22.fejezet Karácsony

Sziasztok! Hát itt vagyok az új résszel ami kicsit nagyon késett. Karácsonykor akartam volna felrakni, de az nem jött össze. Végül mégis sikerült egy ünnepnél felraknom. Mindenkinek boldog új évet és utólag is boldog karácsonyt!

~Mia~

-Líria! Nézd! Elállt a hóvihar. Akkor lassan visszaindulhatunk a palotába.- beszéltem Líriának miközben kifelé sétáltam a barlangból. Líria visszament Onchaoért és együtt köszöntünk el a ménestől.

A táj amit a hóba borított Centopia mutatott csodálatos volt. Mindenhol hóba borított fák, cserjék. A távolba havas hegyek, dombok. A fák ágain nagy jégcsapok lógtak.

Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne a dombokon szánkózni mikor egy adag hó lepte el az arcomat. Gyorsan lesöpörtem a hideg csapadékot és támadómat kerestem. Onchao egy fa mögött állt és nevetett. Gondoltam belerúgott a fába és ami hó a fán volt annak egy része rám esett.

-Ha, ha! Nagyon vicces!- néztem rá mérgesen, de ő nem hagyta abba a nyerítést. Gyorsan összegyúrtam egy nagyobb hógolyót és az arcát céloztam meg. Mivel nem figyelt el is találtam ami miatt rögtön feleszmélt. Villám gyorsasággal fordult meg és rúgott bele még egyszer a fába, ennek következtében egy újabb adag hó landolt az arcomban. ,,Elállhattam volna a fa alól" gondoltam.

Csak most indult be igazán a hógolyózás. Líria is beszállt és egyszer engem kergetett máskor pedig Onchaot. Nagyon jó móka volt. Igazi karácsonyi program. Már csak az lenne a legjobb, ha itt is ünnepelnék a karácsonyt.

~Yuko~

-Már elállt a vihar. Menjünk és nézzünk körül a környéken, hogy megtaláljuk-e Miáékat.- mondtam a többieknek és elindultam az ajtó felé. Ők is jöttek utánam és együtt mentünk megkeresni őket.

Remélem addigra kész lesz a díszítés mire hazaérünk. Nem tudom, hogy ismeri-e ezt az ünnepet...

~Mia~

-Hamarosan a palotánál vagyunk.- Remélem. Tettem hozzá, de ezt már csak gondolatban. Már egy ideje sétáltunk a hatalmas hóban és fáradtak voltunk. Ahogy a Hideg hóba süppedt a lábam vágyakozva gondoltam a meleg palotára amit remélhetőleg hamar el is érünk. Lehajtott fejjel kullogtunk tovább a zimankóban.

Már épp vissza akartam fordulni, hogy lehet a másik irányban van, mikor megszólalt egy hang, egyismerős hang...

-Mia!- kiáltott.... Kiáltott... Mo! Erre rögtön felkaptam a fejem. Végigtekintettem rajtuk és láttam, hogy már egy ideje kereshetnek minket.

-Mo!- kiáltottam. Kedvem lett volna odarohanni hozzá és megölelni, de az kicsit furcsa lett volna így hát folytattam. -De jó látni titeket. Mit csináltok itt?- kérdeztem mintha nem lenne egyértelmű.

-Titeket kerestünk.- adta a választ Yuko. Közelebb mentem hozzájuk és úgy néztem őket. -Rosszabbul néztek ki mint mi.- állapítottam meg furcsán.

-Volt szerencsénk Néhányszor megcsúszni a jégen é elesni.- mondta Violetta.

-Inkább menjünk vissza a palotába és ott beszélgessünk.- mondta Miranda. -Nagyon hideg van.- reszketett.

***

Pár perc múlva megkönnyebbülve láttam, hogy mindjárt a palotánál vagyunk.

