünk vissza, amit már elhagytak a munculusok.
  -Szóval most a jóslat szerint itt az idő, hogy megmutasd, hova bújtattad az unikornisokat.-mosolygott rám Violetta ártatlanul.
  -Ja, igen, mert senkinek se jutott eszébe, hogy a tróntermen belül vajon hova rejtettem el őket!-indultam el. Barátnőm szemébe felismerés csillant fel.
  -Az alagút!-kiáltotta.




Liza
 
Mia és én 3.évad Blog Design by Ipietoon