32.rész

  -Azt egy szóval se említetted, hogy vulkánok vannak Centopia-ában!-rémüldözött Violetta, miközben leszálltunk a a palota előtt.
  -Eddig békésnek tűnt....-feleltem mentegetőzve.
  -És az is volt, amíg a tűzunikornis ott volt, de mivel elrabolták a vulkán szelleme feldühödött.-magyarázta Yuko.
  -Ez most úgy hangzott, mint egy sablonos Hawaii legenda!-sóhajtott iskolatársam.
  -Ki az a Hawaii?-kérdezte centopiai barátnőm.
  -Nem érdekes!-legyintettem.Beléptünk a trónterembe.Az összes tündér és egy csapat unikornis fogadott bennünket.
  -Á, hercegnő!-rikkantott Alex.-Mi a jóslat?-kacsintott Violettára, majd várakozóan rám nézett.Én meg paprikavörösen álltam ott, mert a szokásos üdvözletét ezúttal mindenki hallotta és vagy a fél társaság tátott szájjal, meredten nézett rám.Kis idő múlva a király megrázta fejét "Alex,Alex!" felszólításokkal fűszerezve, felénk fordult és megköszörülte a torkát:-Nos?
  - Ne félj, légy résen...-kezdtem.
  - Lépj előre egy résen...-folytatta barátnőm.
  - Keresd mi számít...
  - A sötétben világít!-fejezte be az osztálytársam.
  - Violetta szerint ez a tűzunikornis csikójára vonatkozhat!-mondtam.
  - Meglehet...-gondolkodott a Raynold, majd a térkép felé hajolt.Aggódva ráncolta a homlokát.-Őt viszont csak egy helyen találhatjátok meg.-felelte.Erre mind összenéztünk.Violetta tüntetőleg megrázta a fejét.
  - Nem, nem, felejtsétek el!Én nem megyek semmilyen vulkánba!-tiltakozott.


  -Centopiában?-Sue végigmérte Paulát, mint az orvos a betegét.-És az meg hol a francba van?
  -Egy másik dimenzióban.-válaszolt az.
  -Tessék?-hülledzett a fekete hajú.
  -Tudom ez most elég hihetetlenül hangzik, de Miának van egy karkötője, amivel eltud teleportálni, viszont előtte le kell olvasni a jóslatot, ami rózsaszínűen világít, de csak néha jelenik meg, amikor a karkötő is jelez, vagyis kéken világít, és ez a jóslat rúna írással van írva és tükrözve van, és ezért Mia mindig hord magánál tükröt, aztán leolvassa, mert ő tudja olvasni a rúna írást, engem is megtanított a nyáron, és elmondják a jelszót, ami a jóslat, és aztán aranyszínű fény veszi körbe őket, és átteleportálnak Centopiába.-hadarta Paula.Sue egy pillanatig tátott szájjal állt előtte, majd becsukta és elindult az ajtó felé.-Szólok a tanárnőnek!-felelte.
  -Ne!-kapta el a karját a barátnője.-Csak adj öt percet!
  -Rendben.-sóhajtott.


  -Azt hittem egy nyelvet beszélünk!-duzzogott Violetta, miközben a vulkán felé sétáltunk Mo, Yuko, Alex, Azúra, Onchao, Buborék és Szellő társaságában, akik előttünk úgy 5 méterre haladtak.
  -Sajnálom, de...
  -Miranda miért maradhatott ott?-vágott közbe.
  -Mert papírkutya, és te nem vagy az, rád szükség van!Élvezd ki, hogy fontos vagy!-válaszoltam.
  -Ezt most úgy mondtad, mintha te nem lennél az!-nézett rám, de már korántsem mérgesen.Nagyot sóhajtottam.-Ugye tudod, hogy ez nem igaz?!-kérdezte.
  -Igen, sokszor mégis levegőnek érzem magam mellette.-hajtottam le fejem.
  -Ki mellett?-tudakolta a barátnőm.Ekkor tudatosult bennem, hogy valami olyasmit is mondtam, amit nem kellett volna.
  -Ööö...nem fontos!-vágtam rá.
  -De igen.-jelentette ki Violetta.
  -Jól van az, de ez nem azt jelenti, hogy el kell mondanom neked!-néztem a másik irányba zavaromban.Ő hangosan felkacagott és meglökött a vállával.
  -Én vagyok a titkok őrzője, nekem bármit elmondhatsz!-kacsintott.
  -Miranda.-böktem ki.Abbahagyta a mosolygást és komoly arcot vágott.A szemébe néztem.Szinte ki tudtam olvasni belőle, hogy tisztába van azzal, hogy nem mondok igazat.

