tag:blogger.com,1999:blog-59949186398780060442024-03-06T03:44:37.285+01:00Mia és én 3.évadEz egy másik valóság!Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.comBlogger100125tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-2526733176711029652020-06-26T13:37:00.000+02:002020-06-26T13:37:10.878+02:00Helyzetjelentés<div><br /></div><div>Sziasztok!</div><div>Végre valahára vége lett a vizsga-időszakomnak, szóval újra neki tudok állni írogatni. Még nem kezdtem el az új részt, úgyhogy nem ígérhetek semmi pontos dátumot, de igyekszem. Addig is küldjétek az inspirációt! 😊</div><div><br /></div><div>Ezt a képet még pár hónapja rajzoltam (valamikor a karantén elején), de csak most digitalizáltam (már amennyire én azt tudok). Az egyik részből ragadtam ki egy rövid kis jelenetet (3. évad 12. rész) és rajzoltam le képregényszerűen.</div><div>Íme:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinxkiXMvNR-gsyPpGgHWtThhjKC0-MFGzRmpRqYps9_KfVxkZfPCU6-WfugCVH_dUSGsionCErl_G33BRI-HesjTrSlkmxays-oZBXfoetHQpRFWQRYGrDLPOpLA_4gObNoD3z06W2r84/s3200/03-19-2020-13.39.10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3200" data-original-width="1958" height="625" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinxkiXMvNR-gsyPpGgHWtThhjKC0-MFGzRmpRqYps9_KfVxkZfPCU6-WfugCVH_dUSGsionCErl_G33BRI-HesjTrSlkmxays-oZBXfoetHQpRFWQRYGrDLPOpLA_4gObNoD3z06W2r84/w383-h625/03-19-2020-13.39.10.jpg" width="383" /></a></div><div><br /></div><div>És a részlet, ami megrajzolásra került (ha esetleg nem lehet elolvasni):</div><div><br /></div><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><div><div><i><font size="5">"</font>Csalódottan ültünk le a legalsó lépcsőfokra.</i></div></div><div><div><i>–Tudod, amikor szomorú vagyok szeretek gondolkodni.–törte meg a csendet egyszer csak a királyné.</i></div></div><div><div><i>–Én is. Csak le kell ülnöm hozzá.–feleltem.</i></div></div><div><div><i>–Néha elképzelem, milyen lehet a te világod.–mondta.</i></div></div><div><div><i>–Biztosíthatom felőle, hogy Centopia sokkal jobb hely.–válaszoltam.</i></div></div><div><div><i>–Lehet, hogy csak azért tartod jobbnak, mert más, mint amiben élsz.–magyarázta.–És nyugodtan tegeződhetünk.</i></div></div><div><div><i>–Rendben.–néztem a plafonra.–Igazad lehet.<font size="5">"</font></i></div></div></blockquote>Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-2517036874908488132020-05-05T20:48:00.001+02:002020-05-05T20:48:12.407+02:0024. rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZU9cPKei2vwt3X2lPhvTuZTUJm87kwkqICiLWTUi_An6GaouZc-euVEL9NfECrBRibnyVe-nnH3Y52UMrimqsIwURtbCj4UQFCgbAg_yuRj6WKBXNkXz1wzErp4MaRBqfTgNqdVqHKzk/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="480" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZU9cPKei2vwt3X2lPhvTuZTUJm87kwkqICiLWTUi_An6GaouZc-euVEL9NfECrBRibnyVe-nnH3Y52UMrimqsIwURtbCj4UQFCgbAg_yuRj6WKBXNkXz1wzErp4MaRBqfTgNqdVqHKzk/s320/giphy.gif" width="320" /></a></div>
<b><span id="goog_1225624659"></span><span id="goog_1225624660"></span><br /></b>
<b><br /></b>
<b>Sziasztok!</b><br />
<b>Remélem mindenki jól van és elkerült benneteket a járvány! Továbbá, hogy gördülékeny megy nálatok a távoktatás. Nálunk valahogy többnek tűnik az elvégeznivaló, mint eddig. Ráadásul két hét és nekem itt a vizsgaidőszak...</b><br />
<b>De majd nyáron belehúzok, ígérem. 😁</b><br />
<b><br /></b>
<b><br /></b>
A tábor csendesnek tűnt. Legalábbis az előző látogatásunkhoz mérve. Mindenki nyugodtabbnak látszott. Igaz okuk is volt rá, tekintve, hogy biztonságba érezték magukat a szigeten. Lídia eddig nem talált ránk és ez bizalommal töltötte el a tündéreket. A király is jobb bőrben volt, mint a legutóbbi találkozásunkkor. Egy kis mosolyt küldött felénk, mikor beléptünk a sátorba. A herceg háttal állt nekünk. Éppen valamilyen tanácskozás közepén voltak, tucatnyi katona fogta őket körbe. Pár félmondatot sikerült csak elkapnom, de nagyjából összeraktam a képet. A kémeink jó híreket hoztak. Az ellenség egyelőre nem tudta, hol vagyunk, sőt eléggé kétségbeesettek voltak az üggyel kapcsolatban. Haboztam félbeszakítani a gyűlést.<br />
–Köszönöm, ennyi lesz mára.–jelentette be a király és felegyenesedett. Mo azonban továbbra is az asztal fölé hajolva meredt a rajta heverő térképre. A többi tag viszont már készen állt az indulásra.<br />
–Talán jobb, ha itt maradnak, nekünk is híreink vannak.–szakította félbe őket Violetta, aki eddig mellettem állt. Mo azon nyomba felkapta a fejét és hátrafordult. Széles mosoly jelent meg az arcán, mikor észrevett bennünket.<br />
–Remélem jó hírek, nem szeretném elrontani a napot…–felelte Raynor. Violetta ekkora már rég elhaladt mellettem és a térképes asztal mellett állt. Haboztam. Ez nem olyan volt, mint egy átlagos gyűlés. Nem igazán ismertem ezeket az embereket. Yuko és Alex nem voltak itt és az egész sátorban szigorú légkör terjengett. Most nem rohanhattam oda Mohoz. Talán egy ölelés is túl sok lett volna. Nagyot nyeltem, majd lassan, de kimért léptekkel mellé léptem és végignéztem az előttünk elterülő rajzon. A térkép egyes szegleteibe fakockákat helyeztek. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ezek jelzik az ellenség csapatait. Lídia serege szétvált. Megpróbáltak fellelni minket azzal, hogy a sziget minden pontjára csapatokat küldtek. Csak, hát szerencsére arra eddig nem gondoltok, hogy lehet, hogy nem a szigeten vagyunk. Egyelőre. Mo keze az asztal alatt megtalálta az enyémet.<br />
–Bizonyára emlékeznek, hogy múltkor visszavittünk egy katonát a mi világunkba.–kezdett bele Violetta. Neki mindig jobban mentek a beszédek. Talán kérhetnék tőle pár tippet.–Nos, a jó hír, hogy működött és valamennyire vissza is nyerte az emlékezetét. De eddig még nem sikerült kiderítenünk, hogy pontosan hogyan kerültek Centopiába.<br />
–Szükséges ezt egyáltalán kideríteni?–kérdezte az egyik kém.–Azt kell elintéznünk, hogy minél előbb visszatérjenek oda, ahonnan jöttek.<br />
–Biztosak vagyunk benne, hogy Lídia nem egyedül vitte végbe ezt a dolgot. Kell, hogy legyen legalább egy szövetségese a túloldalon.–szólaltam meg.<br />
–A hölgynek igaza van.–állt mellém egy másik kém. Az ő arcát már felismertem. Párszor már találkoztunk.–Lídia okos, de nem annyira okos.–a tekintete a szétszórt kockákra vetült.–Egyedül nem jutott volna el eddig.<br />
–Jó, de mit csinálunk az ellenség seregével? Egyesével küldjük őket vissza? Hogyan vesszük őket rá arra, hogy vissza akarjanak menni?–kérdezte az első.<br />
–Bernando… a katona, akit visszavittek, azt mondta, hogy Lídia azzal állította maga mellé őket, hogy visszaadja az emlékeiket.–szólt közbe Mo is.<br />
–Talán mi is felajánlanánk nekik ezt a lehetőséget.–jegyezte meg Violetta.<br />
–Bizonyára bizalmatlanok lesznek.–töprengett a király.–De minél több embert mentünk meg annál egyszerűbb lesz a dolog.<br />
–Az, hogy szétszóródtak, az előnyünkre válhat.–monda az ismerős kém.–Nincsenek illúzióim, bizonyára az elsőket foglyul kell ejtenünk, hogy tárgyalhassunk velük.<br />
–Nos, akkor van egy tervünk. Mia és Violetta még információt szerez a szövetségesekről. Mi pedig elkezdjük a műveletet.–mutatott végig a térképen Raynor.<br />
–Nem.–jelentettem ki. Mindenki rám nézett. Néhányan kérdően, mások megvetően.–A jóslat.–jelentettem ki végül.<br />
–Nagy lépések előre, megváltoztat örökre. De aki gyorsan előre siet, akadályokba ütközhet.–szavalta a barátnőm.<br />
–Nem cselekedhetünk azonnal. Túl kockázatos. Nem tudjuk mennyire erős a szövetséges, vagy főleg, hogy mit tud rólunk.–érveltem. A gyűlés tagja egyetértően bólintottak. Nagy kő esett le a szívemről. Mo teljes ámulattal bámult rám. Meg se próbálta elrejteni.<br />
–Akkor mind egyet értünk. Várunk, míg hír érkezik.–foglalta össze Raynor.– Ennyi lenne.–jelentette ki ma már másodszorra. A kémek lassan meghajoltak majd egymást követve kimentek. A király az íróasztala felé vette az irányt, ezzel hátat fordítva nekünk. Mo kihasználta az alkalmat és megcsókolt. Violetta mosolyogva fordult el.<br />
<div style="text-align: center;">
◦○◊○◦</div>
–Az étel nem túl jó.–panaszkodott Mo.–Hetek óta gombalevesen élünk. Kicsit unalmas.<br />
–Jobb, mintha éheznétek.–jegyeztem meg. A tábor szélén sétálgattunk. Az egyik oldalunkon már az erdő húzódott. A Szarv-szigeten nem nőttek magas fák, viszont a lomkoronájuk így is dús volt, ahogy az aljnövényzet is. A tündéreknek kellett egy kis idő mire rájöttek, hogy az ellenség kémei nem tudnak felénk repülni, így nem számít, hogy milyen magas az erdő. Főleg most, hogy elvesztették a legjobb kémüket.<br />
–Igaz, de neked könnyű.–lökött oldalba óvatosan.–Odaát bizonyára minden nap lakomát tartotok.–kuncogott. Válaszra nyitottam a szám, mondván, hogy a menzai kaja sem a világ csúcsa, de aztán eszembe jutott, hogy mióta a nénikém Firenzébe él minden második nap gofrit eszek.<br />
–Hát… néha.–jegyeztem meg. Diadalmas tekintettel nézett rám.<br />
–Nocsak, nocsak… régen találkoztunk.–szólalt meg az erdőből egy hang. Ijedtemben majdnem ráugrottam Mora.<br />
–Semmi pánik, csak én vagyok.–jelent meg Naya feje egy bokor mögül. A gyógyító kilépett aljnövényzetből, majd elénk állt, a ruháját porolva.<br />
–Csak egy pillanatra rémültem meg.–mentegetőztem.<br />
–Igen, ezt éreztem.–jegyezte meg Mo kuncogva.–Mi csinál itt az erdő szélén?<br />
–Gyűjtögetek.–mutatta meg a zsebei tartalmát a nő. Néhány levél és fűszál lapult a mélyükben.–Meg kell, hogy mondjam, a természet nem olyan nagylelkű itt, mint odaát.–biccentett a fejével a otthona felé.–Szerencse, hogy jól összecsomagoltam.<br />
–Remélem minden rendben, édesanyáddal.–fordultam Mo felé. Bár a királynő az érkezésünkkor biztosított a jóllétéről, azért szerettem volna mástól is hallani.<br />
–Néha még mindig durcás, mert apám nem engedi, hogy dolgozzon, de azt hiszem már hozzászokott.–magyarázta.<br />
–Lefogadom fiatalkorában pont annyit pattogott, mint Ön, kisasszony!–bökött felém az ujjával Naya.<br />
–Hogy én?–sikerült meghökkenteni a kijelentésével.–Mármint a dimenziós dologra érti…?<br />
–Nem-nem.–rázta meg a fejét a vén nevetve.–Arra, hogy mindig talpon vagy. Mindig van egy jó ötleted.<br />
–Nem tagadhatod.–szólt közbe a herceg.–Tényleg vannak jó ötleteid, mint például ma.–emlékeztetett. Büszkén nézett rám.<br />
–Ti tényleg jól kijöttök egymással.–dünnyögte a gyógyító, majd búcsúzóul intett a kezével és a tábor felé vette az irányt.<br />
–Na, mit szólsz.–törte meg a rövid csendet a fiú.–Jól kijövünk egymással?<br />
–Hát… fogjuk rá.–kacsintottam és egy gyenge csókot nyomtam az ajkaira.<br />
<div style="text-align: center;">
◦○◊○◦</div>
Sosem volt igazán sok időnk. Mostanában a centopiai látogatásaink fele azzal ment el, hogy tervezgettünk, majd kis időt töltöttem Moval, míg a karkötő fényleni nem kezdett. Most is így történt. Az idő gyorsan elszállt és újra a nagynénikém lakásán találtuk magunkat.<br />
–Helló!–köszönt Violetta, amint vissza teleportáltunk a nappaliba. Bernando és Claudia összerezzent. Még mindig az asztalnál ültek. Bár a vadőr széke közelebb került a nagynénikéméhez és a karja az ő széktámláján pihent. Gyászos tekintettel néztek ránk.<br />
–Mi történt?–tudakoltam aggódva.<br />
–Megtaláltuk az embert.–jelentette ki Bernando. Ez még nem volt magyarázat semmire. A nénikém felénk fordította a laptopját.<br />
–Nem ő a földrajz tanárotok?<br />
<br />
<b>Most kezdődik az izgalmas rész. 😊</b><br />
<b>Liza</b><br />
<div>
<br /></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-8097786633586374562020-03-03T21:55:00.002+01:002020-03-03T21:55:32.665+01:0023. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXOPo9DJKPcmsqVXsXGmTVa7yE4YNxw0TG6pQmet7tQZl-170W6ZvKOCyUhsT0IuqyqzprwNan8xJExXk1PLYenjlOES00SGfGaIcDW5cu0XyDbuDc9iIuZUq6GQiLGdUpj57zNLFJjl4/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="480" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXOPo9DJKPcmsqVXsXGmTVa7yE4YNxw0TG6pQmet7tQZl-170W6ZvKOCyUhsT0IuqyqzprwNan8xJExXk1PLYenjlOES00SGfGaIcDW5cu0XyDbuDc9iIuZUq6GQiLGdUpj57zNLFJjl4/s320/giphy.gif" width="320" /></a></div>
<span id="goog_487082402"></span><span id="goog_487082403"></span><br />
–Erre!–mondtam, miután újból befordultam egy kisebb utcába.–Már, majdnem ott vagyunk.<br />
–A nagynénikéd mióta is lakik itt?–tudakolta Bernando.<br />
–Csak pár hete.–válaszoltam kurtán. Koncentrálnom kellett az útvonalra. Még nem ismertem annyira a város e részét.<br />
–Kábé azóta, mióta eltűntetek.–egészített ki Violetta. A vadőr bólintott.<br />
–Én többnek éreztem.–szólalt meg.<br />
–Az könnyen lehet. A két dimenzióban máshogy telik az idő.–magyarázta a barátnőm.–Mi nagyjából fél és egy egész óra közt szoktunk ott lenni, itt alig telik el öt perc.–folytatta.–Igazán kényelmes.<br />
–Olyan, mint Narnia?<br />
–Asszem…<br />
–Ez az!–álltam meg sorház mellett, ahol a nagynénikém bérelt lakást. Kikerestem a nevét a lakók közt és megnyomtam a csengőt.<br />
–Gianna Carbona.–hallatszott a gyámom hangja.<br />
–Szia, Mia vagyok! Bemehetünk?<br />
–Hát, persze! Gyertek!–válaszolta boldogan. Egy hangos sípoló hang jelezte, hogy az ajtó nyitható.<br />
–Jössz?–fordultam Bernando felé, aki fél lábbal még mindig az utcán állt az épületet bámulva.<br />
–Ne aggódj, nem harap!–szólt vissza Violetta a házból.–És mindig ad nassolni valót…–kacsintott. A vadőr vagy nem hallotta, vagy nem értékelte a poént. Csupán mély levegőt vett és besétált mellénk. Elengedtem az ajtót. Dörrenve csapódott be utánunk.<br />
<div style="text-align: center;">
◦○◊○◦</div>
–Mi az, hogy nincsenek ott?!–kérdezte Dr. Morton, most már másodjára.<br />
–Nincsenek itt. Nincsenek a palotában, sem a környéken, se sehol.–felelte Lídia újból, lassan, idegesen és tagoltan, mintha egy kisgyereknek magyarázná el századszorra.<br />
–Értem, hogy nem találjátok őket.–tolta fel a szemüvegét a tanár. Az irodájában ült. Tengernyi kő vette körül. Balra Violetta naplója feküdt az asztalon, rengeteg fecnivel a belsejében.–Azt nem értem, hogy ez hogy lehetséges.<br />
–Nos, a kémünk még mindig… kémkedik.–próbálta feldobni a hangulatot a nő.–Eddig mindig sikerrel járt.<br />
–Sikeresen kikémkedte, hogy a tündérek nincsenek a palotában?–kérdezte a férfi gúnyosan. Lídia pár pillanatig hallgatott.<br />
–Igen, és ez előnyünkre is vált. Nem romboltuk le az épületet. Használhatjuk hadiszállásnak.–magyarázta.<br />
–Remek, ezzel sokkal előrébb jutottunk, mint ezelőtt fél éve.–köszörülte meg a torkát Morton.–Fel tudsz sorolni bármit is, amivel előrébb jutottunk volna az elmúlt 6 hónapban?!<br />
–Ott van az unokahúgom.–emlékeztette Lídia.<br />
–Hát, persze.–sóhajtott a tanár.–Holnap rászállok és mindent kiderítek. Ugyanis én produkálni is szoktam valamit.<br />
–Ó, igen, hálás vagyok minden tettedért.–válaszolta a nő színészkedve.–Szeretném, ha eszedbe jutna, hogy én vagyok a Holdkő várományosa, nélkülem semmire nem lennél képes.–mondta ingerülten, majd letette a telefont.<br />
Dr. Morton mérgében majdnem az asztalához csapta a mobilját.<br />
Minden az ő érdeme volt. Lídia gyakorlatilag nem csinált semmit azóta, hogy információkat szedett ki a Marconi család egyik rokonából.<br />
<div style="text-align: center;">
◦○◊○◦</div>
–Őszintén, nem számítottam rátok.–mondta a nénikém, mikor ajtót nyitott nekünk.–De gyorsan csinálok pár…–a szeme megakadt a csapatunk harmadik tagján, aki most ért föl a lépcsőn.–Bernando.–felelte, szinte alig hallhatóan.<br />
–Helló.–köszönt a férfi, félig-meddig felemelve a kezét, hogy integessen, de félúton meggondolta magát és inkább leeresztette a teste mellé. Pár másodperc csend következett.<br />
–Hát ez kínos.–suttogta Violetta nekem, de a némaság miatt tisztán hallani lehetett<br />
–Izé… bemehetünk?–fordultam a rokonom felé. Gianna még egy ideig bámulta a mögöttünk álló férfit, majd rám nézett.<br />
–Hogy? Igen! Persze… gyertek.–dadogta.<br />
–Megértem, hogy össze vagy zavarodva…–kezdtem bele.<br />
–Hosszú történet.–tette hozzá az osztálytársam.<br />
–Azt hittem, hogy Centopiába vagy.–mondta a nénikém a vadőr felé tekintve. Bernando egy ideig kereste a szavakat, de végül inkább hallgatott. Szinte a falnak tapadt.<br />
–Nos, igen, ott volt, de aztán áthoztuk.–meséltem.<br />
–Csak úgy?–emelkedett meg a gyámom szemöldöke.<br />
–Körbe álltunk és nagyon erősen gondoltunk rá.–válaszolt Violetta.<br />
–Ó.–habozott a gyámom. Elgondolkodott az előbb közölteken.–Üljetek le inkább a kanapéra, hozok valami ennivalót és közben szépen elmondjátok mi is történt pontosan. Mert ennek így semmi értelmi nincs.<br />
–Jogos.–bólintottam.<br />
<div style="text-align: center;">
◦○◊○◦</div>
–Szóval, Lídiának van egy ilyen.–mutatott a karkötőmre a nénikém.<br />
–Nos, nem tudjuk, hogy ilyene van-e…–kezdtem bele.<br />
–Nem, a professzor, aki a kiállítást tartotta… neki volt ilyen köve.–szólalt meg Bernando. Kezdett feloldódni.<br />
–De Lídia kapcsolatban van ezzel a… professzorral.–mondtam.<br />
–Egyáltalán nem nehéz a dolog.–jelentette ki Violetta.–Csak rá kell keresnünk arra, aki az előadást tartotta.–taglalta.–Biztos volt róla valami hirdetés, ha egyszer mindenki elment rá.<br />
–Ezért jöttünk ide.–magyaráztam.–Illetve…–néztem a vadőrre.–Reméltük, hogy Bernando itt maradhat…<br />
–Alszok a kanapén.–tette hozzá a férfi, amelyen gyorsan csak tudta.<br />
–Persze, hogy maradhat. Sőt jobb is, ha nem mozog annyit. Még gyanús lenne.–helyeselte a nénikém. Csöppet megnyugodtam, hogy ezt a problémát is letudtuk.–Amúgy kihúzható a kanapé.–nézett a férfi felé.–ez Bernando is megnyugtatta.<br />
◦○◊○◦<br />
–Talán tehetnénk mi is valamit.–mondta Paula. Ő, Vincent és Sue az önkéntes munka után fáradtan rótták az iskola folyosóit.<br />
–Bevonhatnánk sulit is. Elvégre a napló-tolvaj itt rejtőzik köztünk.–felelte Vincent titokzatosan.<br />
–Nem lenne ez egy kicsit drasztikus lépés?–kérdezte Sue. Mielőtt bárki is válaszolhatott volna Dr. Morton keresztezte az útjukat.<br />
–Hát, ti merre bóklásztatok? Az erdőben?–tekintett végig a sáros ruháikon a tanár.<br />
–Önkénteskedtünk a parkban.–adta meg a választ Paula.<br />
–Önkénteskedtetek. Hát persze.–forgatta a szemeit a férfi.–Mondjátok, merre találom az osztálytársnőtöket, Violettát?<br />
–Ő most nincs itt. Miával bementek a városba.–közölte Vincent.<br />
–Sárosan?<br />
–Ők nem lettek sárosak.–mondta Paula.–Más… munkát csináltak…–füllentett. Dr. Morton gyanakodva mérte őket végig.<br />
–Rendben.–adta be a derekát végül.–Mondjátok neki, hogy kerestem.<br />
–Hát persze, tanár úr.–szólt utána Sue. A férfi eltűnt az irodájában.<br />
–Ez meg mi volt?–tudakolta Vincent összezavarodva.<br />
<div style="text-align: center;">
◦○◊○◦</div>
–Régi számítógép. Kell neki pár perc.–mondta a nénikém. Mind körülültük őt és a laptopját az ebédlőasztalnál.<br />
–Ismerem az érzést.–felelte erre a barátnőm.<br />
–Ha meg van az összekötő ember, akkor igazából már egész sokat fogunk tudni.–osztottam meg a reményeimet. Bernando különös tekintettel mért végig.<br />
–Nincs igazam?–kérdeztem aggódva.<br />
–De.–rázta meg a fejét.–Vagyis igen… A köved világít.–mutatott a karomra néhány pillanat hallgatás után.<br />
–Attól tartok egyedül kell keresgélnetek.–állt fel Violetta, hogy idehozza a könyvet.<br />
–Meg tudjátok oldani?–néztem érdeklődve a két felnőttre.<br />
–Ne aggódj, annyira még nem vagyok öreg, hogy ne tudjam kezelni az internetet.–mosolyodott el Gianna.<br />
–Elég gyakran utazgatunk mostanság.–lépett mellém a barátnőm és a kezembe nyomta könyvet.<br />
–Hát, kezdenek felgyorsulni az események.–feleltem és elvettem a tükröt, amit a ridiküljéből halászott elő.<br />
<br />
<b>Mia: </b>Nagy lépések előre,<br />
<b>Violetta:</b> megváltoztat örökre.<br />
<b>Mia:</b> De aki gyorsan előre siet,<br />
<b>Violetta:</b> Akadályokba ütközhet<br />
<br />
A varázslat beszippantott bennünket. Minden sárga fény töltött be. A portál megnyílt előttünk.<br />
<div style="text-align: center;">
◦○◊○◦</div>
A tábor közepébe érkeztünk. A tündérek szorgosan dolgoztak. Volt, aki ki levest főzött, volt, aki ruhát varrt és szép számmal akadtak katonák is, akik a tábort őrizték. Szinte mindenkinek jutott egy-egy fontos feladat.<br />
–Mia! Violetta!–köszöntött minket a királyné.<br />
–Szép napot felség.–fordultam felé.<br />
–Szépet. Hogy érzi magát?–tudakolta Violetta udvariasan. Mayla a dudorodó hasára helyezte a kezét.<br />
–Mindketten jól vagyunk, köszönöm.–mosolygott büszkén.–Rekah és Naya jól végzik a munkájukat.<br />
–Ezt jó hallani.–feleltem.<br />
A jó hírek mindig fellelkesítik az embert. <i>És most különösen szükségünk is van rá.</i><br />
<i><br /></i>
<b><span style="color: blue;">Liza</span></b></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-32941367205883506962020-02-27T18:06:00.000+01:002020-02-27T18:06:51.097+01:00Chat<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Sziasztok!<br />
Elkészült a chat, ahogy megígértem, <a href="https://minnit.chat/MiaAndMe" target="_blank">itt </a>találhatjátok meg (illetve oldalt a képre kattintva).<br />
A regisztrációt kötelezővé tettem, hogy mindenkit meg tudjunk különböztetni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE2Sui-zJXKMSNcWhvdFfOHrS8HZx9Odda3RYyLaab83hyphenhyphen-GnBHUlqmJn6mnXar-Kx-WKaxLxEA_WzqHD3Xh4Wq5V8Epvu7w4iOtKpnnqBKu8rzlwMWjVenS4wfaukj5NAW66w3CHoUOA/s1600/27.02.2020_17.19.47_REC.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="488" data-original-width="1242" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE2Sui-zJXKMSNcWhvdFfOHrS8HZx9Odda3RYyLaab83hyphenhyphen-GnBHUlqmJn6mnXar-Kx-WKaxLxEA_WzqHD3Xh4Wq5V8Epvu7w4iOtKpnnqBKu8rzlwMWjVenS4wfaukj5NAW66w3CHoUOA/s400/27.02.2020_17.19.47_REC.png" width="400" /></a></div>
A chat nagyjából ugyanúgy működik, mint a Messenger. Lehet rajta emojit küldeni, illetve mindenféle fájl formátumot képektől a videókig.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEKGWeJOH4HkUGrWyDFi8yySjp844wWe376pWeiAnGAHS3QR33U7ViDupdtbIpT69p5f4eO9dfkaQeB5Xj_PcImr0bnoM9395jkSe1rNwV9bWcGsN4ljCe76Jr556k_13BSaql31us06c/s1600/1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1500" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEKGWeJOH4HkUGrWyDFi8yySjp844wWe376pWeiAnGAHS3QR33U7ViDupdtbIpT69p5f4eO9dfkaQeB5Xj_PcImr0bnoM9395jkSe1rNwV9bWcGsN4ljCe76Jr556k_13BSaql31us06c/s400/1.png" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWZlXSYS9WLKVsdIWjAZRScjUmB9kesVEiiidtbMtwngs_IzpqSLrorPV7risC5DveC9FbO2WeBCqH5E63z_iLd034w_eTG47F_FVstOmAJ3JD55NzCYKCH5CPEXfVl_btBr13eaNiqhc/s1600/2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1500" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWZlXSYS9WLKVsdIWjAZRScjUmB9kesVEiiidtbMtwngs_IzpqSLrorPV7risC5DveC9FbO2WeBCqH5E63z_iLd034w_eTG47F_FVstOmAJ3JD55NzCYKCH5CPEXfVl_btBr13eaNiqhc/s400/2.png" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikTx_uKEEyKzMx1_Dd4WOFZQXuSaR5_e6slqiaqATIpwkGX0L6o2XIu3iFot6x80TNUn3bRV382dtj5ogp1gPmCXJGuLazcBOiaIoW8VefLi_9VyyWHKcv2sPa6ZwStOmUnVUFRr8er70/s1600/3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1500" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikTx_uKEEyKzMx1_Dd4WOFZQXuSaR5_e6slqiaqATIpwkGX0L6o2XIu3iFot6x80TNUn3bRV382dtj5ogp1gPmCXJGuLazcBOiaIoW8VefLi_9VyyWHKcv2sPa6ZwStOmUnVUFRr8er70/s400/3.png" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbWUI63dY00-ubeliAspcjVlCIM_T2vwcy4j6na9Kk3Vvl1aZsHdtLes8mqp_bnipupFai_Yhes2E6uB8RcJN4leyq95ULLYPjtCQqmZWLW_ZERi27rhyLYLg4T-Rl5ZX9U8eF5oEUeO4/s1600/4.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1500" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbWUI63dY00-ubeliAspcjVlCIM_T2vwcy4j6na9Kk3Vvl1aZsHdtLes8mqp_bnipupFai_Yhes2E6uB8RcJN4leyq95ULLYPjtCQqmZWLW_ZERi27rhyLYLg4T-Rl5ZX9U8eF5oEUeO4/s400/4.png" width="400" /></a></div>
Sajnos nincs hozzá még mobilos applikáció, de mobilos felületen is tökéletesen működik (rászabták a mobil képernyőre is).<br />
Ha bármi kérdésetek van, írjatok bátran!</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-26813541893967548072020-02-11T18:54:00.000+01:002020-02-11T18:54:04.147+01:0022. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<b>Én, miután vége lett a vizsgaidőszaknak:</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-wL0labc3cPwowQTcKeig6ceE8C9oDBvbya4d9v8vNrxCqbhnB7vBak4aPwphFI-3AjbbGF2ViZuN-FkSHYkT8JYMPx4Bo1JmYKm6-vci-syISDRQNNzlYlsbOE0C76mmezuVSWmmlRo/s1600/jk.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="239" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-wL0labc3cPwowQTcKeig6ceE8C9oDBvbya4d9v8vNrxCqbhnB7vBak4aPwphFI-3AjbbGF2ViZuN-FkSHYkT8JYMPx4Bo1JmYKm6-vci-syISDRQNNzlYlsbOE0C76mmezuVSWmmlRo/s320/jk.gif" width="191" /></a></div>
