35.Rész

Na.Azért.Sikerült összehoznom.Oké, értem későn.Jól van!Nagyon későn! De ha ez segít nektek, majdnem megdöglöttem. Ezt persze ironikusan értem, szó sincs arról, hogy valaki le akart volna lökni egy szikláról vagy ilyesmi. Nem, a tanáraim voltak a bűnösök, úgyhogy őket hibáztassátok, mert három héten keresztül s dolgozataikkal zaklattak, és nem volt időm részt írni. De lám! Eljöve az Őszi Szünet, és minden gondom elszála, hogy időm mostmár írásra töltsem, s ne a tanulásra. Igen, az Odüsszeiát olvastam. Na most, hogy a rózsaújjú hajnal kikélt a ködből, abba hagyom a dumálást, mert már biztos izgultok, hogy mi lesz Miával.


Hát, igen így állunk, kedves olvasók. Mia lefele zuhan és a föld pedig egyre közeledik. De nincs veszve semmi, mert a való világba maradt társai rájöttek, ha megfelelőn sorrendbe rakják vissza a karkötő darabjait, az újra összeáll...

  -Ott van egy a szék alatt!-mondta Vincent. Sue lehajolt, hogy kiszedje a karkötő-darabot.
  - Sosem fogunk végezni!-sóhajtott Paula.
  - Már majdnem a felénél tartunk...aú!-Sue beverte a fejét a szék alól, kifele jövett.
  - Sőt, mi több, add csak azt oda!-nyújtotta ki a kezét Vincent a szilánkért. A festő a markába tette azt. A fiú óvatosan a karkötőbe helyezte. Az ékszer kékesen villogott egyet jelezve, hogy e darabkát jó helyre illesztették.-Már félig kész!
  - Remek, most gyere és a hosszú karjaiddal szedd ki a többit a kanapé alól, mert én nem érem el!-felelte erre Paula.
  - Megyek!-indult el felé a megszólított és félúton Sue kezébe nyomta a karkötőt.-Tessék, fogdd!
  - Őőőő...ez világít!-jajdult fel a lány.
  - Meg ne nyomd a gombot!-utasította baráltnője.
  - Hupsz....-sajnos már későn...A szobát arany fény töltötte be.Pillanatokon Mia is megjelent, levegőért kapkodva a helyiség közepén. A haja kócos volt, néhány tincs a szemébe vagy a szájába lógott. Meglepődve tekintett a szégyenkező Suera, a halálra vált Paulára és az ágy alól kimászó Vincentre.
  - Itt meg mi történt?-ziháltam.

  -Hol van Mia?-a herceg  hatodszorra tette fel a kérdést.
  -Nem tudom.-válaszolt hatodszorra Violetta.
  -Mi történt, miután kinyitottátok azt a francos dobozt?-kapcsolódott itt be Yuko.
  -Kinyílt, és benne volt a kihangosító...Mia bevitte a trónterembe, de valami történt...-gondolt vissza a lány.
  -Gargona megszerezte a trombitát.-vonta meg együgyűen a vállát Miranda.
  -Trombitusz.-javította ki Violetta.-És Isten ments, hogy nekem itt toporzékoljál, de valami együttérzést azért mutass már!Miának komolyabb baja is eshetett!-sziszegte dühösen.
  -Tudod van, aki nem bírja elfogadni, és van, aki csendben tűri a vereséget.-válaszolt az durcásan.
  -Elegem van belőled! Alex, menj és szórakoztasd a vicceiddel, amíg mi megbeszéljük ezt a dolgot.-felelte Yuko.Ekkor azonban léptek zaja hallatszott a börtön lépcsője felől.
  - Jön valaki.-mondta a király.
  - Lehet, hogy a hercegnőt hozzák!-vigyorgott szomorkásan Alex. De nem Mia jött. Hanem Gargona, nagyon dühösen.
  - Melyik szerencsétlen tudja még közületek, hogy hol vannak az unikornisok?-nézett rájuk fenyegetően.
  - Mi az, hogy még?-kérdezte kétségbeesetten Mo.
  - Szerinted? A kis barátnőtök sajnos leesett a mélybe, úgyhogy tőle már úgysem tudom meg!-legyintett a hadvezér. A börtönben döbbent csend állt be.

  -  Szóval Briggitta volt a bűnös.-mondtam.
  -  Igen.Mi meg már lassan egy fél órája kirakósozunk.-sóhajtott Paula.
  -  És Centopia hogy van?-tudakolta Vincent.-Ott az utlsó!
  -  Elég szarul, köszöni.-lehajoltam a darabkáért.
  -  Nem lett meg a golyó?-kérdezte Sue.
  -  De igen...sőt még a kihangosító is a kezemben volt, csak sajnos a trombitusz meg Gargonánál.-feleltem.
  -  Aha. És most mi lesz?-nézett rám Paula.
  -  Kell egy új jóslat.-magyaráztam, miközben helyére illesztettem az utólsó darabot.- Egy új jóslathoz pedig egy Violetta kell.-mondtam és megnyomtam a karkötőt.

  - Az nem lehet!-fogta a fejét Violetta.
  - Á! Te! Te vagy a társa! Szinte mindig együtt vagytok!-mutatott a lányra a hadvezér.-Te tudhatod hol vannak!
  - Nem én nem...-Gargona a karjánál fogva magához húzta.-Halljam! Ki vele!-parancsolta.
  - Tényleg nem tudja!-szállt védelmébe Mayla.
  - Pofa be!-a munculus csak úgy sziporkázott a dühtől.
  - Hát ez megőrült.-suttogta Miranda.
  - Nem ő az egyetlen!-felelte halkan a mellette álló Yuko.
  - Ez meg...!-Gargona szava elakadt.-Mitől ragyogsz?-Violetta azonban nem tudott válaszolni, mert már egy másik dimenzióban volt.

  - Jesszus, Atya...-Violetta levegőért kapkodott, aztán meglátott engem.-Mia!
  - Szia...uhh.-most rajtam volt a levegőért való kapkodás sora, mivel barátnőm olyan erősen átölelt, hogy alig kaptam.
  - Azt hittem valami bajod esett!-engedett el megkönnyebbülésemre.-Gargona azt mondta...
  - Ja, igen.Sue volt a megmentőm.-mosolyogtam az ázsiai lányra.
  - Vincent adta a kezembe a karkötőt, én...-kezdte szerényen.
  - Megnyomtad a gombot.-fejeztem be és az említett tárgyat a kezemre húztam.
  - Nos, most, hogy újra együtt vagyunk, nem akartok visszamenni esetleg?!-forgatta a szemeit a fiú.
  - Nyugalom, csak megmentjük a napot, aztán jövünk vissza hozzátok, évvéggi-filmnézésre!-csitította Violetta.
  - És te választod a filmet!-tettem hozzá.
  - Mi? De én olyat akarok, amiben énekelnek...!-jajdult fel Paula.
  - Nem nézünk Disney filmet.-jelentette ki Vincent.
  - Akkor válasszatok egy musicalt!-sóhajtottam és kezembe vettem a Gyűrűk ura DVD-t. Kinyitottam a könyvet ott, ahol világítani kezdett.

Mia:Kik bújdostak,
Violetta: Most ők kellenek.
Mia: És bár mások nyertek,
Violetta:Ti lesztek a győztesei ennek!

Marha nagy szerencsénk volt. Mert a palotához érkeztünk vissza, amit már elhagytak a munculusok.
  -Szóval most a jóslat szerint itt az idő, hogy megmutasd, hova bújtattad az unikornisokat.-mosolygott rám Violetta ártatlanul.
  -Ja, igen, mert senkinek se jutott eszébe, hogy a tróntermen belül vajon hova rejtettem el őket!-indultam el. Barátnőm szemébe felismerés csillant fel.
  -Az alagút!-kiáltotta.

Liza

34.rész-Emlékek

Útmutató a részhez: ez a rész nagyon-nagy része visszaemlékezés. Nem mindegyik ugyan az, ezért másképpen jelöltem őket: -Így azokat, amik a jelenben játszódnak és Mia gondolatai
                                          -Így azokat, amik a régmúltban, már olvasott részek részletei (lö alliteráció!)

                                          -Így azokat, amik szintén a múltban történtek, de itt olvashatjátok őket először, tehát a közelmúlt
                                          -Így meg az író (lö ÉN) hozzászólásai






Még sohasem éreztem magam ennyire tehetetlennek. És súlytalannak.

-Oké!Szóval valahol itt lesz a gyöngy!-mondtam és végig tekintetem a bimbó rengetegen. Elkezdtünk keresgélni. Végig nyitogattuk az összes bimbót amit láttunk,de gyöngyöt azt nem találtunk.
-Hé,várj!Hová mész?-törte meg a csendet Violetta.Azúra felmászott egy bimbóra.A kis virág lekókadt a sárkány súlya alatt.-Nem szabad!Tönkre teszed!Azúra!-szidta iskolatársam.-Gyere le!-elkezdte húzni a kicsit,de az nem mozdult.A bimbó szára nem bírta sokáig és elszakadt.A virág kinyílt és egy kékes-zöld golyó gurult ki belőle.
-A gyöngy!-kiálltottam.-Azúra megtalálta!-a kislány addigra már a réten játszott.Mo eltette a kincset és leültünk a bimbók közé.

Az Ezervirág-hegység. Ott találtuk az első gyöngyöt. Emlékszem rá..egész tisztán. Előtte pedig tönkretettük a díszítést. És Mo pedig felsegített.

-Mia!-kiáltott Mo.-Nem esett bajod?-felsegített.A szemébe néztem. . .
-Halihó,erre most nem érünk rá!-Yuko széthúzott minket.

Az egész úgy kezdődött, hogy elmentünk az Ezervirág-hegységbe, hogy megmentsük Centopiát.