  -Itt is vagyunk!-szólt Mo.Ebben a pillanatba megrázkódott a a talaj.
  -Földrengés!-kiáltottam.
  -Biztonságba kell jutnunk!-adta ki a parancsot a herceg.
  - Jó, de mégis hogyan?-kérdezte Yuko.
  - Ott egy lyuk!-mutatott Alex a hegy egy pontjára.Hirtelen mindenki elhallgatott.
  - Egy rés!-ujjongtunk egyhangún a felfedezésen.A nyílás akkora volt, hogy a három csikó még pont befért rajta.
  - Oké és most?-tudakolta a centopiai barátnőm.
  - Kövessük a jóslatot!-mondtam.
  - Előre a sötétségbe!-kurjantotta Alex.
  - Felejtsétek el!-fonta össze karjait az osztálytársam.
  - Akkor te maradj itt.-vontam meg a vállam és a többiek után szegődtem.Hallottam, ahogy Violetta sóhajt egyet és erőt vesz magán.Pár pillanat után már ott volt mellettem.Ahogy egyre beljebb jutottunk, egyre sötétebb lett, a végén már semmit se láttunk.
  - Na, jó.Ez már nekem se tetszik!-hangzott el Alex panaszkodása valahol előttünk.
  - Ha itt lenne a mobilom...-suttogta Violetta.
  - Nézzétek!Mi az ott?-tudakolta Mo.Halvány fény villant úgy száz méterre.
  - Kövessük!-kiáltott a narancshajú fiú.A fényforrás megrezzent, majd elkezdett távolodni.
  - Marhajó, most észrevett minket, idióta!-bosszankodott Yuko.Mindahányan elkezdtünk futni, nem törődve azzal, hogy az orrunk hegyéig sem látunk.A fény egyszer csak megállt egy helybe és körbe-körbe forgolódott.
  - Azt hiszem sarokba szorítottuk!-jelentettem ki.Innentől már gyalog folytattuk utunkat, egészen addig, amíg....
  - Földrengés!Megint!-figyelmeztett a herceg.Elvesztettük az egyensúlyunkat és a földön kötöttünk ki.Onchao nagyot nyerített, melyre a távolból két válasz is érkezett.
  - Két unikornis van bent.-tolmácsoltam.-Ne féljetek, a barátaitok vagyunk!-erre leállt a földrengés és a fénypont lassan közeledni kezdett.
  - Hiszen ez egy kis csikó!-lepődött meg Yuko.Előttünk egy sárgás színű, piros sörényű egyszarvú állt.
  - Szia!-köszöntem neki.-Én Mia vagyok.A te neved mi?-tudakoltam.Ő prüszkölt egyet.-Szikra?Szép név.-dicsértem.Szikra újra megszólalt.-Kavics?Ki az a....-kérdeztem, de nem tudtam befejezni, mert a sötétből egy újabb, zöldes-barna, narancsszín sörényű kis csikó lépett elő.
  - Hhhh!A két maradék csikó!-ujjongott Violetta.Felhúztam a szemöldököm.
  - Igaz ez?-tudakoltam.-Szikra apja a tűzunikornis és Kavics anyja a föld?-mindketten bólintottak.
  - Ne féljetek rátok is úgy fogunk vigyázni, mint Buborékra és Szellőre!-simogatta meg őket Yuko.A talaj ekkor újra meg rázkódott.Ez viszont nem Kavics műve volt.
  - A vulkán!Ki fog törni!-kiáltott Mo.
  - Meg kell állítanunk!-utasítottam.
  - Elmondanád, hogy ezt mégis, hogy gondoltad?-kérdezte az iskolatársam.Én Szikrára néztem, ő  rémülten viszonozta.
  - Meg tudod csinálni!-biztattam.

