Hagyományőrző módon elmegyünk kempingezni.A csomagokat már elvitték,csak mi várunk a fuvarra egy-egy ki táskával a hátunkon.A párnámba nyomtam a fejem és úgy unatkoztam.Paula az ablakon kihajolva kommentálta az udvaron zaljó eseményeket.
- Jöhetne már az a kisbusz!-sóhajtott.
- Még jó tíz perc amíg menetrend szerint jön!Aztán ki tudja lehet,hogy késik!-válaszoltam és vissza estem az ágyra.Az ajtó kitárult és Violetta lépett be egy drapp színű térdnadrágban és egy sötétzöld blúzban.
- Nos?-pördült meg.
- Trendi!-mosolygott a szobatársam.
- Aha!-mondtam a párnámba.
- Na,jó!-szólt elégedetten.-Kinek fonjam be a haját.
- Nekem!-ültem fel.A barátnőm a hátam mögé ült és eligazgatta a hajamat.
- Mi bajod?-kérdezte.
- Semmi, csak unatkozom.-adtam meg a választ.
- Mostanában elég sokat unatkozol!Szerintem depressziós vagy!-kezdet bele a mondandójába.
- Paula ments ki!-kiáltottam.
- Violettának igaza van!-felelt ő.
- Köszi!-morogtam.
- Szerintem pedig szerelmi bánat!-ült az ágyra a szobatársam.
- Na halljam!Melyik kosárlabdás fiú az?-tudakolta Violetta mézes-mázosan.
- Semmi fiú nincs a dologban!Kamaszodok!-
- Ezzel csak a felnőtteket lehet lerázni,drágám!-folytatta a divat diktátor,miközben összegumizta a copfom végét.
- Nos,akkor focista?-kérdezte Paula.
- Hagyjatok békén!-a kezemet a fülemre nyomtam.Szerencsémre dudaszó hallatszott az udvarról:a kisbusz megérkezett.Lesiettünk a lépcsőn és beugrottunk egy hármas-ülésre.Az autó nem sokára elindult.A vezető közölte,hogy jó fél óra mire odaérünk,úgyhogy mindenki foglalja el magát.Én személy szerint az ablakon keresztül bámultam a kinti,suhanó világot.Violetta az Iphone-ját nyomkodta,Paula pedig keresztrejtvényt fejtett.Néha-néha feltekintett és megkérdezte egy-egy rejtvényre a választ.30 perc gyorsan elröpült és megérkeztünk.Először mindenki megkereste a cuccát,majd a táborvezető gyűlést tartott.
- Az éjszakák az időjárás miatt elég hűvösek.A lányok ezért,faházakban alszanak négyesével!
- Ajjaj!Mi csak hárman vagyunk!-rémüldözött Violetta.Hát igen.Az összes lány Brigitta köré csoportosult.
- Szerintem álcázzuk Vincentet csajnak!-csettintett Paula.
- Ugyan már!Biztos van itt egy lány,aki nem Brigitta-klón!-mondtam és körülnéztem.Nem messze tőlünk egy kínai lány állt,és idegesen toporogva bámulta a többieket.Elindultam felé.A barátnőim követtek.
- Helló!Én Mia vagyok!Téged,hogy hívnak?-köszöntem neki.Mosolyogva felém fordult.Nagy barna szemei és éj fekete haja volt.
- Sue a nevem.-válaszolt kisebb akcentussal.Még nem láttam a suliba.
- Új vagy?-tudakoltam.
- Igen.-felelt.-Elvileg csak jövő héten jönnék,de az igazgató szerint jót tesz,ha előbb megismerkedek az osztálytársaimmal.
- Nos,ha gondolod aludhatsz velünk.-megfordultam és a barátnőimre mutattam.-Violetta és Paula.
- Szívesen!-ujjongott.Szóval elkértük a kulcsot,ahol a tanárnő meg is dicsért minket:
- Igen,lányok ezt kérni is akartam,hogy figyeljetek Suera!