-Ott jöttünk rá a dologra!-mondtam.-Ott lesz a völgyben. Én tudom.
-Sietnetek kell, már nincs sok időnk! A kémek szerint Gargona már indulásra kész!-sürgetett a király. Mindenki, beleértve az unikornisokat is, a palota tróntermében állt. Miután megérkeztünk, rögtön felkerestük a többieket és elmondtuk a jóslatot.
-Nem lenne jó, ha elfogná Onchaoékat!-jajjgatott Miranda. Egyet kellett vele értenem.
-Igaz.-felelte Mayla.-Mia el tudnád rejteni őket?-fordult felém. 
-Hát…-töprengtem, aztán támadt egy ötletem.-Persze!
-Rendben. Addig mi felkészülünk a csatára, illetve Mo herceg, Violetta, Yuko és Alex pedig az útra!-állt fel Raynor.
-És én?-háborgott Miranda.
-Te jobb, ha itt maradsz.-válaszolt a királynő. Ha lehetne gondolatban kommunikálni biztos egy nagy gondolati pacsit adtam volna neki. Miranda csak lassítana minket. Meg hát persze mindig Mon lógna, szószerint.
-Mia!-nyerített nagyot Onchao, hogy visszahozzon a valóságba.
-Ó! Ja!-eszméltem föl.-Gyertek!-indultam meg a  trón felé. A Motol ellesett módszer segítségével felemeltem annyire, hogy mindahányan alá férjünk.-Íme azalagút bejárata!

 -Innen jön a hang!-mutatta Mo.Yuko elsöpörte a port.
-Ez egy csapóajtó!-ámuldozott.
-Yuko!Te vagy az?-tudakoltam.
-Mia!Ott vagytok lent?-kérdezősködött centopiai barátnőm.
-Igen az ajtó alatt!-válaszolta Violetta.

Kavics segítségével könnyedén feltudtam emelni a csapóajtót.
-Erre!-magyaráztam.-Szikra te menj előre és világíts! Addig haladjatok míg egy kis szobába nem értek! Ne gyertek ki! Majd értetek jövök! Okés?-az öt unikornis felnyerített, ami igent jelentett.

Még mindig biztonságban vannak. Ki nem mozdulnának onnan. Legalább el kellett volna mondanom valakinek, hogy hol vannak. Nem gondoltam volna, hogy ez történik.

A gyors tempónak köszönhetően hamar odaértünk az Ezervirág-völgybe. Komolyan lassan valami tündér- olimpia-szerűségen is indulhatnánk. Azúra körbebecikázta az egész rétet, amin most már nem volt egy virág se volt, csak por és elszáradt levelek.
-Ijesztő, hogy nem rég jártunk itt, és akkor még  az egész virágzott!-mondta Violetta.
-Én is éppen erre gondoltam.-sóhajtottam bánatosan. A kissárkány nagyot visított.
-Meg  van!-kiáltotta Mo.
-Oké, akk’ most újabb 1200 méter a világbajnoki válogatottnak!-kurjangatott Alex.
-Nem vicc, tényleg sietni kell…-morogtam.
-Te mikor változtál tündérhercegnőből boszorkánnyá?-tudakolta a fiú.-ÁÚ-jajdult fel miután Yuko jól seggbe rúgta.


-Hangosabbá?Hát nem elég hangos?-tudakolta Puddle.
-Annyira nem,hogy túlharsogja a dugókat!Jó ötlet Mia!-dicsért meg Yuko.
-Aha,megvan!-kiáltott Puddle.-Az ükükükükükapám Muddle készített egy ilyesmit!-mondta és el kezdett keresgélni a cuccai között.Hamarosan egy dobozkát húzott elő.A közepén egy nap volt.A nap körül meg pontosan 15 mélyedés.
-Nyissuk ki!-mondta Violetta.
-Aaaaa. . . nem megy!-felelte Yuko.



Mire odaértünk, már Gargona is ott volt. Ez eléggé gátolta az esélyeinket.
-Mia, Violetta!-állt elénk Mo hősiesen ,hogy megvédjen.-Menjetek Puddlehez!-én erre bólintottam és elindultunk a kis kunyhó felé. Néhány kígyó és háló kivételével, alap vetül jól megúsztuk a dolgot. Gyorsan benyitottam. Bent a rettegő pánt találtuk.
-Lányok! De jó, hogy itt vagytok!-ölelt meg minket.



Kedves jövőbeli teremtmény!
Ebben a dobozkában egy olyan dolog van, ami képes egy tárgy hangját akár a 10-szeresére is növelni. Köztudott, hogy minden pán félti találmányait, ezért én elrejtem ennek a ládikónak a kulcsai. A kulcsai pedig nem más, mint 15 golyó, amit a nap körüli mélyedésekbe kell helyezni! Ezeket elrejtettem Centopia különböző helyein, de ha elég kitartó vagy megtalálod őket!
                                                                                                  Muddle


1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14…és 15! A nap fényesen felvilágított, úgy, hogy el kellet takarnunk a szemünket. Egy kattanás hallattszott.
-Szóval….-tettem a kezem a doboz tetejére.-Most nyílnia kell!- könnyedén felpattintottam a zárat.
A ládikó belsejében egy kissé rozsdás, arany kürt véget találtunk.

-De mit keressünk nála?A Trombitusszal is el lehet pusztítani a munculusokat vagy nem?-kérdeztem.
-Nem!Múltkor miután elmentetek munculusokat láttunk!Próbáltuk. Trombitusszal, de. . .-Mo nem fejezhette be,mert Yuko közbevágott.
-Azok a zombik füldugót használnak!

Nem volt más hátra, mint összeilleszteni a kihangosítót a Trombitusszal. A Trombitusz! Erre miért nem gondolt senki?!

Beszaladtam a trónterem ajtaján, kezemben a hangosítóval, de nyomban meg is torpantam rémületemben.
-Csak nem ezt keresed?-kérdezte gúnyosan Gargona és a kezében lévő Trombituszra mutatott.

Ja igen, valahol itt bukott meg a terv. Ugyanis míg mi szépen a gyöngyöket tettük a helyükre, a munculusok leverték a csapatainkat. És elfoglalták a palotát, a trónteremmel együtt, ahol az a bizonyos hangszer IGEN látható helyen volt elhelyezve. Hogy lehettem ennyire ostoba?

-Hol vannak? Nem hallasz?-ordított a hadvezér rám. Sikeresen megkötöztek és kicipeltek a hegyek egyikére, ahonnan a foglyokat szállították az ő törzshelyükre. A többiek már nem voltak ott. Violettát és Puddlet épp előttem vitték el.-Hol vannak az unikornisok? Hol az Aranyszarvú és a többi?
-Mégis mi okom lenne rá, hogy elmondjam?-feleltem.
-Talán mert nem szándékozol megkötött szárnyakkal véletlenül leesni!- mutatott le fenyegetően. Nagyot nyeltem.
-Utoljára kérdezem, hogy….-kezdte, de én közbevágtam.
-Ne is álmodj róla!
-Elegem van !-kiáltotta és nagyot taszított rajtam. Elvesztettem az egyensúlyom, majd megcsúsztam egy kőben.

-Mia!-kezdte Yuko.-Szerinted én vagy te tetszel jobban Monak?
-Te!Veled több időt tölt és tölteni is fog!-válaszoltam.
-Ne butáskodj!Rólad képe is van!Az erszényében hordja!-mondta.Lefagytam.Egy pillanatra.Aztán a többiek után szaladtam.
-Ne viccelj!
-Nem viccelek!-ekkor megérkezett Mo.

Emlékek. Barátok. Centopia. Mo. 
Az összes dolog, amiért eddig harcoltam
És most csak zuhanok. Lefele.


És íme az lö fanart Rékától! (Violetta)

Liza

Ui.:Ugye mondtam, hogy lesznek benne fordulatok? ;)

Új külső

És íme! A blog új külsőt kapott. Szerintem egy fokkal jobb lett. Valószínűleg a fejléc még változni fog, de minden más marad. Kivéve persze, ha van valami kifogás vagy ilyesmi!

Itt vannak a régi fejléceim.Lehet, hogy valamelyiket fogom majd használni.
Liza

33.rész

Itt vagyok, visszatértem, nyugalom! Egy hosszú tanulós hét után (középiskola 9.osztály...duh). De végre hozzáfértem a géphez és befejeztem ama finálé első részét!
Jó olvasást!

 Rajzóra. Lehet a világ legjobb 45 percre, és lehet a legborzalmasabb óra mind közül. Attól függ van-e művészi érzéked. Nekem sajna nincs, viszont kreativitásom igen, szóval valahogy meg szoktam oldani a dolgot úgy a négyes körül. Bezzeg Sue. Ő biztos dicséretes ötöst fog kapni, még csak 3 hete van itt, de elnézve a csodálatos festményét, amit egy tóról fest éppen, nem kizárt, hogy ő lesz a legjobb rajzból.

-Szerinted milyen lett?-kérdezte Paula és a vásznára mutatott.

-Szép! Ömmm….zöld alma?-hajtottam oldalra a fejem, hogy jobban lássam a művét.

-Körte.-szomorkodott a barátnőm.

-Az lett volna a másik tippem.-próbáltam felvidítani.

-A tiédről legalább meg lehet állapítani, hogy tölgyfa.-mutatott a kreálmányomra.

-Tényleg? Nem is gondoltam volna…-kezdtem.

-Mi ez sárgarépa?-tudakolta a mellém lépő Brigitta.

-Nem.-néztem rá szúrósan.

-Akkor paca. Mindegy.-átnézett a vállam fölött,hogy Paula festményét is lássa.-Ó! Egy zöldalma, amiből körte lett!-mosolygott gonoszan. Azt hitte valami nagy beszólást mondott. Pedig nem.

-Köszönöm. Tényleg az.- vigyorgott ártatlanul a barátnőm. Ellenségünk arcáról lefagyott a mosoly.

-Brigitta kisasszony!-hallottuk a tanár hangját.-Végzett is?

-Igen! Íme.- felelte mézes-mázosan, majd csettintett és a kis követői hozták is a tájképét. A tanár hümmögve forgatta, majd kinyitotta a naplót.

-Ötös alá.-firkantotta be a jegyet.

-Tessék?-Brigitta a levegőért kapkodott.- De hát…! Mi baj vele?

-Túl élénk színeket használtál. Ez így teljesen valósághűtlen. Nézd meg Sue művét, talán az segíthet.-válaszolt és becsukta a könyvet. Violetta unokatesója duzzogva hátravonult egészen a legújabb barátnőm padjáig. Egy pillanatig habozott, aztán óvatosan meglökte a vizes poharat, ami ráborult a festményre és teljesen eláztatta azt.

-Jaj, de ügyetlen vagyok! Bocsánat Sue!-tette a lány vállára a kezét.

-Ezt direkt csináltad!-habogott a fekete hajú.

-Mi történt?-állt fel a tanár.

-Nem én tehetek róla! A pohár volt túl közel!-védekezett a sznob.