<b>Also:</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLYedz_AF-amkhP7T7sxfCnGfxpdBHnZviF1H1WWBG8rTqXBCJT6PHvAh-OkCmWPgpjfVEDkRGZWfDRc4oJ9MaTRFb2c5GdT4ROB7GpgObY0obBP7jYD-a8X3I4ctOZ1rciUyhK5QTnG4/s1600/kkk.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="480" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLYedz_AF-amkhP7T7sxfCnGfxpdBHnZviF1H1WWBG8rTqXBCJT6PHvAh-OkCmWPgpjfVEDkRGZWfDRc4oJ9MaTRFb2c5GdT4ROB7GpgObY0obBP7jYD-a8X3I4ctOZ1rciUyhK5QTnG4/s320/kkk.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHaa6WA5muUulH-NhuBfSTWUEs6ojhQ-lSV-1xkEq_LUuRvA1Ki0rI5AT2q20JO6CPSBUBdhwXI5BBji9XmnpfD8SOGJIZaZVik9tfaRZ6NLMgYGzfotSs3bqpCsJlKySrBIpuI-OeGRs/s1600/giphy+%25282%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHaa6WA5muUulH-NhuBfSTWUEs6ojhQ-lSV-1xkEq_LUuRvA1Ki0rI5AT2q20JO6CPSBUBdhwXI5BBji9XmnpfD8SOGJIZaZVik9tfaRZ6NLMgYGzfotSs3bqpCsJlKySrBIpuI-OeGRs/s1600/giphy+%25282%2529.gif" /></a></div>
<b>Esküszöm, még sosem írtam ilyen lassan részt...</b><br />
<b>A beszélgetős csoportról hamarosan hozok egy külön bejegyzést.</b><br />
<b><br /></b>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">A nap kezdett nyugovóra térni a tenger horizontja mögött. </span>Vörössösre<span style="font-size: 12pt;"> festette a hullámok tetejét és az égbolt alját. Négyszer fordultunk, annak ellenére, hogy bőven akadt segítőkész a tündérek között. Violetta ezalatt Yukoval intézte a sátrak felállítását a túloldalon. Mélyen az erdőben táboroztunk le, hogy a partról ne lehessen látni a tábortüzek fényét. Ez persze azzal is járt, hogy nem volt könnyű helyet találni az olykor szobaméretű ponyváknak. Egyszóval ők sem lazsáltak. Mikor az utolsó körnél jártunk a távolban kürtök szólaltak meg. Rémülten néztem Mora.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Ez mi?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–A sereg a palotához ért. Már tudják, hogy nem vagyunk ott.–magyarázta nyugtatóan.–Apám kémei jeleztek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Hát, akkor pont jókor fejeztük be.–tekintettem a partra, ahol pár órával ezelőtt még rengeteg holmi sorakozott. Mostanra teljesen kiürült. A herceg bólintott, majd a szárazföld felé nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Apáméknak hamarosan csatlakoznia kellene hozzánk.–motyogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Ne aggódj!–tettem a kezem a vállara, biztatásképpen.–Biztos rendben vannak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Hát… remélem…–sóhajtott.–Jobb, ha most megyünk.–biccentett a fejével a sziget irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">A táborban már égtek a tüzek. Az öregek és a gyerekek mind köréjük gyűltek, egy-egy pokróccal a hátukon és levessel teli tányérokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Gombából készült.–mondta a királyné.–Szerencsére sok van belőle a szigeten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">Mi is megkaptuk az adagunkat, majd Mo sátrához igyekeztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Itt van az összes tekercs, amit szépen összecsomagolt valaki.–mutatott végig a papírokon a herceg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Ó, vajon ki lehetett az?!–feleltem poénosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Nem ismered. De tudod, Ő nagyon fontos számomra.–szállt bele a viccbe a fiú is. Elmosolyodtam. Helyet foglaltunk a földön lévő párnákon. A levest egyelőre félreraktam, Mo azonban rögtön nekikezdett az evésnek. Elővettem a karkötőről szóló írást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i>„Az A dimenzióban készült. A hiedelmekkel ellentétben nem a Holdról származik. Több érc, illetve drágakő keveréke, amelyek mindkét dimenzióból származnak. Mivel a dimenziókapuk zárva vannak, újabb Holdkő nehezen előállítható. Ennek ellenére létezik pár írásos feljegyzés kísérletekről és olyan kövekről is, amik képesek voltak kisebb sikerek elérésére.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i><u>Használata:</u> a kő megérintésével. Mivel a kőben lévő energiaszint könnyen elhasználódik, nem hozható létre tartósan dimenziókapu. Ha több ember is át akar lépni, érdemes kört képeznünk, szorosan egymás mellé állva. Koncentráljunk arra, amit el akarunk érni.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i><u>Feltételezett összetevők:</u><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><i>◊hegyi kristály (az A dimenzióban gyakorta előfordul)<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><i>◊temron (B dimenzió, őrölve)<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><i>◊lapis lazuli (A dimenzió, csak egy csipetnyi)<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><i>◊mogandris (B dimenzió, mély barlangokban fellelhető)<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><i>◊seregina (B dimenzió, patakokban)<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><i>◊topáz (A dimenzió, tiszta)<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i>Nem kizárt, hogy ezen kívül még tartalmaz egyéb köveket is. Továbbá nincsenek információk az adagok pontos mennyiségéről sem.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i>Az érceket forráspontjukon megolvasztjuk, összekeverjük és formába öntjük.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i><u>Terrebis Holdköve</u><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i>B dimenziókból összeválogatott kövekből készült. Az első feljegyzett kísérlet. Nem ért el nagy sikereket.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i><u>Sofina Holdköve</u><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i>Szintén a B dimenzióban készült. Kisebb kapukat volt képes kinyitni véletlenszerű helyekre.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i><u>Cerebris Holdköve</u><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i>Csak egy irányban való közlekedés lehetséges vele. Készítője feltehetően az A dimenzióban ragadt.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i><u>Letto Holdköve</u><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;"><i>Legsikeresebb. Képes irányított kapukat nyitni a dimenziók között. Az A dimenzióban készült. Használata azonban komoly mellékhatásokkal jár: eszméletvesztés, emlékezetvesztés, végtagok elgyengülése, akár lebénulás.”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Ez az!–kiáltottam fel diadalittasan. Mo felkapta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Mit találtál?–tudakolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Tudom, hogyan hozta ide Lídia azokat az embereket.–magyarázta, miközben az ujjamat végigfuttattam az utolsó bekezdésen.–Azt írja, hogy léteznek holdkő-másolatok. Ezeket használhatta Lídia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Várj… mi az, hogy másolatok?–a herceg zavarodottan nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–A kő nem a Holdról érkezett, még csak nem is természetes képződmény. Készíteni kell, de mivel mindkét dimenzióból szükségesek hozzá az alapanyagok, senki se tudja újra elkészíteni. Néhányan azonban megpróbáltak másolatokat készíteni, más alapanyagokat felhasználva. Egyik sem tökéletes, de működnek…–meséltem. Mo döbbenten hallgatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Ezt el kell mondanunk a többieknek!–bökte ki végül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Egyetértek.–feleltem és felálltam. A távolban ekkor azonban újból kürtök hallatszottak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–A király megérkezett!–kiáltott valaki a táborból. Kiléptünk a sátorból és a tábor közepén lévő tisztás felé indultunk. A herceg sátra természetesen nem volt messze tőle, így hamar odaértünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Á, hát itt vagytok!–szólalt meg Yuko a fejünk fölül.–Lemaradtatok Alex rémtörténetiről…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Nem voltak rémtörténetek.–jelent meg Violetta is, majd leszállt mellém.–De jó volt őket hallgatni.–tette hozzá suttogva. A király sátrához érve temérdek őrrel találtuk szembe magunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Mi történt?–értetlenkedtem. Reméltem, hogy nem történt semmi komolyabb baj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Mia!–lépett ki a sátorból Raynor.–Jó, hogy itt vagy. Beszélni akar veled.–mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Micsoda? Ki?–kapkodtam a fejem. Nem kaptam választ. Ehelyett betessékeltek a polyva alá. Mo, aki mögöttem haladt, megragadta a kezem, mikor beértünk. A sátor közepén a Robin Hood-os fickó ült.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Most komolyan azt mondod, hogy egy nő elrabolt titeket, kitörölte az emlékeiteket és egy hadjáratot szerveztetett veletek és neked csak most jutott eszedbe, hogy lehet, hogy nem a jó oldalon állsz?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Yuko, kérlek.–próbálta Mo csitítani a lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Van, valami emléked arról, hogyan hozott át titeket?–kérdezte Violetta. Bernando megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Az előbbi kérdésre válaszolva…–nézett a sarokban durcáskodó Yukora.–Nem, nem most jöttem rá, de, ha elveszted az otthonod és minden emléked, és az egyetlen biztos pont az életedben ez a nő, akkor…–elhallgatott.–Az emberek képtelen dolgokra tesznek a túlélésük érdekében. Ő volt az egyetlen esélyünk arra, hogy visszakapjuk az emlékeinket…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Nem tudta volna visszaadni az emlékeiteket.–szólaltam meg. Mindenki rám nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Miért?–tudakolta Bernando értetlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Mert nem ő vette el.–válaszoltam.–Az ideutazásotok mellékhatása volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Várj, stop.–vágott közbe Yuko.–Azt hiszem, itt mindenki lemaradt valamiről.–jelentette ki.–Gondolom, ezt nem most szülted meg a fejedben.–nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Találtunk egy tekercset, amely a Holdkőről szól.–mondta Mo.–Valójában nem a Holdról jött. Készítették. Csak akkor lehet létrehozni, ah mindkét dimenzióba van bejárásod. De készültek másolatok is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Letto holdköve például.–folytattam.–Ugyanúgy képes ajtókat nyitni, mint ez.–mutattam a karkötőmre.–De rengeteg mellékhatással jár. Többek között emlékezetvesztéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Azt mondod, nincs esély rá, hogy bármire is emlékezzen?–kérdezte aggódva Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Hát… izé... nem tudom.–hebegtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Van, amire emlékszem.–szólalt meg Bernando. Megint ő került a figyelem központjába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Emlékszem az erdőre… az összes dologra, ami a vadászathoz kell… meg főzni is tudok…–sorolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Semmi konkrét?–tudakolta a herceg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Hát, nem igazán…–kezdte.–Azaz emlékszem egy névre. Claudia. És az arcára is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Ez jelent valamit?–kérdezte Yuko összezavarodva. Violetta sokatmondóan rám nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–A nagynéném.–feleltem halkan. A torkom hirtelen összeszorult.–Te emlékszel a nagynénémre?–Bernando nem válaszolt. Fájdalmasan nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Mia.–lökött oldalba Mo gyengéden, majd a csuklómra mutatott. A karkötőm halványan világított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Oké.–sóhajtottam.–Azt hiszem, mennünk kell…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Várj, ő nem tud jönni?–érdeklődött Violetta a kémre tekintett. Erre eddig nem gondoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–A tekercs szerint lehetséges, de nem biztos, hogy sikerül.–elmélkedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Egy próbát megér.–</span>biztatott<span style="font-size: 12pt;"> Mo. Mély levegőt vettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Álljunk körbe. Szorosan. Én pedig koncentrálok.–magyaráztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Oké.–bólintott a barátnőm.–Mi lenne, ha egyszerre nyomnánk meg, hárman?–javasolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Ártani nem árthat.–hümmögtem.–Visszaszámolok. Három… kettő… egy…<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">Egy villanás és a fészerben találtuk magunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Működött!–kiáltotta vidáman Violetta.–Olyan jó ötleteim vannak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Azt hiszem, hogy… mindenre emlékszem.–motyogta Bernando. Vadőr egyenruhában volt. Csupán a kalapja és a puskája hiányzott.–Az az izé visszacsinálta.–mutatott a karkötőmre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Tényleg jó ötleteid vannak!–dicsértem meg a barátnőmet. Őszintén, nem igazán reméltem, hogy sikerülni fog. Az meg végkép nem jutott eszembe, hogy rendbe hozhatja az emlékezetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Legfontosabb kérdés.–fordult a divatdiktátor a kicsit sokkolt állapotban lévő férfi felé.–Hogyan jutottatok át Centopiába?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Volt ez a ásványkiállítás…–mesélte.–Mindenki elment. Valami professzor tartotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Nem emlékszel a nevére?–kérdeztem. Bernando megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: blue;">Liza</span></b></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-46215891373184405472019-12-29T15:00:00.001+01:002019-12-29T15:00:43.659+01:0021. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY8l_Z1H1NKzL9vi5pv_VhxCELDb5bBCBernORSiyRkgOv39biXNeFFq9wvMU-dTHcLJZFUMUg63GyJ3XTr_itwCzefeg5g3ahf7lu_D6XslU7E3qKIBQ34VJ-v-Jnm9W6uTTZs5kuO0w/s1600/giphy+%25281%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="278" data-original-width="500" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY8l_Z1H1NKzL9vi5pv_VhxCELDb5bBCBernORSiyRkgOv39biXNeFFq9wvMU-dTHcLJZFUMUg63GyJ3XTr_itwCzefeg5g3ahf7lu_D6XslU7E3qKIBQ34VJ-v-Jnm9W6uTTZs5kuO0w/s320/giphy+%25281%2529.gif" width="320" /></a></div>
<b>Boldog Karácsonyt mindenkinek utólag és BUÉK mindenkinek előleg!</b><br />
<b>Idén már sorozatban harmadszor sikerült megbetegednem karácsonykor. Azért remélem nektek jobban telt a szenteste és mindenki örül az ajándékoknak, amiket kapott és amiket adott!</b><br />
<b>Jó olvasást!</b><br />
<b><br /></b>
<b>U.i.: A beszélgetős csoporttal mi legyen?</b><br />
<br />
–Szóval, gondolkodtam, hogy kinek is adhatta oda Brigitta a naplómat.–mesélte Violetta. Péntek délután volt és éppen önkénteskedtünk a sulival. Firenze egyik eldugott parkjában szedtük össze a szemetet. A liget első látásra tisztának tűnt, mikor megérkeztünk, azonban hamar kiderült, hogy mégsem lesz ilyen egyszerű dolgunk. Az apró cigarettacsikkek, az átlátszó nejlondarabkák és az eldobott rágógumi maradékok igencsak meghosszabbították a dolgot. A park egyik nyitott területén voltunk, ahol legtöbbször piknikezni szoktak. Tehát nekünk jutottak a különböző csomagolópapírok.<br />
–Talán több kuka kéne.–jegyezte meg Paula.<br />
–Igaz.–bólintottam, majd Violetta felé fordultam.–És?–ő nagyot sóhajtott.<br />
–Arra jutottam, hogy nem adhatta másnak.–bökte ki kissé idegesen.–Mármint… kinek kellene? Nektek esetleg van tippetek?<br />
–Sajnos nem.–mondtam csalódottan.–Ráadásul az egész időszak, amikor ez történt… olyan mintha egy álom lett volna…<br />
–Hát, a naplóm hiányzik. Szóval nagyon is valóságos volt.–felelte a barátnőm.<br />
–Talán kikérdezhetnénk Brigittát.–szólalt meg Vincent a hátunk mögül.–Mint egy kémfilmben!–újabban ezek lettek a mániái.<br />
–És aztán jól kicsapnának minket a suliból.–vágott közben Paula.<br />
–Ha rá tudnánk bizonyítani a lopást… Brigittát is kicsapnák.–magyarázta Violetta.–De Morton tanár úr megtámadta Mia tanúvallomását.<br />
–Én megmondtam az első napon, hogy ez a tanár egy állat.–jegyezte meg a fiú.<br />
–Elismerem, hogy nagyon bunkó, de ne felejtsétek el, hogy én sem a legjobb állapotomban voltam aznap. Simán azt hihette, hogy lázas vagyok és csak álmodtam az egészet…<br />
–Én jobban hiszek a lázas Miának, mint Brigittának úgy általában.–szólalt meg Sue is.<br />
–Hát, úgy látszik a tanári kar pedig Mortonnak hisz inkább.–tette hozzá Vincent.<br />
<br />
Gianna…<br />
Bernando szemei kipattantak. Felült. A táborban majdnem mindenki aludt. Csak az őrszemek tüze égett a sátorváros szélein. Mellette Silvio szuszogott. A vadász vetett rá pár pillantást, majd visszafeküdt. Egy nő arcképét látta az álmában. Nem emlékezett rá, hogy kihez tartozott, de valami azt súgta, hogy a neve Gianna volt.<br />
Bernando megpróbált visszaaludni. Holnap támadnak.<br />
<br />
–Mia, láttam egy fészert arrafelé.–mutatott Paula a helyes irányba.<br />
–Nagyszerű?–pislogtam rá értetlenül. A barátnőm mosolyogva a csuklójára mutatott.<br />
–Ó!–pillantottam a világító karkötőmre.–Violetta!–kiáltottam a barátnőmet keresve. Paula éles szeme szerencsédnek bizonyult. Észrevétlenül besurrantunk a fészerbe, amit bokrok takartak el. Egyszóval tökéletes volt egy kis dimenzióváltásra.<br />
–Tükör.–nyomta a kezembe Violetta a megnevezett tárgyat.<br />
–Köszi.–vágtam rá, miközben kinyitottam a könyvet.<br />
<br />
Mia: Válaszokat akarni<br />
Violetta: és aki keres, az lelhet<br />
Mia: a múltat felzavarni<br />
Violetta: fájdalmas, döbbenetes lehet.<br />
<br />
A fény körbevett minket és lassan átszippantott minket a Centopiába. Ég és föld közé érkeztünk meg. Pontosabban nem föld, hanem a tenger hullámzott alattunk, úgy húsz méterre.<br />
–Vajon mitől függ, hogy hova dob minket a dimenziókapu?–kérdezte Violetta. Valószínűleg az ő fejében is végigfutott a gondolat, hogy ez azért meredek.<br />
–Nos, biztos jó oka van rá.–vontam meg a vállam.–Nézd!–mutattam elénk. Nem messze tőlünk egy sziget körvonalai emelkedtek ki a víztömegből.<br />
–A Szarv-sziget!–kiáltotta a barátnőm lelkesen.–Lehet, hogy a többiek már ott vannak!<br />
–Bárcsak ez lenne a helyzet!–hallottuk meg Yuko hangját a hátunk mögül.–Szevasztok.<br />
–Ó, helló!–fordultam meg.<br />
–Még át kell kelnünk.–mutatott a szárazföld irányába a tündér.–De jó, hogy jöttök. Elkél még egy pár segítő kéz. Át kell vinnünk a csomagokat.<br />
–Remek!–sóhajtott Violetta.–Ma úgy is önkénteskedős napunk van!–kacsintott rám.<br />
–Igaz.–helyeseltem.–Mot merre találom?–tudakoltam kissé félve Yuko elmaradhatatlan beszólásaitól.<br />
–Irányítja az átkelést.–válaszolta a lány, ezúttal elhagyva a csípős megjegyzéseket. De az arcára ugyanúgy kiült a tipikus kaján vigyor, ami olyankor szokott, mikor kettesben talál minket a herceggel.<br />
–És a király?–érdeklődött Violetta.<br />
–Hátramaradt egy osztaggal, hogy elterelje a támadók figyelmét, ha esetleg utánunk jönnének…–a barátnőim csevejének zaja elhalkult, ahogy egyre távolabb kerültem tőlük. A szárazföldön nagy volt a kavarodás. Dobozok, tündérek mindenfele, rendezetlen állapotban. Mot viszont egyszerű volt megtalálni. Ott állt mindennek a közepén és próbálta megnyugtatni a társait. Nem mondom, hogy kevés sikerrel, de a rendteremtésre ez korántsem volt elég.<br />
–Szia!–röppentem mellé boldogan. Egy kicsit megijedt, de aztán nyomban átölelt, hogy üdvözöljön.<br />
–Szia. Jó, hogy jössz… ez az irányítás nem kíméli az idegeimet…–magyarázta a fejét vakargatva, majd a végigmutatott a tömegen.<br />
–Igen, látom.–sóhajtottam.<br />
–Te nagyon jó vagy szervezésben, igaz?–nézett rám reménykedve.<br />
–Hát, nem is tudom…–kissé ledöbbentett ez a kijelentés.<br />
–Ugyan már!–húzott közelebb magához.–Együtt csináljuk.–biztatott. Eltökélten bólintottam.<br />
<br />
–Ugye nem kell megölnünk senkit?–nézett Silvio aggódva a mellette menetelő férfira. Bernando nem felelt.–Tudom, hogy csak bénító lövedékünk van, de én félek, hogy…<br />
–Megállni!–hangzott a nő hangja elölről. A csapat, amely eddig elszántat tört át az erdőn, most megtorpant.–Közeledünk a palotához!–Lídia karcsú alakja jelent meg fölöttük.–A sereg feloszlik a megbeszéltek szerint és ostromgyűrűt vonunk a hegy köré!<br />
Bernando a fejére húzta a csuklyáját. Silvióra nézett. A fiú szemiben a félelem tükröződött. Különböző csapatba osztották be őket.<br />
–Vigyázz magadra, kölyök!–mondta, majd eltűnt a tömegben. Silvio pislogott párat és megszorította a fegyverét. Úgy érezte, nem áll készen a háborúra.<br />
<br />
–Ezeket visszük át következőnek!–mondtam pár tündérnek. Bólintottak, majd elkezdték megemelni a dobozokat.<br />
–Szerintem egész jól megy!–lépett mellém Mo boldogan.–De monnd csak, a jóslat is dobozpakolgatásról szólt?<br />
–Nem.–vágtam rá, majd intettem egy csapat tündérnek, hogy vigyék el a megmaradt szállítmányt a kupacból.<br />
–Akkor?–kérdezte a herceg.<br />
–Nem is tudom.–vettem mély levegőt.–Valamit fel kell fedeznünk a múltról, ami fájdalmas és érdekes, egyszerre…–magyaráztam. Mo érdeklő pillantásokat vetett rám.<br />
–Valami ötlet?–érdeklődött.<br />
–Nem, semmi.–préseltem ki magamból a levegőt. Megvontam a vállam.–De úgy érzem, ez még várhat.–tekintettem végig a doboz kupacokon, amit már sikeresen kategorizáltam.<br />
–Mi van, ha tekercsekben van valami.–töprengett a fiú.<br />
–Lehet.–bólintottam.–De ezt inkább majd a szigeten nézzük meg.–tisztáztam.<br />
<br />
Bernando szélsebesen haladt a palota irányába a fák között. Minden nyugodtnak tűnt. Mintha a környék nem sejtené, hogy mi készülődik. Pedig sejtették. A tündérek napok óta halmozták fel az élelmet. A férfi megtorpant. A hegy már nem volt messze. Továbbra is csend honolt. Bernando jobbnak látta, ha mostantól lopakodik. Talán a tündérek lesből fognak támadni.<br />
A sereg nagyjából kétszáz méterre volt a háta mögött. A férfi fejében már sokadszorra fordult meg, hogy megszökik. Semmi kedve nem volt az egészhez, sőt minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy ostromot vezessen a tündérek ellen. Hiszen nem volt magyarázat arra, miért támadják meg a palotát. Lídiának egyetlen oka lehet erre, hogy hatalmat szerezzen. Ez nem helyes. Bernando erkölcsös ember volt. Legalábbis valami mélyen ez súgta neki. Elindult egy rejtett ösvényen felfelé.<br />
Talán beszélnie kellene a rózsaszín hajú tündérrel, akiről Lídia beszélt. Már látta őt. A fán. Nem árulta be őt és a társát. Talán a rózsaszínhajú tündér megbízik ezért benne. Ő tud valamit. Tudnia kell valamit, ha Lídia ennyire keresi.<br />
Felért a hegyre.<br />
A palota kongott az ürességtől.<br />
<br />
<b>Liza</b></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-7472240684373588962019-12-11T23:20:00.002+01:002019-12-12T13:54:10.564+01:0020. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5H72h8h3spxm5Unlf3uFwH1e32o4GtwYjdq7exUVCOF2kIdIl-Crl0av2aHEubk3swicHzN7ZaZbSeb5dPqjl8Nsz7pFuqBjV3tASo6-e1apwXbAKn1Y7aKAWvk1RGkP9ECEJZBN7RM8/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="280" data-original-width="500" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5H72h8h3spxm5Unlf3uFwH1e32o4GtwYjdq7exUVCOF2kIdIl-Crl0av2aHEubk3swicHzN7ZaZbSeb5dPqjl8Nsz7pFuqBjV3tASo6-e1apwXbAKn1Y7aKAWvk1RGkP9ECEJZBN7RM8/s320/giphy.gif" width="320" /></a></div>
<b>Sziasztok!</b><br />
<b>Meghoztam az új részt! 😁</b><br />
<b>Also, chaten már írtam, hogy hamarosan kezdődik a vizsgaidőszakom, ami úgy január közepéig fog tartani. Karácsony előtt még szeretnék feltölteni egy részt, utána nem tudom, hogy mikor érkezik az újabb epizód, de mindenképpen tájékoztatni foglak titeket a chaten,</b><br />
<b>Utána néztem beszélgetős csoport alternatívának is. És <a href="https://minnit.chat/" target="_blank">ezt</a> találtam. Olyasmi, mint a messenger, csak nem kell hozzá Facebook (ez nekem se lenni kényelmes, mert váltogatnom kéne a profilokat, meg a chaten is írta valaki korábban, hogy neki nincs Facebook-ja), csak simán regisztrálni kell hozzá. Szóval nézettek rá. Lehet szavazást tartunk majd róla. Még elválik. Addig is, jó olvasást!</b><br />
<span style="color: blue;"><b><br /></b></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Megszervezni
egy egész királyság költözését nehezebb munka volt, mint azt előre gondoltam.