-Figyelj Mia... Nálunk van egy ünnep amit nem tudom, hogy ismersz-e, de mi most foglyuk ünnepelni és nem akarom, hogy meglepetésként érjen téged mikor a feldíszített palotához érünk.- mondta Yuko feszengve. Eltöprengtem, hogy vajon milyen ünnep lehet. Talán a karácsony? Á az lehetetlen. Gondoltam. -Rendben. Nálunk is lesz ma egy ünnep.- mondtam mire már a palotánál voltunk és pont én mentem elöl. Szépen besétáltunk a kertbe és mikor beértünk én egy pillanatra megtorpantam ezért mindenkinek akadály voltam a bejutásban. Ezt nem hiszem el. Előrébb mentem és hitetlenül néztem körül. Itt tényleg karácsonyi díszek lógnak? Kérdeztem magamtól. -Yuko!- kiáltottam. -Itt tényleg van karácsony?- kérdeztem és gondoltam megkérek valakit miszerint csípjen meg, hogy felébredjek és rájöjjek, hogy ez csak egy álom. Gondolataimat Yuko hangja törte meg. -Igen. Itt is létezik a karácsony.- húzta ki magát büszkén barátnőm.

Csak most tűnt fel, hogy Violetta is ugyan ilyen hitetlenül néz körül. Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Mi lehetne ennél tökéletesebb? Kérdeztem magamtól, de úgy gondoltam, hogy ebben a pillanatban ez a legjobb a világon.

-Gyertek menjünk be.- mondta Mo. Gyorsan besétáltunk és ott is gyönyörű díszek, égősorok díszítettek mindent. -Ez csodálatos.- ekkor végszóra mint mindig a parti előtt felvillant a karkötőm.

-Violetta mennünk kell. Sziasztok és boldog karácsonyt.- kiáltom mielőtt eltűnnénk a sárga csillámban.

***

-Tényleg hamar megjöttetek. Már a fa is készen van.- szólalt meg Vincent amikor a viskóba értünk.

Körülnéztem és megpillantottam a karácsonyfát aminek a csúcsán már ott díszelgett a csillag. Nem tudom honnan szerezték 5 perc alatt, de az a lényeg, hogy van. -Ez gyönyörű lett.- mondta Violetta és én csak helyeselni tudtam. -Honnan találtátok ezt a csúcsot?- kérdeztem. -A régi kacatok közt volt.- felelte Paula.

Néhány perc múlva megláttam a könyvemet. Odamentem és szétnyitottam. A képen Yuko, Miranda, Mo, Mayla királynő, Renold király, Onchao, Líria és Phuddle volt ahogy ünnepelnek. Visszacsuktam a könyvemet és visszamentem a beszélgető társasághoz. Már várom az új kalandot.

21.fejezet

Hát itt van a rész ami már régen váratott magára. Remélem, hogy azért tetszik. Nem lett két oldal csak egy és majdnem fél, de azért remélem, hogy tetszeni fog. A többit pedig megtudjátok a következő részben. :)

Nem voltunk bent öt perce a palotába és már is szakadt a hó. -Még jó, hogy ideértünk.-nyugodtam meg, hogy minden barátom biztonságban van. Várjunk csak! Hol van Onchao? Na és Lyria?

-Baj van Mia?- kérdezte Yuko, erre mindenki engem kezdett vizslatni szempárjaikkal. -Hol van Onchao és Lyria?- Érdeklődve néztem a többiekre.Arcukról leolvashattam az aggodalmat.

-Jaj ne !Lehet,hogy kint maradtak?-mondtam ijedten.

-Lehet,hogy bejöttek.....az unikornisok megérzik a veszélyt..-próbálkozott Yuko. Az ajkamba haraptam és idegesen gyűrögettem a kabátom szélét.

-Nézzünk körül!-javasolta Miranda.-Hátha itt vannak!

-Mi van ha kint vannak a viharba?-kérdezem egyre nagyobb aggodalommal. --Nézzük meg előbb itt bent.- mondta Mo és elindult az egyik szoba fele. Szétválva kerestük őket, de semmi nyomuk nem volt.Még a kis Onchaoról sem pedig ő utána mindig Phuddle takarít, mert előszeretettel hordja be a sarat  patáival. Negyed óra múlva összeszorult gyomorral hallgattam, hogy a többiek szerint mit tegyünk.

-Az unikornisok eleve kint szoktak tartózkodni a viharba, nem? Akkor mi bajuk lehet?- kérdezte Miranda mire én és Violetta felháborodtunk, de csak én nyilvánítottam ki haragom. -De télen az ilyen nagy viharok miatt keresnek búvóhelyet, de Lyria és Onchao ezt feleslegesnek találta, mert itt a palota a védelmükre!- keltem ki magamból. -Biztos itt vannak a környéken.- próbált kevés sikerrel vigasztalni Yuko. -Én akkor is megkeresem őket.- indultam a kapu felé mikor utánam jöttek. -Mia! Abba bele se gondoltál, hogy bármi bajod eshet?- meredt rám Mo. Eszembe jutott az előző eset, de az csak a nagy köd miatt volt....Részben. -Inkább várjuk meg amíg lecsillapodik a vihar. -Menjünk be ez egyik szobába.- mondta Yuko.

