Na itt van!Gondolom vártátok.A gépünk még mindig nem javult meg,de rájöttem,hogy telefonról is lehet írni,úgyhogy minden szupi szuper.
Liza
-Mia?Megbeszélhetnén ezt késöbb?-próbálkozott Violetta.
-Nem!-mondtam határozottan.-Most akarom hallani!
-De..-nézett barátnőm Alexre.
-Tudni akarom!-toporzékoltam.
-Nézd Mia nem vagyunk se jó helyen,se jó időbe,se megfelelő élethelyzetben!-emelte fel a hangját Violetta.
-Engem ez nem érdekel,ha így haladunk sose lesz jó!-emeltem fel én is a hangomat.Alex rémülten nézett.Elkerülhetetlen volt a veszekedés.
-Tedd félre a kiváncsiságodat!Próbálj meg várni!-ordított Violetta.
-Miért mindig a másik hibáját keresed?-kiáltottam.-Neked is van!
-Mert emberből vagyok!
-Én is!
-Igen?-mosolyodott el Violetta.-Melyik az az ember, aki nem fogadja el a rossz tulajdonságait?
-Hát te!-mondtam határozottan és ezzel a lendülettel megfordultam és elindultam.Vagyis elindultam volna...Mert,ahogy előre léptem beleütköztem Onchao-ba.
-Onchao?!-kiáltottam.Ekkor előbújt a bokorból Miranda és Yuko is.
-Ti...itt?!-Violetta csak bámult rájuk.
-Monak dolga volt,de azt mondta jöjjünk elétek.-magyarázta Yuko.-Mi volt ez az egész?
-Min kaptatok ennyire hajba?-kérdezte Miranda.-Zengett tőletek az egész erdő!
-Hát,igazából a jóslaton.-hazudtam.Nem akartam,hogy bárki megtudja a szerelmi problémámat.Főleg ne Miranda.De úgy látszik Violetta kapizsgál...
-Akkor hadd haljam a veszekedés tárgyát!-mondta Yuko.
-Ki bátor,s próbálkozik eléri célját és többé nem bukik.-hadarta Violetta.
-Ez sok mindenre vonatkozhat!-gondolkodott el Miranda.
-Mhh...-tett ugyanígy iskolatársam.-Talán Mo tudja.
-Remek !Akkor menjünk vissza a palotába!-javasoltam.Ahogy elhaladtam Violetta mellett a fülembe gúnyosan súgta:
-Na,ebből jól kihúztad magad!
-Kössz a segítséget!-válaszoltam és előre haladtam Yuko mellé.
Csakhamar odaértünk a palotához.Mo éppen akkor jött ki a kapun.
-Á jó hogy jöttök!-mondta.-Anya azt mondta,hogy egy csapat unikornis ragadt a hegyek között!
-De a jóslat?!-kérdezte Miranda.
-Az most ráér!-mondtam.
-Dehát...!-vitatkozott.
-Miának igaza van!-zárta le a vitát Mo.Jó érzéssel töltött el,hogy Mo nekem ad igazat.Violetta és én felültünk Onchao hátára.Egy kicsit kényelmetlen helyzet volt,hogy pont az ült mögöttem akivel az elöbb összevesztem,de nem akartam szólni.Szóval miután a többiek is felkászálódtak elindultunk.A hideg szél úgy fújt,hogy éreztem Onchaonak meg kellet küzdenie,hogy lépést tudjon tartani Kékséggel.A sárkánynak persze könnyeb volt a hatalmas szárnyaival.Rádásul lassan a hó is elkezdett hullani és egyre jobban romlottak a látási viszonyok.Nehezen,de odaértünk az említett helyre.
-Hahó!-kiabált Yuko.De a hangját elfújta a szél.
-Szerintem inkább fülelnünk kéne!-javasolta Violetta.
-Jó ötlet!-mondta Alex.Ő is eljött.Hallgatóztunk.Irtózatosan fáztam.Már jó fél órája álltunk ott,amikor Yuko megszólalt.
-Biztos,hogy itt vannak?-kérdezte hitetlenkedve.Ebben a pillanat Onchao nagyot nyerített.
-Te tudod hol vannak?-tettem fel a kérdést.Az unikornis bólintott és a fejét a hang felé fordította.Most már én is hallottam.A hegy felöl jött..
A sziklafalnak támasztottam a fülemet.
-Lehetséges,hogy itt van egy barlang?Mert mintha a innen bentről jönne!-mondta Miranda ,aki követte a példám.
-Lehetséges...-válaszolta Mo.
-Szerintem itt lavina volt.-jelentette ki Alex.-És ellepte a barlang bejáratát.
-Aha.Akkor csak ásnunk kell!-felelte Yuko.Szóval mindenki elkezdett kaparászni.Szinte már nem éreztem a kezem.Megpróbáltam egy faággal,de azzal meg nem jutottam sokra.
-Ez így nem jó!-dobta el a követ Yuko,amivel eddig ásott.De ekkor Violetta felkiáltott.
-Nézzétek!Itt van!-mutatott a lyukra.Mindenki örült.Bentről is örömnyerítéseket hallottam.Csak Mo nem mosolygott.
-Ömm..Yuko...-mondta.-Szerintem nem volt annyira jó ötlet eldobni az a követ....-ebben a pillanatban megremett a föld.
-Lavina!-kiáltottam.
-Mindenki a barlangba!-utasított Miranda.Éppen beértünk.A hótenger hatalmas robajjal zúdult le és elöntötte a kijáratot.
-Remek!-mondtam.-Most aztán áshatunk!És még a gyöngy sincs meg!
-Ami a gyöngyöt illeti..-kezdte Violetta.-Asszem meg van!-emelte fel a földről.
-Ennek meg mi a baja?-mutatott Alex a karkötőmre ami villogott.
-Óoo..Sietünk vissza!-vágtam rá -Sziasztok!
-Viszlát!-köszöntek a többiek.
-Várj mi..?-mukkant meg Alex.De már ott sem voltunk.
-Mia!Bocsánatot kell kérnem!-kezdte Violetta.-De megigértem Monak,hogy nem mondom el!
-Én kérek bocsánatott!-mondtam.-Meg kellett volna hallgatnom téged!
-Akkor nincs harag?
-Nincs!-megöleltük egymást.
-Na és te milyen lapot küldesz?-kérdezte.
-Mi?
-Tudod!Valentin-nap!
Bejegyzések