Mindenkinek akadt tennivalója. Hamar kiderült, hogy nem Phuddle egyetlen, aki
szereti felhalmozni a feleslegesebbnél feleslegesebb tárgyakat. A tündéreknek
is meg volt ez a csodálatos tudása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Ez
mi?–kérdeztem Motol és meglóbáltam a szeme előtt, a leginkább egy nagy ecsetre
emlékeztető dolgot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Be
lehet vele gyűjteni a Nektár-virágport.–jelentette ki egyhangúan és folytatta a
tudással teli tekercsei rakosgatását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–És
az mire jó?–érdeklődtem tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Beporzod
a szárnyadat, hogy megtisztítsd.–mondta, majd az övén lógó egyik tarisznyára
mutatott.–Én ebben tartom. Kicsit narancsos színe van, de édes az
illata.–nyitotta ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Olyan,
mint a konfetti.–jelentettem ki, miután megvizsgáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Az
nem tudom micsoda.–vonta meg a vállát.–De legalább már tudom, hogy néz ki!–mosolygott
rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–És
mond, ezeket a tekercseket…–néztem végig a töménytelen mennyiségű
papírkupacokon.–Te el is olvastad?–grimaszoltam. Mo újból felém fordult. Komisz
vigyor jelent meg az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Úgy
nézek én ki?–pislogott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nem.–kuncogtam.–Várj,
nincs itt valami szalag? Összekötözhetnénk őket!–javasoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Jó
ötlet!–csillant fel a herceg szeme.–Egy pillanat, mindjárt hozok!–röppent fel
és egy szekundum múlva már el is tűnt az ajtó mögött. Én elkezdtem a földön
sínylődő papiruszok áthelyezését az ágyra. Ott látszólag jobb helyük volt.
Persze nem tudtam megállni, hogy bele ne pillantsak egy-egybe. Néhány nagyon
réginek látszódott. A legtöbb történelmi témájú volt, de találtam útmutatót
különböző főzetekhez és orvosságokhoz is, amiket centopiai növényekből lehet elkészíteni. Aztán még volt néhány Wikipédia jellegű papír az unikornisokról, a
pánokról meg kábé az összes fajról, ami a szigeten élt. Utána következtek a
legendák. Az elemi unikornisokról, a Születés-barlangjáról és az első tündér
királyról. Legtöbbjük elveszett történetnek tűnt, ami már nem érdekel senkit és
talán hasznuk se volt, hiszen a mesén kívül, semmi információ nem volt bennük.
Ez egészen addig volt igaz, amíg a kezem közé nem került az egyik már-már szakadozó
barna tekercs, aminek a címe a <i>Holdkő</i> volt. <i>Holdkő</i>. Így hívták hivatalosan a
karkötőmet. Rápillantottam. Nem csinált semmi különös dolgot. Elgondolkodtam
azon, hogy képes leszek-e valaha irányítani. <i>Egyáltalán lehet-e irányítani?
Vagy mi irányítja?</i> Elkezdtem olvasni a szöveget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><i>„Ősi
ereklye, amely ajtókat képes nyitni a dimenziók között. Kezdetek óta az őrzők
védik. Használata csak kizárólagos alkalmakkor, ritkán engedélyezett.”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Hát,
ez nem teljesen igaz…–töprengtem magamban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Micsoda?–kérdezte
Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Jaj!–kaptam
a mellkasomhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Bocsi,
nem akartalak megijeszteni.–nyomott egy puszit az arcomra.–Szereztem
kötelet!–mutatta fel büszkén </span>gombolyagját<span style="font-size: 12pt;">.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Remek!–álltam
fel a földről.–Megpróbáltam kategóriákba sorolni őket.–magyaráztam az ágyon
fekvő kupacokra mutatva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–És
ezzel mi van?–tudakolta a herceg. A fejével a kezembe lévő felé bökött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Ja,
ez?–pillantottam rá.–A karkötőmről szól…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–És
miben téved?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Hogy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Amikor
bejöttem, azt motyogtad, hogy nem teljesen igaz.–ecsetelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Azt
írja, csak ritkán használják.–böktem a mondatra a papíron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Ritkán
engedélyezett…–olvasta a fiú.–Várj, ezt engedélyezi is valaki ott, a másik
oldalon?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nem.–ráztam
meg a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Hát…–vonta
meg a vállát erre ő.–A Holdkő a te családodnál volt az A dimenzióban. Érthető,
hogy miért tud ilyen keveset róla egy centopiai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Tudod
mit nem értek?–fordultam felé. A szemöldökei megemelkedtek.–A legendából, amit
még régebben találtunk, egyértelműen azt lehetett kiolvasni, hogy ez az
egyetlen dolog, ami átjárókat képes nyitni…–kezdtem bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–De
akkor, hogy volt képes Lídia átjönni? És hogyan hozott át egy egész
falut?–fejezte be Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Igen.–bólintottam.
Az ajkaimba haraptam.–Lehetséges, hogy vannak még Holdkövek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–De
akkor miért kell pont ez Lídiának, ha már van neki egy?–vágott közbe a herceg. Ez jó kérdés volt. Tanácstalanul
meredtünk egymásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Most
csókolózni fogtok?–hallottuk meg Yuko hangját a hátunk mögül. Az ajtófélfának
támaszkodva bámult minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Te
mióta állsz ott?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nyugi,
csak most érkeztem. Meg akartam nézni mit csináltok ahelyett, hogy pakolnátok.–magyarázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Hé!–emelte
föl bizonyítékképen a gombolyagot Mo.–Tekercseket kötözünk össze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Tényleg?–hitetlenkedett
a barátnőnk.–Csak, mert ezt úgy mondtad mintha már folyamatban lenne a dolog…–nézett
szét a tekercseken.–De még egyet sem kötöztetek össze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–De
már tudjuk, hogy melyikeket kötözzük egybe!–mutattam a kupacokra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Jaj,
ti mindent túlbonyolítotok!–forgatta meg a szemeit a harcos, majd kikapta a herceg
kezéből a fonalat és a papiruszokhoz lépett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Óvatosan.
Néhányuk több száz éves!–figyelmeztette őt Mo. Én visszatértem a
kategorizáláshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Tudod
mi jutott eszembe? Olyan jó vagy a vadászatban. Biztos a másik életedben is ezt
csináltad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Maradj
csendben, Silvio.–sziszegett a fogai közt Bernando. Éppen egy szivárványszínű
madarat próbált meg becserkészni vacsorára és az ifjú igencsak hátráltatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Bocsánat.
Nem akartam a terhedre lenni.–mondta a fiú szégyenlősen. Bernando nagyot
sóhajtott. Azért hozta magával Silviót, mert a főnököt már sikerült magára
haragítani az imént. És emiatt mindenki neheztelt rá. Jobbnak látta, ha
elszakítja egy kicsit a táborból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Semmi
baj. Csak maradj csöndben.–felelte nyugodtan. A fiú újra mosolyogni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Rendben.–suttogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–MONDOM,
HOGY NEM TUDTAM RÓLA!–hallatszott egy kiáltás a távolból. Bernando felkapta a
fejét. A "vacsora" felröppent a magasba és eltűnt a lombok között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Ez
nem én voltam.–jegyezte meg a kísérője büszkén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–A
kisasszony az.–vágta rá a férfi. Elindult hang irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nem
hiszem, hogy zavarnunk kéne…–figyelmeztette Silvio.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nem
fogjuk zavarni.–legyintett a másik.–Azt se fogja tudni, hogy ott vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Te
kémkedni akarsz?!–nyíltak tágra a fiú szemei.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Igen.–Bernando
nem is tagadta.–Gyere!–végigosontak a bokrok között. Lídia nem volt messze,
ráadásul hangosan beszélt, így könnyű volt rátalálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nyugodt
vagyok, Morton. De ezt már megbeszéltük! Nem tudok semmit az unokahúgomról. Ott
hagytam a családomat! Szerinted miért akartam megszerezni azt a naplót? Azt se
tudtam, hogy hívják.–magyarázta a nő a telefonban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Kivel
beszél?–kérdezte alig hallhatóan az ifjú. Bernando csak megingatta a fejét
feleletül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Igen,
ő rózsaszín hajú. Pillangós. Jaj, tudod, akit a ködben kergettem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Akit
lelőttek a bénító lövedékkel?–tudakolta Silvio.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Gondolom.–válaszolta
a társa.–De maradj csendben!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Igen,
biztos vagyok benne.–mondta Lídia idegesen.–Csak ezért hittem, hogy Gianna az,
mert… igen… készülődünk… holnap. Rendben.–sóhajtott.–Még hívlak.–letette a
telefont. Körbetekintett. Bernando és Silvio a földhöz lapult. Lídia elröppent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Hát…
ez érdekes volt. De nem tudtunk meg többet.–jelentette ki a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Gianna…–ismételte
meg a vadász.–Honnan ismerős ez a név?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Vajon
mennyit bír el a léggömb?–</span>töprengtem<span style="font-size: 12pt;">, miközben a ládákkal teli légi járműt
néztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Meglepően
sokat.–felelte Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Egy
egész partit csaphatnánk rajta!–tette hozzá Alex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nem
csaphattok.–motyogta Raynor a kezében lévő listát olvasva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Szomorú.–biggyesztette
le a száját a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Több
fordulót kell majd tennünk.–mondta a király.–Legalább kettőt, de csak akkor, ha
mindenki hoz magával egy-egy ládát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt;">–Szerintem
nem megoldhatatlan.–szólalt meg a herceg. Az apja mellé lépett és </span>végigfutott<span style="font-size: 12pt;"> a listán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Hát,
mi egyelőre nem szállítunk dobozokat.–mutattam a karkötőmre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Szomorú.–sóhajtott
Alex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Megkeresem
Violettát.–emelkedtem el a földtől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–El
se köszönsz?–kérdezte Mo felháborodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Bocsi!–nevettem,
majd egy puszit nyomtam a homlokára. Ő erre kissé eltolt magától, majd rendesen
megcsókolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Elteszem
azt a tekercset, hogy később el tud olvasni.–kacsintott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Köszi.–mosolyodtam
el. A magasba emelkedtem, hogy megtaláljam az utazótársamat.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Van
valami fejlemény a naplóval kapcsolatban?–kérdeztem Violettától, miután
visszaérkeztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Nem.–rázta
meg a fejét. Mérgesnek tűnt.–Brigitta jól elrejtette valahova. Ugyanis nem
találták meg nála.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Talán
nem a szobájában van.–elmélkedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Biztos,
hogy nem ott van.–válaszolt a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Talán
továbbadta valakinek.–vágott közbe a nagynénikém.–Bocsánat, csak egy gondolat…<o:p></o:p></span><span style="font-size: 16px;">–nézett végig rajtunk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Semmi
gond.–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Mi
több, nem is rossz gondolat.–tette hozzá a divatdiktátor.–Van egy kis elintézni
valóm!–jelentette ki, majd előkapta a telefonját és kiment a teraszra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Te
gofrit csináltál?–meredtem kávézóasztalra, ahol a finomságok illatoztak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">–Igen.–felelte
Gianna.–Van hozzá csoki öntet is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><span style="color: blue;"><b>Liza</b></span></span></div>
<br /></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-78487235603855910392019-10-31T14:17:00.000+01:002019-10-31T14:17:04.719+01:0019. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPQFZAko-WPxtwaRrHocG2h-bLwM7LhXBVg7ZscVcQkb_R5A6pQRiYWhIC2Io9hBtzTIFAlCCrg7D2qAHtcSRcVsq9zoMT2ieYr-Yt7JSuX66Y9e2GMpeUWpmSRKQSy1i9A-p-pYyiHBs/s1600/giphy+%25282%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="285" data-original-width="343" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPQFZAko-WPxtwaRrHocG2h-bLwM7LhXBVg7ZscVcQkb_R5A6pQRiYWhIC2Io9hBtzTIFAlCCrg7D2qAHtcSRcVsq9zoMT2ieYr-Yt7JSuX66Y9e2GMpeUWpmSRKQSy1i9A-p-pYyiHBs/s320/giphy+%25282%2529.gif" width="320" /></a></div>
<b>Helló!</b><br />
<b>Hogy vagytok? Én túl vagyok a zárthelyi dolgozataimon (témazáró az egytemen) és újra szabadnak érzem magam.😼 Úgyhogy írtam új részt...</b><br />
<b>Végigolvastam a Chat üzeneteket. Én is benne lennék egy csoport létrehozásában (ha még akarjátok), de inkább a <a href="https://discordapp.com/" target="_blank">Discordot </a>javasolnám, ott ugyanis lehet anoniman beszélgetni és Facebook se kell hozzá. Szóval, ha van rá még igény írjatok a Chat-re és intézkedem!</b><br />
<b><br /></b>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Eltelt
pár nap. Túl soknak tűnt. Amikor legutóbb hátunk mögött hagytuk Centopiát,
éppen egy nehéz döntés született. Szerettem volna ott lenni, segíteni a
többieknek, kitalálni hova húzódunk vissza. Mo mellett maradni. A karkötő
azonban nem villant fel. Hiába kértem rá, emlékezve arra, hogy már sikerült
udvariasan felszólítani arra, hogy működésben lépjen. Most viszont makacsul
díszelgett a karomon, mint valami teljesen átlagos ékszer.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
vihar azonban látszólag tovább állt. Ezt kihasználva mindenki kiszabadult a
természetbe. Sue a rajzszakkörösökkel a parkban alkotott. Vincent és Paula a
bunkiban ügyködtek valamin. Violetta naplója azóta sem lett meg, de nem adta
fel a harcot. Én úgy döntöttem ellátogatok a nénikémhez. A lakás, amit bérelt,
nem volt túl nagy. Egy hálószoba, egy pöttöm fürdő és konyhával egybekötött
nappali volt benne. Azonban a belvárosban volt, egy emeletes társasház negyedik
szintjén. A teraszról csodálatos kilátás várt. Nem csoda, hogy itt kötöttünk ki
egy-egy csésze teával. Az időjárás kicsit csípős volt, de pulcsival már
kellemesen elüldögéltünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Valami
hír?–tudakolta a gyámom. A karkötőmre néztem és megráztam a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Azóta
sem világított.–mondtam.–Kezdek ideges lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Ha
szükség lenne rád, világítana. Nem?–nyugtatott a nénikém. Bár az utóbbi kérdés
kicsit bizonytalanul hangzott, mintha nem lenne biztos benne. Azonban igaza
volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Tudom,
Violetta is ezt mondja.–sóhajtottam.–És az idő is másképpen telik ott, mint
itt. De ez akkor is nyugtalanító.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Szerintem,
legjobb lenne mégis, ha egy kicsit élveznéd a szép időt.–felelte erre Gianna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem
jó, az időjárásról Lídia jut eszembe.–forgattam a szemeim. A nénikém nem
válaszolt. Meredten bámult az égre. Látszólag elveszett a gondolatai között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–A
faluban… ahonnan mindenki eltűnt…–kezdtem bele. A gyámom szemei rám tapadtak.
Félelmet fedeztem fel bennünk.–Nem ismertél véletlenül egy Bernando nevű
embert?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–De.–vágta
szinte rögtön rá a rokonom, majd habozva, de folytatta.–Volt egy Bernando nevű
férfi…ő volt a vadőr. A közeli hegyekben éjszakázott. Csak nappal jött le a
faluba.–mesélte.–De miért kérdezett? Találkoztatok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Centopiában.
Igen.–bólintottam.–Egyszer, mikor megérkeztünk, a falusiak, akik ugye
elfelejtettek mindent, majdnem ránk találtak. Elrejtőztünk a fák közé. De aztán
valami zajt keltettünk. Csak Bernando vett észre bennünket. Nem szólt semmit.
Pedig a főnöke meg is kérdezte tőle, hogy mit néz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Nos,
attól, hogy elfelejtettek mindent, még nem jelenti, hogy gonoszak is. Bernando
mindig tisztességes és egyszerű ember volt. Úgy döntött, hogy nem jelentetek
veszélyt rá. Tulajdonképpen megbízott bennetek.–ecsetelte a nénikém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Talán
ez lenne a módja annak, hogy megállítsuk őket?–elmélkedtem.–Ha valahogy
visszatudnánk szerezni az emlékeiket…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Félek
erről nem most azonnal fogunk beszélgetni.–mutatott Gianna a karkötőmre. Ami
világított. A szívem majd kiugrott a helyéről. Felpattantam a székből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Fel
kell hívnom Violettát!–kiáltottam, majd a táskám irányába indultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Ide
is jöhet, ha akar!–szólt utánam a rokonom.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Dr.
Morton Lídiát tárcsázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Helló?–hangzott
a vonal végén az ismerős hang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Lídia.–mondta
a tanár közömbösen.–Hogy halad az ostrom?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Hamarosan
megindulunk a palota felé. A tündérek nagyon aktívak. Valószínűleg készülnek a
támadásra. De semmi esélyük.–tett jelentést a nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Remek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Mondd,
neked nincsenek híreid?–kérdezte Lídia kicsit idegesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–A
naplóról? Nos, igazad volt, ezt el kell ismernem. Az unokahúgod valóban tesz
említést Centopiáról. De csak elvétve. Semmi információ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Mármint
az leszámítva, hogy tudjuk, hogy ő a rózsaszínhajú tündérlány.–vágott közbe a
nő büszkén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Most
már csak az a kérdés, drága Lídia, hogy hogyan került a Holdkő a birtokába?<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Öt
perc és ott vagyok!–hangzott Violetta nyugtatgató hangja a telefonomból, miután harmadszorra
csörgettem meg, hogy merre jár.–Csak mindenki most szabadult ki és teljes a
káosz az utakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Bocsi,
csak izgulok.–védekeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Oké,
tudom. Nem kell harmadszorra is elmondanod.–nevetett a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Bocsi.–feleltem.–Akkor
öt perc múlva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Nagyjából.
Fel ne hívj még egyszer! Nem fogom felvenni.–közölte Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Én
mondtam, hogy úton van.–szólalt meg a nénikém, mikor letettem a telefont. Éppen
a nasit készítette elő nekünk. Hiába, szeretett etetni bennünket. Kis idő
elteltével a legnagyobb megkönnyebbülésemre megérkezett a barátnőm is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Látod?
Itt vagyok!–mondta büszkén, mikor ajtót nyitottam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Jól
van, na…–sóhajtottam.–Gyere be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mia:
Jártál már ott<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Violetta:
messze innen<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mia:
tengeren túl<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Violetta:
köves minden<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
volt szerencsés, hogy a barátnőm múltkor emlegette a zárt térbe való
berepülést. Most ugyanis sikerült újból a palota belsejében kibukkannunk. Ami alapjáraton
nem lett volna akkora katasztrófa, hiszen tágas terembe érkeztünk. A gond az
volt, hogy a visszavonulás miatt a tündérek el kezdtek összepakolni, és a szoba
a plafonig tele volt dobozokkal és egyéb kacatokkal, amik az úthoz kellettek.
Nekem az egyik ilyen kupacba sikerült landolni. Az almák, amelyek a gondosan
egymásra helyezett ládákban voltak, most szanaszét gurultak a padlón. Violetta,
mivel mögöttem érkezett, nem találkozott a „toronnyal”, a földön lévő gyümölcsökkel
azonban annál inkább. Megpróbálta megtartani az egyensúlyát, de hanyatt esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Á!–jajveszékelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Jól
vagy?–kérdeztem aggódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Igen.
Csak olyan érzés, mintha egy alma beleállt volna a fejembe…–magyarázta,
miközben a tarkóját simogatta.–Volt már rosszabb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Jaj,
nekem!–hallottuk Rekah hangját. Elkeseredetten nézett végig a szétesett
kupacon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Rettenetesen
sajnáljuk!–fordultam felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Baleset
volt.–ingatta a fejét, jelezve, hogy nem tart minket hibásnak.–Csak újra össze
kell raknom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Segítünk!–ajánlottam,
miközben felhúztam Violettát a földről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Ó,
ne!–tiltakozott.–A jóslat most fontosabb! A többiek a trónteremben vannak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Köszi!–hálálkodott
a barátnőm és megindult a terem irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Biztos
nem kell segítség?–tudakoltam óvatosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem,
majd befogom Alexet.–kacsintott, majd hozzálátott a gyümölcsök
összeszedegetéséhez. A trónterembe lépve nagyjából ugyanaz a látvány fogadott
minket, mint a múltkor. A csapat egyik fele gondterhelt kifejezéssel meredt egy
tucat papírra, ami az asztalon feküdt, miközben a királyné utasításokat
osztogatott helyiségbe betévedő tündéreknek, Naya pedig a saját felszerelését
pakolta össze rémségesen lassan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Sziasztok!–köszöntem
pár másodperc elteltével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Megjöttünk!–tette
hozzá Violetta és elindult az asztal felé.–Megint tervezgetünk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Igen.–sóhajtott
a király és megvakarta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Az
próbáljuk kitalálni, hol lenne a legjobb visszavonulási pont.–magyarázta Mo,
majd átölelt. Lehet, hogy önző vagyok, de jólesett, hogy minden alkalommal
látványosan jó kedvre derült, mikor megérkeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Nos,
akkor van egy válaszunk.–csettintett a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Van
egy… válaszunk?–kérdeztem összezavarodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–A
jóslat!–felelte a divatdiktátor. Úgy nézett rám, mint aki nem érti, mit nem
lehet ezen érteni. Valószínűleg ez is volt a helyzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Jártál
már ott, messze innen, tengeren túl, köves minden!–szavaltam.–Még mindig nem
teljesen értem…–vallottam be. Violetta megrázta a fejét. Mindenki kérdőn nézett
rá a terembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–A
Szarv-sziget!–kiáltotta kissé ingerülten.–Egyszer már voltunk ott! A tengeren
túl van, a világ másik végén!–sorolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Mia
beleesett egy gödörbe.–tette hozzá Yuko mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Igaz.–idéztem
fel az esetet.–Violettának igaza van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Egyre
jobban megy nekem a jóslatfejtés!–mondta büszkén a barátom és elegáns
mozdulattal hátra simította az egyik tincsét.–Kódfejtő vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Várjatok,
szóval… a jóslat szerint a Szarv-szigetre kell mennünk?–vágott közbe Raynor. Az
ujjával a térképre bökött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">–Hát, </span>végül is<span style="font-size: 12pt;"> egy sziget.–szólt közbe Mayla és közelebb lépett hozzánk.–Az idegenek
nem tudnak átrepülni.–elmélkedett hangosan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–És
messze is van.–erősített meg Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Viszont
elég kietlen.–ellenkezett Mo.–Nem biztos, hogy lesz elég élelmünk…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Most
a jóslattal vitatkozol?–tudakolta Yuko grimaszolva. Mo mély levegőt vett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem…–kezdett
bele a mondatba, de egy hatalmas csattanás félbeszakította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Bocsika.–hallatszott
Phuddle hangja a szomszéd szobából.–Csak felborult az edény-gyűjteményem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Hála
az égnek, már azt hittem támadnak!–kapott a mellkasához a király. Egész sápadt
lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Jól
van, akkor meg a válaszunk.–mondta Mayla, majd karon fogta a férjét.–Te pedig
most velem jössz.–vezette ki a trónteremből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Apád
elég ideges.–mondtam Monak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Igen.–bólintott
a herceg.–Azt hiszem, megviseli a dolog, ami persze érthető. Még sosem hagytuk
el a palotát és költöztünk egy másik helyre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Remélem,
rendeződik majd a helyzet és nem taszítjuk Centopiát a sötét
középkorba.–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Ez
is egy emberi kifejezés?–érdeklődött Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem,
ezt most találtam ki.–kuncogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–Hé,
turbék-turbék!–lengette meg a kezét előttünk Yuko.–Dolgunk van!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: blue;"> Liza</span></b></span></div>
<br />
<br /></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-8362171628852753202019-10-27T23:42:00.002+01:002019-10-27T23:46:18.355+01:0018.Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<b>Én, miután egy évszázad után úgy döntök folytatom ezt a blogot:</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipP3odYOuXSK3jESa6tjXiKj_ZgLgmlSpF4DwnRTyhhsabJdvtWczDriB6Bnq6obmL0MG7sjT3KV4_AA9lj0LI6i2hjISMKJU3fpGk2_ePSo-7WS_tksD5mfBK3M-Kz30bA3STF9hyphenhyphenY1Q/s1600/giphy+%25281%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="480" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipP3odYOuXSK3jESa6tjXiKj_ZgLgmlSpF4DwnRTyhhsabJdvtWczDriB6Bnq6obmL0MG7sjT3KV4_AA9lj0LI6i2hjISMKJU3fpGk2_ePSo-7WS_tksD5mfBK3M-Kz30bA3STF9hyphenhyphenY1Q/s320/giphy+%25281%2529.gif" width="320" /></a></div>
<b><br /></b>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Az olvasóim, akik néha visszanéznek (annyira imádlak benneteket):</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhko-4vFP_N4p-OS9W6e4plB9Y25cyQ5dGPiKVrK0Ky20gpCmtsEDMDuLpJ944axgZ54wDXgw6E5USy6nW7Z-GGKzgPPnIySU82qLVK3v4FitlahUgsjqpcwgFXfq5awbIebuzmn5e_GhU/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="164" data-original-width="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhko-4vFP_N4p-OS9W6e4plB9Y25cyQ5dGPiKVrK0Ky20gpCmtsEDMDuLpJ944axgZ54wDXgw6E5USy6nW7Z-GGKzgPPnIySU82qLVK3v4FitlahUgsjqpcwgFXfq5awbIebuzmn5e_GhU/s1600/giphy.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Dióhéjban. Már nem is emlékszem miért hagytam abba a történetet. Talán ihlethiányom volt, talán valami sokkhatás okozta. De nem régiben visszanéztem az üzeneteiket a chaten és nagyon meghatottak. Úgy érzem tartozok nektek egy befejezéssel, és ha nem is azonnal, de elhozom nektek ígérem. Addig is jó olvasást!</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">A
könyv felé tartottam a tükrömet. Kint még mindig tombolt a vihar. Sőt, a szél mintha
egyre jobban tépázta volna az ablakunk előtti fákat. Előfutára volt a rossz
híreknek. És abból most nem szenvedtünk hiányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Mia:
Figyeljetek, az idegenek, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Violetta:
kik tábort vertek<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Mia:
Nagy előnyt nyernek<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Violetta:
ti kockáztatni mertek<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem
tetszik.–bökte ki Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nekem
se.–közöltem. Annyira nem lepett meg, hiszen hozzászoktam ahhoz, hogy
mostanában minden komolyabbra fordult. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem
aggódtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Először
a naplóm, aztán meg ez…!–sóhajtott a divatdiktátor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem
akarok beleszólni, de jobb, ha siettek…–szólalt meg Paula.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Igaz
is.–bólintottam. Centopia vár.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Dr.
Morton kezébe vette a naplót. A borító lila volt, egy nagy adag csillámporral
megszórva, ami felkavarta a gyomrát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Hogy
lehet valakinek ilyen ízlése?–kérdezte magától.–Mindegy.–túljutott valahogy a
döbbenetén és elkezdte olvasni a díszes betűket. A bejegyzések nagy része a
mindennapi életről szólt. Már amennyire egy divatőrült tinédzser életét ennek
nevezhetjük. Rengeteg divattervező neve volt feltüntetve, a lapok szélein
vázlatok díszelegtek különféle ruhákról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Hát,
Lídia, az unokahúgod is kirívó egyéniség!–kommentálta magának gúnyosan a férfi.
A következő lapon egy kép akadt a kezébe. Négy lány volt rajta. Dr. Morton
felismerte őket. Mind a tanítványai voltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nos,
nézzük, itt van Paulina… az a japán lány, Violetta és Mia.–sorolta a „neveiket”
a tanár. Elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy a legutóbbival épp minap futott
össze. Van esze a lánynak. Ha Dr. Morton idióta lett volna, be is vette volna a
kis történetét. Ez megint gondolkodásra késztette. Vajon miért nem akarta
elmondani, hogy Brigitta után futkorászott, aki nyilvánvalóan szabályt sértett
és lopott egy másik diáktól. A tanáriban, ha Miára kerül a szó, a tanárok
mindig dicsérik az őszinteségét és, hogy kiáll másokért. Most viszont simán
cserbenhagyta a barátnőjét, miután feladta Brigitta üldözését. És őszinte sem
volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem
bízik meg benne…–töprengett hangosan a férfi. Ez magyarázatot adott az egyik
problémára, na, de a másik… Kócos haj, gyűrt ruhák. Az a lány úgy nézett ki,
mint aki most jött a pokolról. Dr. Morton mély levegőt vett. Most ez nem
számított. Tovább kellett olvasnia a naplót. Bármennyire is undorodott tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">A
palota tövébe érkeztünk. Violetta könnyedén landolt mellette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Tudod,
imádok szabadtéren megérkezni.–mondta.–Legalább ez az egy dolog jó a mai
napban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">–Hát,
ez nem túl </span>biztató<span style="font-size: 12pt;">.–szólalt meg Alex mögöttünk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–El
sem tudnád képzelni, milyen rossz az idő odaát. Ráadásul ott van a napló is!
