31.rész

Uh, ez is megvan:-)Meg az is, hogy nagyjából, hogy fogom folytatni, úgyhogy remélhetőleg nem lesz nagy szünet a két rész között.A finálé már nagyon közeleg!El se tudom hinni, hogy idáig eljutottunk!Persze ezt nagy részben nektek is köszönhetjük!
Külön köszönet jár Csillának az ihletért!
Jó olvasást mindenkinek!

Sue szülei tényleg jól festenek.Legalábbis a kiállítás  amin a péntek ötödik óránkat töltöttük erről árulkodott.
Már vagy fél órája állhattunk egy színes, absztrakt kép előtt.
  - Még mindig ötletem sincs, hogy mi ez, Sue!-sóhajtotta Vincent.
  - Sok paca egybevéve.-legyintett Violetta.
  - Mhhh....ha jobban megnézem...talán szivárvány.-találgatott a szoba társam.
  - Paula, attól, hogy valami színes, még nem biztos, hogy szivárvány!-feleltem.Sue, aki eddig a szomszédos képet nézegetett felénk fordult.
  - Srácok ezen a képen a festő az érzéseit fejezte ki!
  - Mhhhh...sok érzése volt?-nézett rá a Violetta.
  - Bizonytalan volt.-böktem ki a gondolatot, ami hirtelen jutott az eszembe.
  - Úgy van!Te találtad ki vagy elolvastad a kép címét?-kérdezte új barátnőm.
  - Kitaláltam...-válaszoltam.-Miért, mi a címe?-Sue egy kis fehér papírkára bökött a festmény bal alsó sarkában.
  - Bizonytalanság....-olvasta le Vincent.-Óóó....!
  - Talán, ha elolvasnánk a címüket gyorsabban haladnánk.-gondolkodott el Paula-és rám mosolygot.Aztán lejjebb tévedt a tekintete és kisimultak a vonásai.-Ööömm, Mia?Nem kell valahova mennetek?
  - Hogy mi?-kérdeztem első elgondolásból.Aztán persze rájöttem.-Ja tényleg!Violetta nem említetted az előbb, hogy mosdóba kíválnsz menni?-kacsintottam rá.
  - De!-felelte talpraesetten.-Merre is van?
  - Kimentek az ajtón és balra fordultok.-válaszolt Sue,  de közben alaposan végigmért minket.Mikor betértünk a Wc-be már más is volt ott.
  - Nocsak-nocsak...csak nem titkos megbeszélni való?-mosolygott gonoszan Brigitta.Két hódolója nekidőlt a a toalett ajtóknak, megakadályozva, hogy bemenjünk.
  - Csak vécézni jöttünk, de ti látom ellógjátok az órát.-próbáltam megtartani a hidegvéremet.
  - Arra akarsz célozni, hogy ahelyett, hogy unalmas festményeket nézegetünk, inkább csajosabb és jóval fontosabb dolgokat csinálunk?-kérdezte.A sminkkészletére néztem.
  - Sminkeltek?-bámultam, szándékosan értedlenkedő arcot vágva.
  - Új módszereket tanulunk, követjük az  úgynevezett "divatot" , ha mond ez nektek bármit.-tette keresztbe a kezét Violetta unokatestvére.
  - Tudjuk mi az a divat, de nekünk nem kell tanulnunk, ugyanis mi diktáljuk azt!-szállt be barátnőm a vitába.És valóban.Mióta befogadtuk Sue-t kicsit változott a helyzet a suliban.Miután a tálbori vacsoránál a tanárnő külön megdicsért minket ezért, azt hiszem sokan rájöttek arra mit is jelent jószívűnek, becsületesnek lenni.Brigittának már csak kevés követője maradt, többiek mind ott hagyták.Új, igaz barátságok születtek és mindenki a mi "divatunkat" követte.Vagyis: viseld azt, amiben jól érzed magad.
  - Lányok!Ti mit csináltok itt?-rontott be a mosdó a felügyelő tanárunk.
  - Mi Miával csak Wc-re jöttünk, de Brigitta és a barátnői nem engedik!-panaszkodott Violetta, mielőtt még ellenségünk kinyithatta volna száját.A két lány, félrelépett az ajtók elöl, de már későn.
  - Brigitta, Amanda, Natasha ti most azonnal visszamentek a bemutató terembe, Mia és Violetta, 5 percet kaptok!-hozta meg az "itéletet" a tanárnő.
  - Köszönjük, annyi pont elég lesz!-mosolyogtam sejtelmesen.Brigittáék eddig halálosan sértetten kirobogtak a mosdóból.A kísérőnk még vetett ránk egy gyanús pillantást, majd becsukta az ajtón.
  - Na ezt jól megkapták!-nevetgélt a barátnőm, miközben én leolvastam a jóslatot.-Hadd nézzem a strófámat!-hajolt felém, miután befejeztem.

Mia:Ne félj, légy résen,
Violetta:Lépj előre, egy résen,
Mia:Keresd mi számít,
Violetta:A sötétben világít!

  -Gondolod, hogy ez a tűzunikornis csikója lesz?-nézett fel.
  -Tessék?-értetlenkedtem.
  -A múltkori jóslat arról szólt, hogy keressük az ifjúkat, a Buborék és Szellő már van, most a tűzunikornis kicsinye van soron, legalábbis így gondolom, mivel a tűz világít a sötétben.-magyarázta.
  -Akkor, javaslom, derítsük ki, hogy igazad van-e!-feleltem és megérintettem a karkötőt.Egy jóslat, és máris Centopiában találtuk magunkat.


  -Egy pillanat és jövök!-fordult sarkon Sue.
  -Várj, hova mész?-kérdezte Paula.
  -Mosdóba.-válaszolt kurtán.Vincent és a lány ijedten összenéztek.Sue azonban már az ajtóban volt.Bátran belépett a toalettbe, de meglepetésére, ott csak Violetta retiküljét, Mia táskáját és egy könyvet talált, barátnőit viszont sehol.Osztálytársa ekkor esett be.
  -Paula!-szólitotta meg rémülten.-Szóljunk a tanárnak!-remélve, hogy az már felmérte a helyzetet.
  -Ne, csak azt ne!-csúszott ki a száján.
  -De, miért?-hitetlenkedett Sue.
  -Violetta és Mia jól vannak.-jelentette ki a lány.
  -Hol vannak?-aggódott az újdonsült barátja.
  -Hát, ööö.....


  -Idesüss, Mia!Yuko repülőleckéi kezdenek beválni!-kurjantott Violetta.
  -Látom!-nevettem.-Faág!-figyelmeztettem, későn.
  -Ú, a fejem.-sziszegett.Hirtelen narancssárga pillangó rebbent elém.
  -Lányok!-kiáltott Yuko.-A palotába, gyorsan!-fordult vissza abba az irányba, amerről jött.
  -Neked is szia!-ráncoltam a homlokom, majd Violettával az oldalamon követnj kezdtem.-Mi a baj!
  -A vulkán éppen kitörni készül!-felelte idegeskedve a barátnőm, majd gyorsabb tempóra kapcsolt.A helyes irányba néztem.Mögöttünk sötétszürke füstgomolyag takarta el a tájat.