Mindannyian még én is besétáltunk a legközelebbi szobába és leültünk az ágyara. Elég hűvös volt ezért felálltam. -Főzök egy kis teát. Elég hideg van.- ezzel kimentem a konyhába. Elkezdtem melegíteni a vizet és vártam, hogy forrjon. Előkészítettem a növényt amit belerakok.

Hamarosan forrni kezdett és bele raktam a zöld leveleket. Mikor készen volt egy kanállal kiszedtem a leveleket és a teát beleöntöttem egy kancsóba. Egy tálcára felpakoltam 4 bögrét és a kancsót, majd beindultam a szobába amikor a kijárat előtt megtorpantam. Mindenféle rossz gondolat kavargott a fejemben

Egyszerűen nem bírtam itt tétlenül ülni, teázgatni és várni, hogy unikornis barátaim majd besétálnak a palotába. Muszály megkersnem őket! Leraktam a tálcát a legközelebbi szekrényre és kisiettem az ajtón.

~Mo~

-Igaza van Miának itt tényleg hideg van.- reszketett Yuko. -Megnézem, hogy kész van-e a tea- mondta. -Én is megyek.- felelte Violetta

-Miát már régóta ismeritek?- kérdezte Miranda. -Már elég régen.- feleltem tömören. -Na és milyen újra itt Centopiában?- kérdeztem kíváncsian. -Fantasztikus. Visszatérnek a régi emlékek. Amikor úszkáltunk a tóba...- ekkor Yuko rontott be. -Mia eltűnt!-kiáltotta mire én rögtön fölpattantam. -Mi? Az lehetetlen! Hol lehet?- értetlenkedtem mikor leesett. -Onchao és Líria után ment volna?- kérdeztem. -Lehet, de nem tudom.- felelte Yuko és a kijárathoz ment. -A tea már kihűlt.- magyarázta Violetta. -Akkor biztos már rég elment.- állapította meg Miranda. -Siessünk! Meg kell találnunk!- jelentette ki Yuko. -Rendben menjünk, de előbb szóljunk Mayla királynőnek.-mondtam.

Miután szóltunk anyámnak kimentünk a palotából és Mia keresésére indultunk.

~Mia~

Már egy ideje botorkáltam a hóban amikor egy nyerítést hallottam. Rögtön felkaptam a fejem. Vajon képzelődöm? Jött a kérdés, de mire pár métert megtettem néhány unikornist láttam egy bejáratnál, köztük Lyriát. Az unikornisok éppen a hó alól próbáltak kikotorni néhány fűszálat. Még jó, hogy volt olyan rész ahova nem tudott beesni a hó. -Lyria!- kiáltottam, ezzel megrémisztve az unikornisokat. -Ne féljetek. Nem akartalak titeket megzavarni.- nyugtattam őket és lassan odamentem Lyriához. -Örülök, hogy látlak!- Öleltem át nyakát és ő boldogan felnyerített. Valaki viszont hiányzott.

-Hol van Onchao?- kérdeztem egyből a legrosszabbra gondolva. Lyria bekísért a barlangba. Néhány kisebb unikornis köztük Onchao is bent a barlangban játszottak. Úgy tűnt, hogy jól elvannak. Mikor meglátott felnyerített és odajött hozzám. -Onchao!- kiáltottam nevét mire játékosan megbökött. Én felnevettem. Örülök, hogy megtaláltalak benneteket. Ölelem meg őket egyszerre. -Jobb lesz, ha itt várjuk meg a vihar végét bámulok ki a barlangból a fagyos délutánba.-

~Yuko~

-Vajon hol lehet?- kérdeztem, de senki se tudta a választ. Már néhány perce kerestük Miát a nagy hóban, de nem találtuk. Körüljártuk az egész palotát, de semmi. -Túl messzire jöttünk. Lehet, hogy már a palotában van. Menjünk vissza és várjuk meg a vihar végét. -mondta Miranda. -De ha Mia mégis itt van kint?- háborodott Violetta. Kérdésére senki se tudta megadni a válasz, mert jött egy nagy szél és elrepítette őket bele egy óriási hókupacba. Lassan kecmeregtek ki. -Azt hiszem jobb lesz, ha visszamegyünk és megvárjuk míg vége nem lesz a viharnak. Hátha addigra Mia és az unikornisok is előkerülnek.- javasolta Mo.