Vagyis nincs ott!–panaszkodott Violetta kezét a homlokára helyezve. Alex kicsit
összezavarodva, de bólintott, majd felém fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Jó
reggelt, Hercegnő. Látom már jobban vagy!–hajolt meg előttem. Megforgattam a
szemeim. Javíthatatlan volt.–Szerintem ezt is hozzáadhatjuk a „jó dolgokhoz”!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Talán.–vontam
meg a vállam. Ki is ment a fejemből, hogy hogyan hagytuk el Centopiát a
múltkor. Vagyis, nem mehetett ki a fejemből, tekintve, hogy nem emlékeztem
semmire, mert bealtatóztak.–Nem hozunk jó híreket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem.–erősített
meg Violetta bánatosan.–A jóslat megint az idegenekről szól. Illetve arról,
hogy valami előnyt nyernek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Minél
előbb beszélnünk kell a többiekkel.–indultam meg a palota irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ó,
attól félek ott csak Nayat és a királynét találjátok!–szólt utánunk Alex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Hogy?–fordultam
meg.–A többiek merre vannak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Lent
táboroznak. Nem messze… nos, a tábortól.–magyarázta a fiú és helyes irányba
bökött.–Én pedig itt maradtam, néhány tündérrel együtt, hogy megvédjük a
palotát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ó,
hát… akkor…–próbáltam szavakhoz jutni. Elég komolyan hangzott a helyzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ne
vágjatok már ilyen savanyú képet, odaviszlek bennetek.–nevetgélt Alex és elemelkedett
a földről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem
is vágtam savanyú képet!–jegyezte meg Violetta mellettem, ahogy a kalauzunk után
indultunk.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">A
tündérek tábora nem tűnt akkorának, mint az idegenéké, de így is elég népes
volt. Le kellett szállnunk a földre, hogy eligazodjunk. A sátraktól nem messze
unikornisokat vettem észre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Onchao
merre van?–kérdeztem Alextől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Valahol
messze.–felelte.–A múltkori baleset után Lyria ragaszkodott ahhoz, hogy elvigye
őt és az elemi unikorniskákat a sziget túlsó felére. Hogy biztonságban
legyenek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ez
megnyugtató, de egyúttal szomorú is.–sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Így
lesz a legjobb. Túl nagy kockázat lenne.–tette a kezét a vállamra Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Kockázat.–csillantak
fel a szemeim.–A jóslat!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Csak
nem gondolod, hogy erre vonatkozhat?–ráncolta a homlokát a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Itt
is vagyunk!–jelentette ki Alex. Egy díszes sátor előtt álltunk. Nagyobb volt,
mint a többi. Legalábbis terjedelmében egészen biztosan.–Csak utánatok,
hölgyeim!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Köszönjük,
drága lovag!–ment bele a játékba Violetta. Bentről a ponyva még nagyobbnak
tűnt. Szembe a bejárattal egy négyzet alakú asztal állt. A király, Mo és Yuko,
illetve még pár tündér, akinek csak az arca derengett előttem, körülállták.
Mindegyikük az asztalon lévő térképet vizslatta. Yuko vett észre minket
először, mivel ő állt szembe velünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Mia!–röppent
fel boldogan, majd rám vettette magát.–Hát jól vagy! Annyira aggódtunk!–ölelt
át.–Violetta!–ugrott „tovább” az utánam belépő lányra. A következő pillanatban
Mo arca jelent meg előttem. Megcsókolt. Ott mindenki előtt. Talán kicsit kínos
volt. De, hogy őszinte legyek ez nem igazán érdekelt abban a pillanatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Minden
rendben?–kérdezte gyengéden. Bólintottam, majd a karjaiba borultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Öhm,
milyen remek, hogy megérkeztetek…!–szakította félbe a jelenetet Raynor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ó,
elnézést!–éreztem, ahogy a forróság ellep. Egy aprócska lépéssel távolabb húztam
magam Motol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Örülök,
hogy jobban vagy Mia!–mondta őszintén a király.–Mind aggódtunk érted. Nem kell
mentegetőznöd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Rendben,
értem… nos… a jóslat.–habogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Rossz
hírek.–hallottam Alex vészjósló hangját a hátam mögött. Hátranéztem, de már
csak annyit láttam, hogy Yuko könyöke a fiú gyomrában landol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–A
jóslat szerint az idegenek előnyre tesznek szert.–magyarázta Violetta.–Nekünk
pedig kockáztatnunk kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ez
tényleg nem jó.–vett mély levegőt Mo. Visszaindult, a térkép felé, de a kezemet
fogva, magával húzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ezen
a területen voltak, amikor utoljára itt jártatok.–mutatott a király az
asztalra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–És
most itt vannak.–bökött Mo egy másik pontra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–A
palota felé közelednek.–lépett Violetta is közénk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–El
akarják foglalni a királyságot.–suttogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Hogy
mondod?–nézett rám a herceg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–El
akarják foglalni a királyságot.–ismételtem meg hangosabban.– Lídia ezt mondta,
mikor először láttuk a táborban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–És
a királyság egyenlő a Tündér-heggyel. Szerintük.–elmélkedett Yuko.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Akkor
nem is kérdés, hogy vissza kell térnünk a palotába.–húzta ki magát Mo.–Összecsapni
nem tudunk velük. Legalábbis nem most. Egyetlen esélyünk a védekezés.–vázolta
fel a tervét. Büszke voltam rá. Úgy beszélt, mint egy király. Az apja is
egyetértett vele látszólag.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ha
szabad közbeszólnom.–hallottuk az egyik kém hangját.–Nem tagadom, hogy így
lenne a legnagyobb esélyünk a feltartóztatásukra, de ha a palota elesik,
mindennek vége. Nem tudunk visszavonulni sehova.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Akkor
mit javasolna? Maradjunk itt?–tudakolta a király gondterhelten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ha
hagyjuk, hogy a palota elessen, azzal túl nagy kockázatot vállalnánk. Nem lenne
biztos rejtekhelyünk.–ellenkezett Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Kockázat.–kapta
fel a fejét Violetta.–Ez volt a jóslatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Igen.
Nagy előnyt nyernek, ti kockáztatni mertek.–idéztem fel a szavakat. Mindenki
elhallgatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Szóval
a nagy előny a palota lenne.–törte meg a csendet a király.–Mi pedig
kockáztatunk és itt maradunk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Amíg
nem találunk megfelelő módot, hogy felvegyük velük a harcot…–tette hozzá Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Elmegyünk
a sziget túlsó felére.–fejeztem be a gondolatot. <i>Onchohoz és a többi
unikornishoz</i>. A sátorban jelenlévők mind Raynorra néztek. A király összeszorította
az állkapcsát és a messzeségbe meredt. A bejáraton keresztül kilehetett látni a
táborra és a tündérekre, akik még vidám hangulatban végezték a dolgukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Legyen.–jelentette
ki alig hallhatóan, ám magabiztosan.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Tudjátok,
nem akarok zavarni.–mondta Violetta.–De vissza kéne mennünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Ó, igen, a naplód.–jutott eszembe. Szomorúan
néztem Mora, majd elengedtem a kezét.–Sajnálom. Nem voltunk sokat itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–De
sokra jutottunk.–emlékeztetett a herceg. bár az arcáról le tudtam olvasni, hogy
ő is csalódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Majd
legközelebb.–feleltem.–Sziasztok!–intettem a kezemmel. Violetta ugyanígy tett.
Egy villanás és a való világban voltunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Á,
sziasztok!–köszöntött minket Paula meglepetten.–Ez rövidebb volt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Igen.
Siettünk a napló miatt.–válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Sue
és Vincent már keresi Brigittát.–mondta a szobatársam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Akkor
jobb, ha segítek nekik.–igazította meg a ruháját Violetta és a nyomukba eredt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Hogy
van az aranyhalad?–tudakolta viccelődve a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">–Nem
fogod elhinni mi történt.–sóhajtottam fáradtan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: blue;"><b>Liza</b></span></span></div>
<br />
<span id="goog_1170893445"></span><span id="goog_1170893446"></span><br /></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-28190291603957262362016-11-04T14:05:00.000+01:002016-11-04T14:05:03.301+01:003. Évad-Első jelenetek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/uLlaQeM3aKw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/uLlaQeM3aKw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;"><b>Liza</b></span></div>
<br /></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-5249729772969890312016-11-02T17:50:00.001+01:002016-11-02T17:50:50.500+01:0017.Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5bvsUluLV24qYWUEfXLphzjgfxvJSDzgKYAz8GUniaaDrkyvHHORJne6C7F-iR_DX9VJw6w-QKd4hWYgpvVRFXzRBMQ_HVjSouPpietACy9kJ5ZxWY0_aDGFHxoIPxNjdQeG-B8zstSM/s1600/tumblr_mq7qatlGk71rzoi3uo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5bvsUluLV24qYWUEfXLphzjgfxvJSDzgKYAz8GUniaaDrkyvHHORJne6C7F-iR_DX9VJw6w-QKd4hWYgpvVRFXzRBMQ_HVjSouPpietACy9kJ5ZxWY0_aDGFHxoIPxNjdQeG-B8zstSM/s320/tumblr_mq7qatlGk71rzoi3uo1_500.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Életben vagyok!<br /></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Arra ébredtem, hogy rettenetesen fáj
a fejem. Megpróbáltam visszaaludni, de csak céltalanul forgolódtam az ágyamban.
Végül feladtam a harcot és kinyitottam a szemem. Az éjjeli szekrényemen egy
pohár vizet és egy cetlit találtam, a szobában nem volt senki. Felültem és
magamhoz vettem a folyadékot. Miután eltüntettem az összes italt, a papírkáért
nyúltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Miám!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ha ezt olvasod, akkor már biztos felébredtél. Remélem, jobban érzed
magad. Kibéreltem itt egy lakást, Firenzében, hogy közel maradjak. Ha bármi
gondot akad a lap hátulján lévő címen megtalálsz!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i style="text-align: right; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csókol,</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i style="text-align: right;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A nénikéd</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megfordítottam az üzenetet. A nénikém
alig pár utcára lakott a sulitól. <i>Akár át
is mehetnék!</i>–villant át az agyamon a gondolat, de aztán rögtön elvetettem.
Túl gyenge voltam, ráadásul a vihar még mindig szüntelenül tombolt. Előkerestem
a mobilom, hogy megnézzem az időt. Alig múlt dél. A hasam megkordult. <i>Tényleg a többiek vajon hol lehetnek?–</i>jutott
eszembe. Szombat volt, ami azt jelentette, hogy nincs suli. Lehet, hogy épp
kajálni vannak. megnyitottam a névjegyzéket. <i>Kit hívjak fel?–</i>töprengtem. Végül Violetta mellet döntöttem. Nála biztos
van telefon! Tárcsáztam a számot. Nem kellett sokat várnom és válaszoltak a
hívásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Halihó!–köszönt a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szia! Merre vagytok?–üdvözöltem én
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A töri tanár elkapott minket a
folyosón, hogy segítsünk neki térképeket rendezgetni egy ötösért cserébe.–mesélte
lelkesen.–Te fent vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem, álmomban beszélek.–válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És, hogy érzed magad?–kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Fáj a fejem.–jelentettem ki
gondolkodás nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Az nem lehet jó.–mondta együtt
érzően.–Nincs fájdalomcsillapítód?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nincs.–sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Egy pillanat.–szólalt meg Violetta,
majd pár másodperc csönd után visszatért.–Paula üzeni, hogy a jobb alsó
fiókjában találsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Üzenem neki, hogy egy
istennő!–tápászkodtam fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Átadom. Hamarosan megyünk vissza!
Tarts ki!–búcsúzott el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Siessetek, mielőtt elvisznek az ágy
alatti szörnyek!–színészkedtem, miközben a szobatársam szekrényéhez léptem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Én mindent beleadok!–vette a poént a
divatdiktátor, majd egy „szia” után letette a telefont. Kihúztam az említett fiókot.
Könnyen megtaláltam benne az aszpirint. Töltöttem magamnak vizet a csapból és
bevettem a gyógyszert. Visszafeküdtem és előhalásztam a könyvemet. El kezdtem
nézegetni benne a képeket. Mennyi minden történt azóta, hogy először jártam Centopiában!
És még mennyi minden fog. Hirtelen megpillantottam azt a képet, amelyen
feltehetően Lídia és egy ismeretlen alak volt. Elgondolkodtam. Rhao említette,
hogy látta a nőt beszélgetni valakivel. Talán ő lehet a társa. Eddig azonban híre,
hamva se volt a történtekben. A töprengésből az ajtó nyikorgása ébresztett fel.
A bejáratra tekintettem. Brigitta meglepődötten tekintett rám. Mielőtt bármit
kérdezhettem volna megszólalt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Rossz ajtó.–ezzel a lendülettel be
is csapta a bejárót. Mivel a hangszigetelés nem volt valami fantasztikus,
hallottam, ahogy benyit egy másik szobába. Elkezdtem gyanakodni. Az ő szobája
egy másik folyosón volt! Ezek szerint nem a sajátjába ment, hanem Violettáéba! Azon
nyomban felpattantam az ágyból. Igaz rögtön meg is bántam, mert kis híján
visszaszédültem a fekvőhelyemre. Végül sikerült elindulnom. Mikor kiértem a
szobámból, pont láttam Brigitta szoknyájának a csücskét a sarkon. Utána
iramodtam. Nem érdekelt, hogy mindjárt szétrobban a fejem. Pontosan tudtam mit
akart Violetta unokatesója: a barátnőm naplóját! A múltkor is azt próbálta
megszerezni, mikor rajtakaptam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hé!–kiáltottam utána. Hátrafordult,
majd elkezdett rohanni. Én is így tettem, de akarat ide vagy oda, nem tudtam
olyan gyorsan futni, ahogy ő. Túl gyenge voltam még hozzá. Megálltam. Ekkor
tudatosult bennem, hogy már kint vagyok a kollégium épületéből, és immár az
iskola egyik halljában ácsorgok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nocsak, kisasszony! Hiányolja a
kemény testnevelés órákat, vagy miért futkározik?–hallottam meg Dr. Morton
hangját a hátam mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Erről szó sincs.–mentegetőztem, majd
megköszörültem a torkom.–Jó napot kívánok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Persze, persze.–legyintett a férfi.
Ezt nem tudtam mire venni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hogy?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Semmi.–felelte a tanár, majd
alaposan végigmért. Én is magamra tekintettem. Mivel ruhástul raktak az ágyba,
jól elgyűrtem a farmeremet és a pólómat. Rettenetesen néztem ki, a hajamról nem
is beszélve. Szanaszét állt. A futástól meg jól kipirultam és kapkodva vettem a
levegőt.–Még mindig várok egy választ a kérdésemre!–mondta. Elméláztam. <i>Mit mondjak neki? </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Csak siettem.–vágtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És hova?–tudakolózott. Értetlen
képet vágtam. Mi köze hozzá?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A mosdóba.–adtam meg a választ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És ezért állt meg olyan
hirtelen?–faggatott tovább. Te jó ég! Ez az ember mit képzel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Elbizonytalanodtam, hogy merre van a
WC.–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hány éve is jár ide?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ez a harmadik évem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És addig nem sikerült megjegyeznie,
hogy merre vannak az illemhelyek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem errefelé járok elvégezni a
dolgomat.–válaszoltam és úgy tettem, mintha már nagyon menni akarnék arra a
bizonyos helyre. A földrajz tanár újra végigmért, majd rájött, hogy nem tud
megtörni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Menjen!–legyintett. Erre én
elkezdtem sprintelni a legközelebbi női mosdó irányába. Nem mintha tényleg
kellett volna, csak szerettem volna minél távolabb kerülni ettől az embertől.
Mikor beértem a toalettre az első dolgom az volt, hogy belenézzek a tükörbe.
Elförmedtem magamtól. megpróbáltam rendbe tenni a hajam. Nem használt sokat,
mert nem volt nálam fésű, de több volt a semminél. Vártam pár percet, majd kinéztem
az ajtón. Dr.Morton már nem volt ott, így megnyugodva visszaindultam a
kollégium felé. Aztán eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. Brigitta után
kutatni már felesleges volt, ezért úgy döntöttem, hogy felkeresem, a töri
szertárt és értesítem Violettát. Minden kanyarnál óvatosan kitekintettem, nehogy
még egyszer egy kellemetlen párbeszédbe fussak a „kedvenc” tanárommal. Elég
lassan, de végül megérkeztem a célhoz. Bekopogtattam az ajtón. A töri tanárunk
nyitott ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Jó napot! Meg tudná mondani, hogy
Violetta itt van-e?–tudakoltam udvariasan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Pont most fejezte be a pakolást már
visszaindult a szobájába.–mosolygott a tanárnő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ó, köszönöm az információt!
Viszlát!–köszöntem el.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Felrohantam a lépcsőn, hogy
gyorsabban odaérjek a szobámba. Útközben elkezdett világítani a karkötőm. A
barátaimat ott találtam, hogy éppen aggódva az ágyamat vizslatják.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mia! Hát itt vagy!–köszöntött Paula.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Bajban vagyok!–nézett rám Violetta
kétségbeesetten.–Valaki ellopta a…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Brigitta volt.–válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tessék?–hüledezett a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Brigitta lopta el a naplódat.–ismételtem
el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A kis mocsok!–szitkozódott a
barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De most fontosabb dolgunk van!–mutattam
a Holdkőre.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azért majdnem elkaptak.–mondta Dr. Morton
az előtte álló lánynak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De maga kisegített.–tette hozzá
Brigitta.–Csapatmunka volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem annak kellett volna lennie!–vetette
a szemére a tanár.–Na, adjad csak ide!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor?–szorította magához a naplót a
diák.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ötös leszel évvégen.–nyugtatta a
férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Rendben.–felelte a lány majd
átnyújtotta könyvecskét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Most elmehetsz.–mutatott a kijárat
felé Dr. Morton. Brigitta fújtatott egyet, majd becsukta maga után az iroda
ajtaját. A férfi előkapta a telefonját és tárcsázta a megfelelő számot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Sikerült?–szólt bele egy izgatott
hang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nos, mivel én nem vagyok olyan
haszontalan, mint te Lídia.–kezdte a tanár.–Igen, megszereztem neked az unokahúgod
naplóját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://orig03.deviantart.net/82eb/f/2013/021/d/8/rainy_florence_by_lupri-d5s8g4t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://orig03.deviantart.net/82eb/f/2013/021/d/8/rainy_florence_by_lupri-d5s8g4t.jpg" height="219" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;"><b>Liza</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-79009215084776543672016-10-15T18:58:00.001+02:002016-10-15T19:02:11.812+02:00Mia és a bogárember, avagy a legújabb hírek a 3.Évadról!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: x-large;"><i><b>Ciao!</b></i></span><br />
<br />
Jó híreket hoztam! Azon kívül, hogy rávettem magam a <a href="http://mia-es-en.blogspot.hu/2016/10/16-resz.html" target="_blank">rész</a> megírására, ráakadtam újabb érdekes dolgokra, azon a csodálatos helyen, amelyet internetnek hívnak.<br />
<br />
Kezdjük ott, hogy új leírás kaptunk a legújabb évadról <a href="http://hahnfilm.com/mia-and-me-2-5/" target="_blank">a hivatalos oldalon!</a><br />
<br />
Az eredeti szöveg:<br />
<span style="font-size: x-small;"><i>All of Centopia are buzzing with excitement: Onchao the winged unicorn now has a little sister! Cute Kyara, but she is not only a handful, she is also the ideal target for Gargona and her new allies, the mean insect men from the cursed land of Dystopia. Mia and her friends Yuko and Mo have more than enough to do protecting the unicorns from the bad guys, using lots of charm, wits and their best flying skills.</i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i><br /></i></span>
Fordítva(szabadon, mint a madár):<br />
<span style="font-size: x-small;"><i>Egész Centopia izgatottan nyüzsög. Onchaonak, a szárnyas unikornisnak, kistestvére lett! Az édes kis Kyara, azonban nem csak szeleburdi, hanem megfelelő célpont Gargonának, és az új társainak, a fukar bogárembereknek, akik az elátkozott Dystopia földjéről érkeztek. Mia és a barátai, Yuko és Mo, feladata, hogy megvédje az unikornisokat a rosszfiúktól, rengeteg bájjal, ésszel és a legjobb repülő képességükkel.</i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i><br /></i></span>
Az érkezési időről nem kapunk semmi újat, ugyanúgy 2017 elejére ígérik, mint eddig.<br />
<br />
Akkor most elemezzünk képeket!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0MKiv70UKB2Z0Zs9h0eGS272EoG0tWuhmE2KkqdSjLilKw5i__3iP4YBKXHaIm0WeazT8v4TT9FsKaXKIpLPkQG_iNzZw6y8sReEJR88sMYbSt-OvV5IfQW71wr0DBq0S10iY9ln9jsU/s1600/Kyara%252BOnchao.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0MKiv70UKB2Z0Zs9h0eGS272EoG0tWuhmE2KkqdSjLilKw5i__3iP4YBKXHaIm0WeazT8v4TT9FsKaXKIpLPkQG_iNzZw6y8sReEJR88sMYbSt-OvV5IfQW71wr0DBq0S10iY9ln9jsU/s400/Kyara%252BOnchao.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ő itt Kyara és a boldog bátyja, Onchao. Még a szárnyuk is ugyanolyan! Az új jövevény egész édes, bár azzal a konttyal úgy néz ki, mint aki az ókori Rómából érkezett volna. :/</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKmNqFDPcv0hEQ4Nqg0E_bN-MPnSKFlN97OzY_hUVAt_lCue8hWhsiQPPBMxRpNMY9iFa5SRPqBwazIu0OZ437Mzckykpnaf80gnLjv2dQEh32FDCq5w5HVpPSWpamzU4kZY_L3dVLZhQ/s1600/Mia3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKmNqFDPcv0hEQ4Nqg0E_bN-MPnSKFlN97OzY_hUVAt_lCue8hWhsiQPPBMxRpNMY9iFa5SRPqBwazIu0OZ437Mzckykpnaf80gnLjv2dQEh32FDCq5w5HVpPSWpamzU4kZY_L3dVLZhQ/s400/Mia3.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
De nem csak Onchao kap testvért maga mellé! Nagyon úgy látszik, hogy Yuko sem marad egyedül! Ő is kap egy lánytesót, akit Kuki-nak kereszteltek. Csodálatos névválasztás. Kíváncsi vagyok mit kezdenek vele a magyar szinkronizálók. XD Mindegy. Ez már a jövő zenéje. Mindenesetre ő a fura, piros hajú a háttérben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
És most térjünk rá a harmadik dologra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Storytime! Azaz storyboard. Vagyis egyfajta vázlat a készülő részhez!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Itten: <a href="http://www.coroflot.com/storyboard1000/MIA-AND-ME3D-seriesseason-3Hahn-Films-Germanystoryboard-Allan-Abelardo">http://www.coroflot.com/storyboard1000/MIA-AND-ME3D-seriesseason-3Hahn-Films-Germanystoryboard-Allan-Abelardo</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nézzünk át pár képet!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7E-hvWArOAZ8hid-FKLmzUGWO_-8BOJ087MnJtNEIMAv8wiSzvAG3gNA13huro4CKXIxNAMGNbjgcTtuXHPKey9YXeCzMCLoMbnxoDl3s_EiWaDpm4OQgmXooI33sMYunfpZ8uNmW8cs/s1600/bogar1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7E-hvWArOAZ8hid-FKLmzUGWO_-8BOJ087MnJtNEIMAv8wiSzvAG3gNA13huro4CKXIxNAMGNbjgcTtuXHPKey9YXeCzMCLoMbnxoDl3s_EiWaDpm4OQgmXooI33sMYunfpZ8uNmW8cs/s400/bogar1.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szóval itt a gonoszok gonoszkodnak. Gargona és az új hapsija, egy bogárember valamin tanakodnak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUIHwokJ5E-HfbXHb5yKyVWsN7LuWM095IW0MfpmnLEmlMS07l4zgzrZxF2tebgdKkLGkVBFxFufbq6sBt1SqMIBHO-mXXfFN4tLuZyTxZiqQpiO1x3LFTug8HX5V2XD_D60Ibp9iNNQg/s1600/kuki%252Bmia.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUIHwokJ5E-HfbXHb5yKyVWsN7LuWM095IW0MfpmnLEmlMS07l4zgzrZxF2tebgdKkLGkVBFxFufbq6sBt1SqMIBHO-mXXfFN4tLuZyTxZiqQpiO1x3LFTug8HX5V2XD_D60Ibp9iNNQg/s400/kuki%252Bmia.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mia, megérkezése után, összefut Kukival (amúgy most ülök a képernyő előtt és szó szerint röhögök), aki nem tűnik túl kedvesnek...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhel5AplXNhjG5Qr-duyfIsCiFWZa_FhmkZQMJo9gB5nvfR_HjhndKY1iLmrdtJAtmLJ21wfG-byVVhaN0jdgz3f3SF54xhneAJa7XCttAQ9xwqKSVVrG8pNkHUT8InKrOJW2b7hLliWPM/s1600/yuko.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhel5AplXNhjG5Qr-duyfIsCiFWZa_FhmkZQMJo9gB5nvfR_HjhndKY1iLmrdtJAtmLJ21wfG-byVVhaN0jdgz3f3SF54xhneAJa7XCttAQ9xwqKSVVrG8pNkHUT8InKrOJW2b7hLliWPM/s400/yuko.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
És ahogy, szálldogálnak, szálldogálnak, egyszercsak meghallják Yuko kiáltásait. Ami így hangzik: <i>Tesó! Mia! Itt vagyunk!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw7SBa3xV70KBoiBdJ4sIQzDLLH7qmIwIQ4QH3CJsAZ-Z8Gr6QqCfQljUdZwDHUx-sUuJRCHQeKDW4r7xLjgzh7rRKD0Hw2AJA-WOFYW_xHXp3QNYBQbs423Kzjb21-bDymD0UfdM2L8A/s1600/cnwd.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw7SBa3xV70KBoiBdJ4sIQzDLLH7qmIwIQ4QH3CJsAZ-Z8Gr6QqCfQljUdZwDHUx-sUuJRCHQeKDW4r7xLjgzh7rRKD0Hw2AJA-WOFYW_xHXp3QNYBQbs423Kzjb21-bDymD0UfdM2L8A/s400/cnwd.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Egy testvéri ölelés....plusz Mo bandzsít, lol...:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ennyi lenne mára! Az oldalon még találtok egy halom képet. Esetleg megpróbáhatjátok megfejteni miről szól az epizód!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><span style="color: blue;">Liza</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<br /></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-6663112591897654652016-10-15T18:16:00.001+02:002016-10-15T18:16:17.819+02:0016. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A jóslat felé helyeztem a Violetta
által előkapart tükröt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mia</span></b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">: Nagy
veszély közeleg<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Violetta</span></b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">: Mint
éjfekete sötét felleg<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mia</span></b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">: Mentsd
meg mi fontos<u><o:p></o:p></u></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Violetta</span></b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">: az
ellenség nem mindig pontos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az arany fény körbecikázott
körülöttünk. Ahogy a varázslat beszippantott éreztem, ahogy Centopia melegsége
átjárja a határtalan teret. Jó nagyot kellett fékeznem, mert pont egy fa felett
érkeztünk meg az unikornisok földjére, és az ágak legvége nem volt messze a
portáltól. Szóval miután szerencsésen megmenekültem attól, hogy felszúródjak az
ágak valamelyikére, Violetta után kezdtem el kutatni. Nem kellett sokat
nézelődnöm, hamar megpillantottam a földön. Én is leereszkedtem mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És most hogyan tovább?–nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Először is, megkeressük Mot, aztán
neki látunk a jóslat megfejtésének.–amint elhagyta a számat az utolsó szó, egy
kürt harsant nem messze tőlünk. Automatikusan megragadtam a társam kezét, majd
a fa lombjára húztam. Meghúztuk magunkat a levelek sűrűjében. Nem telt sokba és
megjelent egy kisebb csapat. Mind emberek voltak és többé-kevésbe rendezett
sorokba meneteltek előre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor, most mi is van azzal a kitűnő
hallásoddal?–kérdezte az egyikük. Hatalmas termetű volt, de a feje aránytalanul
kicsi volt a testéhez képest. Raszta hajában különböző színű gyöngyök voltak, a
ruhája gyűrt és viselt volt. Jobb kezében egy puskát tartott. Hideg tekintettel
pásztázta körbe a tájat. Majd végül visszapillantott a mellette állóra. A másik
férfi hozzá képest iszonyú vékonynak tűnt. Egészen úgy nézett ki, mint ahogyan
Robin Hood. A fejére kapucnit húzott, amely félig eltakarta az arcát. A vállán
egy íj várta, hogy használatban vegyék, oldalán egy díszes tegezben rengeteg
nyíl sorakozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem kellett volna meg fújni a
harsonát.–közölte teljesen nyugodtan. A termetes fickó felhorkant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hallod ezt Silvio?–fordult hátra.
