26.rész

-Phuddle!-kiáltottam meglepetten
-Ööö..izé..mi..az..én védem a palotát!-zavarodott össze a pán.
-Hát nekem nem úgy tűnik!-jelentette ki Violetta.Phuddle felült az ágyon.
-Mia!Violetta!-ujjongott.-De jó ,hogy itt vagytok!
-Mi is örülünk...-kezdtem.-De hol vannak a többiek?
-Titeket keresnek!-válaszolt.
-Minket?-nem értettem.-Miért keresnek minket?
-Ja meg a többieket!-tette hozzá.Hirtelen rossz érzés lett rajtam úrrá.
-Mot, Mirandát, Yukot és Alexet?-tudakolta a barátnőm.A pán bólintott.
-Jaj,ne!-szaladt ki a számon.-Nem jöttek vissza?
-Nem!-mesélte.-Lassan már két napja!Először csak pár tündér ment értük aztán katonák végül mindenki!Rám bízták a palotát!
-Rosszul tették!-jelentette ki Violetta.Phuddle szégyenlősen nézte a földet.
-No,a jóslatban az áll,hogy ha követjük a szívünket akkor megtalálhatjuk őket!-mondtam.
-Akkor ti is elmentek!-nézett ránk a pán szomorúan.
-Muszáj lesz!-sajnálkoztam.
-Te addig próbálj meg vigyázni is a palotára!-szólt rá a barátnőm.
-Rendben!-ígérte meg.Kisétáltunk a folyosóra.
-Akkor sziasztok!-köszönt utánunk Phuddle.
-Szia!-köszöntünk mi is egyszerre.
-Én majd csak el-leszek itt!-tette hozzá a pán.
-Tudjuk!-mondta Violetta.
-Hamar térjetek vissza!
-Ígérem olyan gyorsan hazajövünk amilyen gyorsan tudunk!-szóltam.
-Várni foglak titeket!-mosolygott.
-Jellemző Phuddlere!Nem tud búcsúzkodni!-súgtam oda a barátnőmnek.Violetta nevetett.
-Akkor sziasztok!
-Szia Phuddle!-válaszoltunk megint egyszerre.

Raynor király idegesen sétált fel és alá az erdőben.Nem messze tőle tábortűz égett.Körülötte megfáradt tündérek beszélgettek.Éppen Mayla öntötte nekik a kancsóból a meleg teát.A királynő néha fel-fel tekintett férjére,aki látszólag nem akarta abbahagyni a járkálást.Úgy döntött odasétál hozzá.
-Drágám!Ne aggódj!-próbált segíteni a király állapotán.
-Hol lehetnek?-kérdezte Raynor.-Már mindent átkutattunk utánuk!
-Ha Miáék megérkeznének az jó lenne!-sóhajtott Mayla.
-A jóslat biztos segítene!-tette hozzá a király.Felesége bólintott.
-Gyere inkább te is igyál egy kis teát!Jól fog ízleni!-mondta.A királyi pár visszasétált a táborba.

-És most?-kérdezte Violetta.
-Használjuk a barátság-gyűrűt!-javasoltam.
-Ez jó ötlet!-ujjongott  a barátnőm.Megnyomtam a rózsaszín lepkét.
-Vigyél Yukohoz!-követtük a lepkét.Hamarosan egy erdőben találtuk magunkat.
-Szerintem ez a Diablo-erdő lesz!-mondtam.
-Lehetséges!-válaszolt Violetta.Egy tisztásra érkeztünk.Néhány unikornis legelt itt.Megpillantottam köztük egy ismerőst.
-Lyria!-kiáltottam.A nevén szólított unikornis oda vágtázott hozzám.Átöleltem.Nagyot nyerített.
-Nem sajnos nem tudom hol van Onchao!-válaszoltam bánatosan.A lepke az orrom előtt verdesett.
-Rendben megyünk!-feleltem.-Velünk jössz?-kérdeztem Lyriát.Bólintott.Így hát hárman indultunk tovább a út hátra levő részére.

