Nos, hát eléggé sokat kellett várni rá, de kárpótlásul igen hosszú lett, meg kaptok mellé egy tavaszias képet.:-)
Jó olvasást!
Liza
Megráztam a fejem és próbáltam feleszmélni.Csak jónéhány másodperc múlva sikerült,mire végre meg tudtam fogalmazni szebben azt a 'Mi van?' kérdést.
-Ööö...Lyria, mi a fene folyik itt?-kérdeztem,majd magamban hozzátettem,hogy ez egyátalán nem volt szebb kifejezés, de a semminél mégis jobb.Violetta kábultan, tátott szájjal állt mellettem.
-Buborékokat lő a szarvából...!-mondta önkívületi állapotban.Lyria ekkor nagyot nyerített és elmagyarázta, hogy ő sem érti pontasan, de úgy látszik Tánját nem zavarja, Onchao pedig jól eljátszik vele.
-Ez fura.-nyögtem ki végül, nem mintha most estem volna át egy teljesen másik világból.Buborék megindult felém,miközben boldog üdvözlő prüszköléseket hallatott.
-Heló kishaver!Megismersz?-köszöntem neki,elveledve az érdekes dolgait.Ő vidáman bólintott,majd színes buborékokkal árasztott el.A finom, tavaszi szellő felkapta őket egy pillanatra, de rögtön el is eresztette.Egy nagy, piros után nyúltam és az ujjam végével kipukkasztottam, az vöröses csillámokkal 'robbant fel'.Teljesen elvarázsolt ez a csoda, ezért azt, hogy a pillangóm jelez, csak akkor vettem észre, amikor barátnőm óvatosan oldalba lökött.A gyűrűm rózsazín fénnyel villogott.Elöntött a félelem, mert megéreztem, hogy a szélunikornissal lesz a baj.
-Ti maradjatok itt!-utasítottam az uniornisokat, miközben már a levegöben voltam.Violetta mellém szállt aggódva.
-Jobb, ha indulunk!-mondta.-Az enyém is jelez.
-Vigyél Yukohoz!-adtam ki a parancsot a pillangónak, aki már mutatta is az utat.Hála a gyors tempónknak, amit diktáltunk, nem tellett bele sok idő, már vissza is érkeztünk a tisztásra.Alex, aki vélhetőleg minket várt, elénk rebbent.
-Munculusok?-kérdeztem kifulladva.Ő viszont meglepetésemre és nyugalmamra hevesen megrázta a fejét.
-Szélunikornis barátunk egyszercsak eltávozott köreinkből, szaladva.Ellenség viszont sehol a láthatáron!-magyarázta.
-Valamit kereshet!-állapította meg a barátnőm.
-A többiek velementek.-jelentette ki Alex,aki magyarázatot adott arra, hogy miért repkedd körülöttem idegesen a pillangóm.
-Violetta, maradj itt és vigyázzatok az itt maradt unikornisokra!-mondtam.A lány bólintott, majd amikor már el kezdtem követni a bogarat utánam kiáltott:
-Minden rendben Mia?-hangjából kiszűrődött az aggodalom.
-Persze!-csuklott el a hangom.Nem voltam biztos benne, hogy meghallotta, de sietnem kellett.Elöször Buborék furcsaságai, most meg ez!
Mire utolértem a többieket, már eléggé eltávolodtak.Valahol a Diablo-erdő szélén lehettek.Amikor megláttak, nagyon megörültek.
-Végre, már teljesen ki vagyok fulladva!-nyafogott Miranda.Nem igazán törődtem vele, pedig eléggé lenéző volt a hangvétele.Csak tudnám, hogy miért!
-Hó!-röppentem a Szélunikornis elé.-Mia a baj?-az egyszarvú felnyerített.
-Mia?-fordult felém Mo, valószínűleg azért, mert tátott szájjal álltam.Megint.
-Keresi..a..-nehéz volt közölni az információt.
-Keres?Mit keres!-Yuko idegesen megrázta a vállam.-Az ég szerelmére!Mia!Mondd már el!
-A..a..csikóját!-böktem ki.
