Hát itt van a rész ami már régen váratott magára. Remélem, hogy azért tetszik. Nem lett két oldal csak egy és majdnem fél, de azért remélem, hogy tetszeni fog. A többit pedig megtudjátok a következő részben. :)
Nem voltunk bent öt perce a palotába és már is szakadt a hó. -Még jó, hogy ideértünk.-nyugodtam meg, hogy minden barátom biztonságban van. Várjunk csak! Hol van Onchao? Na és Lyria?
-Baj
van Mia?- kérdezte Yuko, erre mindenki engem kezdett vizslatni
szempárjaikkal. -Hol
van Onchao és Lyria?-
Érdeklődve
néztem a többiekre.Arcukról leolvashattam az aggodalmat.
-Jaj ne !Lehet,hogy kint maradtak?-mondtam ijedten.
-Lehet,hogy bejöttek.....az unikornisok megérzik a
veszélyt..-próbálkozott Yuko. Az ajkamba haraptam és idegesen
gyűrögettem a kabátom szélét.
-Nézzünk körül!-javasolta Miranda.-Hátha itt vannak!
-Mi
van ha kint vannak a viharba?-kérdezem egyre nagyobb aggodalommal.
--Nézzük meg előbb itt
bent.- mondta Mo és elindult az egyik szoba fele. Szétválva
kerestük őket, de semmi nyomuk nem volt.Még a kis Onchaoról sem
pedig ő utána mindig Phuddle takarít, mert előszeretettel hordja
be a sarat patáival. Negyed óra múlva összeszorult gyomorral hallgattam,
hogy a többiek szerint mit tegyünk.
-Az unikornisok eleve kint szoktak tartózkodni a viharba, nem? Akkor
mi bajuk lehet?- kérdezte Miranda mire én és Violetta
felháborodtunk, de csak én nyilvánítottam ki haragom. -De télen
az ilyen nagy viharok miatt keresnek búvóhelyet, de Lyria és
Onchao ezt feleslegesnek találta, mert itt a palota a védelmükre!-
keltem ki magamból. -Biztos itt vannak a környéken.- próbált
kevés sikerrel vigasztalni Yuko. -Én akkor is megkeresem őket.-
indultam a kapu felé mikor utánam jöttek. -Mia! Abba bele se
gondoltál, hogy bármi bajod eshet?- meredt rám Mo. Eszembe jutott
az előző eset, de az csak a nagy köd miatt volt....Részben.
-Inkább várjuk meg amíg lecsillapodik a vihar. -Menjünk be ez
egyik szobába.- mondta Yuko.
Mindannyian
még én is besétáltunk a legközelebbi szobába és leültünk az
ágyara. Elég
hűvös volt ezért felálltam. -Főzök egy kis teát. Elég hideg
van.- ezzel kimentem a konyhába. Elkezdtem melegíteni a vizet és
vártam, hogy forrjon. Előkészítettem a növényt amit belerakok.
Hamarosan
forrni kezdett és bele raktam a zöld leveleket. Mikor készen volt
egy kanállal kiszedtem a leveleket és a teát beleöntöttem egy
kancsóba. Egy tálcára felpakoltam 4 bögrét és a kancsót,
majd beindultam a szobába amikor
a kijárat előtt megtorpantam. Mindenféle
rossz gondolat kavargott a fejemben
Egyszerűen
nem bírtam
itt tétlenül ülni, teázgatni és várni, hogy unikornis barátaim
majd besétálnak a palotába. Muszály
megkersnem őket! Leraktam
a tálcát a legközelebbi szekrényre és kisiettem az
ajtón.
~Mo~
-Igaza van Miának itt
tényleg hideg van.- reszketett Yuko. -Megnézem, hogy kész van-e a
tea- mondta. -Én is megyek.- felelte Violetta
-Miát már régóta
ismeritek?- kérdezte Miranda. -Már elég régen.- feleltem tömören.
-Na és milyen újra itt Centopiában?- kérdeztem kíváncsian.
-Fantasztikus. Visszatérnek a régi emlékek. Amikor úszkáltunk a
tóba...- ekkor Yuko rontott be. -Mia eltűnt!-kiáltotta mire én
rögtön fölpattantam. -Mi? Az lehetetlen! Hol lehet?-
értetlenkedtem mikor leesett. -Onchao és Líria után ment volna?-
kérdeztem. -Lehet, de nem tudom.- felelte Yuko és a kijárathoz
ment. -A tea már kihűlt.- magyarázta Violetta. -Akkor biztos már
rég elment.- állapította meg Miranda. -Siessünk! Meg kell
találnunk!- jelentette ki Yuko. -Rendben menjünk, de előbb
szóljunk Mayla királynőnek.-mondtam.
Miután szóltunk anyámnak
kimentünk a palotából és Mia keresésére indultunk.
~Mia~
Már egy ideje botorkáltam
a hóban amikor egy nyerítést hallottam. Rögtön felkaptam a
fejem. Vajon képzelődöm? Jött
a kérdés, de
mire pár métert megtettem néhány unikornist láttam egy
bejáratnál, köztük Lyriát. Az
unikornisok éppen a hó alól próbáltak kikotorni néhány
fűszálat. Még jó, hogy volt olyan rész ahova nem tudott beesni a
hó.
-Lyria!- kiáltottam, ezzel megrémisztve az unikornisokat. -Ne
féljetek. Nem akartalak titeket megzavarni.-
nyugtattam
őket és lassan odamentem Lyriához. -Örülök,
hogy látlak!- Öleltem át nyakát és ő boldogan felnyerített.
Valaki viszont hiányzott.
-Hol
van Onchao?- kérdeztem egyből a legrosszabbra gondolva. Lyria
bekísért a barlangba. Néhány kisebb unikornis köztük
Onchao is bent a barlangban játszottak.
Úgy tűnt, hogy jól elvannak. Mikor
meglátott felnyerített és odajött hozzám. -Onchao!- kiáltottam
nevét mire játékosan megbökött. Én felnevettem. Örülök, hogy
megtaláltalak benneteket. Ölelem meg őket egyszerre. -Jobb lesz,
ha itt várjuk meg a vihar végét bámulok ki a barlangból a fagyos
délutánba.-
~Yuko~
-Vajon hol lehet?- kérdeztem, de senki se tudta a választ. Már
néhány perce kerestük Miát a nagy hóban, de nem találtuk.
Körüljártuk az egész palotát, de semmi. -Túl messzire jöttünk.
Lehet, hogy már a palotában van. Menjünk vissza és várjuk meg a
vihar végét. -mondta Miranda. -De ha Mia mégis itt van kint?-
háborodott Violetta. Kérdésére senki se tudta megadni a válasz,
mert jött egy nagy szél és elrepítette őket bele egy
óriási hókupacba. Lassan kecmeregtek ki. -Azt hiszem jobb lesz, ha
visszamegyünk és megvárjuk míg vége nem lesz a viharnak. Hátha
addigra Mia és az unikornisok is előkerülnek.- javasolta Mo.
Hamarosan már a palotában is voltunk.
Bejegyzések