-Nem igaz, láttam, hogy te voltál..!-szidta le a Sue mellet ülő Violetta.

-Lányok! Lányok!-csitította őket a felnőtt.-Ilyen előfordul! Brigitta bocsánatot kért! Én pedig megadom a csillagos ötöst! Ha akarod, majd újra festheted!

-Rendben. Köszönöm.-hajtotta le a fejét csalódottan Sue.

-Csak, hogy tudd, kivel kezdj ki!-suttogta Brigitta, miután a tanát elment.

-Ezt nem úszod meg szárazon!-válaszoltam neki. Ő megvonta a vállát és visszavonult javítgatni a művét.Kis idő múlva felállt és kisétált a tanárhoz, követőivel persze, reklamálni, feleslegesen. Violetta ekkor hozzám hajolt.

-Add ide a ragasztódat!-pisszegte.

-Minek?-kérdeztem, de már vettem is elő. Iskolatársam lecsavarta a tetejét és csendesen hátraosont, egészen Brigitta retiküljéig és úgy, ahogy volt beleöntötte az egész ragasztót. Halkan kuncogtam, miközben az ellenségem csalódottan visszavonult a padjához és nem vette észre a csínyt.

Azt hiszem ő se tudja, kikkel kezd ki!

Kicsengetés után, mert ez volt az utolsó óránk, elmentünk a bunkinkba. Suenak nagyon tetszett a hely és megkérdezte, hogy kiteheti majd-e a képeit. Violetta rögtön helyeselt, hogy fessen csak képeket ide, mert úgy otthonosabb lesz.

-Szerintetek már rájött?-kérdezte Vincent.

-Hát hamarosan rá fog, majd amikor a parfümjeit akarja kihalászni!-felelte az unokatestvére.

-Öööö…Mia!-mondta Sue.-Megint világit a másik-világba-átteleportálós-csodakarkötőd!-mutatott az éppen töltőn lévő ékszerre.

-Nos! Készen állsz az utolsó gyöngyre?-fordultam Violetta felé.

-Természetesen!-bólintott.

-Akkor egy CD-t kérnénk!-nyitottam ki a könyvet.

-Igenis doktornő!-Vincent megdobott egy Gyűrűk ura DVD-vel.

-Sue idehozod kérlek a másik-világ-teleporter-micsodát, vagy minek hívtad?-kacsintottam.

-Persze!-óvatosan  elkezdte lehúzni a karkötőt a töltőről.

-Hol az elsőt megtaláltad…-kezdtem.

-Várj, várj! Olvashatom az enyémet?-tudakolta Violetta izgatottan. Elé toltam a jóslatot.

-Tudásod kipróbáltad…-olvasta.

-Ott találod az utólsót…-folytattam.

- Az egyetlent, a bujdosót!-fejezte be.

-Ajaj!-hallottam Sue kétségbeesett hangját.-Ennek így kell lennie?-aggódott. De már késő volt. A sárga fény körbevett minket és Centopiába vitt. A karkötő meg Sue kezében maradt.

-Ő, izé, Mia….-fordult felém Violetta, miután mindketten sikeresen berepültünk.-Nagy a baj!

-Igen.-feleltem és körbenéztem.-Itt a kiszáradás hónapja!-minden el sorvadt körölöttünk , a virágok, a fák,a fű…minden! A palota előtti vízzel teli medrek most szárazak voltak. Gargona hamarosan támadni fog!

-NEM AZ!-kiáltotta.-Mégis, hogy a fenébe tervezed, hogy hazajutunk?!

-Majd a többiek elintézik, volt már ilyen.-feleltem olyan egyhangúan, hogy még én is meglepődtem.-De most keressük meg a csapatot! Kifogyunk az időből!

-Mhhh…-barátnőm még mindig idegesen toporgott.

-Hidd el a legkesebb gond a hazajutással lesz!-nyugtattam meg.

-Ha te mondod…!-vonta meg a vállát.

-Én…én nem akartam!-mondta Sue megszeppenve.

-Nem a te hibád!-tette a vállára a kezét Paula.

-Oké! Most csak meg kell várnunk, amíg el kezd világítani!-ült le a fotelba Vincent.A többiek  köré ültek és a festő letette az asztalra az ékszert. Pár másodpercig minden elcsöndesedett és csak az óra ketyegése hallatszott. Aztán magas sarkú cipő kopogása szűrődött be a bunkiba. Hamarosan megérkezett a tulajdonosa is. Brigitta kivágta az ajtót.

-Ezt mégis, hogy képzeltétek!-kelt ki magából.

-Csak kicsit ügyetlenek voltunk, túl közel volt a ragasztó a retikülödhöz!-felelte Paula.

-Legszívesebben letépném a fejeteket!-folytatta és hozzájuk vágta a táskát.

-Legalább kölcsönösek az érzéseink.-mondta Vincent.

-Mi öten vagyunk, te egyedül.-állt fel Paula.-Mit akarsz?

-Hogy mit….várjunk nem is vagytok öten!-nézett gyanakvóan.-Hol van az a dedós unokatesóm, meg az a másik?

-Elmentek büfébe.-válaszolt teljesen nyugodtan Sue.

-Megtennéd, hogy rám figyelsz? Mit akarsz?-kérdezte újra Paula.

-Bosszút.-mosolygott idegesítően az ellensége.-Mondjuk így!-jelentette ki. És még mielőtt bárki is megakadályozhatta volna, meg fogta Mia karkötőjét és a földhöz vágta. Az ezernyi darabra esett szét.

-Tökéletes.-ujjongott Brigitta, majd kivonult, háta mögött hagyva a meglepett és kétségbeesett társaságot.

Ui.:Hát ebbe olyan csavarok lesznek, hogy el se hiszitek! :D

Liza

25.rész-Az üres palota

Sziasztok!Na,itt az új rész!Próbálunk gyorsabbak lenni :)!
Liza
Unottan meredtem ki az ablakon.Esős nap volt és  ezért elhalasztották a tesit,mert kint ugye nem lehetett tartani a tornateremben pedig osztálytalálkozót tartanak.Ráadásul az 50.-et úgyhogy most csomó öreg ember próbálja az udvaron kikerülgetni a sártócsákat.Paula éppen a geometriával szenved az asztalnál.Violettát pedig az utolsó óra óta nem láttam.Egyszóval az egész délután előttem áll és semmit nem tudok csinálni.Hacsak nem!Ránéztem a karkötőmre,de az semmi jót nem mutatott.Nagyot sóhajtottam,majd két hete nem jártunk Centopiában.Attól félek valami baj történt."Ha baj történt volna te már rég ott lennél Mia!"-biztattam magam gondolatban.Az elmélkedésből az ajtó nyikorgása ébresztett fel.Vincent lépett be csuromvizesen.
  - Uh!Lányok nincs egy törülközőtök?-kérdezte.
  - De igen!-válaszoltam és elindultam a fürdőszoba felé.
  - Mit csináltál?-tudakolta Paula.
  - A néniket,bácsikat kísérgettem az esőben.-mosolygott.Odanyújtottam a törülközőt,amit eközben előszedtem a szekrényből.
  - Köszönöm!-mondta.-Ó,van egy kék folt rajta!-felemeltem,hogy én is megnézzem.De nem láttam semmit.
  - Hol?-néztem rá csodálkozva.Válaszként csak Vincent szintén csodálkozó arckifejezését kaptam.Majd  barátom szempárjai lejjebb siklottak a kezemre.
  - A karkötőd volt!-mondta diadalosan.Én is ránéztem az említett tárgyra és ujjongva fedeztem fel,hogy az világít.
  - Hol van Violetta?-kérdeztem.
  - Gőzöm sincs.-bökte ki Paula.Így hát elindultam a barátnőm keresésére.Biztos a szobájában lesz!Bekopogtattam,de senki se válaszolt,úgyhogy óvatosan benyitottam.Döbbenten álltam meg az ajtóban,mert bár Violetta nem volt ott valaki még is tartózkodott a szobában.Az a valaki pedig Brigitta volt,aki Violetta retiküljében kutatott.Nyilván el akart valamit lopni.
  - Őőö....bocsánat!-mondtam.-Nem tudtam, hogy te itt laksz!
  - Dehogy lakok itt!-felelte sértődötten.De rögtön meg is bánta, mivel ez kínos kérdések sorát váltotta fel.
  - De akkor mit keresel itt?-kérdeztem gyanakvóan.
  - És te mit keresel itt?-támadt rám.
  - Violettát.-adtam meg a választ.
  - Akkor egy cipőben járunk.-mondta gúnyosan.-Én is őt keresem!
  - A retiküljében?-néztem rá a kezére, ami még mindig a táskában volt.Brigitta szúrósan nézett rám és kikapta a kezét a kézitáskából.Ebben a pillanatban belépett Violetta és kérdőn nézett ránk.
  - Jó nagy kupit csináltál!-gúnyolódott Brigitta és kivonult.Violetta pár másodpercig még érttetlenül pislogott maga elé, majd újra rám nézett.
  - Mit csinált ő itt?-kérdezte.
  - Téged keresett a retikülödben.-nevettem.-Amúgy hol voltál?
  - A kártyákat rendezgettem!-vetette oda.
  - Milyen kártyákat?-csodálkoztam.
  - Valentin-nap!-trillázott Violetta.
  - Ó!-esett le.-Pedig még reggel a kártyámat az ügynökséghez!-mondtam.Valentin-napkor a suliba mindenki készít a szeretteinek és ezt leadja az "ügynökségnek",aki délután házhoz szállítja azt...Aztán ,úgymond még jobban leesett.Violetta is az ügynökség tagja!
  - Ja tényleg!-fogtam a fejem.-Mostanában túl sok mindent elfelejtek!
  - Használj naplót,mint én!-vette ki a táskájából Violetta az említett tárgyat.-Gondolom ezt kereste Brigitta.Apropó te hogyan kerültél ide?
  - Nos...-mosolyogtam és a karkötőmre mutattam.
  - Ez remek!-kiáltott barátnőm.A szájára kapta a kezét.-Upsz!Ez hangos volt?
  - Egy kicsit...-feleltem és kinyitottam a könyvet,amit a pólóm alatt csempésztem át.
  - Hadd olvassam én!-ugrált Violetta.Ez furcsa!Sosem láttam ilyennek!Valami történt vele...-Rendben!
  - Köszi!-ujjongott és a tükröt a jelek felé helyezte.-Nem kerek a világ,de ne félj-betűzte.-Ne az aggodalmaskodásnak élj...a kincset s társaid megleled...csak kövesd a szívedet!-olvasta.-Ennyi!
  - Akkor mondjuk!-nyomtam meg a gombot.A szavalás után éreztem,hogy a világ megváltozik körülettem.A szobát felváltotta az aranysárga fény.Megkaptam a a hosszú ujjú ruhámat.A kabát nem volt rajtam így szárnyaim szabadok voltak.Boldogan lebegtettem meg őket.Pár pillanat múlva már megpillantottam a centopiai kék eget és megéreztem a hűvös levegőt.Felrepültem.Mellettem éppen Violetta próbált meg landolni kisebb-nagyobb sikerrel.
  - Huh!Itt hideg van!-mondta.
  - Aha!-néztem körül.Itt-ott pár latyakos hókupacot még  láttam.
  - Hát...szerintem itt is eltelt vagy 2 hét!-állapította meg.
  - Ja!Szerintem a többiek már kiszabadultak abból a barlangból!-bólintottam.
  - Menjünk a tündérpalotába!-vetette fel az ötletet Violetta.Nem voltunk messze a Tündér-hegytől így hamar odaértünk.Minden csendes volt.
  - Kopogtassunk be a kapun!-mondtam.Violetta óvatosan megkoccintotta az ajtót.De senki se válaszolt.Megpróbálta újra csak hangosabban.De így is csönd maradt.Megelégeltem és lenyomtam a kilincset.Az ajtó nyitva volt. Nyikorogva tárult fel.
  - Hahó!Valaki!?-kiáltottam.
  - Mi vagyunk azok!Mia és Violetta!-szólt barátnőm is.Senki sem felelt.
  - Hova tűntek?-kérdeztem aggódva.Hirtelen furcsa zaj hallatszott.Violetta rám nézett.Füleltünk.
  - Olyan mintha valaki horkolna!-mondta az osztálytársam.
  - Kövessük a hangot!-javasoltam.Violetta bólintott.Ahogy egyre közeledtünk a hanghoz annál egyértelműbbé vált,hogy ez bizony horkolás.Megérkeztünk egy kétszárnyú ajtóhoz.Óvatosan benyitottam.És akkor megláttuk a hang kiadóját,aki békésen aludt az ágyban.