Egy szőke hajú fiú lépett ki a tömegből szégyenkezve. A ruhája szakadt volt,
alig múlhatott tizenkettő. Megesett rajta a szívem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen uram!–húzta ki magát büszkén,
de a szemében félelem csillant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Máskor ne fújd meg a
hangszert!–mosolygott kajánul a vezér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De, hiszen ön mondta, hogy…!–védekezett
a fiú, de rápillantva a felettesére elbizonytalanodott, és félbe hagyta a
mondatot. A termetes alak nevetve legyintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tovább!–ordította el magát hirtelen.
Majdnem elvesztettem az egyensúlyom ijedtemben, de szerencsére az utolsó pillanatban
megkapaszkodtam a mellettem lévő vékony ágban, ezzel azonban kettéroppantottam
egy friss hajtást. A szívem kihagyott egy ütemet. Bár a csapat nagy része nem
hallotta a balesetet, a Robin Hood kosztümös fickó viszont annál inkább. Felén
emelte a fejét. Pár végtelennek tűnő másodpercig farkasszemet néztünk a
mélyzöld szemű idegennel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Baj van Bernando?–fordult vissza a
vezér. A férfi összehúzta a szemét, látszott rajta, hogy nagyon gondolkodik
valamin.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Csak egy madár.–felelte végül és a
társai után indult. Megnyugodva sóhajtottam. Mikor a tömeg már elég messze jutott,
leereszkedtünk a búvóhelyünkről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azt hittem meghalunk!–tört ki
Violettából.–Mi volt ez?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tudom.–válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Úgy látszik, van egy besúgónk az
ellenség között.–mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azért ne bízd el magad. Ki tudja
miért nem árult be minket!–figyelmeztettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi van, ha láthatatlanok
vagyunk?–vetette fel a hipotézist a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem hiszem.–ingattam a fejem.–Sokkal
inkább neheztelt a főnökére, ezért úgy döntött megnehezíti a dolgát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A legjobb, ha minél előbb eltűnünk
innen!–zárta le a témát a társam. Megnyomtam a pillangót a gyűrűmön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Vigyél Mo-hoz!–utasítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A herceg idegesen járkált körbe-körbe
az ideiglenes táborhelyükön. A kémek nem hoztak túl jó híreket. Az, hogy az
ellenség nem tűnt kicsinek és gyengének, csak az egyik gond volt. A nagyobb
problémát az jelentette, hogy a fura idegenek elfogták Onchaot és elkábítottak.
Mo nem tudta, hogy mihez kezdjen. Jól esett volna, ha az apja most mögötte áll.
Máskor ki nem állhatta, ha a király még naivnak vagy meggondolatlan fiatalnak
nevezte, de most mit nem adott volna egy kis kisegítésért. Egy rózsaszín lepke
jelent meg a szemei előtt, kizökkentve a gondolataiból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mia!–derült jobb kedvre egy
pillanatra. Én és Violetta földet értünk a tündérek sátrai között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szia!–üdvözöltem boldogan és
átöleltem.–Valami baj van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Jó, hogy jöttetek.–sóhajtott.–Nagy a
baj.–felelte.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Bernando érdeklődve vizslatta a
ketrecbe zárt lényt. Hirtelen Silvio jelent meg mellette egy vödör vízzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azt hittem csak a mesékben
léteznek.–kezdett bele az újonnan érkezett a mondanivalójába. Nagy erőlködések
közepette elég magasra emelte a vizet, hogy beleönthesse a ketrecen belül található
vályúba.–Nem izgalmas?–kérdezte hátrafordulva. Bernando nem válaszolt, csak
bámult maga elé. Silvio csalódottan nyugtázta, hogy nem tud párbeszédbe egyelődni
a kémmel. Visszaindult a sátra felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szerinted ez helyes?–szólalt meg
hirtelen a férfi. A fiú megtorpant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi?–kérdezte. Bernando a ketrecben
alvó unikornisra mutatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hagyni kellett volna elmenekülni. A
légynek sem ártott volna.–mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A kisasszony megparancsolta, hogy
mindent fogjunk be, ami a közelünkbe tér.–válaszolt Silvio.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És az Ő szava szent?–érdeklődött a
kapucnis alak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ő az egyetlen, aki visszaadhatja az
emlékeinket.–sóhajtott a fiú.–És az otthonunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Onchao!–rémültem meg.–Elkapták?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–bólintott együtt érzően az
egyik kém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ki kell szabadítanunk!–jelentettem
ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Biztos, hogy jó…?–kezdte Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–feleltem ellenzést nem
megtűrve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Végülis a jóslat is erről
szól.–tette hozzá Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A jóslat?–kérdezte meglepődötten a
herceg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–</span> <span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nagy veszély közeleg, mint éjfekete sötét felleg, mentsd meg
mi fontos, az ellenség nem mindig pontos.–szavalta a társam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Onchao fontos.–szólaltam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor?–nézett körbe Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kell egy terv!–válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A kémeink hozzájutottak ahhoz az
információhoz, miszerint napnyugtakor enni visznek Onchaonak. Ekkor azonban ki
kell nyitniuk a ketrec ajtaját, hogy be tudják vinni az élelmet. Megfelelő
alkalom a megszöktetésre. A fontos, hogy Lídia visszaérkezte előtt érjünk oda,
mert, ha ő tudomást szerez a tábor fogvatartottjáról, biztosan helyez a
ketrechez fegyveres őröket, ami jócskán nehezíti az esélyeinket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Míg én és Yuko elintézzük a ránk
támadó embereket, addig Mia, Violetta kíséretével segít Onchaonak kiszabadulni.
A többiek nem bújnak elő, addig, amíg nem szükséges. Nem lenne jó, ha
megtudnák, hogy a király egy csapatot küldött rájuk kémkedni. Minden
világos?–nézett Mo körbe a jelenlévőkön. A tündérek bólintottak.–Rendben, akkor
indulás! Amilyen halkan csak tudtok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Belevágtunk az erdő sűrűjébe. A
szívem majd kiugrott a helyéről, olyan gyorsan vert. Izgultam. Ha nem érünk oda
időben, akkor nem lesz más esélyünk Lídia érkezte előtt. Kulcs nélkül ugyanis
elég nehéz kinyitni egy zárat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Gyorsan!–hallottuk a legelöl haladó
kém sürgetését. Kiértünk az erdő szélére, ahonnan látni lehetett az ellenséges
tábort. Észrevettem a ketrecet, benne Onchaoval. Ijedten nézelődött
jobbra-balra. Rájött, hogy nem tud kijutni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ott jön az istállófiú!–mutatott az
egyik irányba Yuko. felismertem a szőke hajú gyereket. Silvio volt a neve. Úgy látszik,
ő végzi a piszkos munkát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Legyetek résen!–figyelmeztetett Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ne félj! Csak enni hoztam!–Silvio
próbálta nyugtatni az unikornis, ez azonban nehezen ment, mert ő mega is elég
ideges volt.–Jó paci!–lassan a zárba helyezte a kulcsot és elfordította, de
közben mindvégig az állaton tartotta a szemét. Az egyszarvú az ajtót bámulta. A
fiú óvatosan kinyitotta azt, majd tett egy lépést befelé. Onchao azonban két
lábra állt és nagyot nyerített. Mindenki felkapta a fejét a táborba. Mi is
akcióba lendültünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Silvio fogd már meg!–ordított a
termetes ember, ám ebben a pillanatban egy vízgömb találta el. Olyan
sebességgel csapódott az arcába, hogy az felért egy jobb egyenessel. A világ elhomályosult
egy percre a vezér előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nesze neked, marhafej!–vágott oda
Yuko. Én a ketrechez siettem. Onchao szeme megcsillant, mikor meglátott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Gyere!–mondtam, majd a megrettent
fiúra tekintettem, aki addigra elállt az útból. meg akartam szólítani, de elfutott.
Megráztam a fejem és az erdő felé tereltem az unikornist. Onchao a magasba
emelkedett. Violetta a felénk érkező embereket lövöldözte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Félre!–hallottam meg a hatalmas alak
kiáltozását. Egy puskát emelt az ég felé. Pontosabban Onchaora.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Vigyázz!–figyelmeztettem és
védekezően elé repültem. Az altató lövedék így engem talált el. Hirtelen
elzsibbadt mindenem, nem tudtam csapdosni a szárnyaimmal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mia!–hallottam Violetta hangját. Elkezdtem
zuhanni. Minél lejjebb értem, annál homályosabb lett a kép. Az utolsó dolog,
amit felfogtam, az az, hogy Mo a karjaiba tart.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Minden sötét volt. A feketén túlról
hangfoszlányok érkeztek. Nagy nehezen, de rávettem magam, hogy felébredjek.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a szobámba vagyok. A nénikém, Paula, Sue,
Vincent és Violetta aggódva néztek rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Jól vagy?–kérdezte Gianna rémülten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–feleltem és felültem az ágyamon.
A fejem iszonyúan hasogatott.–Onchao?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Megvan.–mosolygott Violetta.–Biztonságosan
visszatértek a palotába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor jó.–mondtam majd visszafeküdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mia?–tudakolta a gyámom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Alszom.–válaszoltam, majd hagytam,
hogy elnyomjon az álom.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKWdIbwp55At3SWtHCrdOdYuLXZpcF8nGt19j8cHQB7IwX00VtZzP4cms50Qm8MPxKBhEtWgs-dh3hFnYrUiVqDmMGMPSsjdEa34hkSyIl2ICKtfRvcEj9rZFzIocA5NpXB54hfewirHA/s1600/539129_344691405611046_736432817_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKWdIbwp55At3SWtHCrdOdYuLXZpcF8nGt19j8cHQB7IwX00VtZzP4cms50Qm8MPxKBhEtWgs-dh3hFnYrUiVqDmMGMPSsjdEa34hkSyIl2ICKtfRvcEj9rZFzIocA5NpXB54hfewirHA/s320/539129_344691405611046_736432817_n.jpeg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><span style="color: blue;">Liza</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-49608104992982896112016-10-07T17:01:00.000+02:002016-10-07T17:01:03.374+02:0015. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Az eső
lassan már két napja koptatta az Firenzét. Az ég szürke volt, emiatt minden
ember kedvtelenül kóborgott az utcán. A tornatanár is letargiába esett, miután
rájött, hogy szakadó esőben nem küldhet ki minket futni. Ehelyett a teremben
próbáltunk meg kidobózni, de valahogy senki sem volt ráfogható a mozgásra. A
többi óra se ment a rendes kerékvágásban, a tanárok többsége könnyű feladatokat
adott fel, és végülis ő is, meg a diákok is lustultak egész órán. Kivéve egy
tanárt. Dr. Morton mintha megnyerte volna a lottót, úgy pörgött az elmúlt
napokban. Olyan szinten jó kedve volt, hogy egy idióta osztálytársam meg is kérdezte
tőle, hogy mit vett be. Így szedett be egy (újabb) szaktanárit. Persze utána
választ adott a kérdésre, miszerint nem evett semmit, az időjárás viszont
felvidította. Asszem én ezen a ponton végérvényesítettem a tényt, hogy ez az
ember nem normális. Természetesen Dr. Morton úgy gondolta, hogy ha már ilyen
rossz kedve van az osztálynak, miért is ne lehetne rosszabb? Szóval így írtunk
röpdolgozatot azon a héten, ahol az egész tanári kar megegyezet abban, hogy nem
fárasztja a nebulókat különféle számonkérésekkel. Gratulációm ennek a
fantasztikus kommunikációnak, ami a földrajztanár és a kollegái között folyik! Később
persze Dr. Morton arra fogta az egészet, hogy neveletlenül viselkedtünk és
képtelen volt minket leállítani. Az igazgató meg elhitte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Ennél már
csak az volt rosszabb, amikor elment az áram. Mindenki megőrült, Violetta
pánikolva rontott be a szobánkba, hogy képtelen feltölteni a telefonját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mit vársz,
javítsam meg kézrátétellel?–néztem rá érdeklődve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Gondoltam
nálatok hátha van áram.–szabadkozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Violetta,
két szobával vagyunk arrébb.–szólt közbe Paula.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Semmi sem
lehetetlen.–közölte majd lehuppan az ágyamra.–Mit csinálok én Instragam
nélkül?!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Sokkal
nagyobb problémák is vannak a világon.–feleltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Például
Afrikában éheznek, Szíriában háború van…–sorolta a szobatársam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–És a
karkötőt sem tudjuk feltölteni.–tettem hozzá. Violetta még jobban
kétségbeesett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Jaj, ne!
Hogy megyünk így el…–kiáltott, de egy pisszenéssel lehalkítottuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nyitva van
az ajtó.–hívtam fel a figyelmét.–Így mindenki meghallja, hogy te mit ordítasz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ki ordít,
mit?–lépett be a szobába Sue két gyertyával a kezében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–És ez is
megtörténhet.–utaltam az előbbi helyzetre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Azt hiszem,
lemaradtam valamiről.–mondta a lány.–Szereztem világítást a fizikaszertárból.–mutatott
a szerzeményeire.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Remek!–mosolyodtam
el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Idézzünk
szellemet!–emelte fel a fejét Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Belőled
honnan jönnek ilyen gondolatok?–kérdetem, miközben felálltam, hogy becsukjam az
ajtót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem akarom
tudni.–forgatta a szemeit a divatdiktátor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ha jól
emlékszem a fiókomban van egy gyufásdoboz.–lépett az asztalához Paula. Pár perc
múlva beüzemeltük a múlt századi világítást a szőnyeg közepén és reménykedtünk,
hogy nem gyullad fel semmi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–És
most?–tudakolta a szobatársam, miután körbeültük a kis máglyát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ez jó
meleg.–jegyezte meg Sue.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Beszélgessünk.–vetettem
fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Oké, mit
szóltuk Dr. Morton délelőtti kis akciójához?–érdeklődött Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem tudom
ti, hogy vagytok vele, de szerintem ez az alak nem teljesen százas.–válaszolta
Paula.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ugyanez a
véleményem.–helyeseltem.–Bár nem mintha mi százasok lennénk…!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Jó, de
messzebb van a százastól, mint mi.–forgatta meg a szemeit Brigitta
unokatestvére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Szerintem titkol
valamit.–tette hozzá Sue.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Igazad
lehet.–bólintott a szobatársam.–Szerintem megnyerte a múlt heti lottót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Hát valaki
elvitte a főnyereményt.–gondolkodtam. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó.
Vincent megdöbbenve nézett ránk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Hát ti mit
csináltuk?–tudakolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem
egyértelmű? Szellemet idézünk.–színészkedett Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Rendben,
akkor én megyek is…–fordult meg a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ugyan már,
csak ugratunk, gyere vissza!–nevettem. A többiekből is kitört a röhögés.
Vincent arcán is megjelent egy apró mosoly, de nem sokáig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Most
találkoztam a titkárnővel, azt mondta, hogy az igazgatónő szeretné látni Miát
egy személyes ügy miatt.–mondta.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Dr. Morton befejezte
az utolsó dolgozat javítását is. Idióta kis kölkök! Imádta, ha vihar volt.
Lídiára emlékeztette. Lídiáról pedig az jutott eszébe, hogy hamarosan a serege elindul,
és ostrom alá veszi Centopiát.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Idegesen
álltam az igazgatói előtt. Nem tudom miért hívattak. Óvatosan bekopogtattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Gyere!–hallatszott
az ajtó mögül. Benyitottam az irodába. A meglepetéstől elakadt a szavam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Szia,
Mia.–üdvözölt a nagynénikém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ne állj ott
tátott szájjal!–mondta az igazgatónő.–Bár én sem számítottam az érkezésére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Szia.–böktem
ki, majd átöleltem Giannát. A haja és a kabátja csupa víz volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Szeretnék
veled négyszemközt beszélni.–felelte a gyámom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Oké.–reagáltam.
Elsétáltunk a könyvtárba, ahol az áramszünet miatt most senki sem tartózkodott,
mert sötétben lehetetlenség volt olvasni. Egy rejtett zugba leültünk és a
polcnak támasztottuk a hátunkat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mi a
baj?–kérdeztem aggódva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem tudom,
hol kezdjem.–vett egy mély levegőt.–A falu, ahol eddig éltem, az emberek
eltűntek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Hogy
mi?–döbbentem le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Egyik
napról a másikra. Egytől egyig.–felelte és nagyot nyelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–És te? Te
miért nem?–kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Épp egy
megbeszélésről tartottam haza Genovából. Feltűnt, hogy egy autó sem jön szembe,
nem mintha valaha is csúcsforgalom lenne, de egy teherautó azért
egyszer-egyszer feltűnik. Megálltam a gyümölcsösnél, hogy vegyek egy kis
szőlőt. Az eladót viszont sehol sem találtam. Körbejártam a falut és rájöttem,
hogy rajtam kívül senki sincs nincs a környéken.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–De hát,
ennek semmi értelme.–ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Hát nem
érted?–nézett rám Gianna. Csak most tűnt fel, hogy teljesen falfehér.–Rám
találtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mármint
Claudia?–tudakoltam idegesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Igen.–válaszolta
és a kezébe temette az arcát. Elgondolkoztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Várj csak!
Azt hiszem, tudom, hol vannak a falu lakói!–jutott eszembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Hol?–emelte
fel a fejét a nagynénikém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Centopiában.–mondtam.
A gyámom felegyenesedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ezt honnan
veszed?–érdeklődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Amikor
múltkor ott voltunk, felfedeztük, hogy Lídia, akarom mondani, Claudia egy
sereget toborzott.–meséltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Várj,
lassíts! Milyen Lídia?–kérdezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Claudia
átnevezte magát.–válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Vagy lehet,
hogy nem is Claudiának hívták eredetileg.–töprengett el Gianna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ez most nem
fontos.–figyelmeztettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Oké. Azt
mondod, hogy a falu lakói képezik a sereget?–meredt a plafonra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Pontosan.–sóhajtottam.–Csak
azt nem tudom, mit kezdjünk velük.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Erre gyere!–mutattam
a szobánk ajtajára.–Itt lakunk.–nyitottam be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Sziasztok.–köszöntem
a szobába lévő barátaimnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Szia, Mia!
Ó, jó napot!–vette észre Violetta a mögöttem belépő nénikémet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Csókolom.–köszöntek
a többiek is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nyugodton
tegeződhetünk.–felelte Gianna, majd értetlenül a szőnyeg közepén lévő
gyertyákra meredt.–Ez micsoda?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Lámpa.–mondta
Paula.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ó,
értem.–bólintott a gyámom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mi
történt?–nézett egyszer rám, egyszer a váratlan érkezőre Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Egy kicsit
hosszú, de…–kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mia, a
karkötőd!–figyelmeztetett Sue. Az ékszerre pillantottam. Halványan pislákolt. Valószínűleg
azért, mert nem volt teljesen feltöltve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Őőő, nos…–meredtem
a nénikémre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Menjetek
nyugodtan, majd mi elvendégeljük a vendéget.–ajánlotta fel a szobatársam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Köszönöm
Paula.–hálálkodtam, majd előbányásztam a könyvem. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj73SlnmcaJ-IolrNgY3xsDia_2h2Eg5sRqIZ98b0e5ApbMUxm55Zn8vPfDYKkw7EGDExrTx7QXDIbAZPhhS6zc0W443I2jdRS2ae_sCgxayJp_Gjg7Kodnej67meFZJhScPoaSa-BqAZA/s1600/1000.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj73SlnmcaJ-IolrNgY3xsDia_2h2Eg5sRqIZ98b0e5ApbMUxm55Zn8vPfDYKkw7EGDExrTx7QXDIbAZPhhS6zc0W443I2jdRS2ae_sCgxayJp_Gjg7Kodnej67meFZJhScPoaSa-BqAZA/s320/1000.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<o:p><br /></o:p></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-52587897190464486682016-10-01T16:42:00.002+02:002016-10-01T16:42:53.269+02:0014. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Szólnunk
kell a többieknek!–mondtam Violettának halkan. Finoman bólintott majd lassan
felállt. Egy ág reccsent a talpa alatt. Mindketten megdermedtünk és ijedten
néztünk egymásra. Szerencsénkre Lídia és a többi ember nem hallotta meg. El voltak
foglalva azzal, hogy valamit nagyon pakolásszanak. Legalábbis is az erőlködés
és a lepuffanó terhek hangjából erre következtettem. Miután megnyugodtunk már óvatosabban
folytattuk az utunkat, kifele az erdőből. Még sokáig hallottam Lídia
panaszkodásait. Vajon kik lehetnek ezek az emberek? Egyáltalán emberek? És
miért nem emlékszenek semmire sem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Szinte egy
végtelennek tűnő idő után már elég messzire voltunk a tábortól és elmertünk
emelkedni a talajtól. Ezután az eredeti cél felé vettük az utunkat. A palota
nem volt messzebb tízpercnyi repülésnél, de mi nagyjából öt perc alatt
megtettük a távot. A tündérek vidáman élték életüket a kertben. Volt, aki
kertészkedett, valaki az unikornisokat kényeztette, mások egymással
beszélgettek. Egy szóval: minden visszatért a régi kerékvágásba a vihar után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Hé! Csajok!–hallottuk
Yuko üdvözlését.–Jó, hogy jöttök! Már kezdtem unatkozni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Miért,
nem tudsz senki mással beszélgetni?–tudakolta puszta érdeklődésből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem a
dumcsizásról van szó!–forgatta meg a szemeit szórakozottan a harcos.–Veletek együtt
érkezik a veszély és a kaland is!–mondta titokzatosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Jó tudni,
hogy ilyen jótékony szerepünk van Centopia napi életében.–közöltem ironikusan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ugyan
már! Jó móka, nem?–kérdezte kíváncsian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Őőő,
biztos.–felelte Violetta, majd elkomorult az arca.–Van valami, amiről tudnotok
kell.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Tudni?
Kinek?–Yuko csodálkozva nézett ránk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mindenkinek.–válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Kis idő
múltán összeült a szokásos tanácskozós csapat. Én, Violetta, Yuko, Mo, Alex,
Mayla, Raynor, Naya és a ki-bejárkáló Rekah, aki időnként még édességet is
hozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–És
nagyjából hányan lehettek?–tudakolta király.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Sokan.
Legalább ötven sátrat láttam, de ki tudja mekkora részét láttam a tábornak.–mondta
Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem
hangzik jól.–felelte a szorosan mellettem álló herceg. Bíztatás képen
megszorítottam a kezét. egy szomorú mosolyt küldött felém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ha
tényleg ostromra készülnek bizonyára jelet is fognak adni.–töprengett Raynor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Legjobb
lenne, ha felderítőket küldenénk.–vetette fel Mayla az ötletet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Akik
felmérnék a valós helyzetet.–tettem hozzá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Reméljük
nincsenek kétszáznál többen.–jelentette ki az uralkodó.–Annyi emberrel már nem
tudunk el bánni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–De vajon
honnan szerzett ennyi szövetségest?–kérdezte Yuko. Az eddig csendben álló orvos
félrefordította a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Naya, te
tudsz valamit?–tudakolta a királyné.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Amennyire
Lídiát ismerem, szerintem azok az emberek nem jókedvükből csatlakoztak hozzá.–válaszolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ebben
lehet igazság, bár elég furcsa, amiről ott beszéltek.–mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Miről?–nézett
rám Mo.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Arról,
hogy mire emlékeznek.–adta meg a válasz helyettem Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–És ez
pontosabban mit takar?–érdeklődött Raynor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Valaki a
házáról beszélt, egyesek neveket hangoztattak, amelyek ismerősnek tűntek
nekik.–fejtettem ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Érdekes.–a
király csak ennyit tudott kibökni. Hirtelen feltárult az ajtó és Rekah jelent
meg egy tálcával, rajta a gőzölgő gyógyteával. Ezúttal egy utánfutót is hozott
magával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Onchao!–ugrottam
a nyakába. Vidáman üdvözölt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Tehát,
akkor azt hiszem, készen vagyunk.–fejezte be a király a megbeszélést.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Onchao
boldogan eszegette az almákat, amelyeket az előbb rúgott le a kertben álló
fáról. Én a készülődő kémeket néztem. Elvileg mi is elkísérjük őket egy
darabig. Messziről figyeltem, ahogy Mo minden szükséges információt megoszt
velük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Jó király
lesz belőle.–jelent meg az oldalamon Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Igen.–erősítettem
meg.–A kérdés az, hogy belőlem jó királyné lesz-e majd.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ugyan.–nevetett.–Ne
beszélj butaságokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mármint,
hogy királyné lesz belőlem?–kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mármint,
hogy esetleg rossz vezető leszel. Nagyon humoros kedvedben vagy ma.–jegyezte
meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Köszönöm.–haraptam
bele a számba.–Azt, hiszem, kissé lehangolt vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem
annyira, mint az énekteremben lévő zongora. Egyszer megpróbáltam játszani
rajta, de rosszabb hangokat adott ki, mint mikor Brigitta énekelni próbál.
Nincs hangja.–mesélte. Röhögni kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Úgy
hangzik az unokatestvéred nem örökölte a csodálatos hangodat.–mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Azért
belőlem se lesz popsztár, de talán a színészként még elmegyek.–javított ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nekem
bezzeg fahangom van.–sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–De tudsz
táncolni.–lökött oldalba a barátnőm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Az
igaz.–bólintottam.–Nem rossztulajdonság, ha az ember egyszer majd estélyeket
fog rendezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ugye majd
engem is meghívsz?–kacsintott Violetta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Persze.–ígértem
meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ki hív meg
kit?–jelent meg Mo.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Te, hogy
teleportáltál ide?–tudakolta a divatdiktátor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Repültem?–a
herceg nem vette poént. Úgy látszik neki is olyasmi hangulata lehetett, mint
nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Na, ti pont
összepasszoltok.–legyintett Violetta, aki valószínűleg ugyanazt állapította meg,
mint én.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Minden
kész. Indulhatunk.–hagyta figyelmen kívül az előbbi párbeszédet Mo.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Maradj itt
Onchao!–állítottam meg az unikornist, aki éppen indult volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Itt
biztonságban vagy.–győzködte Violetta. Az egyszarvú megrázta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Sajnálom.–néztem
rá megbánóan, majd elemelkedtem a földről, hogy az ez idő alatt elinduló
csapathoz felzárkózzak.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Az az a
hely!–mutatott Violetta a füstoszlop felé.–Ott vannak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Akkor
leszállás.–utasította Mo a katonákat. Mindahányan beléptünk az erdőbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ti ketten
menjetek előre és nézzétek meg, milyen messze van a tábor.–intett két kémnek a
herceg. Mellésétáltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–És
most?–tudakoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Várunk.–válaszolta,
ahogy a távolodó tündéreket nézte.–Tudnunk kell, mennyire közelíthetjük meg a
tábort anélkül, hogy felfednénk magunkat ennyien.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Onchao nem
tudta merre tart. Nem hagyhatja, hogy Mia azok a veszélyes alakok közelébe
menjen. Későn jutott eszébe, hogy fogalma sincs, hol van. Eltévedt. Messziről
füst gomolygott az égbe. Az unikornis úgy döntött, hogy megközelíti. Hiba volt.
Ahogy közeledett nagy zajt csapott. Mire kiért a tisztásra, ahonnan a füst jött
már egy felkészült csapat várta, hogy befogja. A fiatal mén ledöbbenve szemlélte
a csatarendbe állt szárny nélküli teremtményeket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ez
micsoda?–szólt egy hang. Onchao rájött, hogy rossz helyen van. Hátrált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Nem latod,
hogy egy unikornis?–így egy másik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ne
hagyjátok elmenni! A kisasszony nem lesz boldog!–kiáltott valaki a tömegből. A szárnyatlan
tündérek fura hosszúkás fegyvereket emeltek feléje és lassan körbekerítették.
