Sziasztok!Na,itt az új rész!Próbálunk gyorsabbak lenni :)!
Liza
Unottan meredtem ki az ablakon.Esős nap volt és ezért elhalasztották a tesit,mert kint ugye nem lehetett tartani a tornateremben pedig osztálytalálkozót tartanak.Ráadásul az 50.-et úgyhogy most csomó öreg ember próbálja az udvaron kikerülgetni a sártócsákat.Paula éppen a geometriával szenved az asztalnál.Violettát pedig az utolsó óra óta nem láttam.Egyszóval az egész délután előttem áll és semmit nem tudok csinálni.Hacsak nem!Ránéztem a karkötőmre,de az semmi jót nem mutatott.Nagyot sóhajtottam,majd két hete nem jártunk Centopiában.Attól félek valami baj történt."Ha baj történt volna te már rég ott lennél Mia!"-biztattam magam gondolatban.Az elmélkedésből az ajtó nyikorgása ébresztett fel.Vincent lépett be csuromvizesen.
- Uh!Lányok nincs egy törülközőtök?-kérdezte.
- De igen!-válaszoltam és elindultam a fürdőszoba felé.
- Mit csináltál?-tudakolta Paula.
- A néniket,bácsikat kísérgettem az esőben.-mosolygott.Odanyújtottam a törülközőt,amit eközben előszedtem a szekrényből.
- Köszönöm!-mondta.-Ó,van egy kék folt rajta!-felemeltem,hogy én is megnézzem.De nem láttam semmit.
- Hol?-néztem rá csodálkozva.Válaszként csak Vincent szintén csodálkozó arckifejezését kaptam.Majd barátom szempárjai lejjebb siklottak a kezemre.
- A karkötőd volt!-mondta diadalosan.Én is ránéztem az említett tárgyra és ujjongva fedeztem fel,hogy az világít.
- Hol van Violetta?-kérdeztem.
- Gőzöm sincs.-bökte ki Paula.Így hát elindultam a barátnőm keresésére.Biztos a szobájában lesz!Bekopogtattam,de senki se válaszolt,úgyhogy óvatosan benyitottam.Döbbenten álltam meg az ajtóban,mert bár Violetta nem volt ott valaki még is tartózkodott a szobában.Az a valaki pedig Brigitta volt,aki Violetta retiküljében kutatott.Nyilván el akart valamit lopni.
- Őőö....bocsánat!-mondtam.-Nem tudtam, hogy te itt laksz!
- Dehogy lakok itt!-felelte sértődötten.De rögtön meg is bánta, mivel ez kínos kérdések sorát váltotta fel.
- De akkor mit keresel itt?-kérdeztem gyanakvóan.
- És te mit keresel itt?-támadt rám.
- Violettát.-adtam meg a választ.
- Akkor egy cipőben járunk.-mondta gúnyosan.-Én is őt keresem!
- A retiküljében?-néztem rá a kezére, ami még mindig a táskában volt.Brigitta szúrósan nézett rám és kikapta a kezét a kézitáskából.Ebben a pillanatban belépett Violetta és kérdőn nézett ránk.
- Jó nagy kupit csináltál!-gúnyolódott Brigitta és kivonult.Violetta pár másodpercig még érttetlenül pislogott maga elé, majd újra rám nézett.
- Mit csinált ő itt?-kérdezte.
- Téged keresett a retikülödben.-nevettem.-Amúgy hol voltál?
- A kártyákat rendezgettem!-vetette oda.
- Milyen kártyákat?-csodálkoztam.
- Valentin-nap!-trillázott Violetta.
- Ó!-esett le.-Pedig még reggel a kártyámat az ügynökséghez!-mondtam.Valentin-napkor a suliba mindenki készít a szeretteinek és ezt leadja az "ügynökségnek",aki délután házhoz szállítja azt...Aztán ,úgymond még jobban leesett.Violetta is az ügynökség tagja!
- Ja tényleg!-fogtam a fejem.-Mostanában túl sok mindent elfelejtek!
- Használj naplót,mint én!-vette ki a táskájából Violetta az említett tárgyat.-Gondolom ezt kereste Brigitta.Apropó te hogyan kerültél ide?
- Nos...-mosolyogtam és a karkötőmre mutattam.
- Ez remek!-kiáltott barátnőm.A szájára kapta a kezét.-Upsz!Ez hangos volt?
- Egy kicsit...-feleltem és kinyitottam a könyvet,amit a pólóm alatt csempésztem át.
- Hadd olvassam én!-ugrált Violetta.Ez furcsa!Sosem láttam ilyennek!Valami történt vele...-Rendben!