Hamarosan már a palotában is voltunk.

Újabb infók

Szóval a szórólap hátulján van egy leírás,kicsiny angoltudásom szerint megpróbálkoztam lefordítani.De nem biztos,hogy pontos:
(megjegyzés:az anyag pdf formátumban van tehát,sem képeket nem lehet róla másolni ,sem lefordítani)

Tehát, van egy úgy nevezett Zootopia ,ami valószínűleg egy vidámpark.Vezetője Rixel a gonosz FÉRFI(igen ezt én is most vettem észre,a szórólapon he's van,úgyhogy az)!Ja és ez az egész egy úszó sziget,amit szárnyas(?) delfinek(??) vesznek körül(???)!Rixel az unikornisokra vadászik,hogy elvigye őket a világába.

Na.térjünk rá Miára:
Mia a nagyapja farmján Renzoban nyaral,de a farmnak sajnos  anyagi problémái vannak.Violetta anyja (igen őt is láthatjuk a sorozatban,hurrá) kiszemelte magának a farmot,mellesleg itt tartják bérbe Violetta lovát (ő persze benne lesz Paula meg Vincent bezzeg nem).Rocco (óóóó,új fiú ebben az amúgy is zavaros szerelmi képben) segít Miának.

Centopiában Onchao szeretne mindent megtudni az apjáról Ono-ról,aki az unikornisok királya (hoppá!).Érzi meg kell tudnia az igazságot....
Mia a barátai segítségével találkozik a druidával:Tessandrával aki elmondja hogyan találhatják meg Onot...........................................................(végtelenig).


Nagyjából ennyi!Ti is nézzétek meg: http://hahnfilm.com/wp-content/uploads/2013/08/mia_and_me_2.pdf

A második lap tetején ott van Mia és Yuko báli öltözetben:Mia szerintem nagyon jól sikerült,Yuko elég furcsán néz ki abban a ferde ruhában+legyező a fején(??????????????????????????????)!?

                                                                            
Hát ez annyira jó !Egy kenguruúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!

2.évad

Fontosnak tartottam,hogy bejelentsem!

ÚJABB INFÓK A 2.ÉVADRÓL!:

A második évadban egy Rixel nevű nő lesz az ellenség, aki átveri egész Centopia-t, és azt hazudja, hogy megmutatkozhatnak mások előtt cirkuszi előadásokon. Ám az ellenség másik főcélja, hogy elrabolja Onchao-t Dystopia számára.

Ezentúl még egy mozifilmet is terveznek!

Forrás:http://miaesenhirek.blogspot.hu/2013_10_01_archive.html

Ide érdemes benézni!

Itt pedig képeket találtok:http://hahnfilm.com/?p=4007

Hamarosan jön 21/2 rész!Már elkezdtük írni!