Az egyszarvú mozdulni sem mert. Ijedten nyerített. Az emberek meghátráltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Óvatosan.–mondta
egyikük.–Veszélyes lehet!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Engedjetek,
van altató lövedék nálam!–a tömeg kettényílt és egy termetes alak jelent meg.
Most vagy soha!–gondolta Onchao és kitárta szárnyait, hogy elrepüljön. A
nagydarab ember azonban gyorsan reagált, és meghúzta a ravaszt. Az unikornis
egy apró tűszúrás érzett a lábában. Elemelkedett a földről, de hirtelen fura
bizsergés járta át a végtagjait. A szárnyai nem engedelmeskedtek és tehetetlenül
lezuhant, akár egy szikla. Az emberek köré gyűltek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Mit
csináljunk vele?–tette fel a kérdést valaki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Megvárjuk a
kisasszonyt.–szögezte le a mellette álló. Onchao szemei elhomályosodtak, majd
teljes sötétség borult rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Nem messze a
tisztás széli bokorból két tündér nézte végig a jelenetet, majd lassan eltűntek
az erdő sötétjében, mint akik jól végezték dolgukat.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ó,
jaj.–tekintettem a karkötőmre.–A mi időnk lejárt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ne
már!–sóhajtott Violetta. Mo az erdő felé nézett. A két kém még nem ért vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Ne
maradjatok soká.–mondta, majd megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
–Rendben.–feleltem
miután elválltunk. A barátnőm megköszörülte a torkát. Válaszul megérintettem a
karkötőt és integetve tűntünk el.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
◦○◊○◦<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
Alig értünk
vissza, hatalmas csattanás hallatszott. Mindketten összerezzentünk. a szél
kivágta az ablakot és hideg levegő áramlott be a szobába. Nem kis erővel
becsuktuk, majd a villámló és mennydörgő égre tekintettünk. A vihar
megérkezett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.mia-and-me.com/uk/wp-content/uploads/sites/10/2013/12/unicorn-example2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.mia-and-me.com/uk/wp-content/uploads/sites/10/2013/12/unicorn-example2.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-7514112838831927242016-09-23T17:02:00.001+02:002016-09-23T17:02:29.521+02:0013.Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: blue;">Na, mit ígértem nektek?</span><br />
<span style="color: blue;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megkönnyebbülve huppantam le Violetta
mellé az iskola udvarán lévő padra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nos, meg van?–kérdezte csillogó
szemekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–húztam elő egy papír cetlit a
zsebemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Claudia.–olvasta fel a
szöveget.–Vezetékneve nem volt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azt mondta nem
tudja.–válaszoltam.–De a helyi média társaságnál dolgozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A nagynénikéd elég magába forduló
személy.–nyugtázta a barátnőm. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Legalább ezt sikerült kihúznom
belőle. Ne hidd, hogy könnyű volt.–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Rendben értem. Reméljük ez elég
lesz.–mondta, majd felállt.–Irány a szobám!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval hol kezdjük?–néztem rá
kérdőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Utánanézzünk annak a média
társaságnak, vagy minek.–adta meg a választ, ahogy a lépcsőn siettünk felfele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Talán van valami felsorolásuk az ott
dolgozókról.–tettem hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem biztos.–húzta el a száját Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Egy kommunikációs cégnél csak
van.–biztattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Majd meglátjuk. Gyere!–nyitotta ki
az ajtót, hogy beengedjen a szobába. Paula és Sue valami önkénteskedős dolgon
voltak a helyi menhelyen. Én is szívesen rábólintottam volna a feladatra, de
hívott a kötelesség. Bele kellett húznom, most, hogy egyik napról a másikra
kiderült, hogy én vagyok a dimenziók őre. Violetta előhúzta a laptopját az ágya
alól és bekapcsolta. Leültem mellé az ágyra és levedlettem a cipőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kedves Windows szíveskedik megint
fél óra alatt bekapcsolni.–kommentálta ez eseményeket a barátnőm.–Kérsz valamit
inni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem köszönöm.–ráztam meg a fejem.–Kinyithatom
az ablakot?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Persze. Érezd otthon magad. Vagyis…
tudod, hogy értem!–mentegetőzött. Kitártam az ablakot és a kedvtelenül
figyeltem az északról érkező éj-fekete viharfelhőket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mit is mondtak? Hány napig lesz
viharriasztás?–tudakoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A néni szerint a tévében, legalább
három, de ha engem kérdezel egy hétig.–válaszolt, majd egy „Végre!” kiáltással
jelezte, hogy felépült a rendszer és kezdhetünk böngészni. Az eleje nagyon
nehezen indult meg. Mire megtaláltuk a társaságot, név szerint Genovai Helyi
Média- és Telefonközpont, már hallottuk a közeledő vihar morgását. Szerencsére
a pozitív gondolkodásom ez egyszer nem bukott el és egy 20 oldalas PDF
dokumentumot találtunk az alkalmazottakról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Vicces lenne, ha kiderülne, hogy ez
a Claudia valami takarítónő.–szólalt meg Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Keress rá!–javasoltam. A barátnőm
bepötyögte a nevet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Na, tessék! Huszonhárman vannak!–felelte
csalódottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Várj, itt az is fel van tüntetve,
hogy mettől meddig munkálkodtak ott!–mutattam a dátumokra.–Így talán kiszűrhetjük!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nos, az első egészen 1945-76-ig
dolgozott.–nézett rám Violetta idétlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem vagyok benne biztos, hogy
egyáltalán élt-e volna a nénikém akkor.–válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Őt 1989. június 3.-án bocsájtották
el.–görgetett a következőre a társam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–1993. január 16?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–1993. január 20?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem. Mi volt akkor? Valami nagy
csőd?–tudakoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tudom, de ha jól látom további
tizenhat is kilencvenhárom telén „vérzett el”.–mondta Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Őket ugorjuk át! Tovább?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–1999. május 18?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–2000. október 2?–tudakolta. Egy
pillanatra lefagytam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ez lesz az.–suttogtam elcsukló
hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Biztos?–kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–bólintottam.–Akkor volt a baleset
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Értem.–nyelt egyet.–Tehát Claudia Orlando.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mit csinált?–tudakoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Időjárás-jelentés.–felelte.–A
Youtube-nak biztos van egy-két felvétele!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nézzük!–mondtam. A videó megosztó
kidobott pár találatot. Violetta rákattintott az elsőre. Egy komoly húszas
éveiben járó nő jelent meg a képernyőn. Barna szemei voltak, ébenfekete
kifésülve hullott a vállaira. Erőltetett mosoly jelent meg az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szép estét kívánok! Érdemes egy
esernyőt beszerezni az elkövetkezendő hetekben…–kezdett bele a szövegben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ez Ő!–kiáltottunk fel egyszerre
Violettával, mikor meghallottuk a hangját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Lídia!–mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–erősített meg a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És most?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát, izé.–vonta meg a
vállát.–Elmegyünk Centopiába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Csak úgy?–értetlenkedtem, mikor a
karkötőmre tekintette. Nem világított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tudod megnyitni csak úgy a
kaput?–tudakolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Elviekben lehet.–mondtam.–De
fogalmam sincs, hogy hogy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kézrátétel?–vetette fel az ötletet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Vagy esetleg idézzük meg az alvilági
erőket, nem?–viccelődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval üljünk itt, amíg elkezd
világítani?–nézett rám Violetta unottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kérd meg szépen, hátha
akkor.–mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Légy szíves világíts!–tagolta lassan
a kérést a társam. A karkötő hirtelen kékes fényben kezdett el tündökölni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Működött!–tapsolt a
divatdiktátor.–Varázsló vagyok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Per-persze.–hebegtem meglepetten.
Elővettem a könyvet a táskából, és kinyitottam a világító oldalon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Mia</b>: Te ki az égen jársz<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Violetta</b>: Hallgasd meg szavunkat<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Mia</b>: Reményt, mit régen vársz<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Violetta</b>: Mutasd meg magunknak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az arany fény körbecikázott
körülöttünk és elemelt a talajtól. Megkaptam a szokásos dolgokat és éreztem,
ahogy a centopiai gravitáció lassan hatásba lép. A királyság egy csodás részére
érkeztünk. Vidáman repültünk el a legelők és a dzsungelek sokasága felett, feltöltődve
a friss levegőtől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ilyen is régen volt!–jegyeztem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hogy?–kérdezte Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hogy nem az akció kellős közepébe
csöppentünk.–mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igazad van.–helyeselt és
bukfencezett egyet a levegőben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A jóslat azt mondja, hogy te, aki az
égen jársz… ez akár vonatkozhat ránk is. Pontosabban a tündérekre.–fejtegettem
a feladványt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De a második felének így nincs semmi
értelme!–vezetett rá a problémára a társam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ajaj, jaj!–sóhajtottam
reményvesztetten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi baj?–tudakolta az osztálytársam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nincs jó érzésem.–mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Már megint kezded.–forgatta meg a
szemeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mit?–néztem rá érdeklődve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ezt a dolgot. Kiráz tőle a hideg!–felelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De akkor is rossz érzésem
van.–makacskodtam. A távolban feltűntek a Tündér-hegy körvonalai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Én nem érzek semmit. Kivéve ezt az
égett szagot.–fintorgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Valaki tüzel.–jelentettem ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tüzel?–hüledezett Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tudod, amikor meggyújtják az éghető
anyagokat, ami reakcióba lép a levegő oxigénjeivel, és…!–kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tudom! De itt
Centopiában?–tudakolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát, bármi meg történhet.–vontam meg
a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azért nézzük meg!–mutatott a
füstoszlopra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem is tudom…–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi van, ha az erdő ég?–indult el a
barátnőm a helyes irányba.–Ha már az érzéseidre támaszkodunk.–kiáltott vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Rendben. Megyek! Várj meg!–szóltam
neki. Hamar odaértünk a füstölgő helyre. Violetta előttem haladt, így amikor
hirtelen megtorpant majdnem neki ütköztem. Mielőtt még kérdezhettem volna
valamit, lehúzott a földre, a fák közé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi az?–tudakoltam, de csendre
intett. Elkezdtem fülelni. Nem messze tőlünk beszélgetés egy folyt. nem tudtam
kivenni egy szót sem, de nem ketten voltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ezek vannak vagy tízen.–súgtam
Violettának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Sokkal többen. A magasból rengeteg
sátrat láttam.–magyarázta halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kik lehetnek?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem centopiaiak.–szögezte le a
barátnőm.–Nincs szárnyuk. Inkább olyan emberfélék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Menjünk közelebb!–javasoltam. Olyan
csendesen haladtunk előre, ahogy csak tudtunk. Mikor olyan közelre értünk, hogy
tisztán kivehetőek voltak a beszélgetések, megálltunk. Különböző témákról
beszélgettek. Az erdőről, az időjárásról, a furcsa lovakról, meg arról, hogy ki
mire emlékszik az eddigi életéről. Ez nekem mind nagyon ködös volt, és elnézve
Violettát neki is valami ilyen járhatott a fejében. A magasból szárnycsapások
hallatszottak. Mindketten lelapultunk, ahogy egy árnyék suhan el felettünk. Az
emberek abbahagyták a beszélgetést és elhallgattak. Néhány másodpercre idegtépő
csend telepedett a környékre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mit mondtam a lazsálásról? Így
akartok elfoglalni egy királyságot! Csapnivaló egy sereg!–hallottuk meg Lídia
szitkozódásait.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHAD6pQGveF9zUnnRdzdoFQlgP6sN6Om5JY5sTEpeV91qzSvV3DlniyLrDhhstDxdyoDaFXtPQ9KpZIiUHosoQhKmoNdeBdz3GTQTJsMP9uatBqFAsJTzD0lvG5FF48ylMbtItRd667ss/s1600/mia2_ch_kangaroo_anim_03_20130911_3.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHAD6pQGveF9zUnnRdzdoFQlgP6sN6Om5JY5sTEpeV91qzSvV3DlniyLrDhhstDxdyoDaFXtPQ9KpZIiUHosoQhKmoNdeBdz3GTQTJsMP9uatBqFAsJTzD0lvG5FF48ylMbtItRd667ss/s320/mia2_ch_kangaroo_anim_03_20130911_3.gif" width="218" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: blue;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: blue;">Kaptok egy kis kengurut!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: blue;">Vagy egy óráig gondolkodtam, hogy a honnan jött az október 2.-a, de aztán rájöttem, hogy már két hónapja ezt nyomatják folyamatosan a tévében.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: blue;">Liza</span></span></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-46555373345442922072016-09-17T16:55:00.001+02:002016-09-17T16:55:28.316+02:0012. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: blue;">Sziasztok!</span><br />
<span style="color: blue;">Megírtam részt! Hurrá! Nagy pacsi magamnak! Ami az ütemezést illeti. Hétköznap biztos nem tudok írogatni, de hétvégére megpróbálom beszorítani a részírást a <strike>pihenés</strike> sok tanulás közé.</span><br />
<span style="color: blue;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az eső szüntelenül zuhogott tovább.
Az ablaknál álltam és úgy próbáltam megpillantani egy-egy alakot a vízfüggöny
mögött, hátha valaki van a közelben. De látszólag teljesen kihalt volt a
környék. Hirtelen valaki a vállamra tette a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Minden rendben?–kérdezte Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Aggódom.–feleltem.–Talán Lyria,
Onchao és Rhao itt vannak, viszont a többiek még mindig kint! Nem beszélve
azokról az őrökről, akiket Rekah említett!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Engem az idegesít, hogy nem tehetek
semmit!–mondta.–Egy nap majd én fogom irányítani ezt az országot, de hogy
legyek jó király, ha nem vagyok képes figyelni az alattvalóimra!–csapott a
lábára. Szomorúan tekintettem rá, majd a vállának dőltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nyugodj meg. Itt vagyok. És egyszer
vége lesz a viharnak.–suttogtam, mire ő közelebb húzott magához.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Raynor elmosolyodva figyelte a
jelenetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Te is látod?–kérdezte. Mayla letette
a Muddle naplóját és kíváncsian a férjére nézett. A király óvatosan az ifjú pár
felé bökött.–Úgy látszik, kiegészítik egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Pont, mint mi.–tette hozzá a
királyné.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Találtál valamit?–nézett a
könyvecskére Raynor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A gőzgép használati útmutatóján kívül?
Nem igazán.–válaszolt kelletlenül a feleség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Talán több értelme lenne Nayat
győzködni?–tette fel a kérdést a férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tudom.–sóhajtott Mayla.–Nem
igazán tűnik egy könnyen meggyőzhető egyéniségnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor sem hagyhatom, hogy tovább
tartson ez a vihar.–szorította ökölbe a kezét Raynor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tudod mit? Megpróbálom én.–állt fel
a királyné. A férje lassan kifújta a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Rendben. Határozatlan ideig
szabadlábra helyezlek.–mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mondtam már, hogy rettenetes a
humorod?–forgatta a szemeit a nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mondtam már, hogy szerintem nincs
humorérzéked?–kontrázott a király.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hova igyekszik felséged?–kérdeztem,
mikor Mayla elhaladt mögöttünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Megyek és bogarat teszek annak a
nőnek a fülébe.–kacsintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Becsatlakozhatok.–tudakoltam és
kibontakoztam a herceg öleléséből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ha gondolod.–válaszolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azért csak óvatosan!–szólt utánunk
Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ne aggódj, nem engedem, hogy megegye
anyukádat.–feleltem. Leértünk az első emeletre. Rögtön Naya keresésére
indultunk. Őt magát viszont mintha a föld nyelte volna el. Rekah csak húzogatta
a vállát. Alex megmutatta, hogy hol van
a teknőse, de ennél többre ő sem vitte. Csalódottan ültünk le a legalsó
lépcsőfokra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tudod, amikor szomorú vagyok
szeretek gondolkodni.–törte meg a csendet egyszer csak a királyné.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Én is. Csak le kell ülnöm hozzá.–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Néha elképzelem, milyen lehet a te
világod.–mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Biztosíthatom felőle, hogy Centopia
sokkal jobb hely.–válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Lehet, hogy csak azért tartod
jobbnak, mert más, mint amiben élsz.–magyarázta.–És nyugodtan tegeződhetünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Rendben.–néztem a plafonra.–Igazad
lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Én itt nőttem fel, minden pontot
ismerek, de mindig is vonzottak a kalandok. Persze, most már más a feladatom,
de mindig is tudni akartam mi van az óceán másik végén.–mesélte.–Amikor fiatal
voltam, harcosnak ismertek. Küzdöttem az igazságért, mindig megvédtem a
gyengéket és sosem hagytam senkit egyedül. Tagja voltam az éjjeli őrségnek,
semmire sem voltam annyira büszke, mint arra. Úgy képzeltem el az életemet,
hogy örökre a csapatban maradok. Egy éjszaka azonban megváltozott minden. A
királynak akkoriban rossz napjai voltak, úgymond belefáradt a kormányzásba, és
nem tudott aludni. Elkezdtünk beszélgetni. Minél többet tudtam meg róla, annál
jobban szerettem meg. Ahogy ő is. Már korántsem azért járt ki, mert alvás
zavarai voltak, hanem mert találkozni akart velem. Onnantól már felgyorsultak
az események. Egyik percről a másikra királyné lettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Érdekes történet. Nekem még bele
kell szoknom ebbe.–mondtam majd a felénk mutogató és izgatottan sugdolózó
tündérekre mutattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">–Előbb utóbb te is, és ők is hozzá
szoknak a helyzethez, hidd el.–</span><span style="line-height: 18.4px;">biztatott</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Megyünk még egy kört.–néztem rá
hálásan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Várjál, felállni már nem lesz olyan
könnyű, mint leülni.–jajgatott. Végül csak sikerült felsegítenem valahogy. Újra
elindultunk. Átfésültünk minden szobát és teremt, megkérdeztünk mindenkit még egyszer,
de az orvosnak még mindig semmi nyoma nem volt. A trónteremből kifele jövet
viszont beleütköztünk Violettába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Jó napot! Szia!–köszöntött minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem láttad errefelé Nayat véletlenül?–támadtam
le azonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem, mióta kiviharzott a
hálóteremből, de találkoztam Phuddlevel, aki esernyőket próbál csinálni.–újságolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De akkor hol lehet?–gondolkozottam
el.–Már mindenhol megnéztük, csak nem ment ki ilyen időben, ugye?–néztem a
mellettem állókra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Remélem nem.–tekintett az
osztálytársam az egyik ablak felé.–Brr…még a hideg is kiráz tőle!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Várjatok csak!–jutott valami eszébe
Maylanak.–A konyhába még nem is néztük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát persze a konyha!–kiáltott fel a
barátnőm.–Ő, de merre is van az a konyha.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Óvatosan lépkedtünk le a keskeny,
sötét lépcsőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval, a konyha, a pincében van.–ismételte
le újra, valószínűleg magának, Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Olyan deja vu érzésem van.–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Csak most ilyen. Amúgy egész
hangulatos, ha a Nap vagy Hold besüt.–közölte a királyné.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Reméltem is, mert különben simán fel
lehetne jelenteni az udvartartást rabszolgaság miatt. Én legalábbis nem
szeretnék ilyen helyen dolgozni.–mondta Violetta. Végre valahára leértünk. Lent
hatalmas tér fogadott minket, csupa koszos edénnyel és evőeszközzel. A polcokon
rengeteg üveg sorakozott és fűszerek rengetege lógott le a tetőt tartó gerendáktól.
A magasba keskeny ablakok voltak, amelyek közvetlenül a felszínre néztek. Maylanak
igaza volt. A hely tényleg hangulatos és kellemes lehet szép időben. Főleg, ha
valami finomat főznek is. A terem túlsó oldalán gyenge lámpásfény pislákolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Gyertek.–intett a királyné.
Mindhárman elindultunk a fény felé. Az asztalon szétszórt üvegcsék voltak. Megismertem
őket: Naya teknősén láttam korábban ilyeneket. Magát az orvost viszont még
mindig nem találtuk. Nem kellet sok idő és a kamrából előbukkanva halálra rémisztett
bennünket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mint a bogarak a fényre, úgy
hajlotok a titkokra ti hárman.–üdvözölt bennünket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Magát kerestük.–lépett közbe
Mayla.–Beszélne szerettünk volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tehát meggyőzni akartok.–nyugtázta
csalódottan a gyógyító.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Honnan tudta?–ámuldoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Leányom, ha te is ilyen vén leszel,
mint én, majd magad is fogod érteni mások céljait, tudtuk nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hajthatatlanul eldöntötte az
álláspontját, igaz?–tereltem a témát a fontosabb dologra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Vagy nem is muszáj, megöregedned,
most is tudod.–lépett az asztalkához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Csak kerüli a problémát
ezzel!–támadtam.–Mások kint szenvednek, maga meg, maga meg… itt lent főzögeti a
főzeteit, amik, amik… lehetnek az ellenszerek is.–nyugodtam le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Túl gyorsan felkapod a vizet,
drágám. Egy jó királyné mindig türelmes.–figyelmeztetett Naya.–De ez a gyors észjárás
megfizetendő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval úgy döntött maga készíti el a
főzetet?–tudakolta Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Egyedül szerettem volna, de
látjátok, így is társaságot kaptam.–mutatott ránk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval ez a veszekedés dolog mind csak
azért volt, hogy egy kicsit hagyjuk békében, amíg elkészíti a varázslatot? Egy
kicsit nem önző ez?–szólalt meg a királyné.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De lehet.–válaszolt az öreg.–De a titok
akkor is maradjon titok.–zárta le a témát az orvos, majd beleöntötte a kamrából
hozott üvegcse tartalmát a lombikba. A folyadék először sárgás színűre váltott
az addigi kékes-zöld árnyalatból, majd egy kisebb robbanás okozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kész?–tudakoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–bólintott Naya és ellegyezte
az edény felől a narancssárga gázt, ami a detonációval együtt keletkezett. A
folyadék helyén ekkor már átvette egy fajta por, ami szó szerint világított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Aszta!–mondtuk egyszerre
Violettával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nagyon bírnám, ha ilyeneket
csinálnánk kémia órán!–tapsikolt az osztálytársam. Naya eközben egy ki tasakba
helyezte az ellenszert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hozzuk vissza a napsütést!–felelte
és ránk kacsintott.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Rengeteg tündér gyűlt össze a
hallban. Persze mindenki látni akarta, ahogy visszavarázsolják a jó időt. Naya Lídiához
hasonlóan az égbe szórta a port, ami megint vakítóan robbant fel. mire
kinyitottuk a szemünket már újra verőfényesen sütött a nap és kellemes meleg
szellő járta el át a szobát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A mindenit!–kiáltott fel Alex, ezzel
megtörve csendet. Ezután egy varázsütésre mindenki felébredt az ámulatból és
vidáman szaladtak ki a kertbe. Onchao boldogan nyerített és felém futott.
Majdhogynem felborított, mikor hozzám ért. És ezzel a lendülettel tovább is
szállt az égbe, mint aki újra megtanult repülni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Köszönjük!–fordult a király Naya
felé hálásan.–Nem tudom, mit adhatnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ez pont meg teszi.–mosolyodott el az
orvos és a többi tündérre tekintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azt hiszem, mennünk kell.–bökött
oldalba a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ég veletek!–integettünk együtt
Violettával.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mire visszaértünk a többiek már
beüzemelték a tévét és valamit nagyon néztek rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hé! Mi ez a lazsálás?–háborodott fel
Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Most mondják a híreket! Hatalmas
vihar lesz!–válaszolt Paula.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Már megint!–sóhajtottam
reménytelenül és lehuppantam a kanapéra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgARAjHoGB4bz-pyGyhdA0EbdwNH5FzwazoZtzYUmV3Ns6-9UtYbaSFkspBPa7ELpJMVY6w_9Sz8rjp8-nYGBmsGCtzl_K0AA6Hsr7AXBgJF4DzUfiiFtE_LaKpBCaL5zxZB09PNug5DMM/s1600/PicsArt_1428832042282.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgARAjHoGB4bz-pyGyhdA0EbdwNH5FzwazoZtzYUmV3Ns6-9UtYbaSFkspBPa7ELpJMVY6w_9Sz8rjp8-nYGBmsGCtzl_K0AA6Hsr7AXBgJF4DzUfiiFtE_LaKpBCaL5zxZB09PNug5DMM/s320/PicsArt_1428832042282.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-15692596622675366452016-09-09T19:17:00.003+02:002016-09-09T19:17:40.219+02:0011. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" id="docs-internal-guid-5e9d86c8-0ef9-20ee-8750-11af74986c82" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Éppen
a bunki dolgait rendezgettük. Éveleje óta nem igazán jutott időnk arra, hogy
bepakoljuk az új dolgokat, és kidobjuk a régi, feleslegeseket.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Mondd,
Vincent, ezek biztos, hogy kellenek?–emelt fel egy halom, tavalyi tervrajzot
Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Add
ide, kiválogatom!–mondta a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Elhiszitek,
hogy egyet se fog kiszortírozni?–kérdezte Paula.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Találtam
DVD-ket.–bukkant elő Sue a dobozok mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Szerintem
azokon filmek vannak, ne dobd ki őket!–feleltem, miközben szobatársam
romantikus regényeit rendezgettem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Mellesleg
jók lesznek tükörnek.–tette hozzá Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Akkor
összegyűjtöm egy helyre az összeset!–tűnt el megint Sue.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Ez
mi?–tudakolta Vincent és felmutatott egy papírt..–Mert biztos nem az én
tervrajzom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Ez
egy családfa.–fejtettem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Még
pedig az enyém.–vette ki a fiú kezéből a rajzot Violetta.–Már régóta keresem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Akkor
megvan. Szívesen.–tért vissza a firkáihoz Vincent.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Köszönöm.–fordult
vissza a divatdiktátor.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Megnézhetem?–tettem
fel a kérdést.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Persze.–mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Jó
sokan vagytok.–jelentettem ki.–Nem is tudtam, hogy neked is van nagynénéd!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Hát,
sokáig én se.–sóhajtott a barátnőm.–Lelépett a családtól, én még egész pici
voltam, úgy 10 hónapos.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–És
nem jött vissza?–kérdezte Paula.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nem.
Soha többé nem jött vissza. Apukám szerint nevet is váltott, mert sehol nem
találják a nyomát.–idézte fel Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Hát,
akkor családügyileg a te történeted sem egyszerű.–böktem oldalba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Tudod,
az jutott eszembe, hogy utánanézhetnénk a nénikéd “barátnőjének”.–csillant fel
a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nem
mondta, hogy hívják.–vontam meg a vállam<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Hahó!
A 21. században élünk!–mozgatta meg a kezét Violetta a szemeim előtt.–Hívd fel!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Előbb
szerintem nézzetek át Centopiába!–mutatott a karkötőmre Vincent.–Elég
intenzíven világít!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Sue,
dobj meg egy olyan DVD-vel!–fordultam az irányába, pont jókor, mert így még
sikerült elkapnom a felém száguldó CD-t.–Nem szó szerint értettem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Bocsi.–esedezett
a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Semmi
gond.–legyintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nézzük
azt a jóslatot!–helyeztem a tárgyat a könyv felé, ami Violetta halászott elő a
táskámból.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Mia
: Tombol a szélvihar<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Violetta
: Mindent szürkeség takar,<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Mia
: varázslat nyitja,<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Violetta
: varázslat csukja.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Az
arany fény újból körülvett minket. Megkaptam a szárnyimat és a ruhámat. A
dimenziókapu, mintha kicsit nagyobb erővel szippantott be volna minket.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Szokás
szerint a palotába érkeztünk. Igaz most a hallba, de úgy látszik a portálok már
csak itt nyílnak meg. Mondjuk a berepülésünk után rögtön rájöttem, hogy végül is
nem is olyan nagy baj, hogy ide pottyantunk, mert kintről egy szélvihar hangjai
szűrődtek be.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;"> –Mia!
Szerintem tornádó van!–mondta ijedten Violetta és összehúzta a magát.
Mondhatni nem volt kellemes az idő az ajtó mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Azt
azért nem hiszem.–feleltem. Ekkor hatalmasa dörrenést hallottunk.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Már
lőnek is!–jajgatott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Vagy
csak dörög az ég.–tettem hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–A
viharok nem csak este szoktak lenni?–tudakolta a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Általában
igen.–válaszoltam. Nekem is furcsa volt a dolog. Nem hogy vihart, még esőt sem
láttam errefelé.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Talán
beljebb melegebb van.–nézett a trónterem bejárata felé a társam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–És
szerintem a többiek is ott húzták meg magukat.–mondtam. Fellépkedtünk a lépcsőn
és kinyitottuk a hatalmas ajtót, épp csak annyira, hogy beférjünk. Bent
fényesség és kellemes meleg fogadott. Rengeteg tündér tartózkodott a szobában.