- Köszi!-ujjongott és a tükröt a jelek felé helyezte.-Nem kerek a világ,de ne félj-betűzte.-Ne az aggodalmaskodásnak élj...a kincset s társaid megleled...csak kövesd a szívedet!-olvasta.-Ennyi!
- Akkor mondjuk!-nyomtam meg a gombot.A szavalás után éreztem,hogy a világ megváltozik körülettem.A szobát felváltotta az aranysárga fény.Megkaptam a a hosszú ujjú ruhámat.A kabát nem volt rajtam így szárnyaim szabadok voltak.Boldogan lebegtettem meg őket.Pár pillanat múlva már megpillantottam a centopiai kék eget és megéreztem a hűvös levegőt.Felrepültem.Mellettem éppen Violetta próbált meg landolni kisebb-nagyobb sikerrel.
- Huh!Itt hideg van!-mondta.
- Aha!-néztem körül.Itt-ott pár latyakos hókupacot még láttam.
- Hát...szerintem itt is eltelt vagy 2 hét!-állapította meg.
- Ja!Szerintem a többiek már kiszabadultak abból a barlangból!-bólintottam.
- Menjünk a tündérpalotába!-vetette fel az ötletet Violetta.Nem voltunk messze a Tündér-hegytől így hamar odaértünk.Minden csendes volt.
- Kopogtassunk be a kapun!-mondtam.Violetta óvatosan megkoccintotta az ajtót.De senki se válaszolt.Megpróbálta újra csak hangosabban.De így is csönd maradt.Megelégeltem és lenyomtam a kilincset.Az ajtó nyitva volt. Nyikorogva tárult fel.
- Hahó!Valaki!?-kiáltottam.
- Mi vagyunk azok!Mia és Violetta!-szólt barátnőm is.Senki sem felelt.
- Hova tűntek?-kérdeztem aggódva.Hirtelen furcsa zaj hallatszott.Violetta rám nézett.Füleltünk.
- Olyan mintha valaki horkolna!-mondta az osztálytársam.
- Kövessük a hangot!-javasoltam.Violetta bólintott.Ahogy egyre közeledtünk a hanghoz annál egyértelműbbé vált,hogy ez bizony horkolás.Megérkeztünk egy kétszárnyú ajtóhoz.Óvatosan benyitottam.És akkor megláttuk a hang kiadóját,aki békésen aludt az ágyban.
Liza
Unottan meredtem ki az ablakon.Esős nap volt és ezért elhalasztották a tesit,mert kint ugye nem lehetett tartani a tornateremben pedig osztálytalálkozót tartanak.Ráadásul az 50.-et úgyhogy most csomó öreg ember próbálja az udvaron kikerülgetni a sártócsákat.Paula éppen a geometriával szenved az asztalnál.Violettát pedig az utolsó óra óta nem láttam.Egyszóval az egész délután előttem áll és semmit nem tudok csinálni.Hacsak nem!Ránéztem a karkötőmre,de az semmi jót nem mutatott.Nagyot sóhajtottam,majd két hete nem jártunk Centopiában.Attól félek valami baj történt."Ha baj történt volna te már rég ott lennél Mia!"-biztattam magam gondolatban.Az elmélkedésből az ajtó nyikorgása ébresztett fel.Vincent lépett be csuromvizesen.
- Uh!Lányok nincs egy törülközőtök?-kérdezte.
- De igen!-válaszoltam és elindultam a fürdőszoba felé.
- Mit csináltál?-tudakolta Paula.
- A néniket,bácsikat kísérgettem az esőben.-mosolygott.Odanyújtottam a törülközőt,amit eközben előszedtem a szekrényből.
- Köszönöm!-mondta.-Ó,van egy kék folt rajta!-felemeltem,hogy én is megnézzem.De nem láttam semmit.
- Hol?-néztem rá csodálkozva.Válaszként csak Vincent szintén csodálkozó arckifejezését kaptam.Majd barátom szempárjai lejjebb siklottak a kezemre.
- A karkötőd volt!-mondta diadalosan.Én is ránéztem az említett tárgyra és ujjongva fedeztem fel,hogy az világít.
- Hol van Violetta?-kérdeztem.
- Gőzöm sincs.-bökte ki Paula.Így hát elindultam a barátnőm keresésére.Biztos a szobájában lesz!Bekopogtattam,de senki se válaszolt,úgyhogy óvatosan benyitottam.Döbbenten álltam meg az ajtóban,mert bár Violetta nem volt ott valaki még is tartózkodott a szobában.Az a valaki pedig Brigitta volt,aki Violetta retiküljében kutatott.Nyilván el akart valamit lopni.