20.rész/1

-Mia! Az ot nem fog leesni?- kérdezteVincent és az egyik díszre mutatott amit épp az előbb raktam fel a karácsonyfára. -Szerintem jó helyen van, de azért beljebb rakom.- toltam beljebb a gömböt. -Talán kezdésnek jó. Nem?- másztam le a székről. -Igen.- mondta Paula. -Emléklszem mikor kicsi voltam mindig én raktam fel a tetejére a csillagot.- sóhajtottam. -Tudtam, hogy elfelejtettünk valamit. A csillag! Most honnan szerzünk?- kérdezte Vincent. -Keressetek!- Violetta a karkötőmre mutatott. Világított. -Még jó, hogy elhoztam a könyvet a Viskóba.- siettem oda a táskámhoz. Kivettem a könyvet és a tükör segítségével elolvastam a jóslatot. -Sietünk. Addigra remélem lesz csillag a fára.- mondtam és megnyomtam a gombot.
Mia: A kincs nincs is messze,
Violetta: Ne is azt keresgéld!
Mia: Fontosabb dolgod lesz most,
Violetta: Mithogy a hegyre mász és félj.
Ahogy elmondtuk a jóslatot máris átalakultunk .Próbáltam repülni,de nem tudtam mozgatni a szárnyam.Egy kupac hóban landoltam.
-Ajaj..azt hiszem valaki hótündérére estem!-sajnálkozott Violetta.Ránéztem a barátnőmre.Hosszú kabát volt rajta..rajtam is.Valószínüleg ezért nem tudtam repülni.Hirtelen meghallottam Yuko hangját:
-Ez biztos jól fog mutatni rajta!-nevetett.A fa mögül három tündér lépett ki.Yuko.Mo és....valaki.Valaki akinek barna haja és piros kabátja van .Valaki idegen...AKI FOGTA MO KEZÉT!Ott álltam tátott szájjal és nem bírtam megmozdulni.Csak néztem Mot és az idegent.Ki ez?
-Hol van a hótündérem?-kérdezte felháborodva Yuko.
-ÖÖÖ..azt hiszem kisebb baleset érte!-mondta szégyenkezve iskolatársam.
-Ezt most nem mondod komolyan ugye?-hitetlenkedett centopiai barátnőm.Violetta a földre nézett.
-Hagyd Yuko!-legyintett Mo.-Hadd mutassam be Mirandát,az unokatestvéremet!
-Sziasztok!-köszönt.
-Hello,én Violetta vagyok!-mutatkozott be barátnőm.És oldalba lökött.Hirtelen lefagytam. Nem tudtam mit mondani még szerencse, hogy sulis barátnőm oldalba lökött.

-ÖÖÖ...szia!Mia a nevem!-dadogtam.

-Szisztok! Már sokat hallottam rólatok. Ugyeti jöttetek másik világból? Hallottam, hogy megmentettétek Centopiát.- jött közelebb. 

-Á én még csak néhány alkalommal voltam itt. Mia az igazi hős.- mondta Violetta.

 -Semmiség volt. Csak a jóslatokat kellett kiolvasni a könyvemből.- legyintettem.Mondatom után beállt a kínos csend. Bárhogy is próbálkoztam nem tudtam megtörni, de szerencsére barátnőm kisegített.

-Mo nem is tudtam, hogy van unokatesód.- nézett a fiúra Violetta.

-Pedig van.- mosolygott. -Rég láttam, mert mikor kicsik voltunk elköltöztek és most karácsonykor jöttek meglátogatni..- világosított fel minket.

-Ja értem.- mondta barátnőm. Én még mindig banbán néztem magam elé és gondolkodtam. Végül is egész kedves Miranda és persze csinos is....

-Gyertek menjünk a palotába.- vetette föl a herceg.

-A jóslat már nem is érdekel titeket?-kérdezte Violetta.
-Majd útközben!Apám az mondta,hogy hóvihar lesz!-magyarázta Mo.
-Jó érzés tudni,hogy Yuko hótündére amúgy se "élt" volna sokáig!-mosolygot  az iskolatársam.
-Hé!-pattogott Yuko.
-Ezt pozítív értelembe mondom,vagyis,hogy nem akkora baj,hogy ráestem!-magyarázkodott Violetta.
-Még,hogy nem akkora baj!-dühöngöt centopiai barátnőm.
-Ezen most ne veszekedjetek!Ha tényleg jön a vihar jó lenne minnél hamarabb zárt fedél alatt lenni!-szóltam rájuk.

Verseny

Egy kicsit csalódott vagyok,mert csak ketten neveztek,de ez is valami!:)


Mind a két versenyző Bogihoz küldte,ezért az egyiknek nem tudom a nevét.Szégyellem,de ez van.Majd kijavítom,ígérem!


Szóval itt van elöször is Szimié

                                                                                                                                                                   

     

A tűz unikornis

Éppen a folyosón sétáltam amikor össze futottam Violettával . –Szia! - köszöntem. - Helló Mia! Még nem világított a karkötő?- kérdezte. –Sajnos még nem.  Sétáltunk a folyosón. Hírtelen felvillant a karkötő. Bementünk a szobámba.Elolvastam a jóslatot és elmondtam a Violettának.

Mia: Hol tüzet találsz

Violetta: keresd mi eltűnt

 Mia: vigyázz nehogy

Violetta: az ellenség  elvegye.