Néhányan társasoztak, mások kártyáztak és voltak, akik csak simán beszélgettek.
Kiszúrtam Rekaht, aki gőzölgő csészéket osztogatott az egyik sarokban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Gyere!–intettem
Violettának az irányába. A gyógyító elmosolyodott, mikor észrevett minket.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nahát,
lányok! Ti mikor kerültetek ide?–kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Most
az előbb.–adtam meg a választ.–Az előtérben landoltunk.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Értem.–bólintott,
miközben kimért egy újabb porció teát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Mi
történt?–intett a fejével a barátnőm a kijárat irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Vihar.–válaszolt
a lány kurtán.–Már több napja tart.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Az
unikornisok?–aggódtam. Rekah tekintette elsötétült.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nagyon
gyorsan jött. Akik a közelben voltak még be tudtak menekülni.–emelte le a
tekintetét rólunk.–Néhány őrt sem láttunk napok óta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Ez
szörnyű.–suttogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–A
vezetőséget merre találjuk?–váltott témát az osztálytársam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Fent
az emeleten.–tért vissza a feladatához a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Köszönjük.–mosolyogtam
rá.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nincs
mit.–viszonozta a gesztust.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="line-height: 1.38; margin: 6pt 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">Bekopogtattunk
az ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Ki
az?–hallatszott ki a király hangja.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Csak
mi.–nyitottam ki az bejáratott és bedugtam a fejem a szobába.–Bejöhetünk?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;"><span style="line-height: 1.38;">–Persze
nyugodtan.–felelte Mayla szórakozottan, aki a magas ágy széléről lóbálta a
lábait. Eléggé unta már a szobafogságot. De most nem igazán lehetett belekötni. </span><span style="line-height: 22.08px;">Végül is</span><span style="line-height: 1.38;"> ágyban maradt. A király azonban már nem volt ilyen jó kedvében. Yuko
unottan meredt el a messzeségbe, szerintem észre se vett minket. Mo arca persze
rögtön felderült és melegen magához ölelt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Lányok!–kapcsolt
a harcos és ő is magához ölelt, majd Violettát is kezelésbe vette.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Talán
a jóslat segíthet.–néztem rá Raynorra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Mit
mond a prófécia?–kérdezte a herceg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–
Tombol a szélvihar, mindent szürkeség takar, varázslat nyitja, varázslat
csukja.–szavaltam, majd az érdeklődő tekintetekre néztem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Szóval
a vihar nem is természetes?–tudakolta Yuko.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–A
jóslat szerint varázslat lehet a dologban. De nem értem hogyan.–gondolkozott a király.
Ekkor eszembe jutott valami.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Múltkor,
mikor Lídia meg próbált becserkészni, akkor használt valami port, ami ködöt
csinált.–mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Lehetséges,
hogy van valami varázslat, amellyel lehet irányítani az időjárást?–tette fel a
kérdést Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Van.–válaszolt
kurtán az akkor belépő Naya.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Tehát…!–kezdte
Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–De
maradjatok távol tőle.–vágott közbe az orvos.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Miért?–értetlenkedett
Yuko.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–A
természet dolgaiba nem szabad beleszólni!–felelte a bölcs.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–De
hát csak így tudjuk le állítani a vihart.–emlékeztette a herceg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Ifjú,
ha a természet így akarta legyen így.–mondta a néni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nem
a természet volt.–szólaltam meg. Naya döbbenten nézett rám.–Lídia.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Az
a Lídia?–tágultak ki a pupillái.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Igen.–bólintott
Violetta.–Képes erre, múltkor is ő csinálta ködöt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nem
jó ez így.–ingatta meg a fejét az orvos.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Mondja
el mit tud!–kérte a király.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Nem
lehet.–tiltakozott a nő.–Túl kockázatos.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Ezt
meg, hogy érti?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Okos
lány, az efféle mágia hatalom, és a hatalom furcsa dolgokat művel a
tündérekkel. Kegyetlenné, szívtelenné és közömbössé teszi őket.–magyarázta.–Nem
tehetem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Mi
lesz az unikornisokkal? Az őrökkel?–meredt rá az eddig némán hallgató Mayla,
aki észlelte, hogy nagy a baj.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;">–Ha
az ő életükkel fizetnem, hogy megóvjak egy világot a romlástól, akkor vállalom következményeket.–zárta
le a vitás Naya, és kisétált a teremből. a huzat hatalmas dörrenéssel csapta be
az ajtót utána. Mi hatan csak bámultunk
a kijárat irányába. A királyné már nem lóbálta tovább a lábait, Yuko nem
unatkozott, a király arca beesettebbnek tűnt… Csak Mo ölelt magához melegen. Én
hozzá bújtam és hagytam, hogy a könnyeim potyogjanak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGj7IZMl6Ik0qG_uGNDsb3NxZBJ_9WrHHYh7NGXOlAuhC06HNfVczK6bDf0_YuhONdzmfFzMKY1H0HA5uBMtroNbZPj8jemDIABQIdMAZNQYAlsEA_FiCYBbYg9gVcZKYzch2G8X88Zvc/s1600/PicsArt_1428832224093.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGj7IZMl6Ik0qG_uGNDsb3NxZBJ_9WrHHYh7NGXOlAuhC06HNfVczK6bDf0_YuhONdzmfFzMKY1H0HA5uBMtroNbZPj8jemDIABQIdMAZNQYAlsEA_FiCYBbYg9gVcZKYzch2G8X88Zvc/s320/PicsArt_1428832224093.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Mit gondoltok az új kinézetről? Hogy tetszik? Várom a kommenteket odalent!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
<br />
<div style="line-height: 1.38; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
</div>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 23.9503px; vertical-align: baseline;"></span></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-41519736972911016722016-08-31T08:19:00.000+02:002016-08-31T08:19:56.337+02:00Fórum~1.Rész, részlet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" id="docs-internal-guid-5e9d86c8-df3e-c15f-2f70-cdcab5b5d86a" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: blue; font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Sziasztok!</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: blue; font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Gondoltam, hátha megjön a kedvetek, ezért bemásoltam a fórumról az eddig megírt első részt. Eddig csak ketten írtuk (alias én és Réka), de nem harapunk, nyugodtan becsatlakozhattok ti is! :D</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; font-style: italic; vertical-align: baseline;">Centopia. A tündérek királysága. A szigetet azonban veszély fenyegeti: a munculusok és gonosz királynőjük Phantea. Ha ez nem lenne elég az egyik unikornis ménesben betegség üti fel a fejét. A király egy csapat tündért küld oda, hogy rájöjjenek a betegség gyógyírére. De a beteg és legyengült unikornisok Gargona figyelmét sem kerülték el…</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">~*~</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Alex, Adam és Tiana szélsebesen repültek a legelő felé, ahol a beteg unikornisok tartózkodtak. Adam nem igazán örült annak, hogy Raynor király pont a két legcsendesebb tündérrel küldte el őket erre a küldetésre. Oké, igen, Alex néma volt, a lány nem! Adam egész úton próbált egy normális párbeszédet kialakítani a lánnyal.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Szóval... milyenek mostanság a napjaid? - kérdezte Adam. A lány ráemelte furcsán a tekintetétt. Furcsálta, hogy a nagy Adam szoba áll vele. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Próbálok rájöni mitől lehet a betegség, ami az unikornisokat sulytja. - válaszolt. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Egyszerű. Gargona. - mondta a fiú. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Szerintem viszont nem ő. Pont azokat gyengiti le amik kellenek neki?</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Ebben van valami. - mindta a fiú. - Alex te mit gondolsz? </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Alex elkezdett mutogatni. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Azt mondja, hogy nem tudja mit gondoljon. - mondta a lány leforditva a fiú beszédét.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Jellemző!-gondolta Adam.-Ne, hogy bármilyen hasznos megjegyzése is legyen! Úgy látszik Tiana észrevette, hogy mi járhat a fejében.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Tapintatlan vagy.-mondta durcásan. Adam ennek ellenére sikerként könyvelte el, hogy ezúttal nem ő kezdte el a párbeszédet. Alex elkezdett újra mutogatni.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Most mit akar?-sóhajtott reménytelenül a fiú.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Ha kiváncsi vagy Mr.Tökéj, jelezni kívánta, hogy megérkeztünk.-kapta fel a vizet a lány. Nem volt rá jellemző, de úgy tűnik, nem szereti, ha Alexet bántják.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Nyugi, én nem akartam senkit megbántani...-a tündérlány faképnél hagyta. Elindult az unikornisok felé. Adam Alexre pillantott, aki értetlenül vonogatta a vállát, majd Tiana után szállt.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Remek.-suttogta magának a fiú.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Végül Adam is a csapat többi tagja után tartott, a beteg unikornisokhoz. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Na és szerintettek mitől lehet? - kérdezte a fiú. ' Mintha meg is válaszolnák...' - gondolta magában, miközben az unikornisokat vizsgálta. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">' Ekkora idiota is ő lehet! ' - gondolta a lány, miközben sürgött-forgott az unikornisok környékén. Még maga Oliv a tündérmágia és fözetek tudosa se jött rá mi lehet, ő akkor honan tudná? Itt már csak a csoda segíthetne nekik... </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">~*~</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Phantea a fekete székén ült, miközben a macskáját simogatta és a homokóráját nézegette. Nemsokára megint kell neki egy unikornis szarv, hogy szép maradjon, de a hasztalan Gargona semmit se mutatott fel az utobbi pár napban! De ha felmutatásnak lehet nevezni milyen hasztalabakkor mégis letett valamit az asztalra. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Úrnőm. - tért be a szobába Gargona, miközben meghajolt. - Valamiről be kell számolnom. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Ha nem arrol van szó, hogy szereztél nekem unikornisszarvat akkor meg se akarom hallani! - mordult fel. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-A tervem működött!-felelte.-A méreg bevált!</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Beavatnál engem is vagy csak magaddal beszélgetsz most?!-kiáltotta Phantea idegesen.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Nem, dehogyis. Csak...-Gargona belátta jobb lesz bevallania min munkálkodott az utóbbi hetekben.-Fekete-liliom! A fekete-liliom szirma mérgező. Főzetet készítettünk belőle és lelocsoltuk vele az egyik legelőt. A felderítőim most tértek vissza! Az unikornisok betegek és gyengék! Könnyű lesz őket befogni.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Mhh.-gondolkodott el a királynő.-Nem is hangzik rosszul!</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">~*~</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Miközben a tündérek segíteni akartak az unikornisokon, egy tündér repült arra. Fekete szárnyai voltak. Egy sötét tündér volt! Olyan gyorsan repült ahogy tudott, de nem számitott rá, hogy néhány unikornis észreveszi őt. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Mi az? - kérdezte Tiana, s ő is feltekintett az égre ahol a tündért vette észre. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Sötét tündér! - kiáltotta. Adam és Alex is felnéztek rá. Alex elkezdett mutogadni. " Mit keres itt?" </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Nem tudom, de nem itt van a helye. - mondta Tiana aki megértette mit akar a fiú. </span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">- Majd adok neki! - lodult arra Adam. A sötét tündér akkor vette észre őket az unikornisok között. Gyorsan reagált: pár másodperc után már ott sem volt. Adam elindult a menekülése irányába, de valaki megragadta a karját.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;">-Hé! Szájhős! Nem rémlik, hogy más dolgunk van?-kérdezte Tiana. A fiú egy utolsó, bosszús pillantást vetett az erdő irányába, majd visszatért az unikornisok közé.</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: blue; font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Olvassátok el a szabályzatot és az útmutatót, ha valami nem tiszta. Ha ott sem kaptok megoldást, toporogjatok nálam a szokásos helyen:</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"> </span><a href="mailto:miaska3000@gmail.com" style="text-decoration: none;"><span style="color: #1155cc; font-family: Arial; text-decoration: underline; vertical-align: baseline;">miaska3000@gmail.com</span></a><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"> !</span></div>
<span style="color: blue; font-family: Arial; vertical-align: baseline;">Liza</span><span style="font-family: Arial; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 23.9503px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-2476441725371520192016-08-28T18:59:00.000+02:002016-08-29T08:43:21.527+02:0010. Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" id="docs-internal-guid-5e9d86c8-d213-5ba4-0d62-504f751fa032" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="vertical-align: baseline;"><span style="color: blue; font-family: inherit;">Fogadjunk nem számítottatok arra, hogy ilyen hamar hozom! :D</span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">A Palota könyvtárában landoltunk. Rengeteg könyv hevert kupacokban a földön és az asztalokon, de nem annyi, mint amennyi a polcokon várakozott a leendő olvasókra. A szemem sarkából megpillantottam Phuddlet, ahogy egy tucat enciklopédiát cipel a legközelebbi ülőhely felé. Intettem a barátnőmnek, hogy induljunk el az irányába.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Szia Phuddle!–köszöntünk rá egyszerre, mikor mögé értünk. Elég váratlanul érhette, mivel felugrott és ijedtében elejtette az összes könyvet.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Sziasztok lányok!–köszönt ránk, amikor összeszedte magát.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Mit csinálsz?–tekintettem a rengeteg szakirodalomra, melyeket elkezdett összeszedni.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Segítség a legújabb találmányomhoz.–válaszolt.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Értem.–bólintottam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Segítenétek?–nézett ránk boci-szemekkel.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Hát persze!–nevetett Violetta. Annyi könyvet emeltünk fel, amennyit csak tudtunk, majd elindultunk a pán otthona felé. Mikor beléptünk nagy rendetlenség fogadott minket</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Kitört a harmadik világháború, vagy mi történt?–nézett körbe a barátnőm.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Csak egy szerszámot kerestem, de ne aggódjatok, már megtaláltam.–mutatta fel a tárgyat kis barátunk.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Hát, jó sok kacatod van.–állapította meg Violetta.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ezek emlékek!–felelte Phuddle.–Pontosabban mondva az örökségem.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Szóval az egész családod ilyen feltaláló-szerűség volt?–kérdeztem.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ja. Mi mind kilógtunk a sorból.–mondta.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Azért rájuk férne egy kis rendszerezés!–jegyezte meg az osztálytársam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ez mi?–fedeztem fel egy könyvet, amely a porban feküdt.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Az egyik ősöm feljegyzései.–vonta meg a vállát a pán.–Nyugodtan elolvashatod.–válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Végig simítottam a sötétbarna bőrből készült borítón. Ezen is állt a kosz, de egy könnyed fújással eltüntettem a nem kívánatos porcicákat. Felcsaptam a könyvet.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Centopia flórája és faunája.–olvastam fel az ott látható címet.–Valami biológus volt?</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Vagy szakács.–mutatott Violetta a másik oldalra.–Édes-áfonyás keksz recept.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Attól függ hol nyitod ki a könyvet.–mondtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Megkaphatom?–kérdezte a barátnőm.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Miért is ne? Én megyek és segítek Phuddlenek!–nyújtottam oda neki a feljegyzéseket.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Igazából boldogulok egyedül is ám.–jegyezte meg Phuddle, mikor mellé értem.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Akkor ne segítsek?–tudakoltam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Hát, ő, ártani nem árthat...–felelte. Ezen jót nevettem. Tipikus! Valami magozó gépet akar csinálni, de nem igazán értettem hogy akarja mozgásba helyezni. Épp megakartam neki magyarázni, hogy szerintem ez mechanikailag nem fog működni, amikor Violetta izgatottan maga mellé hívott.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ezt nézd!–nyújtotta felém a könyvet.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–A dimenziók legendája.–olvastam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">◦○◊○◦</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">Gianna összerezzent. Egy csipegés hallatszott Mia táskájából. A nő oldalát fúrta a kíváncsiság, és végül engedett. Kiemelte a telefont és bekapcsolta.Rögtön elszorult a torka.A háttérképről a a húga és a férje mosolygott vissza. Érezte, ahogya szemei elnedvesednek. Óvatósan visszacsúsztatta a mobilt a hátizsákba. A két tenyerébe temette az arcát és elkezdte rázi a sírás.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Sajnálom Margherita!–zokogta.–Annyira sajnálom!</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">◦○◊○◦</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; font-style: italic; vertical-align: baseline;">Régen, az idők kezdete előtt, a két dimenzió kapujai nyitottak volta mindkét fél számára. Az emberek és a varázslat mesterei egyaránt találkozhattak egymással. Így történt, hogy két fiatal, az ellenkező világból, megismerkedett és szerelembe esett. A boldog pár egybekelt és családot alapított. Ám álomszerű életük nem tarthatott soká. A két dimenzió vezetője összekapott valamin és hadat üzentek egymásnak. Hatalmas háború tört ki. Sokáig eldönthetetlen volt a harc kimenetele. Azonban végül a varázslat győzedelmeskedett a puszta erőszak felett. Mindkét fél sok embert vesztett és mindkét dimenzió csakhogynem elpusztult. A pár, aki elszenvedője volt a háború viszontatságainak, úgy döntött, nem hagyja, hogy ez bármikor máskor is megtörténhessen. A férj megszerzett egy követ, amelyről hír járta, hogy a holdról pottyant le. Ebbe zárta az összes dimenzió-kaput, ezzel elválasztva örökké a két világot egymástól.Ő és a családja a vesztes fél mellett maradt és megőrizte a Holdkövet, amely mai napig az egyetlen dolog, amely képes ajtót nyitni a dimenziók között.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">Mikor befejeztem olvasást a körülöttem lévőkre tekintettem. Yuko, Mo, Alex, Raynor, Mayla, Naya, Rekah, és persze Violetta és Phuddle, mind azért gyűlt össze, hogy meghallgassa a történetet, amit Violetta talált a könyvben.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Szóval ez a karkötő, valójában egy mágikus, égből pottyan kő, amelyben ajtók vannak?–kérdezte Alex.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Nem szerepel semmi más a könyvben erről?–tudakolta a király.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–A következő oldal üres.–válaszoltam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Hadd találjam ki, ki írta azt a jegyzetet!–forgatta a szemeit Yuko.–Muddle!</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Az lehetséges.–mondta Phuddle.–Elvégre, ő szerette a könyveket.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–És az édes-áfonyás sütit.–jegyezte meg lopva Violetta.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Amennyire össze-vissza vannak benne a dolgok, lehet, hogy van még valami.–mondtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Én szívesen elolvasom.–ajánlkozott a királyné.–Ha már nem mozdulhatok ki innen.–nézett bosszúsan a férjére.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–A te érdekedben, kincsem.–mentegetőzött Raynor.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Családi dráma.–suttogta Yuko, mire Mo oldalba bökte.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Mo, nem szép dolog hölgyeket lökdösni!–figyelmeztette az anyja.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–De én csak...–sóhajtott a herceg.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Na gyere, te rosszfiú!–karoltam belé.–Menjünk el egy sétára. Mást úgy sem tehetünk.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">◦○◊○◦</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Tehát, a te elvileg félig tündér vagy?–kérdezte Mo.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–A legenda szerint igen, de kétlem, hogy mára maradt volna bármi tündériség bennem.–néztem rá.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Honnan tudod?–tudakolta.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Nem nőtt szárnyam a másik világban.–szögeztem le.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Tudod ez megnyugtat.–mondta.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Hogy nem nőtt szárnyam?–értetlenkedtem.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Nem. Az, hogy mások is voltak.–felelte.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Akik…?–pislogtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Akik két különböző világból származtak és egymásba szerettek. Pont mint mi.–válaszolt.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Igen.–mosolyodtam el és a vállának dőltem.Lassan róttuk a köröket a palota körül, miközben hallgattuk Centopia hangjait (amibe beletartozott Phuddle szitkozódásai is a gépe miatt, ami “valamiért” nem akart elindulni).</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Elgondolkoztam.–szólaltam meg.–Mi lett volna, ha nem tör ki a háború és az ősöm nem zárja be a kapukat.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ki tudja, hogy teljes békében élnénk-e. Lehet, hogy szimplán felrobbantanánk magunkat.–felelte a herceg.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Az én világomnak már így is majdnem sikerült.–jegyeztem meg.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–A varázslat sem ártatlan dolog. Gondolj csak Lídiára! A múltkor valami varázsport használt, hogy becserkésszen.–mondta Mo.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Van benne valami.–helyeseltem.majd a karkötőmre tekintettem, ami haloványan világított.–Asszem ideje menni.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Szia, kincsem.–elnevettem magam az új becenevemen, amin a fiú szólított.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Viszlát, drágám.–köszöntem el én is, majd egy búcsúpuszit küldtem felé és Violetta keresésére indultam, hogy hazatérhessünk. Pontosabban a nénikém lakásába.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">◦○◊○◦</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">Lídia hozzáadta a következő hozzávalót a főzetéhez.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Azt hittétek kifoghattok rajtam, mi?–kérdezte és megrázta az üvegcsét.–Kíváncsi vagyok mi csináltok, ha akkora vihar tör ki, hogy ki se tudtok mozdulni napokig!–nevetett.–És én figyelni foglak titeket. Mert senki sem ismeri olyan jól az időjárást, mint Claudia di Nola!</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">◦○◊○◦</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Köszi, hogy ki hoztál minket a vasút állomásra.–mondtam a nagynénikémnek.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ha az unokhúgom meglátogat a világ végén, ne kelljen már egy buszon zötykölődni a kanyarogban.–felelte.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ez valami családi vonás hogy nem bírjátok a szerpentint?–kérdezte Violetta.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Lehet.–kacsintottam.–Hívlak, ha bármi újat megtudok.–fordultam vissza Gianna felé.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Ahogy én is.–mosolyodott el.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Hahó megy a vonat!–figyelmeztetett a barátnőm és magával húzott a peron felé.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–És Mia!–szólt utánam.–Szeretlek.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Nálam nem jobban.–kiáltottam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Már látom a kalauzt, ahogy száll fel a vonatra!–vágott közbe Violetta.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–Jól van, megyek már!–adtam meg magam.–Téged meg mi hajt ennyire?</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;">–A sorozatom, amit ma este fogok nézni egy tál popcorn kíséretében.–válaszolt.</span></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://orig06.deviantart.net/8a66/f/2012/332/b/1/mia_and_me_phuddle_wants_to_be_an_elf_by_stell_e-d5mfejt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="http://orig06.deviantart.net/8a66/f/2012/332/b/1/mia_and_me_phuddle_wants_to_be_an_elf_by_stell_e-d5mfejt.jpg" height="180" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="vertical-align: baseline;"><span style="color: blue; font-family: inherit;">Írói megjegyzések:</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="vertical-align: baseline;"><span style="color: blue; font-family: inherit;"> 1.Hát igen, a sorozatok jó kifogások.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="vertical-align: baseline;"><span style="color: blue; font-family: inherit;"> 2.Gianna nem tudta Claudia vezetéknevét. Ezt elfelejtettem beleírni...duh...:( </span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: blue;"><br /></span>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit; vertical-align: baseline;"><span style="color: blue;">Liza </span> </span></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-37437708908870580922016-08-24T18:21:00.001+02:002016-08-24T19:45:15.686+02:00Unatkoztam...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
...és ez lett belőle.<br />
Könyvborítók:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIHE8-1pHy7EU8Ov5gbSRAQDCnEVdVyXSlYAeKA5QH0dNXGTDFQk5vLhhtfQIEHy4u-Hwm60PNoFfdx9UsXjZoiu10d2wZ_xgJOW31_yfavTyv0SuoeLHz0Kta-ewxq7S0nKO7QA-Y84w/s1600/misftz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIHE8-1pHy7EU8Ov5gbSRAQDCnEVdVyXSlYAeKA5QH0dNXGTDFQk5vLhhtfQIEHy4u-Hwm60PNoFfdx9UsXjZoiu10d2wZ_xgJOW31_yfavTyv0SuoeLHz0Kta-ewxq7S0nKO7QA-Y84w/s1600/misftz.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvNqdW03j52vgZipBA8dk5KQSqz1I3GyelrHeEV6OL3Hkoa5uhEdxDR8tbWeRgRT5nzDMrZXeltYQq7qR8lWC8dAR4rEiRtw2J3yPxBJ7c8HplklSvfhZng2aWxy8EsxK3FIe0RvttnFo/s1600/bor%25C3%25ADhsuuw.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvNqdW03j52vgZipBA8dk5KQSqz1I3GyelrHeEV6OL3Hkoa5uhEdxDR8tbWeRgRT5nzDMrZXeltYQq7qR8lWC8dAR4rEiRtw2J3yPxBJ7c8HplklSvfhZng2aWxy8EsxK3FIe0RvttnFo/s320/bor%25C3%25ADhsuuw.jpg" width="208" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
És csináltam kettőt Rékának, csak, hogy felviduljon! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLlRMVK62Qa1rDPDhdTs7vedkZsjxUCkURDHEXu8kXCBT519rcVDEBQbJt63lWAuqauDMMyvwFYJLbitBoWrJnEDTrgftG5WUEX4A8sDsxPtZF4uwtbD8UEtu-GFmUfqwY4Fz-27i8PSE/s1600/elemtar.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLlRMVK62Qa1rDPDhdTs7vedkZsjxUCkURDHEXu8kXCBT519rcVDEBQbJt63lWAuqauDMMyvwFYJLbitBoWrJnEDTrgftG5WUEX4A8sDsxPtZF4uwtbD8UEtu-GFmUfqwY4Fz-27i8PSE/s320/elemtar.jpg" width="220" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS7mcJ5i7W78fg3N3bY9eWKtSs0ZbAd2VsTwLQ40YfGrZ2DXxs84T315-YfcXfHimF2hNg6kAsHyO3MF5BnGnhn6YKMed2cMuTy6SPKvCoyQWrsfTmDBg-WoNarVR36A855eVur7dXWRA/s1600/szivarbany.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS7mcJ5i7W78fg3N3bY9eWKtSs0ZbAd2VsTwLQ40YfGrZ2DXxs84T315-YfcXfHimF2hNg6kAsHyO3MF5BnGnhn6YKMed2cMuTy6SPKvCoyQWrsfTmDBg-WoNarVR36A855eVur7dXWRA/s320/szivarbany.jpg" width="228" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-47323142812157428992016-08-23T17:46:00.002+02:002016-08-23T18:11:50.277+02:00Eztet nézzétek, mit találtam!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Az úgy volt, hogy Liza elhatározta, hogy a <a href="http://mia-es-en.blogspot.hu/2016/08/10resz.html" target="_blank">9.rész</a> alá egy olyan képet tesz, ami Mia nagynénikéjét ábrázolja. Ez persze nem sikerült neki, mert nem talált olyan fotót. A lényeg az, hogy keresgélt, keresgélt és lám mit talált! Ezt: <a href="http://www.imdb.com/title/tt2203143/episodes?season=3&ref_=tt_eps_sn_3">http://www.imdb.com/title/tt2203143/episodes?season=3&ref_=tt_eps_sn_3</a><br />
<br />
Ezek itt 3. évados címek. Nem tudom, hogy mennyire megbízható az oldal, úgyhogy fogalmam sincs, hogy ezek most tényleg azok, amik. Minden esetre, azért felsorolom őket ide:<br />
<br />
<br />
<ol style="text-align: left;">
<li>Kyara's Birth, azaz Kyara születése</li>
<li>Arrival of the Bug Men, azaz A bogárember(?) érkezése</li>
<li>Nincsen 3.rész feltüntetve :(</li>
<li>Return to Bolobo Mountain, azaz Visszatérés a Bolobo hegyre</li>
<li>Sister Wracked, azaz Testvér(lány) rombolva/pusztulva (na ezt nem tudtam lefordítani rendesen, elég morbid cím)</li>
<li>Unicorn Kindergarden, azaz Unikornis óvoda</li>
<li>Phuddle Moves Out, azaz Phuddle kiköltözik</li>
<li>Highest Bidder, azaz Legmagasabb ajánlattevő/ajánlat</li>
<li>Night Becomes Day, azaz Az éjjel nappallá válik</li>
<li>Circle of Life, azaz A élet körforgása (utalás az oroszlánkirály betétdalára?)</li>
<li>Glowing Arrows, azaz Fénylő nyilak</li>
<li>Freeze and Snoot, azaz Fagy és nózi</li>
<li>Finding Simo, azaz Simo megtalálása</li>
<li>The Six-eyed Monster, azaz A hatszemű szörnyeteg</li>
<li>Moonstruck, azaz A holdkóros</li>
<li>Under the Heartleaf Tree, azaz A levélszív fa alatt</li>
<li>Giant Butterfly, azaz Az óriás pillangó</li>
<li>Bluebardo in Trouble, azaz Pingvin bajban (nem pontosan pingvin, de olyasmi, tudjátok a madarak a 2.évad 20 részéből)</li>
<li>Shyest Unicorn, azaz A legfélénkebb unikornis</li>
<li>Return to Rainbow Island, azaz Visszatérés a Szivárvány-szigetre</li>
<li>Ziggo Moves Out, azaz Ziggo (is) kiköltözik</li>
<li>What Is Your Desire?, azaz Mi a vágyad?</li>
<li>Heist on Dark Castle, azaz Rablás a sötét kastélyban</li>
<li>Seeing in the Dark, azaz Látni a sötétben</li>
<li>The Big Sleep, azaz A nagy szundi</li>
<li>The Last Stand, azaz Az utolsó állás(tükörfordításban) vagy Az utolsó próba</li>
</ol>
<div>
Illetve még megjelölnek egy évadon kívüli részt is. Szerény véleményem szerint ez passzol a 3.rész helyére:</div>
<div>
King and Queen Asleep, azaz a Király és a Királynő alszik</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
<br /></div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-64844532678532001562016-08-23T16:54:00.004+02:002016-08-23T18:01:21.686+02:009.Rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: blue;">Nesze nektek! Itt van! 3 oldal, 1028 szó, 3 óra folyamatos írás. Ne mondjátok, hogy rövid! :/ :)</span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Köszönöm, hogy elkísérsz!–hálálkodtam
Violettának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tesz semmit. Különben is mit
csinálnál, ha esetleg dolgunk akadna?–felelte. A busz nagyot zöttyent egy
kátyúban. Már túl voltunk egy több órás vonatos utazáson és most egy múlt századi
autóbuszon zötykölődünk a nagynénim lakhelye felé, ami nagyjából egy 400 fős
falu a Júlia-Alpokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kíváncsi vagyok, nyaranta miért
költözik be a városba, ha ilyen szép helyen él.–sóhajtottam, ahogy a mellettünk
elsuhanó tájat fürkésztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Talán fél, hogy neked nem tetszene.