Útközben elbeszélgettem az új osztálytársammal.Kiderült,hogy a szülei festők(ő is az szeretne lenne) és Firenzébe utaztak,hogy fessenek pár képet.A lányukat,pedig,hogy ne legyen súly beíratták ide.
- Akkor jövőre már nem ide fogsz járni?-sajnálkozott Paula.
- Nem tudom.Anyukám gondolkodott rajta,hogy esetleg elvállalja-e a megbízatást,amit a Firenzei Szépművészeti Múzeumtól kapott.-mondta Sue. Eközben megérkeztünk a 4-es faházhoz,ami a miénk volt.Violetta kinyitotta.
- Hű,csajok van hűtő!-lelkendezett.Benéztem a házba.Volt benne két emeletes ágy,egy szekrény és egy hűtő.Illetve a végében egy fürdőszoba.Én lepakoltam egy alsó helyre.
- Na,jó stipi-stop az egyik felső ágy!-mondta Paula.
- Sue?-fordult Violetta a lány felé.
- Nekem,jó az alsó!-felelt.Brigitta unokatesója felugrott a felettem lévő ágyra.Elkezdtünk kipakolni.Már majdnem befejeztem,amikor a karkötőm felvilágított.Megfogtam egy szendvicset,amit még az indulás előtt csomagoltam be.
- Paula kérlek elvinnéd ezt Vincentnek?!-dobtam meg a kenyérrel és óvatosan a karkötőmre mutattam.Paulának kellett egy kis idő amíg felfogta.
- Ööö...Sue!Gyere bemutatlak neki!-jutott eszébe.Miután kimentek betömörültünk a fürdőbe és elolvastam a jóslatot.
A csatát megnyerték,
De a háborút nem!
Elkapták a védeni tudókat,
Ne sírj,keresd az ifjúkat!
Az arany fénysugár bekerített minket.Megkaptam a ruhámat és a szárnyamat.Aztán a varázslat ereje beszippantott minket és Centopiába kötöttünk ki.
- Sikerült!-halottam a hátam mögül Violetta boldogan repkedett körülöttem.
- Nem estem le!Nem estem le!-ismételte.-Nem est...!Au!
- Vigyázz a faágakkal!-nevettem.A barátnőm óvatosan leszállt.
- Hé,Mia!Látom a többieket!-mutatott az egyik irányba.És tényleg!Ott voltak!Éppen háton feküdve bámulták az eget.
- Hahó!-kiáltottam nekik.Alex felkapta a fejét.
- Megérkezett a hercegnő!-kurjantott,mire mindenki felénk nézett.
- Remek!-suttogta Miranda,miközben leszálltunk.
- A szélunikornis?-kérdeztem.-
- Esetleg nézz balra!-mondta Yuko. Balra tőlünk egy ménes legelészett,közepén a szélunikornissal.-Ne aggódj!Vigyázunk rá!
- Lyira?Onchao?-tudakoltam.
- Nem tudjuk!-vonta meg a vállát Miranda.
- Megyek megkeresem őket!-feleltem.-Violetta jössz?
- Aha!-válaszolt és elindultunk.
- Szóljatok,ha bármi baj van!-szólt utánunk Mo.
- Rendben!-mondtam.Szóval előre törtünk a dzsungelba.A két unikornis nem lehetett messzire,mert mindig melléjük szoktunk érkezni.Csakhamar meg is láttuk őket. Lyiria és Tánjá boldogan üdvözölt.
- Örülök,hogy újra látlak Tánjá!-feleltem.-Onchao?-
- Buborékkal játszik?-tudakoltam.-Miért kapta ezt a nevet!-most Tánjá válaszolt.
- Nézzem meg magam?-kérdeztem.
- Ööö...Mia!-mutatott a tisztás felé Violetta.Valóban ott volt Onchao és unokatestvére,aki színes buborékokat "lövöldözött" a szarvával.