17.rész-Egy ködös reggel. . .

A Virágzó-cserjésben sétáltam.A virágok virítottak.Furcsa!Azt hittem ez rég kiszáradt,mióta Gargona megérkezett.
-Csodálkozol?-kérdezte egy hang a hátam mögül.
-Mo!Észre se vettelek!-mondtam.A herceg egy virágot nyújtott át.A hajamba tűztem.Ezek szerint mégis csak több van köztünk,mint barátság?
-Tudod van valami amit már régen el kellett volna mondanom!-kezdte.
-Mi?-érdeklődtem izgatottan. Mo nagy levegőt vett.
-Nem titkolom. . . beléd szerettem!-felelte.
-Tényleg?-tudakoltam.Bólintott és a vállamra tette a kezét.
-Mia!-kiáltotta és el kezde rázni a vállamat.
-Mi. . ?-ámuldoztam.Nem értem!Mi ütött belé?
-Mia!Ébredj fel!Halihó!-mondta újra a herceg,de ezúttal Paula hangján!Lassan kinyitottam a szemem!Szoba társam felém hajolt.
-Végre!Világít a karkötő!-magyarázta felkeltésem okát.Felültem,aztán vissza huppantam. Már megint egy ilyen álom !Miért is reménykedek?
-Ó,szegénykém biztos fáradt vagy!-mondta Paula.-Átcsempészem Violettát.-ajánlotta és kilépett az ajtón.Kezembe vettem a könyvet.Íme a jelszó:
Mia:A leges legnagyobb,
Violetta:a legeslegszebb,
Mia:Ezer mező közül,
Violetta:Centopia körül!
Ez valamelyik legelő lehet!Mo biztos tudja....Miért gondolok állandóan Mora?Egy könnycsepp gördült le az államon.Nem!Nem!És nem!Nem sírok!Megígértem magamnak!Gyorsan letöröltem a könnycseppet.Kinyílt az ajtó.

-Helló!-köszönt félénken Violetta. -Gyere be!-biztattam.-Paula?
-Engem "helyetesít" !Ha esetleg valaki benézne. . . .Mi a jóslat?-kérdezte.Elmondtam neki és megnyomtam a karkötőt.Megmondtuk a jóslatot.Sárga fény és már át is változtunk.Végig néztem magamon mielőtt beestünk volna.A ruhámnak ujja lett,ami csuklómig ért.Violetta pedig "kapott" egy bolerót.Iskolatársam nagyot huppant a deres fűben.Leszálltam mellé és felsegítettem.Körülnéztem.A tündér-hegyen voltunk és mindent belepett a sűrű köd.
-Úgy látszik még reggel van!-mondtam.
-Valaki biztos fenn van!-okoskodott a barátnőm.Elindultunk a palota felé.A tündérek lakhelye mellet kicsivel Azúra aludt a papájával.Jobban megnéztem Kékséget és felfedeztem az egyik szárnya alatt Onchaot és Lyriát.Ők is az igazak álmát aludták.Bementünk az ajtón.A palotában csönd volt. -Lehet,hogy nem volt igazam!-aggodalmoskodott Violetta.
-Fel kéne ébreszteni Mot és Yukot!Csak nem tudom hol van a szobájuk. . . .
-Várj csak!-kiálltott fel iskolatársam és a barátság-gyűrűre mutatott.-Én megkeresem Yukot te meg Mot!-mielőtt ellenkezhettem volna már mondta is: -Vigyél Yukohoz!-megrántottam a vállam és követtem a példáját.A pillangó azonban a kertbe vezetett.A herceg egy fa alatt ült és egy virágot tépkedett.Rögtön megértettem ,hogy ez a szeret-nem szeret lesz!
-Hé!Mit ártott neked ez a szegény virág,hogy így megkopasztod?-viccelődtem.
-Mia!-pattant fel Mo és eldobta a kis növényt.
Öööö. . . én. . .Mi a jóslat?-kérdezte.Elmondtam neki.
-Segítsünk Violettának!-javasolta a herceg.
-Azt hiszem nem kell!-jelentettem ki és a két alakra mutattam.Közeledtek,mi is ez tettük.Ám amikor már majdnem elértük őket valami feltűnt:a két személy ugyanúgy nézett ki.Csak nem. . .
-Ezek nem ők!-mondtam,de már késő volt.Mindketten a munculusok fogságába estünk.

 Violetta megsimogatta Azúra fejét. -Ébresztő!Indul a gyöngy keresés!-a kissárkány felemelte a fejét,majd felkelt.
-Gyerünk!Lustaság!-kiabált Onchao fülébe Yuko.-Mia ránk vár!-Az unikornis felpattant.-Na végre!
-Vigyél Miához!-mondta Violetta a gyűrűnek.

Én és Mo megkötözve ültünk egy-egy sárkány hátán.
-Most mit tegyünk?-súgta a herceg. -Nézd!-mondtam és kinyitottam a tenyerem,amiben a gyűrűm volt.
-Elrejtettem amikor elkobozták az összes dolgunkat!
-Dobd!-utasított.Meg is tettem,de összekötözött kézzel kicsit lehet dobni.Mo pont nem érte el és a gyűrű a mélybe zuhant.
-Ennyit erről!-sóhajtottam.

16.rész-Fájdalmak

Sziasztok! Én Bogi vagyok. :) Most először töltök fel ide részt ezért remélem tetszik majd. Nyugodtan írjátok meg azt is, ha nem tetszik. Jó olvasást.

Az őszi szünet utolsó előtti estélye. Sajnos újra vissza kell menni a suliba. Hallgathatom újra Brigitta gúnyolódásait. Már a gondolatától is kirázott a hideg.

Éppen a vendégszobában próbáltam elaludni, de nem ment. Már vagy fél órája fekszek itt csukott szemmel, de csak nem akar álom jönni a szememre. Megelégeltem, hogy itt ,,lustulok". Felültem fölkapcsoltam az éjjeli lámpát, belecsúsztattam a lábamat a papucsba és a táskámhoz csoszogtam. Elővettem a könyvet, vissza sétáltam és lehuppantam az ágyra. Pont annál a képnél nyitottam ki ahol a második virágbál volt. Eszembe jutott, hogy akkor még azt gondoltam talán több lehet köztem és Mo között mint barátság. -Milyen ostoba vagyok.- csaptam össze a könyvet szomorúan. Mo herceg én meg csak egy másik világból jött idegen. Mire gondoltam?-gördült le egy kövér könnycsepp a szememből amiket sora követték társai.- Talán, hogy visszamegyek és minden úgy lesz mint a mesékben? Ez nem egy mese még ha ott minden olyan csodálatos is mint a mesékben, de ő Yukot szereti. Már az is lehet, hogy....

-Mia.- nyitotta ki óvatosan az ajtót barátnőm. -Igen?- töröltem le gyorsan a könnycseppeket nehogy meglássa. -Bejöhetek?-

-Persze gyere.- raktam az éjjeliszekrényre a tárgyat amit eddig szorongattam. Violetta mellém ült. -Tudod azon gondolkoztam....- érdeklődve fürkészett. -Te sírtál?-

-Mi? Nem! Dehogy! Csak arcot mostam.- próbáltam hihetően előadni.

-Ó értem, de ha valami baj lenne akkor csak szólj!-

-Rendben.- nyugtattam meg, hogy ha valami bajom lenne azt elmondom. Szörnyű barát vagyok ugye? Ígérgetek olyanokat amit már a kezdetektől fogva be se tartok. Az igaz barátok mindent elmondanak egymásnak, de én ezt szeretném titokban tartani. Nem akarom, hogy mindenki megtudja miszerint én reménytelenül beleszerettem Centopia hercegébe, de azok a szemek és az erős karjai amivel mindent elbír és....

-Mia! Merre jársz?- lóbálta meg a kezét barátnőm a szemeim előtt. -Ja. Mi?- ráztam meg a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. -Világít a karkötő.- világosított fel. Ránéztem az említett tárgyra és láttam, hogy igaza van. -Ó tényleg.- Gyorsan az ölembe vettem a nemrég lerakott könyvet ezután a tükröm segítségével elolvastam a jóslatot.