-Ezt mondta?-Violetta féloldalt ült Alex mellett, aki háton feve helyezkedett el, egy fűszállal a szájában.
-Bezony!-bólintott a fiú.
-Nem, hittem volna, hogy ti, fiúk ilyen bizalmas dolgokról is beszélgettek a foci mellett, természetesen.
-A lányok bonyulultak, muszáj valahogy kibeszélni magunkat!
-Szegény Mia!-sóhajtott a lány.-Rajta is látszik,hogy...!-sárkányüvöltés rázta meg a fákat.De az előző alkalmakkal kivételezve, a munculusok már a ménes felett köröztek, esélyt nem adva az elbújásra.
-Te ostoba fajankó!-Gargona nem volt virágos kedvében.-Azt, mondtad itt láttad az utólsó, izét...Mi is a neve?Mindegy!
-Hé!Itt lent!-jelzett neki Alex, mert úgy tűnt, észre se vette a két tündért.
-Tündérek!-csikorgatta a fogait a hadvezér.-Nincsenek is olyan sokan!-mosolyodott el gúnyosan.-Támadás!
-Egy kis víz!-Violetta célzott és talált.Bár a fiúval sokadszorra ismételték meg az eseményt, az ellenség túlsúlyban volt, nem volt semmi esély a győzelemre.
-Hogy mit?-Yuko lassan elengedte vállam.
-Jól hallottad!-fogtam meg a kezét.-Pontosabban Szellőt.
-Szellőt?-kérdezte Miranda.
-Igen, onnan kapta a nevét, hogy tud tavaszi szellőt támasztani!-magyaráztam.
-Ez fura.-nyögte ki Mo.Na, tessék!Vajon hányszor hallatszik el ez mondat még ma?
-Az!...Várjunk csak!-jutott eszembe a korábbi kalandom egy bizonyos csikóval.-Azt hiszem tudom hol keressük!-felszálltam a talajról.-Gyertek!Mutatom az utat!
-Remek!Alig pihentem!-búslakodott Miranda.El kezdtem repülni Onchaoék felé, miközben felidéztem az emlékeimet.Igen, pontosan emlékszem arra a lágy fuvallatra, ami felkapta a színes buborékokat.Valahogy félúton járhattam, amikor felvillantak a gyűrűink.
-Ajaj!-szólt aggodalmasan Yuko.-Valami baj lehet!
-Siessünk!-mondtam.
-Ez az új mániád?-kacsintott a tündérbarátnőm.
-Micsoda?-néztem rá.
-A 'Siessünk!' .-vigyorgott.
-A helyzet sajnos megköveteli!-feleltem szomorkásan.A távolban sárkányok hangja hallatszott, mi pedig extra sebességre kapcsoltunk.Így érkeztünk meg, a Szélunikornissal az oldalunkon, a tisztásra, ahol már nagyban dúlt a harc.
-Ah, végre!Negyedik barátunk is itt van!-hallottam meg az ismerős, de kevésbé kellemes hangot.
-Eszedbe se jusson!-kiáltottam.Igyekeztem elkerülni a kígyókat, miközben egyre közelebb kerültem a sárkányokhoz.Mikor már szinte teljesen ott voltam, csak akkor kezdtem el lőni.Jó néhányat el is találtam,de rémülten vettem észre, hogy a munculusok számára, igen erős, felmentősereg érkezett.A Szélunikornis ebben a pillanatban felnyerített és nagyot dobbantott.A patáiból kitörő szélvihar rengeteg munculust elsodort, és a fának csapott.Távolról élénk nyihogás hallattszott.
-Lyria!-kiáltottam.A többiek eközben tovább vívták a csatát.Miranda a szokásos, cikkcakkos módon, Yuko, Mo, Violetta és Alex pddig a jól bevált, 'lőjük le őket' módszerrel.Majd meg érkeztek az unikornisok is.Lyria és Tánjá sikeresen felrúgta a munculusokat, míg Onchao életre keltette a növényeket és azokkal fogta meg őket.Buborék buborékokat lövelt, amik Szellő segítségével eljutottak ellenségeinkhez, és kipukkadtak.A zombiknak ennyi is bőven elég volt, hogy összemenjenek.Gargona eközben megpróbált a Szélunikornis közelébe férkőzni, de az orkán miatt nem sikerült neki.