- Őőö....bocsánat!-mondtam.-Nem tudtam, hogy te itt laksz!
- Dehogy lakok itt!-felelte sértődötten.De rögtön meg is bánta, mivel ez kínos kérdések sorát váltotta fel.
- De akkor mit keresel itt?-kérdeztem gyanakvóan.
- És te mit keresel itt?-támadt rám.
- Violettát.-adtam meg a választ.
- Akkor egy cipőben járunk.-mondta gúnyosan.-Én is őt keresem!
- A retiküljében?-néztem rá a kezére, ami még mindig a táskában volt.Brigitta szúrósan nézett rám és kikapta a kezét a kézitáskából.Ebben a pillanatban belépett Violetta és kérdőn nézett ránk.
- Jó nagy kupit csináltál!-gúnyolódott Brigitta és kivonult.Violetta pár másodpercig még érttetlenül pislogott maga elé, majd újra rám nézett.
- Mit csinált ő itt?-kérdezte.
- Téged keresett a retikülödben.-nevettem.-Amúgy hol voltál?
- A kártyákat rendezgettem!-vetette oda.
- Milyen kártyákat?-csodálkoztam.
- Valentin-nap!-trillázott Violetta.
- Ó!-esett le.-Pedig még reggel a kártyámat az ügynökséghez!-mondtam.Valentin-napkor a suliba mindenki készít a szeretteinek és ezt leadja az "ügynökségnek",aki délután házhoz szállítja azt...Aztán ,úgymond még jobban leesett.Violetta is az ügynökség tagja!
- Ja tényleg!-fogtam a fejem.-Mostanában túl sok mindent elfelejtek!
- Használj naplót,mint én!-vette ki a táskájából Violetta az említett tárgyat.-Gondolom ezt kereste Brigitta.Apropó te hogyan kerültél ide?
- Nos...-mosolyogtam és a karkötőmre mutattam.
- Ez remek!-kiáltott barátnőm.A szájára kapta a kezét.-Upsz!Ez hangos volt?
- Egy kicsit...-feleltem és kinyitottam a könyvet,amit a pólóm alatt csempésztem át.
- Hadd olvassam én!-ugrált Violetta.Ez furcsa!Sosem láttam ilyennek!Valami történt vele...-Rendben!
- Köszi!-ujjongott és a tükröt a jelek felé helyezte.-Nem kerek a világ,de ne félj-betűzte.-Ne az aggodalmaskodásnak élj...a kincset s társaid megleled...csak kövesd a szívedet!-olvasta.-Ennyi!
- Akkor mondjuk!-nyomtam meg a gombot.A szavalás után éreztem,hogy a világ megváltozik körülettem.A szobát felváltotta az aranysárga fény.Megkaptam a a hosszú ujjú ruhámat.A kabát nem volt rajtam így szárnyaim szabadok voltak.Boldogan lebegtettem meg őket.Pár pillanat múlva már megpillantottam a centopiai kék eget és megéreztem a hűvös levegőt.Felrepültem.Mellettem éppen Violetta próbált meg landolni kisebb-nagyobb sikerrel.
- Huh!Itt hideg van!-mondta.
- Aha!-néztem körül.Itt-ott pár latyakos hókupacot még láttam.
- Hát...szerintem itt is eltelt vagy 2 hét!-állapította meg.
- Ja!Szerintem a többiek már kiszabadultak abból a barlangból!-bólintottam.
- Menjünk a tündérpalotába!-vetette fel az ötletet Violetta.Nem voltunk messze a Tündér-hegytől így hamar odaértünk.Minden csendes volt.
- Kopogtassunk be a kapun!-mondtam.Violetta óvatosan megkoccintotta az ajtót.De senki se válaszolt.Megpróbálta újra csak hangosabban.De így is csönd maradt.Megelégeltem és lenyomtam a kilincset.Az ajtó nyitva volt. Nyikorogva tárult fel.
- Hahó!Valaki!?-kiáltottam.
- Mi vagyunk azok!Mia és Violetta!-szólt barátnőm is.Senki sem felelt.
- Hova tűntek?-kérdeztem aggódva.Hirtelen furcsa zaj hallatszott.Violetta rám nézett.Füleltünk.
- Olyan mintha valaki horkolna!-mondta az osztálytársam.
- Kövessük a hangot!-javasoltam.Violetta bólintott.Ahogy egyre közeledtünk a hanghoz annál egyértelműbbé vált,hogy ez bizony horkolás.Megérkeztünk egy kétszárnyú ajtóhoz.Óvatosan benyitottam.És akkor megláttuk a hang kiadóját,aki békésen aludt az ágyban.
Bejegyzések