Ki tudja, lehet, hogy még térerő sincs itt!–kapta elő a mobilját a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Pedig már is
szeretem.–válaszoltam.–Olyan gyönyörű!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát itt a megfelelő alkalom, hogy ezt
elmond neki!–mondta a barátnőm. Alig húsz perc kanyargás után meg is érkeztünk
a településre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Cave del Predil.–olvasta fel a
feliratot Violetta, miután leszálltunk.–Szép a kilátás a hegyekre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Meg a szerpentin utakra.–fogtam a
hasam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Még sosem utaztam
tömegközlekedéssel.–váltott témát a társam.–És most merre?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Felfele a hegynek. Arra.–mutattam az
utat.–Legalábbis a google térkép ezt mondja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Gondolod, hogy itt síelni is lehet
télen?–kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Passz.–vontam meg a vállam.–Nem
vagyok túl jó síelésben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A nagynénikédnél vajon lesz angol
vécé?–tudakolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem a világ végére jöttünk.–néztem
rá értetlenkedve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Pedig egészen úgy tűnt, legalábbis
amennyit utaztunk.–mondta. Az út egyre emelkedett. Néha pár kisfurgon suhant el
mellettünk. A házak egyre fogyni kezdtek, míg végül a falu szélén rátaláltunk
egy lakásra, amely megegyezett a nagynénikém házszámával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Itt a csengő!–hajtott arrébb pár
növényt Violetta, amelyek felfutottak a kőkerítésre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> –Nos, remélem, megkapom a válaszaimat!–vettem
egy mély levegőt és megnyomtam a gombot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="background-color: #f8e3cd; color: #777777; font-family: "coming soon"; font-size: 16px; font-weight: bold; line-height: 18.4px; text-align: center;">◦○◊○◦</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Gianna Carborona nem mindig volt
emberkerülő. Kiskorában a dédelgetett álma volt, hogy a médiának fog dolgozni,
mint riporter. Azonban mindez szertefoszlott, mikor a húga megismerte Antonio
Marconit. Onnantól a család élete titokzatos és körbehatározhatatlan lett.
Pletyka indult el a városban, hogy a pár törvényellenes dolgokat űz otthon.
Gianna eltávolodott az emberektől, mert mindegyikőjük furának vagy őt magát is csalónak
hitte. Sorra érték a megbántások a gúnyolódásuk. Nem tudott szórakozni, a
szerelemről pedig már az elején lemondott. Egyetlen barátnője volt, aki a
végsőkig kitartott mellette. Claudia. Egy nap a barát segítséget ajánlott neki,
azt mondta, ismer egy embert, aki véget vethet a pletykának és az
elzárkózottságnak. Gianna vakon megbízott benne. Mikor észhez tért már késő
volt, elvesztette a húgát. Megfogadta magának, hogy olyan messzire viszi a rá
maradt gyermeket a fura embertől és Claudiától, amennyire csak teheti. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Gianna nem tudott sokat Marconiról,
de azt igen, hogy varázslat övezte, és bármennyire egy hazug embernek mondták,
jó volt. Nem ártott volna a légynek sem. Az ő feladata különleges és fontos
volt, amit szorgalmasan el is végzett. A legfontosabb viszont az volt, hogy
szerette Margheritát és a kislányukat, Miát. Remek apa és férj volt, aki túl korán
ment el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A nőt évekig emésztette a bűntudat,
még akkor is, ha nyilvánvaló volt, hogy ő is csak áldozat volt. Egy eszköz,
akit kelletlenül felhasználtak. Gianna Carborona egy senki volt a sakktábla
közepén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="background-color: #f8e3cd; color: #777777; font-family: "coming soon"; font-size: 16px; font-weight: bold; line-height: 18.4px; text-align: center;">◦○◊○◦</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Milyen váratlan látogatás!–töltött
ki nekünk a nagynénikém egy-egy pohár limonádét.– nem gondoltam volna, hogy
meglátogatsz a kis barátnőddel. Hogy is hívnak, drága?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Violetta di Nola.–húzta ki magát a társam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi járatban?–tudakolta a gyámom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Lenne pár kérdésem…–nyeltem
idegesen. A rokonom elhalványult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mondd csak.–nyögte ki és leült
szembe velünk az asztalhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Találkoztam valakivel, aki ismert
téged, annak ellenére, hogy azt mondtad téged a munkatársaidon kívül nem
találkozol. És nem hiszem, hogy ő a munkatársad volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hogy nézett ki?–tudakolta. Na, most
feladta a feladatot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát zöld szeme van, hosszú fekete
haja, nagyjából veled egy idős…–kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Az lehetetlen!–pattant fel a
székről.–Hiszen az apád a B dimenzióba zárta!–pár másodpercre minden
elhallgatott. Gianna megbánta, amit mondott és lassan visszaereszkedett, majd
az arcába fogta az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem értem.–szólaltam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Violetta jobb, ha ki mész,
négyszemközt kellene beszélnem Miával.–emelte fel a fejét a házigazda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nyugodtan itt maradhat.–mondtam.–Ő
is tud Centopiáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tudok sokat. Számomra ez mindig
is tabu volt.–kezdett el mesélni a nénikém nekem és Violettának.–Apád az a
dimenziók őre volt, pontosan nem tudom, hogy mit csinált, de az egyensúlyt
tartotta fenn a két világ között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ez az A és B dimenzió?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen. Az A dimenzió a mi világunk,
ahol a tudomány foglalja el a főbb irányzatot. Míg a B dimenzióban a varázslat
az úr.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval B dimenzió egyenlő
Centopia?–tudakolta Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem egészen. Centopia csak egy része
a másik világnak. Úgy mint Olaszország a Földnek.–válaszolt a nő.–A karkötővel
dimenzió kapukat tudsz megnyitni, azért kaptad meg, mert ez a családról
családra vándorol. Te vagy a következő Őr.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Miért pont a mi
családunk?–értetlenkedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mint annyi mindent, ezt sem tudom.–vonta
meg a vállát.–Centopiában találkoztál azzal a lánnyal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–bólintottam.–Azt hitte, én
vagyok te.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Valószínű. Azt hiszi, hogy nálam van
a karkötő, rólad ugyanis nem tud.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval veszélyes?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen. Ő és a társa meg akarják szerezni
ezt.–mutatott a karkötőre.–Nem tudom, mit akarnak csinálni, de apád nagyon óvta
tőlük az ékszert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor ne add oda nekik.–szólalt meg
Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ennyit tudsz?–néztem a gyámomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Semmi többet.–ingatta fejét és
kortyolt egyet a limonádéból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Honnan ismer?–jutott eszembe Lídia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A barátom volt. Legalábbis sikerült
elhitetnie velem. Felhasznált, hogy több minden tudjon meg a szüleidről.–válaszolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mia a karkötőd!–figyelmeztetett
Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A könyv is az örökség része?–tettem
fel az utolsó kérdést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tudom. Minden esetre valószínű,
hogy a B dimenzióból származik.–fejtette ki a nénikém, mikor meglátta a
világító rúnákat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nézzük, mit mondd!–lépett mellém a
barátnőm, miután kihalászta a retiküljéből a tükrét.–Munkamegosztás. Te hozod a
könyvet én meg a tükröt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Milyen igaz.–mosolyogtam és a jóslat
felé helyeztem a tárgyat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mia: Titkok, mit feltárhatsz<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Violetta: Rejtély, mit megoldhatsz<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mia: Az útnak még nincs vége<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Violetta: De közelebb értelme<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az arany por beterített minket. Egy viszlátot
intettem a nénikémnek, majd átléptem a dimenzió kaput.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="background-color: #f8e3cd; color: #777777; font-family: "coming soon"; font-size: 16px; font-weight: bold; line-height: 18.4px; text-align: center;">◦○◊○◦</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Gianna egyedül maradt a házban.
Lehuppant a kanapéra és nagyot sóhajtott. Félt, hogy sokat mondott el. Félt,
hogy talán a lány még sincs biztonságban, Firenzében. Félt, hogy rá találnak.
Félt, hogy még egy embert elveszít. Félt, hogy vége lesz mindennek, amiért
eddig harcolt és szenvedett. Vissza akarta kapni a régi életét, de tudta, hogy
nem lehet. A nyomában vannak. És ki tudja, mikor bukkannak rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.ytimg.com/vi/q14lZpKKYIE/maxresdefault.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://i.ytimg.com/vi/q14lZpKKYIE/maxresdefault.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: blue;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-45264966730196898912016-08-17T16:37:00.000+02:002016-08-17T16:37:21.813+02:003.Évad 7-8.rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: blue;">Íme, ahogy ígértem, egyben a két rész! De meg is érdemlitek, hiszen olyan türelmesek vagytok, ahhoz képest, hogy mennyit bénázok! ^.^</span><br />
<span style="color: blue;">Köszönöm nektek!</span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nos, felkészültetek?–kérdezte
Violetta. Ő és Paula együttes erővel varrtak nekünk ruhákat (Értsd.: Paula varrta,
Violetta tervezte), és most épp azon vannak, hogy megmutassák a művüket nekem
és Suenak. Vincent unottan ücsörgött a bunki egyik sarkában készen állva a
bálra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Essünk túl rajta, éhes vagyok!–nyögte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Persze!–mosolygott Paula és a
kezünkbe adott két-két papírzacskót.–Pontosan lemértelek titeket, úgyhogy
jóknak kell lenniük!–mondta. Beletekintettem a szatyor mélyébe, ahonnan egy
rózsaszínű anyag kandikált ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Legújabb és egyben első kollekciómat
a gyümölcsök ihlették!–jelentette ki Violetta büszkén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Na, tessék! Most még éhesebb
vagyok!–sóhajtott Vincent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ú, ez sárga!–kiáltott fel Sue, ahogy
elővette a saját darabját.–A egyik kedvenc színem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor jól választottam.–nyugtázta az
újdonsült divattervező.–A tied egy banánról lett mintázva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sue kihajtogatta a ruhát. Valóban
sárga volt, fekete övvel és pántokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Majd felveszem hozzá az ünneplős
cipőmet, az passzolni fog!–vigyorgott a barátnőm.–Nagyon szépen köszönöm!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Te következel Mia!–mondta Paula.
Reménykedve húztam elő a sajátomat. Nem is kellett csalódnom. Egy világos
rózsaszín ujjatlan ruha volt, sötét pink pöttyökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hadd találjam ki, eper.–jelentettem
ki. Violetta bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tetszik?–kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát persze!–feleltem és átöleltem
őket.–Köszönöm!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És a tiétek?–tudakolta Sue.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Az enyém dinnye!–mondta a
szobatársam és előkapta a sajátját a háta mögül. A ruha ujjai zöld csíkosak
voltak, mint egy dinnye külseje, a szoknya többi része pedig piros volt apró
fekete pöttyökkel, és a derekánál egy szintén zöld övvel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nekem tetszik!–feleltem.–És
te?–fordultam az utolsó lány felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szilva.–válaszolt Violetta. Lila
ruha került elő, ibolyaszínű pánttal és övvel, amely oldalán egy virág
díszelgett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Meg kell, hogy mondjam jó munkát
végeztetek.–szólalt meg Vincent.–Mehetünk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nyugalom!–nyugtatta Paula.–Még át
kell öltöznünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Brigitta el fog kékülni!–kuncogott
Sue.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Lehet, hogy öt perccel később kel
indulnunk!–mutattam a villogó karkötőmre.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Dr. Morton az ajtóból figyelte a
feldíszített tornatermet. A diákok már el kezdtek szivárogni innen-onnan. Ki
párban, ki egyedül, ki baráti társaságban. Valami Violetta di Nola szervezi a
bulit pár éve. Igazi hagyományként számít a gyerekek körében. Az igazgatónő őt
és két másik tanárt bízott meg a bál felügyelésével. A férfi agya viszont végig
a Holdkövön kattogott. Lídia ez egyszer sem teljesített 100%-osan, nem tudta
megmondani a tündér nevét, akin a karkötőt látta, és ez eléggé megnehezíti a
dolgukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Azért jött egyenesen Rómából
Firenzébe, hogy megtalálja Gianna Carborona-t, de a nőnek mintha nyoma veszett
volna. Pedig biztos itt járt. Érezte. Lehetséges, hogy csak azért jött ide,
hogy megtekintse a várost, vagy megnézzen pár múzeumot? Nem. Gianna nem lenne
ilyen felelőtlen! Tudja, hogy keresik, miért furikázna csak úgy egy nagyvárosban,
hogy könnyebb célpont legyen? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megrázta a fejét és visszatért a
valóságba. Meg kell tudnia mindent Margherita Carborona-ról. És erre Gianna a
legjobb személy.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Oké!–szólaltam meg.–Itt a jóslat.–a
rúnák felé helyeztem a tükröt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Mia</b>: Mikor csillag nincs az égen,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Violetta</b>: megment az éj kémje.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Mia</b>: Otthona volt régen,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Violetta</b>: az elveszettek földje.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i>Ezek a jóslatok egyre nehezebbek!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A palota kertjében találtuk magunkat.
A tündérek épp körülöttünk virágokat gyűjtöttek. Valami ünnepség lenne?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mia! Violetta!–hallottuk Yuko
kiáltásait.–Milyen pontos időzítés!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi történik?–pislogtam. Centopiai
barátnőm mellénk repült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ma van a
Pirosirág-hercegnőbál!–hadarta.–Már épp kezdtünk aggódni, hogy nem
jössz!–fordult felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ööö… akkor most, elvileg, én vagyok
a kulcsember?–idéztem föl a múltkori beszélgetést Violettával a centopiai
hagyományokról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen! Kíváncsi vagyok, hogy
választasz!–nézett rám reménykedve Yuko. Violetta oldalba lökte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hé! Én már lefoglaltam!–mondta a
sértődöttet tettetve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És mit kéne csinálnom?–tudakoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Természetesen megnyitni a bált, kiválasztani
az udvarhölgyet és…–kezdte a harcos, de félúton megakadt.–Ó, te jóságos ég! Még
nincs rajtad a ruha!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A ruha?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Gyere!–húzott a karomnál fogva Yuko.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Várj, a…–lassítottam. Vagyis
próbáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nyugodtan menj!–szólt utánunk
Violetta.–Én majd addig átadom a jóslatot a többieknek!<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Remek!–gondola Lídia. A tündérkék
most rendezik azt a felesleges báljukat, amire mindenki elmegy, aki számít!
Tökéletes időpont, hogy megtalálja a rózsaszín hajú tündérlányt. Dr. Morton
sosem tud elégedett lenni! Pedig igazán örülhetne! Elvégezte az ő munkája
részét. Elröppent a szikla mögül, ahova bújt, egy másik mögé, hogy közelebb
kerüljön a palotához. Hirtelen megpillantotta a keresett személyt. Sajnos túl
sokan voltak körülötte, nem mehetett közelebb!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tudom, hogy te vagy az
Gianna!–sziszegte a fogai között.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A konty jobban áll!–mondta egy
tündér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A lófarok a tökéletes!–így egy
másik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ugyan már! Azok túl egyszerűek!–kapcsolódott
be egy harmadik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hé, hé! Nyugalom!–próbálkoztam
csillapítani őket. Sikertelenül.– Yuko segíts!–a barátnőm épp a virágkoszorúmat
készítette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem lehet velük mit kezdeni.–vonta
meg a vállát.–Állandóan veszekszenek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Jaj.–sóhajtottam.–Tudjátok
mit!–néztem rájuk. Egy pillanatra elhallgattak.–Én kieresztve szeretném a
hajamat!–jelentettem ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát jó!–felelte az első lány.–Majd
elválasszuk oldalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Középen!–szólalt meg a második.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nem tök mindegy, hogy hol van
elválasztva?!–forgatta a szemeit a harmadik.–Ti ketten állandóan veszekedtek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Te is veszekszel!–mondták egyszerre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ó, jaj, nekem!–vettem egy mély
levegőt. Rekah lépett mellém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Csináltam neked kamillateát! Ez majd
segít!–nyújtotta felém a csészét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Tényleg ezzel fáradtál?
Köszönöm!–hálálkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igazából a királyné adagjából loptam
egy kicsit, de ez titok.–kacsintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ez esetben is köszönöm, hogy életed
kockáztatásával hoztál nekem!–kuncogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Sziasztok!–köszöntötte barátait
Violetta, mikor a bálterembe lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szia!–mosolygott Mo, majd
körülnézett.–Miát hol hagytad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Yuko elrángatta valahova…–felelte a
lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A hercegnő készülődik!–jegyezte meg
Alex és megigazított egy díszítést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Anyád és a baba hogy van?–váltott
témát Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Jól vannak, szerencsére.–válaszolta
a herceg.–Apám nagyon aggódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azt elhiszem, de Naya teszi a
dolgát!–mondta a leány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Köszönöm!–lépett be az említett az
ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nahát! Még nem tetszett
hazamenni?–csodálkozott a divatdiktátor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Biztonságosabb, ha a királyné mellet
maradok, amíg a gyermek meg nem látja a napvilágot.–fejtette ki az orvos.–Te és
a barátnőd, viszont furán eltűntetek a múltkor!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát igen…–igazította meg a haját
Violetta.–Ez egy hosszú történet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nagyon hosszú!–tette hozzá Alex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hamarosan minden készen áll az
ünnepségre!–jelent meg a király.–Á, szia, Violetta!–üdvözölte a látogatót.–Mia?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Yuko már mindent
elintézett!–válaszolt a lány.–Én csak azért jöttem, hogy átadjam a jóslatot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És mi az?–tudakolta Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–</span> <span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mikor csillag nincs az égen, megment az éj kémje, otthona
volt régen az elveszettek földje!–szavalta az üzenetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Az elveszettek földje?–gondolkodott
Raynor.–A munculusok palotáját és környékét hívjuk így.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–De miért kellene megmenteni
valakit?–kérdezte Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Talán Lídia megint tervez
valamit!–mérgelődött a király.–Utálom azt a perszónát!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor jobb, ha megerősítjük az
őrséget!–vetette fel a herceg.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Kész is vagy!–mondta Yuko, mikor a
fejemre helyezte a virágkoszorút. Kaptam hozzá egy hosszú, ujjatlan fehér ruhát,
arany mintával és egy szandálszerű lábbelit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nagyon csini lettél!–felelték a
tündérlányok.<i> Végre valamiben egyetértettek!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Indulhatunk?–kérdezte a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ha tényleg kész vagyok!–álltam föl.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Elindultunk a bálterem felé, ahol az
ajtó előtt már várt ránk Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hú…–csak ennyit tudott mondani,
amikor meglátott. Elmosolyodtam. <i>Annyira édes volt!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Akkor mi megyünk.–kacsintott Yuko és
a terem felé tolta a kíváncsi tündérlányokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nos?–pördültem meg a tengelyem
körül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A legszebb hercegnő-jelölt vagy,
akit valaha láttam!–nevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És az egyetlen is!–tettem
hozzá.–Legalábbis remélem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ahogy én is!–mondta és belém karolt.
Így léptünk be a bálra.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Lídia idegesen figyelte az ajtó előtt
álló őröket. Így azért nehezebb lesz a dolog. Hacsaknem jól látja, amit lát! Igen
a teraszon a rózsaszín hajú tündérlány állt.– És már jövök is!–nevetett gonoszkásan
a nő.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mia, mi a baj?–jelent meg a hátam
mögött Mo aggódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Semmi. Csak…–vettem egy mély
levegőt.–Csak ki kellet jönnöm egy kicsit a levegőre. Olyan sokan voltak ott
bent. És mind körülöttem! Hozzá kell még szoknom.–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Megértem.–lépett mellém a herceg.–Én
ebbe nőttem fel, de néha engem is idegesít, mikor nem kapok levegőt tőlük.
Ezzel jár a hírnév.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen, tudom.–sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Itt maradjak?–kérdezte Mo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen kérlek!–néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szóval én nem
idegesítelek.–nyugtázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Már mért tennéd?–nevettem. Rám
mosolygott. <i>Csak meg akart nevettetni.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Szépek ma a csillagok!–nézett az égre
a herceg.–De nem annyira mint te.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nagyon romantikus!–hallottunk egy
ismerős hangot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Lídia!–hátráltam. A tündér előttünk
lebegett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Te most velem jössz!–ragadta meg a
csuklómat és lerántott. Szerencsére pont sikerült megállnom mielőtt a földre
értem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–MIA!–kiáltott Mo utánam. Lídia elém
szállt és a levegőbe szórt valami port. A kis szemcsék tűzijátékként robbantak
fel az égbolton. Eltakartam a szemeim a vakító fény elől. Mire újra kitisztult
a kép hatalmas köd lepett körbe mindent. A csillagokat sem láttam, nem hogy a
palotát. Felálltam és az épület felé futottam, legalábbis azt hittem. Hamar
kiderült, hogy eltévedtem. Próbáltam felidézni a kert kinézetét, de pillanatnyilag
az agyam teljesen kikapcsolt. Végig hallottam Lídia hangját mögöttem, de semmi
más nem csapott zajt körülöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Állj meg Gianna Carborona!–kiáltotta.
Egy pillanatra megtorpantam. Giannát mondott volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Honnan ismered ezt a nevet?–kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát nem emlékszel?–jelent meg
hirtelen az arca előttem. Sikítva hátraugrottam és újra elkezdtem futni.
Elbotlottam valamiben, ami sziszegve rám pattant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ziggo!–a macska abba hagyta a
sziszegést majd továbbállt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Várj!–kiáltottam, mikor eszembe
jutott a jóslat. Lehet, hogy Ziggo lenne az éj kémje, ez a leírás igencsak
illik a cicákra.–Cicc, cicc!–hívtam. A macska nyávogva tért vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–El tudnál vinni a
palotához?–kérdeztem tőle, remélve, hogy megért. Ziggo megfordult és elindult
abba az irányba, ahonnan jött. Követtem. Hamarosan fények jelentek meg
előttünk. A palota kapujának fényei! Felkaptam a cicust és magamhoz öleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Egy isten vagy!–hálálkodtam. A
macska nyivákolt egyet, mintha azt akarta volna mondani, hogy tudja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hercegnő!–pillantottam meg pár őrt.–
Csak, hogy meg van! Már mindenhol kerestük!–felelték.–Jöjjön!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hátrapillantottam. Mintha láttam
volna Lídia sziluettjét, ahogy elrepül.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nos, az idei Pirosvirág-hercegnőbál
biztos emlékezetes lesz mindenkinek!–fejezte be a király a beszédét.–Most pedig
megkérem Miát, hogy válassza ki udvarhölgyét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Azt hiszem, még sokat kell tanulnom a
népszerűségről.–köszörültem meg a torkom.–Remélem, segítségemre lesztek ebben.
Most pedig egy olyan embernek szeretnék kitüntetni, aki bár maga nem hős, de
mégis sokat segített az utóbbi hetekben, mind nekem, mind nektek.–feleltem és
Rekah elé léptem.–Köszönöm.–mosolyogtam az elpiruló lányra és a fejére
helyeztem a virágkoszorúmat. A többiek elkezdtek tapsolni. A gyógyító pedig
elkezdte gyűjteni a szivárványvirágokat, a hagyomány szerint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Remélem, nem vagytok
megsértődve.–repültem Yuko és Violetta mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ugyan! Mindketten voltunk már a bál
győztesei!–vonta meg a vállát a harcos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–És Rekah tényleg megérdemli.–tette
hozzá az osztálytársam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hölgyeim!–lépett hozzánk Mo.–Ugye
nem bánják, ha ellopom Miát egy táncra?–tudakolta és felém nyújtotta a kezét.
Sokáig táncoltunk, egészen addig, míg a karkötőm fel nem villant. Akkor begyűjtöttem
Violettát és elbúcsúztunk.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">◦○◊○◦<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Na, végre!–mondta Vincent, mikor
megérkeztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Éhes vagy már nagyon?–kérdezte
Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–állt fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hiába, a férfiakat etetni
kell.–nevettem és felkaptam a ruhámat.–Megyek átöltözni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Milyen volt Centopiában?–tudakolta
Sue. Ő és Paula már tettre harcra készen voltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Képzeljétek! Mia elveszett. De csak
tíz percre!–mesélte Violetta.–Mindenki őt kereste!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Nekem vagy egy órának tűnt. Akkora
köd volt, azt se tudtam merre megyek!–feleltem.–De szerencsére Ziggo segített.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hát persze! A jóslat!–kapta fel a
fejét a barátnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Jól áll rajtam?–léptem ki az ajtó
mögül, ahol eddig öltöztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Igen.–válaszolta a divatdiktátor.–Na,
engedj oda!–félreléptem, hogy ő is el tudjon készülni.–Csak azt nem értem, hogy
mit akart tőled Lídia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Teljesen ki is ment a
fejemből!–pislogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Mi?–kérdezte Paula.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Hogy mit terveztem a
hétvégére!–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Ez, hogy jött Lídiához?–dugta ki a
fejét az ajtó mögül Violetta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–A kettő egybeforr. Ellátogatok a
nagynénikémhez!–közöltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–</span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Lidía a nagynénikéd</span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">?–ejtette le a retiküljét Sue szobatársa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">–Dehogyis!–mentegetőztem.–Az én
nénikém neve Gianna Carborona.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqTkcCSBXHSFaRE0R8P8X6DGvLcli6k-Vpsf97hc3uxWanNX0Ke0psT91SMeILohONDfCcCUfsWPkI7rqXe87QoL6ctXe60_sHww-s6UDcCIfBhyphenhyphen7oEnZgO0aN8IwJAciV1uCGIenXuhY/s1600/mia4hirl.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqTkcCSBXHSFaRE0R8P8X6DGvLcli6k-Vpsf97hc3uxWanNX0Ke0psT91SMeILohONDfCcCUfsWPkI7rqXe87QoL6ctXe60_sHww-s6UDcCIfBhyphenhyphen7oEnZgO0aN8IwJAciV1uCGIenXuhY/s400/mia4hirl.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Ebbe a képbe minden rajztudásomat beletettem. :D</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Ti melyiket viselnétek szívesen?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: blue;">Liza</span></div>
</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5994918639878006044.post-44838194277413033942016-08-11T19:01:00.001+02:002016-08-11T19:01:19.500+02:00Szasztok!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Most biztos megörültetek, hogy jön az új rész, de nem.:(<br />
Csak azért írok, hogy ünnepélyesen bejelentsem, megszületett a facebook oldalam, ahol további infókat kaphattok mindkét blogomról!<br />
Link:<a href="https://www.facebook.com/Liza-blogjai-1684558225202388/" target="_blank"> https://www.facebook.com/Liza-blogjai-1684558225202388/</a><br />
Sietek! Ígérem!</div>
Lisaahttp://www.blogger.com/profile/07292527447245332689noreply@blogger.com0