-Ah!Nem baj!Az aranyszarvú is éppen jó lesz!-mondta, azonban csak én hallottam meg.
-Onchao!Vigyázz!-barátom a levegőben volt, kérdőn nézett rám.Elindultam felé, de egy kéz elkapta a lábamat.-Eressz!-tekintettem le dühösen a katonára.A vezér eközben célba vette az egyszarvút, aki túl későn észlelte a bajt.A Szélunikornis elé termett és felfogta a kígyókat.
-Micsoda önfeláldozás!-nevetett Gargonak és újabb csúszómászókat szabadított a két unikornisra.Addig próbálkozott, amíg az egyik hüllő célba nem ért.-Megvagy!-mondta büszkén.Szellő fájdalmasan felnyihogott.
-Ne hidd, hogy megúsztad!-ordítottam, hátha a füldugón keresztűl így meghallják, de vagy nem sikerült, vagy nem vett róla tudomást, mert foglyával együtt távozott is.Valahogy kiszabadítottam magam ellenségen szorításából és körülnéztem.Néhány munculus hátramaradt, hogy minket is becserkéssznek, de nem várt segítség érkezett: sárkányüvőltés hallatszott.
-Még több erősítés?-jajdult fel Miranda.
-Nem ez....-pillantottam meg a két sárkányt.-Kékség!
-Azúra!-ujjongott Violetta.Az újonnan érkezettekkel könnyedén levertük az ittmaradtakat, de kétségtelenül Gargona nyerte meg a csatát.Leszálltam a szomorkodó Szellő mellé.
-Ne aggódj, mi majd vigyázunk rád!-néztem Tánjára és Lyriára, akik közelebb baktattak.
-Ennyi!Elkapták Centopia védőit!-hajtotta le a fejét Mo.Néhány másodperces szünet következett.Aztán Violetta felkiáltott:
-A jóslat!Mo, te egy zseni vagy!-ugrott a herceg nyakába.Hát persze!
-Ööö...köszi!De miért is?-érdeklődött a fiú.
-Elkapták a védeni tudókat, de te ne félj, keresd az ifjúkat!-ismételtem a versikét.
-Ezek szerint Szellő és Buborék az ifjúk.-jelentette ki az osztálytársam.
-Mégsem veszett el a remény!-nevetett boldogan Yuko.Hogy ezt megerősítse, Azúra, aki nem messze volt tőlunk felvisított.
-A gyöngy?-kérdezte Violetta.
-Itten van!-kurjantott Alex, aki már is ott volt a sárkány mellett és felkapta a kincset.
-Remek!Azt hiszem mi mára végeztünk is!-mutattam a karkötőmre.
-Sziasztok lányok!-kiáltott mindenki.
-Hamarosan jövünk!-kacsintottam.
-Szia Mia!-mondta Mo.A mosolyától kellemes borzongás járta át a testem.A kezemmel intettem neki mielőtt a varázslat eltüntetett volna minket.
Visszaérkeztünk a fürdőbe.
-Nem emlékeztem, hogy ez ilyen pici!-sóhajtott Violetta, majd kinyitotta az ajtót.Ebben a percben Sue vidáman becsörtetett.
-Képzeljétek, beszéltem Vincenttel és azt mondta, hogy.....-egy pillanatra megtorpant, amikor meglátot minket a kicsiny WC-ben.-Ti mit csináltok odabent?-kérdezte elképedve.
-Öhm...mi csak megnéztük...-kezdtem.
-Hogy van-e polc a sminkkészletemnek.-segített ki az osztálytársam.Paula belépett a szobába, miközben mi kijöttünk valahogy a fürdőböl.
-A tanárnő üzeni, hogy vacsora!-mondta az érkezett, és mellém lépett.-Minden rendben ment?-tudakolta.Nagyot sóhajtottam.
-Majd elmesélem!-suttogtam.-Most együnk, mert éhes vagyok!
-Ahogy én is!-felelte Violatta és rám mosolygott.Fura, de mostanában néha úgy érzem valamit nagyon eltitkol előlem!