Körül vett minket a sárga fény.. Éreztem hogy átalakulok, de most a megszokott ruhámba. Amikor odaértünk én repültem,de csodálkoztam,mert Violettának sikerült repülni.

-   Sikerült! - kiabálta Violetta boldogan.

- Sziasztok!- köszönt Yuko és Mo.

-  Sziasztok!- köszöntünk.

- Mi a jóslat?- kérdezi Mo.

Mia: Hol tüzet találsz

Violetta: keresd mi eltünt

 Mia: vigyázz nehogy

Violetta: az ellenség  elvegye.

-Ez biztos a tűzunikornis vulkánja lehet. – mondta Mo. 

-Mi az a tűzunikornis ?- kérdezte Violetta. 

-A tűzunikornis Centopia egyik elem unikornisa.- mondtam.

- Akkor induljunk!- mondta Yuko. Odaértünk .Be mentünk Hirtelen a tűzunikornis jött elő.A tűzunikornis csodálkozott,hogy megint itt talál minket.

 – Nyihaha- mindenki ezt értette.

 -Mit mondott?- kérdezte Yuko. 

–Azt hogy mit keresünk itt. 

– Mi egy gyöngyöt keresünk. Nem láttad véletlenül?

 –Nyihaha- Azt mondja,hogy tudja hol van. És oda adta a gyöngyöt.

 –Köszönjük!- mondja Mia. Elrepültünk, de jöttek a munculuszok.

-Jajj, ne! – mondta Violetta. A munculuszok lödték a kígyókat. Lövettyűsztük őket amikor gargonát eltalálta Violetta. Gargona összezsugorodott.

 –Visszavonulás- kiabálta és elmenekültek.

 –Szép volt!- dicsérte meg Yuko Violettát.  A karkötő világított. 

–Violetta mennünk kell. Sziasztok! köszöntünk el Centópiai barátainktól.

-Na, ez jól ment!- mondta Violetta. 

–Igen. Jajj, ne mindjárt tesi lesz. Szia!

A másik:

    27.rész                 Mia és én

 (2.évad/1.rész)                                      Cím:Egy új Korszak kezdete

                          Jóslat:Gyere vissza hozzánk várunk rád

Beszélő                                                      Szöveg

Mesélő	Mia vissza megy az iskolába találkozik Pólával és Vinszentel!
Póla	Szia! Mia elhoztad a könyvet?
Mia	Szia! Igen , de nem hiszem , hogy vissza mehetek többet . Az igaz , hogy mostanában azt érzem , hogy valami különös fog velem történni.
Vianszent	Sziasztok! Én is itt vagyok!
Póla	Szia! Vinszent
Mia	Szia! Póla Megyünk a szobánkba?
Póla	Persze menjünk.
Mia	Szia!Vinszent
Vinszent	Helo!
Mia	Tök jó , hogy megint szobatársak vagyunk . Nem?
Póla	De,nagyon!
Mia	Kipakolok!
Póla	Oké ! Én is!
Mesélő	Mia kiveszi a könyvét  és a karkötőjét! Meglepődik!
Mia!	Póla Nézd! Világít a karkötő!
Póla!	Akkor ez azt jelenti , hogy Elmész ! Ugye?
Mia!	Igen azt! Majd jövök, szia!
Póla	Szia!
Mesélő	Mia kinyitja a könyvet és elolvassa a jóslatot
	Szerbusz Mia , kérem a jelszót!
Mia	Gyere vissza hozzánk várunk rád!

Mesélő	Mia berepül Meglátja Oncsáót és oda megy hozzá!
Mia	Szia! Oncsáó! Rég láttalak
Oncsáó	Nyihahaa  ( Mia szia!!)
Mia	Rég láttam a környéket is elmegyünk  sétálni egyet?
Oncsáó	Nyihahaa ( Mennyünk!)
Mia	Rendben.
Mesélő	Elindulnak sétálni . Meghallják , hogy mit beszél Jukó és Mó.
Jukó	Mó ! Neked hiányzik Mia?
Mó	Igen nagyon!
Jukó	Azért jó , hogy most ketten vagyunk.Nem
Mó	Igen jó!
Oncsáó	Nyihahaa ( Nem mész utánuk?)
Mia!	Hadd menjenek! Gyere Oncsáó Elmegyünk a palotába!
Oncsáó	Nyihahaa ( oké )
Mesélő	Elrepülnek a palotába Mia  ad egy levelet a királynak megkéri , hogy adja oda  Mónak.
Mia	Felség!
Rénold király	Mia!! De rég láttalak!
Mia	Szeretnék mondani önnek valamit!
Rénold király	Mondd nyugodtan.
Mia	Mó és Jukó már meg vannak nélkülem ezért csak  Oncsáó ,Líria és az unikornisok  miatt maradok . Szeretném , hogy ha  ezt a levelet odaadná Mónak , ha jön.