Mia:Hol sok virágra lelhetsz,

Violetta:De nem csak azt találhatsz!

Mia:Hol a sok növény függ

Violett:Ott lesz amit keresel!

Már is körül vett a megszokott arany csillám. Éreztem az átváltozás varázsát. Ahogy átalakul a hajam és az eddigi ruhámat fölváltja a tündérek rövid öltözete...

Mikor berepültem csodálkoztam, hogy nem látom Violettát, mert mindig előttem szokott zuhanni, de én most gond nélkül repültem egy rét fölött. A rét mellett Yuko, Mo, Onchao és Azúra sétáltak éppen.

-Sziasztok.- intettem nekik. Onchao boldogan felnyerített.

-Szia Mia!-köszöntek tündérbarátaim és elindultak felém amikor hangos kiáltást hallottam és azt, hogy valami vagy valaki nekem csapódik...

Távolról hallottam az egymás után érkező szavakat.

-Muszáj volt ennek az átkozott farönknek itt lenni?- mérgelődött egy ismerős hang. -Mindjárt magához tér- mondta egy másik mélyebb hang. Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet és 5 homályos alakot pillantottam meg. -Mi történt?- kérdeztem és megkíséreltem felülni. Nagynehezen sikerült is, de nagyon szédültem és sajgott a fejem. -Mikor Violetta is megérkezett neked ment, te pedig lezuhantál és beverted a fejed ebbe az átkozott fatörzsbe. Még jó, hogy alacsonyan voltál.- világosított fel Yuko. Megpróbáltam felélni. -Had segítsek.- ragadta meg a karomat Mo. -Megy egyedül is.- morogtam és kirántottam a kezemet fogásából. Nagy nehezen sikerült feltápászkodnom. Lassan elindultam Onchao felé. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire kábult vagyok. Mikor elé értem átöleltem a nyakát és úgy tettem mintha köszönnék neki. Ez igaz is volt, de ha nem kapaszkodok meg a nyakába az az érzésem, hogy a lábaim fölmondták volna a szolgálatot. -Jól vagy?- kérdezte Yuko. -Persze miért ne lennék.- feleltem. -Ne haragudj Mia nem direkt csináltam.- mondta szomorúan Violetta. -Nem haragszom.- mosolyogtam rá. -Líria hol van?- kérdeztem aggódva, hátha újra elrabolták. -A palotában maradt.- felelte tündérbarátnőm. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. -Mi a jóslat?- kérdezte Mo.

Mia:Hol sok virágra lelhetsz,

Violetta:De nem csak azt találhatsz!

Mia:Hol a sok növény lóg,

Violett:Ott lesz amit keresel!

-Ez biztos a Függőkert.- mondta a herceg. -Akkor mire várunk?- kérdezte Violetta. -Biztos tudsz így repülni Mia?- kérdezte látszólag aggódva Mo. -Biztos.- ejtettem ki határozottan. -Akkor menjünk.- mondta Yuko és már fel is repült.  

***

Nehéz volt tartanom a tempót ezzel az átkozott szédüléssel. Én mentem leghátul, előttem nem sokkal Violetta Onchao hátán. Előttük a kis sárkány. Úgy tűnik a kicsi Azúra megtanult repülni. Legelöl pedig Yuko és Mo. Unikornis barátom hátrarepült mellém, így szerencsére nem csak én voltam lemaradva. -Jé, de szép az a tó, és tele van kristályokkal.- nézte iskolatársam a régen nem látott tavat. -Tényleg gyönyörű, de veszélyes is.- erre kíváncsian nézett rám. -Ha a vízéhez érsz üveg lesz belőled. Nem tudtad?-

-Én nemrég vagyok itt. Nem tudok mindent.- lökött meg játékosan minek köszönhetően a fejembe újra belenyilallt a fájdalom és szédülni kezdtem. -Mia! Jól vagy?- kiáltott fel Violetta minek köszönhetően mindenki hátrafordult. -Persze, Jól va-gyok.- mondtam ki az ellenkezőjét ahogy éreztem magam. Alig tettem meg két métert újra visszatért a szédülés és a fejem iszonyatosan zúgott. Nem bírtam tovább. A szárnyaim feladták a szolgálatot akárhogy is erőlködtem a föld és a köztem lévő távolság rohamosan csökkent. Felkészültem a becsapódásra, de még mindig zuhantam. Lassan kinyitottam az ijedtemben becsukott szemeimet, hogy megnézzem hol fogok pillanatokon belül landolni, mert erőm nem volt, hogy megállítsam magam a zuhanásba. -Jaj ne!- szökött ki belőlem. Pontosan a Kristály-tó medrébe tartottam, de ha bele zuhanok üveggé válok örökre! Az összes erőmet összeszedve próbáltam kezemmel, szárnyammal a levegőben maradni. Sikerülnie kell! Szedd össze magad Mia! Mondogattam magamnak. Mikor már reménytelennek éreztem menekülésemet két erős kar fonódott körém és megállította zuhanásomat. -Meg vagy.- mondta Mo amikor lerakott a tó mellé. -Majdnem a tóba zuhantál.-

-De már majdnem újra felszálltam.- próbáltam valamit kitalálni. -Mia jól vagy?- jött oda Yuko, Violetta és megöleltek. -Igen.-

-Jobb lesz, ha gyalog megyünk nem akarom, hogy újra leszédülj.- nézett rám Mo. -Felőlem mehetünk. Jól vagyok.- akartam ismét repülni, de a herceg megállított. -Nem akarom, hogy bajod legyen. Inkább sétáljunk.- megemelt és Onchao hátára rakott. -Nem azt mondtad, hogy sétálunk.- tudakoltam. -Azt mondtam, de neked jobb, ha pihensz amíg odaérünk.- beletörődtem, hogy Onchao hátán maradok amíg odaérünk.

Nemsokára meg is érkeztünk a Függőkertbe. Nagyon gyönyörű volt. Mindenhol virágok csüngtek. -Ez egyszerűen gyönyörű- tört ki belőlem. -Tényleg az.- állt mellém sulis barátnőm. -Gyerünk keressük.- indult Yuko a gyöngy felkutatására. Én Onchaoval mentem kutatgatni a virágok közé. Sétálgattunk keresgéltünk a virágok alatt rajtuk, de nem találtunk semmit. -Ti találtatok valamit?- kérdeztem Tündérbarátnőmet amire csak a fejét rázta. -Meg van!- kiáltott fel Violetta. -Egy virág mellett lógott.- jött mellém. -Gyorsan vigyük el apámnak.- mondta a herceg. Megfordultunk és a palota felé repültünk volna, ha Violettát nem ejti csapdába egy kígyó. -Lám lám. Itt az aranyszarvú unikornis és a kis rózsaszín tündér barátja.- mondta Gargona. -Hagyd békén Onchaot!- álltam unikornis barátom elé, hogy megvédjem a munculusoktól. -Támadás! Nem akarom, hogy bárki elszökjön.- erre rengeteg munculus támadt meg minket. Amennyit csak bírtunk összezsugorítottunk. Két munculus elszállt a sárkányával, hogy elvigye a csapdába esett tündéreket. Név szerint Yukot és Violettát. Mo Yuko segítségére sietett én pedig másik barátnőm után repültem. -Bújj el Onchao.- mondtam barátomnak aki így is tett.

Gyorsan kilőttem a munculust aki az egyik túszt cipelő sárkányon volt. Majd kiszabadítottam barátnőmet a kígyó csapdájából. Felpattantam a sárkányra tekintve, hogy Violetta még nem nagyon tud repülni. -Gyerünk le a talajra.- irányítottam a sárkányt aki engedelmeskedett is. Mikor leszálltunk róla Yuko és Mo már Onchaoval vártak. -Nem gondoljátok, hogy mi láttuk már ezt a sárkányt?- kérdezte gyanakvóan centopiai barátnőm. Jobban szemügyre vettem a sárkányt és a fején lévő kék foltról rá is jöttem, hogy igaza van. -De hiszen ez Kékség.- öleltem át régen látott barátomat és megszabadítottam a szerszámoktól. Ekkor meglátta Azúrát, odament hozzá és megölelgették egymást. -Siessünk el kell vinnünk a királynak a gyöngyöt- sürgetett a herceg.

Hamar oda is értünk a palotába most már két sárkány társaságában. -Líria! -repültem oda Onchaoval az éppen legelő unikornishoz. -Hármas ölelés- kiáltottam és egyszerre öleltem át mind a kettőjüket és ők egyszerre nyerítettek fel boldogan. -Olyan gyönyörű Centopia.- csodáltam a palotát, de közben rengeteg centopiai hely cikázott át a fejemen. Hirtelen Onchao megbökött ezért majdnem elestem, de szerencsére Líria megtartott. -Ti maradjatok itt én mindjárt jövök csak megkeresem a többieket.

A palotába repültem. Mikor már majdnem beléptem az egyik szobába beszélgetést hallottam. -Szerinted mit tegyek?- szűrődött ki Mo hangja. Tudom nem szép dolog, de a falhoz lapulva hallgattam a beszélgetést. -Szeretem, mert nagyon kedves, ügyes, szép és még sorolhatnám, de nem akarom elrontani a barátságunkat.- kétségtelen, hogy Yukoról van szó. -Próbálj meg közelíteni, de csak lassan. Próbáld meg kideríteni, hogy ő mit érez irántad.- tanácsolta neki Violetta. Nekem ennyi elég is volt. Gondoltam és elindultam vissza a két unikornis barátomhoz. Nem volt kedvem repülni ezért sétáltam a gyepen. Az első sós könnycsepp gördült le az arcomon majd az államról hullott a földre. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Beleszerettem egy hercegbe. Miért gondoltam azt, hogy más is lehet köztünk mint barátság? Örülnöm kéne, hogy a barátja lehetek....

Ebben a pillanatban megfogadtam, hogy nem mutatom ki a fájdalmamat senkinek. Nem akarom, hogy rajtam nevessen mindenki. Gyorsan letöröltem a könnycseppeket nehogy valaki észrevegye. Mikor Líriáékhoz értem elkezdett villogni a karkötő. -Most mennem kell, de sietek vissza. Aztán vigyázzatok egymásra.- ölelgettem meg őket és villámgyorsan visszarepültem a palotába. Ott még mindig Mo és Violetta beszélgetek, de mikor beléptem elhallgattak. -Mennünk kell.- mutattam a karkötőmre.  