Jó olvasást!
Liza
Megráztam a fejem és próbáltam feleszmélni.Csak jónéhány másodperc múlva sikerült,mire végre meg tudtam fogalmazni szebben azt a 'Mi van?' kérdést.
-Ööö...Lyria, mi a fene folyik itt?-kérdeztem,majd magamban hozzátettem,hogy ez egyátalán nem volt szebb kifejezés, de a semminél mégis jobb.Violetta kábultan, tátott szájjal állt mellettem.
-Buborékokat lő a szarvából...!-mondta önkívületi állapotban.Lyria ekkor nagyot nyerített és elmagyarázta, hogy ő sem érti pontasan, de úgy látszik Tánját nem zavarja, Onchao pedig jól eljátszik vele.
-Ez fura.-nyögtem ki végül, nem mintha most estem volna át egy teljesen másik világból.Buborék megindult felém,miközben boldog üdvözlő prüszköléseket hallatott.
-Heló kishaver!Megismersz?-köszöntem neki,elveledve az érdekes dolgait.Ő vidáman bólintott,majd színes buborékokkal árasztott el.A finom, tavaszi szellő felkapta őket egy pillanatra, de rögtön el is eresztette.Egy nagy, piros után nyúltam és az ujjam végével kipukkasztottam, az vöröses csillámokkal 'robbant fel'.Teljesen elvarázsolt ez a csoda, ezért azt, hogy a pillangóm jelez, csak akkor vettem észre, amikor barátnőm óvatosan oldalba lökött.A gyűrűm rózsazín fénnyel villogott.Elöntött a félelem, mert megéreztem, hogy a szélunikornissal lesz a baj.
-Ti maradjatok itt!-utasítottam az uniornisokat, miközben már a levegöben voltam.Violetta mellém szállt aggódva.
-Jobb, ha indulunk!-mondta.-Az enyém is jelez.
-Vigyél Yukohoz!-adtam ki a parancsot a pillangónak, aki már mutatta is az utat.Hála a gyors tempónknak, amit diktáltunk, nem tellett bele sok idő, már vissza is érkeztünk a tisztásra.Alex, aki vélhetőleg minket várt, elénk rebbent.
-Munculusok?-kérdeztem kifulladva.Ő viszont meglepetésemre és nyugalmamra hevesen megrázta a fejét.
-Szélunikornis barátunk egyszercsak eltávozott köreinkből, szaladva.Ellenség viszont sehol a láthatáron!-magyarázta.
-Valamit kereshet!-állapította meg a barátnőm.
-A többiek velementek.-jelentette ki Alex,aki magyarázatot adott arra, hogy miért repkedd körülöttem idegesen a pillangóm.
-Violetta, maradj itt és vigyázzatok az itt maradt unikornisokra!-mondtam.A lány bólintott, majd amikor már el kezdtem követni a bogarat utánam kiáltott:
-Minden rendben Mia?-hangjából kiszűrődött az aggodalom.
-Persze!-csuklott el a hangom.Nem voltam biztos benne, hogy meghallotta, de sietnem kellett.Elöször Buborék furcsaságai, most meg ez!
Mire utolértem a többieket, már eléggé eltávolodtak.Valahol a Diablo-erdő szélén lehettek.Amikor megláttak, nagyon megörültek.
-Végre, már teljesen ki vagyok fulladva!-nyafogott Miranda.Nem igazán törődtem vele, pedig eléggé lenéző volt a hangvétele.Csak tudnám, hogy miért!
-Hó!-röppentem a Szélunikornis elé.-Mia a baj?-az egyszarvú felnyerített.
-Mia?-fordult felém Mo, valószínűleg azért, mert tátott szájjal álltam.Megint.
-Keresi..a..-nehéz volt közölni az információt.
-Keres?Mit keres!-Yuko idegesen megrázta a vállam.-Az ég szerelmére!Mia!Mondd már el!
-A..a..csikóját!-böktem ki.
-Ezt mondta?-Violetta féloldalt ült Alex mellett, aki háton feve helyezkedett el, egy fűszállal a szájában.