Rénold király	Természetesen odaadom!
Mia	Köszönöm ! Oncsáó mi most mennyünk! Viszlát
Mesélő	Mia a levélbe belerakj a gyürűjét, de mielött odaadná megnyomja és azt mondja a lepkének , hogy Móhoz. Oncsáó és Mia elrepülnek a palotából.
Mesélő	Mó és Jukó repülnek játszanak. Miközben Móhoz oda ér a pillangó.

Mó	Mennyi virág van itt ezen a réten! Milyen jó látni , hogy ennyi unikornis reggel!
Jukó	Tényleg! Szép nagy  ez a csorda . Megnézem ezeket a virágokat!

Mó	Rendben!
Mesélő	Oda ér a lepke  Mó szól Jukónak. Mó hívja mia gyürűjét és elrepülnek hozzá.
Mó	Jukó nézd! Ez Mia lepkéje!
Jukó	Mi? Tényleg!
Mó	Te látod valahol Miát ?
Jukó	Nem!
Mó	Akkor jobb lesz ha megkeressük! Miához!
Mó	Apa . Találkoztunk Mia lepkéjével! Ide vezetett és  azt Mutatja , hogy abba a levélben van! Mi folyik itt?
Rénold király	Elmondom! Mia itt járt azt gondolja , hogy neked és jukónak már nem hiányzik . Azt mondta , hogy ezt a levelet neked adjam oda! Nézd meg!
Mesélő	Mó kinyitja a levelet meglátja , hogy mia gyűrűje itt van és el olvassa  a levelet.

Levélben	Szia Mó ! Szerencsére vissza jöhettem , de neked és Jukónak már nincs rám szügségetek ( Nem hiányzom nektek ) . Ezért csak Oncsáó Líria és a többi unikornis miatt maradok.
Mó	Meg kell találnunk Miát!
Mesélő	Mó megbeszéli ki merre keresi . Észak és Dél fele néhány katona megy Jukó Nyugat fele Mó Keletnek.
Mó	Észak és dél fele  néhány katona keresi Miát! Te Jukó Nyugatnak menny , én  Keletnek megyek.
Jukó	Rendben ! Mennyünk.
Mesélő	Elindulnak megkeresni Miát. Mó miközben repül észreveszi , hogy  Oncsáó és Mia a vízparton vannak. Éppen esteledik és le megy a nap.
Mia	Ugye milyen szép a naplemente?
Oncsáó	Nyihahaa ( Igen tényleg ! )
Mesélő	Oda megy hozzályuk.
Mó	Mia!!

Mesélő	Mia fel áll nem mond semmit csak Móra néz. Móst nem zavar be semmi így Mó megcsókolja Miát. Hirtelen nem szólnak semmit, aztán Mó megszólal.
Mó	Mia Nekem és Jukónak nagyon hiányzol kérlek gyere vissza hozzánk, és ha esetleg hallottad volna , hogy mi mit beszélgettünk azt is hallhattad , hogy azt mondtam , hogy nagyon hiányzol.
Mia	Rendben maradok! Én is szeretlek titeket , és nagyon hiányoztatok.
Mesélő	Jukó megtalálja Móékat és odarepül hozzályuk.

Jukó	Mia hát itt vagy! Nagyon hiányoztál.
Mia	Ti is hiányoztatok!
Mesélő	Megölelik hárman egymást.
Mia	Most mennem kell! Majd még találkozunk. Sziasztok! Szerbusz oncsáó
Mó	Szia !Mia.
Jukó	Szia!
Oncsáó	Nyihahaa! ( Szia! Mia ! )
Mesélő	Mia elment Szintópiából vissza a való életbe. A szobába beszálget egy kicsit Pólával.
Póla	Hű ez egyszerűen csodálatos volt!
Mia	Hát igen! Úgy tűnik újra visszamehetek.
Póla	Örülök.
	Vége