***

 Mikor már a szobában voltunk bedugtam a karkötőmet, hogy feltöltsem. -Ez elég mozgalmas kis nap volt.- jelentette ki barátnőm. -Hát igen. Most aludjunk, mert már késő van.-

-Jó éjszakát.- köszönt el. -Neked is.- takaróztam be. Mikor iskolatársam kiment elkezdtek a kérdések cikázni a fejemben. Vajon Yukoék összejönnek? Hogyan fogom elrejteni az érzéseimet? Mit fogok tenni, ha az orrom előtt mondja el Mo az érzéseit?

Ehhez hasonló kérdésekkel és gondolatokkal aludtam el.

15.rész-Az alagút

Hosszasan siklottunk lefele.Egyszercsak,az alagút végén fény jelent meg.Remélem nem egy vonat!:)Nagyot huppantunk.Körülnéztem.Egy barlangban voltunk ami tele volt kinccsel.A halvány fényt egy szentjánosbogár lámpa adta ki. -Hol vagyunk?-kérdezte Violetta.
-Fogalmam sincs!-válaszoltam.A barlang egyik sarkából egy járat indult el.-Menjünk arra!-mutattam.
-De arra sötét van!-felelt a barátnőm.Alacsony volt a plafon így könnyen letudtam akasztani a lámpát.
- Vigyük ezt is!-javasoltam.Elindultunk.Egymásba kapaszkodtunk,hogy nehogy elveszítsük egymást az út során.A folyosó néhol széles,néhol pedig olyan keskeny volt ,hogy alig fértünk át rajta.Egy fél óra gyaloglás után megszólaltam.
-Ennek az alagútnak sosem lesz vége!-sopánkodtam.
-Sssss,hallod ezt?Ezek lépések?!-tudakolta halkan Violetta.Füleltem.És tényleg!Távolról lépések zaját hallottam.A szívem hevesen dobogott.
-Szerinted menjünk tovább?-kérdeztem.
-Igen..-válaszolta bátortalanul a barátnőm.-Az a valami nem közeledik.-mondta.Megint igaza volt.A zaj nem hangosodott.Sőt! Néha távolodott is.Elkezdtünk lassan előre menni.
-Jaajj!-kiáltottam.-Ez egy lépcső!-magyaráztam.-Felvisz!

-Most mit csináljunk?-kérdezte Mo Yukotol.
-Azúra repülj utánuk!-intett a kérdezett.
-Ha megtaláltad őket visíts!-a sárkány bólintott.Hamarosan vissza tért és megrázta a fejét.
-Ajj!-sajnálkozott Yuko.Onchao nagyot nyerített.
-Ne izgulj megtaláljuk őket!-nyugtatta az unikornist Mo.-Remélem!
-Kérdezzük meg apádat!Hátha ő tudja mit kell tenni!-ajánlotta barátnője.
-Jó!-egyezett bele a herceg.

Eközben mi egyre feljebb jutottunk.
-Az az érzésem hamarosan kijutunk!-mondtam.Belerúgtam valamibe.A valami csilingélve legurult az eggyel lejjebbi lépcsőfokra.Odavilágitottam.
-A gyöngy!-ujjongott Violetta és eltette a szütyőjébe.
Tíz perc gyaloglás után felértünk valahova ahol egy csapóajtó volt.Megpróbáltam kinyitni,de nem mozdult.
-Fogd meg!-nyújtottam oda a lámpást Violettának.Két kézzel se sikerült.Hangokat hallottam.
-Mintha a király hangja lenne!Nem?-tudakolta barátnőm.
-De!És Yukoé!-válaszoltam.Elkezdtem dörömbölni.
Kint a király éppen azon töprengett hol lehetnek a lányok.
-Halljátok ezt?-kérdezte a kiránynő.-Mintha a trón alól jönne!
-Igen!-mondta a férje.Leült a léggömbtrónra és felszállt vele annyira,hogy a többiek alá férjenek.
-Innen jön a hang!-mutatta Mo.Yuko elsöpörte a port.
-Ez egy csapóajtó!-ámuldozott.
-Yuko!Te vagy az?-tudakoltam.
-Mia!Ott vagytok lent?-kérdezősködött centopiai barátnőm.
-Igen az ajtó alatt!-válaszolta Violetta.
-Nyissuk ki!-mondta Mo.Neki feszültek és az ajtó kinyílt!Por keringet mindenhol.Mindenki elkezdett köhögni.
-Úgy aggódtunk miattatok!-krákogott Yuko.
-Jól vagyunk!-nyugtatta meg Violetta.-És nézze mit találtunk!-barátnőm odanyújtotta a királynak a gyöngyöt.
-Nagyszerű!-dicsért meg minket.
-Nem is tudtam,hogy a palotának van egy titkos folyosója!-csodálkozott Mo.
-Ezek szerint van!Csak egy kicsit poros!-mondta Mayla,aki a kezével legyezte el a port maga elől.
-Azt hiszem mennünk kell!-jelentettem ki.
-Sziasztok!-köszöntek a többiek.
-Viszlát!-mondtuk mi is.

-Nos?Éhes vagy?-tudakolta Violetta.
-Naná!-nevettem.

14.rész-Igazság-barlangja

Őszi szünet.Violetta meghívott hozzájuk,hogy ha menni kell akkor tudjunk is menni.Meg kell jegyezni Violettáék tudnak élni.Hatalmas ház,uszoda, teniszpálya stb. .Éppen a mesébe illő étkezőben ebédeltünk amikor megvillant a karkötőm.
-Elnézést!-kezdtem.-Felmehetek zsebkendőért?-kérdeztem és közben finoman meglöktem a mellettem ülő Violettát.
-Mi az?-súgta barátnőm.A karkötőmre mutattam.-Megmutatom hol van!-mondta végül.Felmentünk Violetta szobájába(amivel egyébként még az angol királynő háloszobája se ért volna fel).Elolvastam a jóslatot:

Mia:Voltál már régen itt,
Violetta:Emlékezetvesztésed ide vitt!
Mia:Semmi itt már nincs,
Violetta:Kivéve a kincs!

-Jaaajjjj!!-sikított Violetta.Legyél gyors Mia!Megfogtam barátnőm kezét.Megvan!Leszálltunk a rétre.Megnyomtam a gyűrűmet.Hirtelen Yuko és Mo tünt fel a bokor mögül.
-Violetta!Mia!Gyertek!-Yuko behúzott a bokor mögé.
-Mi van?-kérdeztem felháborodva.Yuko helyett a sárkányok üvöltése válaszolt.Munculusok!Lebuktam.
-Azúra?-tudakolta izgatottan Violetta.
-Itt van Onchaoval!-mondta Mo és magunk mögé mutatott, ahol Onchao,Lyria és a kissárkány bújdosott.
-Pedig tudom,hogy itt vannak unikornisok!-kiálltott Gargona.-Érzem a szagukat!Azok az átkozott tündérek!Fogadok,hogy az ő kezük van ebben!-mérgelődött és elment.
-Huuhhh!-sóhajtott Yuko.-Na,mi a jóslat?
-Voltál már régen itt,
-Emlékezetvesztésed ide vitt!
-Semmi itt már nincs,
-Kivéve a kincs!
-Az Igazság-barlangja!-feleltünk egyszerre hárman.
-Igazság milye?-kérdezte Violetta.
-Barlangja!Ahol az igazság felszínre kerül!-magyaráztam.-Akkor voltunk ott amikor bevertem a fejem és nem emlékeztem a jóslatra!
-Ja,igen Centopia egy lány!-nevetett Yuko és meglökött.
-Menjünk!-mondta Mo.

-Én még sosem voltam barlangban!-jelentette ki Violetta amikor bementünk.-Veszélyes?
-Ne félj!-nyugtatta Mo.-A jóslat szerint már nincs itt a pán, amitől a múltkor úgy megijedtem!Akarom mondani megijedtem!Elfeledkeztem arról milyen ez a barlang!
-Te kis ijedős!-kezdte Yuko.-Én még most is félek!-barátnőm a szájára tette a kezét.
-Na jó!Keressük meg a gyöngyöt aztán menjünk innen!-feleltem.
-Mostanában elég sokat parancsolgatsz!Nem ilyen voltál!-mondta Mo és elpirult.Elfordult.
-Na tessék még a végén összevesztek!-háborodott fel Violetta.
-Világítsuk ki megint a barlangot!-javasolta Yuko.Előre léptem.Mintha megnyílt volna a föld,elkezdetem csúszni lefele.Violetta megfogott!Ez sajnos nem tartott vissza.Barátnőmmel sebesen siklottunk lefele.

13.rész-A múló szerelem első jelei

Körülnéztem a tengerparton.Kincsed ott akad. . . .!Lehet,hogy a jóslat nem is arra célozz,hogy a gyöngy itt lesz ,hanem arra,hogy fennakadt valahol!
-Honnan fakad Riano-folyó?-tudakoltam.
-Gyere!-mondta Yuko és egy méter szélességű patakhoz vezetett.
-A bokámig se ér!-nevettem.-Nem hittem,hogy ilyen kicsi!
-De bizony!Csak egyre nagyobb lesz!-magyarázta Yuko.Végig repültem egy darabon a Riano-folyó felett Azúrával.Ott egy ág!Az ágat egy vízesés úgy vette körbe,hogy nem lehetett odarepülni.Jól megnéztem a faágat.Nem láttam rajta a gyöngyöt.Tovább akartam menni,de Azúra nem tágított.Vett egy nagy levegőt és megfújta az ágat.A faág egyetlen levele lehullott és alatta. . .
-A gyöngy!-kiáltottam.-Srácok!Ide gyertek!Megvan!-Yuko,Mo Violetta és Onchao hamar megérkeztek.-Csak elérhetetlen helyen!-fejeztem be.Fogtam egy indát és magamra kötöztem.-Fogjátok meg jól!-utasítottam barátaimat.
-De,Mia!Itt nagy a sodrás!Biztos,hogy te akarsz menni?-aggódott Yuko.
-Biztos!Gyerünk!-mondtam.Megindultam.A víz majdnem levett a lábamról.Gyerünk!Csak még egy kicsit!Megvan!Kimentem.Tiszta víz voltam a vízesés miatt.
-Menjünk gyorsan haza!Mielőtt Mia megfázik!-sürgetett mindenkit Mo.