-Bezony!-bólintott a fiú.
-Nem, hittem volna, hogy ti, fiúk ilyen bizalmas dolgokról is beszélgettek a foci mellett, természetesen.
-A lányok bonyulultak, muszáj valahogy kibeszélni magunkat!
-Szegény Mia!-sóhajtott a lány.-Rajta is látszik,hogy...!-sárkányüvöltés rázta meg a fákat.De az előző alkalmakkal kivételezve, a munculusok már a ménes felett köröztek, esélyt nem adva az elbújásra.
-Te ostoba fajankó!-Gargona nem volt virágos kedvében.-Azt, mondtad itt láttad az utólsó, izét...Mi is a neve?Mindegy!
-Hé!Itt lent!-jelzett neki Alex, mert úgy tűnt, észre se vette a két tündért.
-Tündérek!-csikorgatta a fogait a hadvezér.-Nincsenek is olyan sokan!-mosolyodott el gúnyosan.-Támadás!
-Egy kis víz!-Violetta célzott és talált.Bár a fiúval sokadszorra ismételték meg az eseményt, az ellenség túlsúlyban volt, nem volt semmi esély a győzelemre.
-Hogy mit?-Yuko lassan elengedte vállam.
-Jól hallottad!-fogtam meg a kezét.-Pontosabban Szellőt.
-Szellőt?-kérdezte Miranda.
-Igen, onnan kapta a nevét, hogy tud tavaszi szellőt támasztani!-magyaráztam.
-Ez fura.-nyögte ki Mo.Na, tessék!Vajon hányszor hallatszik el ez mondat még ma?
-Az!...Várjunk csak!-jutott eszembe a korábbi kalandom egy bizonyos csikóval.-Azt hiszem tudom hol keressük!-felszálltam a talajról.-Gyertek!Mutatom az utat!
-Remek!Alig pihentem!-búslakodott Miranda.El kezdtem repülni Onchaoék felé, miközben felidéztem az emlékeimet.Igen, pontosan emlékszem arra a lágy fuvallatra, ami felkapta a színes buborékokat.Valahogy félúton járhattam, amikor felvillantak a gyűrűink.
-Ajaj!-szólt aggodalmasan Yuko.-Valami baj lehet!
-Siessünk!-mondtam.
-Ez az új mániád?-kacsintott a tündérbarátnőm.
-Micsoda?-néztem rá.
-A 'Siessünk!' .-vigyorgott.
-A helyzet sajnos megköveteli!-feleltem szomorkásan.A távolban sárkányok hangja hallatszott, mi pedig extra sebességre kapcsoltunk.Így érkeztünk meg, a Szélunikornissal az oldalunkon, a tisztásra, ahol már nagyban dúlt a harc.
-Ah, végre!Negyedik barátunk is itt van!-hallottam meg az ismerős, de kevésbé kellemes hangot.
-Eszedbe se jusson!-kiáltottam.Igyekeztem elkerülni a kígyókat, miközben egyre közelebb kerültem a sárkányokhoz.Mikor már szinte teljesen ott voltam, csak akkor kezdtem el lőni.Jó néhányat el is találtam,de rémülten vettem észre, hogy a munculusok számára, igen erős, felmentősereg érkezett.A Szélunikornis ebben a pillanatban felnyerített és nagyot dobbantott.A patáiból kitörő szélvihar rengeteg munculust elsodort, és a fának csapott.Távolról élénk nyihogás hallattszott.
-Lyria!-kiáltottam.A többiek eközben tovább vívták a csatát.Miranda a szokásos, cikkcakkos módon, Yuko, Mo, Violetta és Alex pddig a jól bevált, 'lőjük le őket' módszerrel.Majd meg érkeztek az unikornisok is.Lyria és Tánjá sikeresen felrúgta a munculusokat, míg Onchao életre keltette a növényeket és azokkal fogta meg őket.Buborék buborékokat lövelt, amik Szellő segítségével eljutottak ellenségeinkhez, és kipukkadtak.A zombiknak ennyi is bőven elég volt, hogy összemenjenek.Gargona eközben megpróbált a Szélunikornis közelébe férkőzni, de az orkán miatt nem sikerült neki.
