Gyorsan haladtunk a gyöngy helye felé.Legalábbis én gyorsan haladtam.A többiek pedig próbálták tartani a tempót.Az az igazság,hogy izgultam.Izgultam,mert attól féltem,hogy a vízunikornist már nem találjuk ott.Izgultam,mert mi van,ha a gyöngy a vízben van.A télnek már vége és az első virágok már kibújtak a földből.De ez még nem azt jelenti,hogy nincs hideg.Felnéztem az égre.Már jócskán elmúlt dél és a nap a nyugati horizont felé igyekezett.Sietnünk kell tehát különben ránk esteledik és nem fogunk semmit sem látni.Gondolataimat kétségbeesett nyihogás szakította meg.Azonnal felismertem a hangot.
- Lyria!-álltam meg.Yuko kishíján nekem jött.
- Mi az?-kérdezte miközben próbálta visszanyerni az egyensúlyát.
- Baj van!-néztem le.
- Yuko,Miranda,Alex,Violetta,Onchao és Azúra!Ti menjetek a barlangba!Mi Miával megoldjuk a problémát!-utasított Mo.Gyorsan leszálltam a földre és odasiettem unikornis barátomhoz,aki sietős nyerítésekkel üdvözölt.
- Tánjá?-tudakoltam.-Ő ki?-Mo közben odasétált a megnevezett egyszarvúhoz,aki barack színben pompázot,virágos csattal narancssárga sörényében.
- A nővéred?-állapítottam meg Lyria válaszából az unikornis kilétét.
- Úgy látom kiscsikója lesz!-szólalt meg a herceg.
- Ezért hívtál minket,hogy segítsünk neki eljutni a barlangba?-fordultam Lyriához.Az unikornis bólintott.
- Sietnünk kell!-pillantott Tánjára Mo.
- Remélem a vízunikornis még ott van!-aggódtam.Segítettünk felállni az vemhes unikornisnak és lassan elindultunk.
- Nos,itt vagyunk!-állapította meg Yuko.
- Hű,de sok szép kagyló van itt!-ámuldozott Violetta.Azúra rászállt az egyik kőre és nagyot vísított.
- Azt mondja,hogy a vízunikornis még itt van!-fordított lány,aki még mindig a kagylókat bámulta.
- Ezt meg honnan veszi?-kérdezte Miranda.
- Tálán onann!-bökött Alex a buborékokra.
- Haló!Vízunikornis mi vagyunk azok!A barátaid!-kiálltott Yuko.A bugyborékolás felerősödött.Hamarosan tulajdonosa is kiamelkedett a vízből és nagyot nyerített.A barlang falai visszaverték a hangot.
- Wow!-Violetta nem hitt a szemének.-Olyan, mint egy csikóhal!
- Kedves unikornis!A segítségedre lenne szükségünk!-lépett ki Yuko a sorból.
- Egy ilyen pici gyöngyöt keresünk!-mutatta az ujjaival golyó méretét Alex.A víz őrzője bólintott majd eltünt a habok között.
Óvatsan terelgettük Tánját az úton.Szegény egyre nehezebben járt.Mo elöttünk repült és kémlelte az eget, nehogy egy munculus erre tévedjen.
- Gyertek!-kiáltott biztatóan.-Innen már látom a barlangot!-ehez azonban még meg kellet másznunk egy dombot.A az eleje sikerült,de a felénél megakadtunk.Tánjá erőtlenül rogyot le a földre.
- Kitartás!-mondtam.Sárkányüvöltés verte meg a csendet.
- Munculusok!-figyelmeztetett a herceg.-Mindenki az erdőbe!-a munculusok azonban nem unikornisokat kerestek hanem egy bizonyos unikornist.
- Jaj,ne!-suttogtam.Miközben az ellenségeink leszálltak a barlang bejáratánál.
A vízunikornis kis idő múltán felbukott.Egy kagylót hozott magával.
- Ennyi?-nézett Miranda a tárgyra.-Ezzel mit kezdünk?
- Nézzétek Azúrát!-mondta Violetta.A kissárkány megkoppintotta a kagyló héját.
- Szerintem benne lesz a gyöngy!-válaszolt Alex és megpróbálta kinyitni.
- Múltkor unikorniskönnyel sikerült kinyitnunk!-magyarázta Yuko.
- Akkor nézzük!-csepentette a könnyet Miranda a kagylóra,mire az felnyílt.
- Megvagy!-tette a tarsolyába Violetta a gyöngyöt.Kintről sárkányüvöltés hallatszott.
- Onchao,Azúra!Bújjatok el!-útasított Alex.A két állat bebújt egy hatalmas csigaház mögé.
- Gyerünk!Mozogjatok!-hallatszott Gargona hangja.A tündérek a a barlang tetejébe szálltak.Kisvártatva megjelent a Munculusvezér és csapata egy óriás akvárium-szerűséggel.
- Keressétek meg azt a vízi csodát aztán menjünk!-parancsolgatott az úrnő.
- És most?-nézett Yukora Violetta.
- Az egyetlen esélyünk a meglepetés!-szólt az.