Lecövekeltem és egyetlen mondat keringett a fejemben:
Mi van?
- Jöhetne már az a kisbusz!-sóhajtott.
- Még jó tíz perc amíg menetrend szerint jön!Aztán ki tudja lehet,hogy késik!-válaszoltam és vissza estem az ágyra.Az ajtó kitárult és Violetta lépett be egy drapp színű térdnadrágban és egy sötétzöld blúzban.
- Nos?-pördült meg.
- Trendi!-mosolygott a szobatársam.
- Aha!-mondtam a párnámba.
- Na,jó!-szólt elégedetten.-Kinek fonjam be a haját.
- Nekem!-ültem fel.A barátnőm a hátam mögé ült és eligazgatta a hajamat.
- Mi bajod?-kérdezte.
- Semmi, csak unatkozom.-adtam meg a választ.
- Mostanában elég sokat unatkozol!Szerintem depressziós vagy!-kezdet bele a mondandójába.
- Paula ments ki!-kiáltottam.
- Violettának igaza van!-felelt ő.
- Köszi!-morogtam.
- Szerintem pedig szerelmi bánat!-ült az ágyra a szobatársam.
- Na halljam!Melyik kosárlabdás fiú az?-tudakolta Violetta mézes-mázosan.
- Semmi fiú nincs a dologban!Kamaszodok!-
- Ezzel csak a felnőtteket lehet lerázni,drágám!-folytatta a divat diktátor,miközben összegumizta a copfom végét.
- Nos,akkor focista?-kérdezte Paula.
- Hagyjatok békén!-a kezemet a fülemre nyomtam.Szerencsémre dudaszó hallatszott az udvarról:a kisbusz megérkezett.Lesiettünk a lépcsőn és beugrottunk egy hármas-ülésre.Az autó nem sokára elindult.A vezető közölte,hogy jó fél óra mire odaérünk,úgyhogy mindenki foglalja el magát.Én személy szerint az ablakon keresztül bámultam a kinti,suhanó világot.Violetta az Iphone-ját nyomkodta,Paula pedig keresztrejtvényt fejtett.Néha-néha feltekintett és megkérdezte egy-egy rejtvényre a választ.30 perc gyorsan elröpült és megérkeztünk.Először mindenki megkereste a cuccát,majd a táborvezető gyűlést tartott.
- Az éjszakák az időjárás miatt elég hűvösek.A lányok ezért,faházakban alszanak négyesével!
- Ajjaj!Mi csak hárman vagyunk!-rémüldözött Violetta.Hát igen.Az összes lány Brigitta köré csoportosult.
- Szerintem álcázzuk Vincentet csajnak!-csettintett Paula.
- Ugyan már!Biztos van itt egy lány,aki nem Brigitta-klón!-mondtam és körülnéztem.Nem messze tőlünk egy kínai lány állt,és idegesen toporogva bámulta a többieket.Elindultam felé.A barátnőim követtek.
- Helló!Én Mia vagyok!Téged,hogy hívnak?-köszöntem neki.Mosolyogva felém fordult.Nagy barna szemei és éj fekete haja volt.
- Sue a nevem.-válaszolt kisebb akcentussal.Még nem láttam a suliba.
- Új vagy?-tudakoltam.
- Igen.-felelt.-Elvileg csak jövő héten jönnék,de az igazgató szerint jót tesz,ha előbb megismerkedek az osztálytársaimmal.
- Nos,ha gondolod aludhatsz velünk.-megfordultam és a barátnőimre mutattam.-Violetta és Paula.
- Szívesen!-ujjongott.Szóval elkértük a kulcsot,ahol a tanárnő meg is dicsért minket:
- Igen,lányok ezt kérni is akartam,hogy figyeljetek Suera!