A palotában kaptam törülközőtt és forró teát.Miközben ittam láttam,hogy Mo és Yuko együtt beszélgettnek.Persze.Értem.Nagyot sóhajtottam.A karkötőm világított.
-Gyere!Menjünk!Sziasztok!-mondtam.
-Viszlát!-köszönt Violetta.

Kinyitottam az ajtót.
-Ez gyors volt!-dicsért meg minket Vincent amikor visszaértünk.
-Kicsit túl gyors!-mondtam.
-Történt valami?-kérdezte Paula.
-Nem fontos!-legyintettem.Ekkor valami az orromra esett.
-Hó!Esik a hó!-ujjongot Violetta.Mindenki örült.Nekem is sikerült egy erőltetett mosolyt csalnom az arcomra.Miért múlik a szerelem?

Képgaléria

Ide fogom felrakni a képeimet(folyamatosan frissül)!

12.rész-Széthullott remény

Az ősz az egyik legszebb évszak.Színes levelek mindenhol.Még az utakon is.Ezért az igazgató elrendelte,hogy hétvégén tisztítsuk ki a parkot.
-Fújjj!Giliszta!-undorodott Violetta.-Mit keres ez itt?
-Az avarban sok van!-magyarázta Paula.
-Szerintem inkább szedd össze a faágakat!-ajánlottam.Violetta elkezdte felkapkodni az ágakat a földről.
-Nocsak,nocsak!Kiket nem látok!-szólalt meg a hátunk mögül Brigitta.
-Nem vagyunk rád kiváncsiak!-válaszoltam.
-Az nem baj!Én se szoktam bénákkal csevegni!-mondta és elvonult.Ekkor megvillant a karkötőm.
-Nekünk most mennünk kell!-jelentettem ki.
-Én örködöm!-ájánkozott Paula.Elmentünk a viskóba.Kinyitottam a könyvet:
Mia:Kicsi patakok
Violetta:Hatalmas folyamok
Mia:Mind egy helyről fakad
Violetta:Kincsed ott akad!
Sárga fény és:
-Ahhhhhh. . .-Violetta belehuppant egy levélkupacba.A falevelek széthullottak.
-Komolyan mondom a te landolásaid nagyobb bajt hoznak,mint Miáé!-háborodott fel Yuko.
-És sokkal puhábbak is!-nevettem.-Látom kertészkedtek!-néztem szét a palota kertjén.A tündérek zsákokba tették a leveleket.
-Igen!A tavasz után az ősz az egyik legtöbb "gondoskodást elváró"évszak!-magyarázta centopiai barátnőm.
-Mo hol van?-kérdeztem.
-Segít zsákot hordani!-Yuko rámutatott a zsákokat hórdó fiúkra.Mo is ott volt.Két zsákot is vitt.Húh,milyen erős!
-A jóslat így szól:Kicsi patakok. . .
-Hatalmas folyamok. . .
-Mind egy helyről fakad. . .
-Kincsed ott akad!-fejezte be Violetta.Yuko elgondolkozott.
-Talán a Virágkehely-öböl!Onnan fakad a Riano-folyó is!-mondta végül Yuko.
-Ó,sziasztok!Észre se vettelek titeket!-kiálltott Mo.-Mit mond a jóslat?
-Azt ,hogy a gyöngyöt a Virágkehely-öbölben kell keresnünk!-magyarázta Violetta.-Gyere Azúra!-iskolatársam felült Onchaora és ölébe vette a kissárkányt.Elindultunk.Útközben Mo mellé repültem.
-Mit is akartál mondani?-kérdeztem.
-Mondani?-tudakolta ő.
-Tudod!A múltkor!-feleltem.
-Ja, ööö. . .-Mo megvakarta a fejét.-Azt,hogy nagyon ügyes voltál,hogy elüldüzted a munculusokat.-nagyot sóhajtott.
-Értem.-mondtam csalódottan.Egyszerre minden reményem elszállt.Mo ugyanúgy  tekint rám,mint Yukora.Múltkor,este egy pillanatra azt hittem,hogy Mo szemében több vagyok,mint egy barát!Ezek szerint nem.
-Ez tényleg úgy néz ki,mint egy virágkehely!-ámuldozott Violetta.Leszálltunk.Azúra elkezdett szimatolni.

11.rész-Tánc és még valami

A munculusok rám néztek.Az egyik kezében észrevettem a gyöngyöket.
-Hé!-kiáltottam és rájuk céloztam a vízlövettyűvel.Az egyiket lelőttem.A másik 3 megindult felém.Egy kígyó eltalált,összekötözte a lábamat.Elestem.A munculusok elindultak kifele.Egy dolgot azonban elfelejtettek!A kezemmel lehúztam a kígyót a lábamról.Placs,placs!Már csak 1 katona maradt.
-Mia elkést. . .-kezdte Yuko,de észrevette a munculust.Lelőtte.Megfordultam.
-Lekéstem?-kérdeztem.Barátnőm bólogatott.Bementünk a bálterembe.Leültem.Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?A királynő mellém telepedett.
-Te nem akarsz táncolni?-tudakolta.
-De igen!Csak ilyen ruhában!-sóhajtottam.A virágok teljesen lejöttek róla a harc közben.
-Nem probléma!Gyere!-intett Mayla.Felmentünk a hálószobába.Egy hatalmas franciaágy volt benne és néhány szekrény.A királynő kinyitott egyet és elkezdet benne keresgélni.Csakhamar egy csodaszép ruhát húzott elő.
-Annyi idős lehettem,mint amikor viseltem.-mondta.Felvettem.Mintha rám öntötték volna.
-Húh!Köszönöm!Ez a ruha meseszép!-ujjongtam.
-Várj csak!-Mayla egy rózsaszín cipőt vett elő.-Ezt is vedd fel!-lerohantam a lépcsőn.Megpördültem.

-Mo herceg!-szólt az egyik tündérlány.-Nem akarsz táncolni?
-De!-válaszolt Mo.-Csak várok vala. . .-beléptem a bálterembe.-Mia!
-Igen?-kérdeztem.
-Nincs kedved táncolni?-tudakolta a herceg.
-Szíves örömest!-feleltem.Táncoltunk.Észre se vettem az idő múlását.Mo egyszer csak kivezetett a kertbe.
-Szeretnék neked mondani valamit!-mondta.
-Mit?-kérdeztem.A szívem majdnem kiugrott a helyéről.
-Azt,hogy olyan okos vagy . . .meg szép és. . .-kezdte,de a karkötő jelzett,hogy mennem kell.
-Sajnálom,majd elmondod máskor!-berohantam.Ja,igen kitaláljátok ki lett a hercegnő?Violetta!-Remélem összegyűjtötted a virágokat!Mennünk kell!-mondtam.
-Hát persze!-kiáltott és felállt.Megnyomtam a karkötőmet.

-Mi legyen a ruhámmal?-kérdeztem,amint megérkeztünk.
-Jó így!-válaszolta és elmosolyodott.
-De hát tiszta. . .-megakadtam.A királynő ruhája volt rajtam!-Akkor menjünk!-beértünk a party-ra.Mindenki engem nézett!
-Tanárnő!-szólt Violetta.-Azt hiszem Brigitta rosszul van!-s valóban:Violetta unokatestvérének feje kékes-zöld árnyalatot tükrözött.

10.rész-A hős

-Kész vagy? -kérdeztem Paulát.
-Igen!-válaszolt.
-Akkor menjünk!-mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Tényleg jól áll rajtad ez a ruha!-nézte ámulattal az új ruhámat.
-Ugye?Violettának kitűnő érzeke van az ilyenekhez!
-Tényleg azt mondod,hogy a barátod lett?-kérdezete,miközben végig sétáltunk a folyosón.
-Persze!-jelentettem ki.Már majdnem megérkeztünk a tornaterembe,ahol a bált tartották amikor feltünt Brigitta.
-Ó,hogy kicsípte valaki magát!-mondta gúnyosan és "véletlenül" rám öntötte az üditőjét.-Upsz!-nevetett.
-Jajj!-kiáltottam.
-Mi. . . - Violetta szája tátva maradt.Végül összeszedte magát.-Ha piszkálni akarsz,akkor azt velem tedd meg!-szidta az unokatestvérét.
-Na,mivan?Csak nem a barátnőd?-kezdte Brigitta.
-Szégyelhetnéd magad!-Violetta levegőnek nézte rokona mondatait.
-Te is?Stréberrel csak a bénák barátkoznak!-folytatta ellenségem.Magamra néztem.Hát ezt ma már nem tudom viselni!Ekkor felvillant a karkötőm.
-Violetta dolgunk van!-szóltam.
-Mindjárt!-felelte.Valószínüleg azt hitte,hogy a ruhát akarom kimosni.Az agyam megállás nélkül járt.Gyerünk Mia!Találj ki valamit!Hopp!Megvan!
-De a halad rosszul érzi magát!-mondtam.
-A micsodám?-kérdezte.
-Tudod Centopia!Az aranyhalad!-alig bírtam megállni,hogy ne húzzam mosolyra a szám.
-Ó!-kiáltott fel és Brigittához fordult.-Majd késöbb megbeszéljük!-mondta és faképnél hagytuk a többieket.
-Jó voltál!Mint mindig!-suttogta a fülembe.Leültünk egy padra.A jóslat ez volt:
Mia:Példaképek terme,
Violetta:A hazugok verme,
Mia:Ne bízd el magad,
Violetta:Van még feladat!
A szokásos fény és már át is változtunk.
-Aaaaaa!Aúúú!-Violetta nagyot huppant,az alapozó pedig szétszóródott.
-Huuhh!Csak nem megint Pirosvirághercegnő-bál lesz?-kérdeztem.Végig tekintettem a kidíszített báltermen,ahol a tündérlányok éppen öltözködtek.
-De bizony!-tünt fel Yuko.-Beneveztek?
-Lehet,de előbb keressük meg a gyöngyöt!-mondtam.
-Pirosvirág mi?-érdeklődött Violetta.
-Hercegnő-bál!Ahol az ifjú lányok bemutatják ügyességüket,bájukat és szépségüket!Végül Mo kiválaszt belőlük egy Pirosvirághercegnőt!A nevezéshez szivárvány virág szükséges!-oktatta Yuko.-Azért nektek is szedtem!Mi a jóslat?
-Példaképek terme. . .
-A hazugok verme. . .
-Ne bízd el magad. . .
-Vam még feladat!
-Ez könnyű!A Bölcsesség-barlangja!Mo kint van a palota előtt!-felelte Yuko.Útközben felszedtük Mot.Úgy döntöttünk ma sétálunk,mert Onchaot "lefoglalták" a tündérlányok.Sárkány üvöltést hallottunk.
-Meg nézem mi az!-ajánkozott Mo és elrepült.
-Mia!-kezdte Yuko.-Szerinted én vagy te tetszel jobban Monak?
-Te!Veled több időt tölt és tölteni is fog!-válaszoltam.
-Ne butáskodj!Rólad képe is van!Az erszényében hordja!-mondta.Lefagytam.Egy pillanatra.Aztán a többiek után szaladtam.
-Ne viccelj!
-Nem viccelek!-ekkor megérkezett Mo.
-Csak vad sárkányok voltak!Miről beszélgettek?-kérdezte.
-Magánügy!-mondta Yuko.
-Aha!Értem!-Mo megvakarta a fejét és vállat vont.
-Azt hiszem megérkeztünk!-egy hatalmas barlang tátongot elöttünk.Bementünk.A falra nevek voltak írva.
-A hősök neve!-ámuldozott Yuko.
-Jé,Mia!Itt a neved!-kiáltott Violetta.
-Persze!Mia is hős!-felelte Mo és rám nézett.Upsz!Azt hiszem elpirultam!
-Arra lent vannak a hazugok!-mutatott egy mélyebb nyílásba Yuko.
-Gargona ott van?-kérdezte iskolatársam.
-Lehet!-tűnődött Mo.
-Ki írja fel ezeket a neveket a falra?-tudakoltam.
-A pánok legvénebbjike!Csak a pánok látták!Este szokot ide jönni!Ohhhh. . .-Yuko megcsúszott valamiben.Az a valami pedig. . .
-A gyöngy!-kiáltottunk egyszerre.Mo felvette és az erszényébe rakta.
-Ez könnyű volt!Most menjünk vissza!-mondta.
-Gyerünk Yuko!-szurkoltunk Violettával.Centopiai barátnőm éppen kilőtte a céltáblákat.Kissé üggyel-bajjal ,de végig ment a gerendán.
-Ez!Az!-mondtam.-Most te jössz!-intettem Violettának.Bár meg volt a gyöngy a jóslat másik fele nem tetszett nekem!Ne bízd el magad,van még feladat!Nem értem!Hangokat hallottam a másik szoba felől.Kimentem megnézni mi az.Jobb ha óvatosak. . . .munculusok!