-Ah!Nem baj!Az aranyszarvú is éppen jó lesz!-mondta, azonban csak én hallottam meg.
-Onchao!Vigyázz!-barátom a levegőben volt, kérdőn nézett rám.Elindultam felé, de egy kéz elkapta a lábamat.-Eressz!-tekintettem le dühösen a katonára.A vezér eközben célba vette az egyszarvút, aki túl későn észlelte a bajt.A Szélunikornis elé termett és felfogta a kígyókat.
-Micsoda önfeláldozás!-nevetett Gargonak és újabb csúszómászókat szabadított a két unikornisra.Addig próbálkozott, amíg az egyik hüllő célba nem ért.-Megvagy!-mondta büszkén.Szellő fájdalmasan felnyihogott.
-Ne hidd, hogy megúsztad!-ordítottam, hátha a füldugón keresztűl így meghallják, de vagy nem sikerült, vagy nem vett róla tudomást, mert foglyával együtt távozott is.Valahogy kiszabadítottam magam ellenségen szorításából és körülnéztem.Néhány munculus hátramaradt, hogy minket is becserkéssznek, de nem várt segítség érkezett: sárkányüvőltés hallatszott.
-Még több erősítés?-jajdult fel Miranda.
-Nem ez....-pillantottam meg a két sárkányt.-Kékség!
-Azúra!-ujjongott Violetta.Az újonnan érkezettekkel könnyedén levertük az ittmaradtakat, de kétségtelenül Gargona nyerte meg a csatát.Leszálltam a szomorkodó Szellő mellé.
-Ne aggódj, mi majd vigyázunk rád!-néztem Tánjára és Lyriára, akik közelebb baktattak.
-Ennyi!Elkapták Centopia védőit!-hajtotta le a fejét Mo.Néhány másodperces szünet következett.Aztán Violetta felkiáltott:
-A jóslat!Mo, te egy zseni vagy!-ugrott a herceg nyakába.Hát persze!
-Ööö...köszi!De miért is?-érdeklődött a fiú.
-Elkapták a védeni tudókat, de te ne félj, keresd az ifjúkat!-ismételtem a versikét.
-Ezek szerint Szellő és Buborék az ifjúk.-jelentette ki az osztálytársam.
-Mégsem veszett el a remény!-nevetett boldogan Yuko.Hogy ezt megerősítse, Azúra, aki nem messze volt tőlunk felvisított.
-A gyöngy?-kérdezte Violetta.
-Itten van!-kurjantott Alex, aki már is ott volt a sárkány mellett és felkapta a kincset.
-Remek!Azt hiszem mi mára végeztünk is!-mutattam a karkötőmre.
-Sziasztok lányok!-kiáltott mindenki.
-Hamarosan jövünk!-kacsintottam.
-Szia Mia!-mondta Mo.A mosolyától kellemes borzongás járta át a testem.A kezemmel intettem neki mielőtt a varázslat eltüntetett volna minket.
Visszaérkeztünk a fürdőbe.
-Nem emlékeztem, hogy ez ilyen pici!-sóhajtott Violetta, majd kinyitotta az ajtót.Ebben a percben Sue vidáman becsörtetett.
-Képzeljétek, beszéltem Vincenttel és azt mondta, hogy.....-egy pillanatra megtorpant, amikor meglátot minket a kicsiny WC-ben.-Ti mit csináltok odabent?-kérdezte elképedve.
-Öhm...mi csak megnéztük...-kezdtem.
-Hogy van-e polc a sminkkészletemnek.-segített ki az osztálytársam.Paula belépett a szobába, miközben mi kijöttünk valahogy a fürdőböl.
-A tanárnő üzeni, hogy vacsora!-mondta az érkezett, és mellém lépett.-Minden rendben ment?-tudakolta.Nagyot sóhajtottam.
-Majd elmesélem!-suttogtam.-Most együnk, mert éhes vagyok!
-Ahogy én is!-felelte Violatta és rám mosolygott.Fura, de mostanában néha úgy érzem valamit nagyon eltitkol előlem!
Bejegyzések