Útközben elbeszélgettem az új osztálytársammal.Kiderült,hogy a szülei festők(ő is az szeretne lenne) és Firenzébe utaztak,hogy fessenek pár képet.A lányukat,pedig,hogy ne legyen súly beíratták ide.
- Akkor jövőre már nem ide fogsz járni?-sajnálkozott Paula.
- Nem tudom.Anyukám gondolkodott rajta,hogy esetleg elvállalja-e a megbízatást,amit a Firenzei Szépművészeti Múzeumtól kapott.-mondta Sue. Eközben megérkeztünk a 4-es faházhoz,ami a miénk volt.Violetta kinyitotta.
- Hű,csajok van hűtő!-lelkendezett.Benéztem a házba.Volt benne két emeletes ágy,egy szekrény és egy hűtő.Illetve a végében egy fürdőszoba.Én lepakoltam egy alsó helyre.
- Na,jó stipi-stop az egyik felső ágy!-mondta Paula.
- Sue?-fordult Violetta a lány felé.
- Nekem,jó az alsó!-felelt.Brigitta unokatesója felugrott a felettem lévő ágyra.Elkezdtünk kipakolni.Már majdnem befejeztem,amikor a karkötőm felvilágított.Megfogtam egy szendvicset,amit még az indulás előtt csomagoltam be.
- Paula kérlek elvinnéd ezt Vincentnek?!-dobtam meg a kenyérrel és óvatosan a karkötőmre mutattam.Paulának kellett egy kis idő amíg felfogta.
- Ööö...Sue!Gyere bemutatlak neki!-jutott eszébe.Miután kimentek betömörültünk a fürdőbe és elolvastam a jóslatot.
A csatát megnyerték,
De a háborút nem!
Elkapták a védeni tudókat,
Ne sírj,keresd az ifjúkat!
Az arany fénysugár bekerített minket.Megkaptam a ruhámat és a szárnyamat.Aztán a varázslat ereje beszippantott minket és Centopiába kötöttünk ki.
- Sikerült!-halottam a hátam mögül Violetta boldogan repkedett körülöttem.
- Nem estem le!Nem estem le!-ismételte.-Nem est...!Au!
- Vigyázz a faágakkal!-nevettem.A barátnőm óvatosan leszállt.
- Hé,Mia!Látom a többieket!-mutatott az egyik irányba.És tényleg!Ott voltak!Éppen háton feküdve bámulták az eget.
- Hahó!-kiáltottam nekik.Alex felkapta a fejét.
- Megérkezett a hercegnő!-kurjantott,mire mindenki felénk nézett.
- Remek!-suttogta Miranda,miközben leszálltunk.
- A szélunikornis?-kérdeztem.-
- Esetleg nézz balra!-mondta Yuko. Balra tőlünk egy ménes legelészett,közepén a szélunikornissal.-Ne aggódj!Vigyázunk rá!
- Lyira?Onchao?-tudakoltam.
- Nem tudjuk!-vonta meg a vállát Miranda.
- Megyek megkeresem őket!-feleltem.-Violetta jössz?
- Aha!-válaszolt és elindultunk.
- Szóljatok,ha bármi baj van!-szólt utánunk Mo.
- Rendben!-mondtam.Szóval előre törtünk a dzsungelba.A két unikornis nem lehetett messzire,mert mindig melléjük szoktunk érkezni.Csakhamar meg is láttuk őket. Lyiria és Tánjá boldogan üdvözölt.
- Örülök,hogy újra látlak Tánjá!-feleltem.-Onchao?-
- Buborékkal játszik?-tudakoltam.-Miért kapta ezt a nevet!-most Tánjá válaszolt.
- Nézzem meg magam?-kérdeztem.
- Ööö...Mia!-mutatott a tisztás felé Violetta.Valóban ott volt Onchao és unokatestvére,aki színes buborékokat "lövöldözött" a szarvával.
Lecövekeltem és egyetlen mondat keringett a fejemben:
Mi van?
Bejegyzések