Éreztem, hogy közel járunk.És az érzékeim még sosem csaltak.Most például azt súgták, hogy valami rossz történt a barátaimmal.Ezt az is megerősítette,hogy egyre közeleb kerültünk a munculusok erődjéhez.Hamarosan a zöld köd is megjelent.A pillangó pedig felmondta a szolgálatot.
-Muszáj lesz felszállnunk!-mondta Violetta.-Különben megfulladunk!
-Akkor meglátnak!-ellenkeztem.-Egyébként is Lyria nem tud repülni!-a barátnőm nagyot sóhajtott.Az erődítmény falai azonban labirintusnak bizonyult.
-El kell válnunk!-feleltem egy kereszteződésnél.
-Rendben!-bólintott Violetta.Ő elindult balra én Lyriával pedig jobbra.
Jó sokat haladhattunk előre.Már majdnem visszafordultunk amikor léptek zaját hallottuk.Gyorsan elbújtunk egy szikla mögé.Egy munculus csapat volt az,egy unikornist hoztak.Elég volt rájuk pillantanom és máris kétségbeesés lett rajtam úrrá.
-Jaj,ne!A tűz unikornis!-suttogtam.Erre Lyiria kiszaladt.
-Ne!- kiáltottam.Unikornis barátom nyilván a másikat akarta megvédeni.Nekem is ezt kellett tennem.Egy munculust sikerült kilőnöm,de be kellett látnom hogy túl sokan vannak.Az egyik kígyó eltalált,elvesztettem az egyensúlyom és hátra dőltem.Nyilván a kőre eshettem ,mert hirtelen fájdalom hasított a fejembe.Még hallotta Lyria nyerítéseit aztán minden elsötétült.

-Ébredezik a hercegnő uraim!-hallottam egy ismerős hangot.
-Felhívom a figyelmedet,hogy rajtad kívül nincs más fiú a szobában.-mondta a másik.
-Ne húzd fel magad a poénjain Miranda!- így a harmadik.Felnyitottam a szemem.Alex arcát pillantottam meg.
-Jóreggelt csipkerózsika!-kurjantotta a tőle megszokott hangnemben.
-Hogy kerültem ide?-néztem körül.A tündérpalota egyik hálójában voltunk.A szobában a viccelődő fiún kívül még Yuko és Miranda tartózkodott,aki duzzogva gubbasztott az egyik fotelban.
-Nem sokkal azután ,hogy elmentetek megjelent a föld unikornis és kiszabadított minket.Ám amikor kiértünk munculusok vettek minket körbe.A hideg miatt az összes vizünk elfogyott és repülni sem tudtunk.Így esélytelen volt ,hogy győzzünk.A föld unikornist nagy nehezen befogták.Csak Onchao tudott elszállni.Ezután börtönbe zártak minket.Ekkor jelent meg Violetta,aki könnyedén legyőzte a két őrt és kiszabadított minket.Hallottuk Lyria nyerítéseit.Akkor találtunk meg téged.-magyarázta Yuko.
-A tűz unikornis?-kérdeztem reménykedve.Yuko szeme elkerekedett.
-Ő már nem volt ott amikor megtaláltunk.Csak te és Lyria.-felelte.
-Akkor Gargona befogja az összes elemi unikornist,vagy mi?-tudakolta még mindig sértődötten Miranda.
-Nyilván nem akarja ugyanazt a hibát elkövetni ,mint multkor.-fejtettem ki.A szobára csend telepedett.
-Legalább a gyöngy meg van!-próbálta felrázni a hangulatot Alex.-Ott volt a fejednél!
-Na jó inkább idehívom a herceget és a divatdiktátort!-állt fel a fotelből a lány.
-Mi baja?-érdeklődtem.
-Féltékeny.-jelentette ki Yuko.
-Kire?-néztem rá.
-Rád.-mondta.
-Miért is?-kérdeztem.De a válasz helyett csak elfordult.Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó.Phuddle jött be elsőként.
-Jaj,de jó,hogy jól vagy Mia!-lelkendezett.Aztán Violetta.
-Örülök, hogy felébredtél!-mosolygott.Mo megállta küszöbön és rám bámult.
-Hű!Olyan gyönyörű vagy amikor ki van eresztve a hajad!-szólalt meg kis idő multán.Ez most bók volt?Ekkor észrevettem rajta valami furcsát.
-Miért csillámos a kezed?-tudakoltam.
-Mia indulnunk kéne.-szólt közbe a barátnőm.Nagyot sóhajtottam.Megnyomtam a gombot és felszívódtunk.


Violetta visszakísért a szobámba.
-Vegyétek úgy,hogy ezt titokban kaptátok!-nyújtott át két csomag Valentin lapot.
-Köszi!-mondtam.Paulának odadobtam az ővét.Persze rögtön elkezdte nézegetni.Én nemm tettem így.Úgy is tudtam:három van.Egy Vincentől egy Paulátol egy pedig Violettától.Unottan meredtem ki az ablakon.Az eső már elállt.Lehet,hogy nap is kisüt.Talán mégis csak megkellene néznem ezt a három képeslapot. Várjunk csak!Itt négy van...