9.rész-Barátok

Már jó félórája ülhettem a lyukban.Hirtelen meghallottam Violetta hangját.
-Mia!?-kiálltott.
-Itt vagyok!-válaszoltam.
-Mia!De jó,hogy megtaláltalak!Hogyan jutsz ki?-kérdezte.
-Törj le egy ágat!-ajánlottam.
-De,hiszen az koszos!Letörik a körmöm!-panaszkodott.Éppen leakartam szidni az "Ugyan,nem halsz bele!" mondattal, amikor reccsenést hallottam.Letört egy ágat!Violetta beleereszkedet a sárba és lenyújtotta!
-Nem érem el!-siránkoztam.Iskolatársam lejjebb ereszkedett.Megcsúszott és seggre huppant,de nem zavarta megfogott egy gyökeret,hogy le ne essen és letartotta a botot! Már elértem!Ekkor megérkezett Yuko és Mo.Valószinűleg Violetta jelzett nekik!Mo kisegített.
-Megvagy?-kérdezte.
-Igen!Kaphatok egy unikorniskönnyet!A másik világban hagytam a nyakláncom!-mondtam.Yuko odatartotta az övét.-Köszönöm!-a szárnyamra cseppentettem.Kerestem egy botot és kihalásztam a gyűrűt.Azúra körülugrálta a lyukat.
-Nyugi,már kiszedtem!-mondtam és odatartottam a gyűrűt a szeméhez.Ám kis barátom nem hagyta abba.
-Lehet,hogy van valami más is az üregben!-jelentette ki Violetta és belenyúlt a lyukba.Felcsillant a szeme.-Megvan!-kiálltotta és kiemelte a gyöngyöt.
-Remek, akkor mehetünk fürödni!-ujjongot Yuko.

Amikor kiértünk a partra a király és a királynő már ott volt.
-Ó,látom megtaláltok a gyöngyöt!-mondta Rahnor.
-Igen!-válaszoltam és odaadtam a kincset.-A Szarv-szigeten volt!
-Remélem nem estetek be abba  a gödörbe, amit a sárkányok WC-nek használnak!-aggódott Mayla.
-Öööö. . . Mia!Nekünk most nem kell menni valahova?-kérdezte Violetta.
-De!-mondtam és beleugrottam a tengerbe.
-Atombomba!-kiálltotta iskolatársam és belecsobbant a vízbe.
-Hé!Várjatok meg minket!-ordibált Yuko.
-Ki akar játszani "Ki bírja továbbot"?-tudakolta Mo.
-Hát,mi sajnos nem!-szomorkodtam és a villogó karkötőmre mutattam.
-Sziasztok!-kiáltottuk.
-Viszlát!

Megérkeztünk.
-Na,Mia mit szólsz ehez!-kérdezte Violetta és egy kék ruhára mutatot.Felpróbáltam.
-Nekem tetszik!-ujjongtam.
-Szerintem is jól áll!-mondta.
-Akkor ez lesz az!-tettem hozzá.Kifizettük.
-Violetta!-szóltam.
-Igen?
-Barátok?-kérdeztem és középre helyeztem a kezem.
-Barátok!-válaszolta és ráhelyezte a kezét az enyémre.

8.rész-Szarv-sziget

Éppen a folyosón sétáltam amikor:
-Mia!Várj!-kiáltotta Violetta.
-Igen?-kérdeztem és megfordultam.
-Holnap lesz az évnyitóibál,amit én rendezek!-kezdte és egy meghívót nyomot a kezembe.-Remélem eljössz!-mondta.Bár elszerettem volna menni mégis így szóltam:
-Nem lehet.
-Miért?Más programod van?
-Nem,nem!Nincs egy normális ruha amit felvehetnék!
-Ó,csak ez a gond?-nevetett Violetta.-Ezt el tudom intézni!

Kiszálltunk a limuzinból.Violettével shoppingolni mentünk,a város legelőkelőbb plázájába.Végig haladtunk a kirakatok előtt.Végül megálltunk egy hatalmas bolt kapuja előtt.
-Lady ruhatár!-olvastam.
-Igen!Itt biztos találunk neked ruhát!-mondta iskolatársam éa behúzott a boltba.
-Estélyi,esküvői,koszorúslány. . . .party ruhák!Ez az!
-Wow!Itt aztán sok ruha van!-mondtam.
-Gyere keresgéljünk!-szólt Violetta.Végig haladtam a ruhák között,amik szín szerint sorba voltak rendezve.A sárga színnél jártam,amikor a karkötőm világítani kezdett.Gyorsan kikaptam egy neonsárga ruhát és behúztam Violettát egy öltözőbe.
-Te aztán mindig félre tudsz vonulni!-dicsért meg és a ruhára nézett.-De ezt ugye nem akarod megvenni?
-Dehogyis!Csak ez volt a legközelebb!-válaszoltam.Kinyitottam a könyvet a jóslatnál:
Mia:Tengeren túl,nem túl messze,
Violetta:Oda menni mersz-e?
Mia:Ott  van amit keresel,
Violetta:A kősziklákban elesel!
Egy sárga csík és már zuhantunk is.
-Aaaaaaaahh!-sikított Violetta és belecsobbant a vízbe.Nekem sikerült repülnöm.A tengerparton voltunk.Színes pálmafák,arany homok és azúrkék tenger fogadott minket.A távolban kis sziget.Tengeren túl,nem túl messze. . .!Ott lesz a gyöngy!Ide kell hívnom Mot és Yukot!Éppen megakartam nyomni a gyűrűmet amikor észrevettem,hogy mások is vannak itt!Nem messze két alak fürdött.Mo és Yuko?Igen!Ott van Onchao is!
-Gyere . . .-most vettem észre,hogy Violetta fürdőruhában van.Magamra tekintettem.Én is abban voltam!-Ott van Mo és Yuko!-a két alakra mutattam.Éppen labdáztak.Egy kék folt feléjük repült és elkapta a labdát.
-Úgy látom Azúra is!-nevetett iskolatársam.
-Hellósztok!Jó a víz?-kérdeztem amikor majdnem odaértünk.
-Mia!Violetta!-kiáltották.
-Mi a jóslat?-tudakolta Mo.
-Tengeren túl,nem túl messze. . .
-Oda menni mersz-e?
-Ott  van amit keresel. . .
- A kősziklákban elesel!
-Szerintem azon a szigeten lesz!-mutattam a távoli földdarabra.
-A Szarv-szigeten?Biztos, ott sok szikla van!-válaszolta Yuko.
-Hát akkor menjünk!-kiáltottam és felrebbentem.

-Meg is érkeztünk!-mondta Mo.
-Itt tényleg sok kő van!-csodálkozott Violetta.
-Yuko,Violetta ti menjetek arra!-mutattam az egyik irányba.-Én megyek Azúrával arra!Mo és Onchao pedig erre!Elindultunk.
-Gyerünk!Koncentrálj!-bíztattam a kissárkányt.Körülnéztem,szép sziget. . . aúúú!-egy gyümölcs ráesett a fejemre.Tiszta gyümölcsnedv lettem!Levettem a gyűrűmet.A pillangó nem is láttszott rajta.Ahogy letöröltem kiesett a kezemből bele egy lyukba.
-Ahhhhh. . .-megpróbáltam kiszedni,de nem sikerült.Eszembe jutott,hogy egy faággal kipiszkálhatom!Hátra léptem,de megbotlottam egy kősziklában és egy sáros gödörbe estem.
-Aúúú. . a szárnyam!-nagyon fájt.Mos hogyan jutok ki?Megvan az unikornis könnynyaklánc!A nyakamhoz nyúltam!Jaj ne hol van!?Levettem amikor egy piros ruhát próbáltam fel!Ilyen nincs!Ekkora pechet!
-Azúra!-hívtam.Csakhamar meg is érkezett.-Hívd ide Violettát!-a sárkány elrepült.Remélem gyorsan megérkeznek!