- Hű,de költői lettél!-mondta Miranda.
- Motol tanultam!-vigyorgott a tündérlány.
- Amúgy szerintem a vízunikornis nem fog előjönni!-fejtette ki Violetta.-A munculusok pedig,ha jól tudom nem szeretik a vizet!
- Akkor sem maradhatnak itt örökre!-válaszolt Yuko.-Támadnunk kell!
- Rendben!-sóhajtott barátnője.
- 3,2,-számolt vissza a harcos lány.-1!Gyerünk!
- Ah tündérek!-háborgott Gargona.
- Meglepetés!-kiáltott Alex és kilőtt pár munculust.Miranda gyorsan cikázott az ellenség között,így azok egymásra lőttek a tündér helyett.Yuko a vezért vette célpontul.Violetta pedig megpróbált leszállni,hogy a földről tüzelhessen,de egy kigyó eltalálta és a földre zuhant.Szétfeszítette lábait,hogy a hüllő leessen,de ez a modszer nem sikerült.Hirtelen valaki mellette termett és lekapta a lábairól csúszómászót.
- Mia!-mosolygott rám.
- Beszállhatunk?-kérdeztem.
- Elkergetjük őket!-magyarázta.-A vízunikornis biztonságban van a víz alatt!
- De mi van ha nem marad ott?-tudakolta Mo miközben összezsugorított pár,felénk tartó munculust.
- Mi oka lenne rá?-meredt rám az iskolatársam.Óvatosan Tánja felé böktem.Mielőtt bármit is szólhatott volna az vízunikornis felbukkant.
- Ott van!-ordított Gargona.-Kapjátok el!
- Ne!-figyelmeztettem.-Bukj vissza!-ő azonban nem tágított.Nagyot nyerített.
- Azt mondja,el kell végeznie a feladatát!-sóhajtottam.-Ti tartsátok vissza a munculusokat!Én segítek neki!-fordultam a barátaimhoz.
- Boldugulsz egyedül?-kérdezte Mo.
- Persze!-válaszoltam egyhangúan és elindultam a tó felé.
- Mia!-kiáltotta utánam.Megfordultam a tengelyem körül.
- Mondd!-sürgettem.
- Azért,vigyázz magadra!-mosolygott és faképnél hagyott.Nem 'tom meddig állhattam ott tátott szájjal,de végül Lyria megbökött és folytattam eredeti utamat.Segítetem Tánjának beszállni a kagylóba.Az elindult és amikor a tó közepére ért kékes félyben kezdett el világítani.Nem volt annyira fényes,mint Onchao születésénél,de így is el kellett takarnom a szemem.A munculusokat is megzavarhatta a szokatlan fény,mert hallottam Gargona kiáltásait:
- Mire vártok még!Fogjátok be!-a vízunikornist kötelek hurkolták meg.Ő megpróbált védekezni,de a szarvát is megfogták.Így képtelen volt a víznek parancsolni.A többiek vajon mit csinálnak?Körülnéztem.A barátaim mind megkötözve feküdtek a porban.Onchao és Azúra ijedten tekintett ki a csigaház mögül.Segíteni akartam,de ekkor meghallottam a vízunikornis prüszkölését.A munculusok azt hihették, hogy így akar védekezni,de én tisztán értettem mit akar.Azt akarta,hogy vigyem biztonságba a 3 unikornist és maradjak is velük.Ránéztem Tánjára,majd a kicsire.Hasonlítottak,de a csikó kék volt,zöldes,kerek díszekkel a bodros sörényében.Lehet,hogy káprázott a szemem,de mintha buborékokat láttam volna körülötte.Megráztam a fejem.Most nem ez a lényeg!Egy szikla mögé tereltem az unikornisokat.Onnal láttuk,hogy a vízunikornis megpróbál védekezni.Néhány munculust sikerült is összesugarítania a farkával csapott hullámokkal,de végül betuszkolták az akváriumban.Én pedig tehetetlenül néztem végig ezt.
- Ezeket hagyjátok itt!-mutatott Gargona a barátaimra.-Csak lassítanának!-amikor a munculusok kellő távolságba kerültek előbújtunk.Levettem a kígyókat a tündérek lábáról és visszaindultunk.Elköszöntem unikornisbarátaimtól.Az ég vöröses színben pompázott.Lassan esteledik.Ránéztem a karkötőmre.Kékes fényben világított.
- Gyere Violetta!-sóhajtottam.
- Sziasztok!-köszönt Yuko.
- Viszlát!-mondta iskolatársam szomorkásan.Megnyomtam a gombot.
- Szerencsére maradt még...-Paula felfedezte,hogy nem vagyunk jó hangulatban.-Mi a baj?
- A vízunikornist is sikerült elkapniuk!-szólaltam meg.
- Ó!-Vincentet sokkolta a hír.-Gyertek nézzük tovább!Jobb kedvünk lesz tőle!
- Remélem.-ült le Violetta a kanapéra.Most már csak a szélunikornis maradt meg az elemi unikornisok közül.Őt meg kell védenünk...!
Bejegyzések
