Liza nem tudta kirakni, ezért raktam ki én. Jó olvasást.
Éppen a hóból próbáltam kievickélni.Már majdnem kint voltam,de a síléceim miatt elvesztettem az egyensúlyom és újra a hóban találtam magam.Igen,síelni voltunk a sulival. Violetta rá vett ,hogy én is jöjjek el,mert,hogy jó móka lesz.Hát nekem,aki nem tud síelni nem az.Hirtelen mellém siklott valaki,szőke hájáról rögtön felismertem.-Na mi a pálya?Túl csúszós?-kérdezte gúnyolódva Brigitta."Barátai" nevettek a szóviccen -Csak sok itt a kő!Vigyázz nehogy te is el ess !-figyelmeztettem kedvesen.Brigitta arca elkomorodott. -Egy ilyen profinak,mint én a kavicsok nem jelentenek gondot!-vigyorodott el ellenségem.-De te inkább menj át oda!-mondta és egy 3-4 m nagyságú buckára mutatott,ahol a kis totyogó gyerekek vihogva seggen csúszkáltak lefelé.Brigitta nevetve siklott tovább. -Ne is törődj velük!-ért mellém Violetta.-Annál inkább a karkötőddel! -Menjünk a melegedőbe! javasoltam.És megpróbálta felállni.Ezúttal sikerült. -Fogd meg a kezem.-mondta segítőkészen a barátnőm.Lassan,de biztosan elértük a kunyhót.Bent elolvastam a jelszót.Elmondtuk:
Mia: Ki bátor
Violetta:s próbálkozik
Mia: eléri célját
Violetta:és többé nem bukik!
Szokásos fény,átváltozás.A kabát miatt felkészültem az esésre.De csodával határos módon egy fára estem.Sajnos Violetta nem volt ilyen szerencsés.Csupa hó lett.Leugrottam a fáról.Megnyomtam a gyűrűt.
- Vigyél Yukohoz!-a pillangó felröppent,mi pedig követtük.
Lassan kiértünk egy rétre ahol egy dombról szánkóztak illetve síeltek és
snowboard-oztak lefele a tündérek.
-Na?Beállsz?-kérdezte nevetve Violetta.
-Haha!Nagyon vicces!-mondtam.Ránéztem a sílécekre.Itt fakéregből
voltak. Valószínűleg még bénább lennék ezekkel.
-Hallottad?
-Mit?-kérdeztem.
-Valaki kiáltott!Azt, hogy "Vigyázz!"!-magyarázta
barátnőm.-Megint!-ezúttal hallottam.
-Nekünk szól?-kérdeztem.Violetta körbenézett.
-Nem tudom!-rántotta meg a vállat-De..-nem tudta befejezni,mert megkaptuk a
választ.A hóban találtuk magunkat.
-Lehet,hogy mégsem volt jó ötlet külön pályán menni!-mondta a snowboard-os fiú,aki felborított minket.-Ezer bocsánat!-mondta és felsegített.
-Szóval te voltál,aki ordibált!-kezdte Violetta.-Amúgy az én nevem Violetta!Ő pedig a barátom Mia!-mutatott rám.
-Örvendek!Én az Alex névre hallgatok!-mutatkozott be ő is.Elég humoros.Végig néztem rajta.Narancssárga haja és kabátja volt.
-Hová?Hová?-kérdezte.
-A barátainkhoz!-válaszoltam kurtán.
-Elkísérhetem a hölgyeket?
-Hát....-kezdtem.
-Persze!-vágta rá a barátnőm. Remek. Ne értsetek félre nem vagyok emberutáló,de nem igazán jött be nekem ez az Alex.Szóval elindultunk.Violetta és Alex beszélgettek.Én előttük haladtam.Nem igazán érdekelt a téma úgy,hogy félfüllel hallgattam.A snowboardozásról vitatkoztak.Jobbnak láttam,ha én inkább megpróbálom megfejteni a jóslatot.Magamban. Hogy is volt?Ja igen!Ki bátor,s próbálkozik eléri célját és többé nem bukik. Mhhh...!Ez akár rám és a síelésre vonatkozhat!XD!Hirtelen feleszméltem,mert a hátam mögött kullogók
egész más témára váltottak.
-Szerintem egyértelmű!
-mondta Violetta. -Biztos?-kérdezte Alex.
-Teljesen, Mo mondta!-felelte Violetta.
-Mia már tudja?-jött a kérdés.
-Nem!Nem mondtam meg.-mondta a lány.Megfordultam.
-Mit nem tudok?-kérdeztem felháborodva.Violettának elsápadt az arca.Ez
nem jelent jót......
Bejegyzések