Mindenki a vulkán belseje felé futott, ahol általában a beavatási szertartást szokták végezni.Most azonban kövek és gázok törtek elő mindenhonnan.A vulkán szelleme, ha tényleg létezik, igen mérges volt.Elértük a kiugró sziklát.Szikra ijedten meghátrált.
  -Gyerünk!Át tudod ugrani!-simogattam meg , ő azonban hevesen megrázta a fejét.Kavics nagyon nyerített és mindkét első lábával dobbantott egyet.A szakadék fölött keskeny földhíd húzódott.
  -Köszönjük!-néztem rá.Szikra hálás pillantásokat vetett ránk,majd elindult.Mikor átért, a vulkán szíve felé , nagyot dobbantott.A tűzhányó látszólag csillapodott.Még egy dobbantás és visszatért a rendes kerékvágásba.
  -Ez az!-ujjongott Yuko.Megöleltük egymást, majd mindenki a megmentőnk felé fordult, aki némi kaparászás után átbaktatott az ideiglenis kis hídon.Izgatottan prüszkölt.
  -Találtál?-értetlenkedtem.-Mit?-válaszol  a kezembe nyomott valamit.
  -A gyöngy!-kiáltott Alex, mikor rálátást nyert a tenyeremre.Mo a tarsolyában tette, miután mindenki megbámulta.
  -El sem hiszem, hogy már csak egy van!-mondta Violetta a visszaúton.
  -Hát, ja.Belegondolva, hogy honnan kezdtük...-töprengtem.
  -Na igen...-igazította meg a haját szégyenlősen a barátnőm.
  -Hercegnő, szeretném jelenteni, hogy a bizonyos karkötője fényben sziporkázik!-repült mellénk Alex.
  -Ó jaj!-sóhajtottam.
  -Hát akkor viszlát!-integetett az iskolatársam.Megnyomtam a karkötőt...


  -Nincs nálam óra , de úgy érzem lejárt az öt perc.-toporgott Sue, majd az ajtó felé lépett.Ekkor azonban különös fény villant a háta mögött.Megpördül és...
  -Szia!-köszöntem erőltetett mosollyal az arcomon.Hát ennyit a titoktartásról...Remek!

31.rész

Uh, ez is megvan:-)Meg az is, hogy nagyjából, hogy fogom folytatni, úgyhogy remélhetőleg nem lesz nagy szünet a két rész között.A finálé már nagyon közeleg!El se tudom hinni, hogy idáig eljutottunk!Persze ezt nagy részben nektek is köszönhetjük!
Külön köszönet jár Csillának az ihletért!
Jó olvasást mindenkinek!

Sue szülei tényleg jól festenek.Legalábbis a kiállítás  amin a péntek ötödik óránkat töltöttük erről árulkodott.
Már vagy fél órája állhattunk egy színes, absztrakt kép előtt.
  - Még mindig ötletem sincs, hogy mi ez, Sue!-sóhajtotta Vincent.
  - Sok paca egybevéve.-legyintett Violetta.
  - Mhhh....ha jobban megnézem...talán szivárvány.-találgatott a szoba társam.
  - Paula, attól, hogy valami színes, még nem biztos, hogy szivárvány!-feleltem.Sue, aki eddig a szomszédos képet nézegetett felénk fordult.
  - Srácok ezen a képen a festő az érzéseit fejezte ki!
  - Mhhhh...sok érzése volt?-nézett rá a Violetta.
  - Bizonytalan volt.-böktem ki a gondolatot, ami hirtelen jutott az eszembe.
  - Úgy van!Te találtad ki vagy elolvastad a kép címét?-kérdezte új barátnőm.
  - Kitaláltam...-válaszoltam.-Miért, mi a címe?-Sue egy kis fehér papírkára bökött a festmény bal alsó sarkában.
  - Bizonytalanság....-olvasta le Vincent.-Óóó....!
  - Talán, ha elolvasnánk a címüket gyorsabban haladnánk.-gondolkodott el Paula-és rám mosolygot.Aztán lejjebb tévedt a tekintete és kisimultak a vonásai.-Ööömm, Mia?Nem kell valahova mennetek?
  - Hogy mi?-kérdeztem első elgondolásból.Aztán persze rájöttem.-Ja tényleg!Violetta nem említetted az előbb, hogy mosdóba kíválnsz menni?-kacsintottam rá.
  - De!-felelte talpraesetten.-Merre is van?
  - Kimentek az ajtón és balra fordultok.-válaszolt Sue,  de közben alaposan végigmért minket.Mikor betértünk a Wc-be már más is volt ott.
  - Nocsak-nocsak...csak nem titkos megbeszélni való?-mosolygott gonoszan Brigitta.Két hódolója nekidőlt a a toalett ajtóknak, megakadályozva, hogy bemenjünk.
  - Csak vécézni jöttünk, de ti látom ellógjátok az órát.-próbáltam megtartani a hidegvéremet.
  - Arra akarsz célozni, hogy ahelyett, hogy unalmas festményeket nézegetünk, inkább csajosabb és jóval fontosabb dolgokat csinálunk?-kérdezte.A sminkkészletére néztem.
  - Sminkeltek?-bámultam, szándékosan értedlenkedő arcot vágva.
  - Új módszereket tanulunk, követjük az  úgynevezett "divatot" , ha mond ez nektek bármit.-tette keresztbe a kezét Violetta unokatestvére.
  - Tudjuk mi az a divat, de nekünk nem kell tanulnunk, ugyanis mi diktáljuk azt!-szállt be barátnőm a vitába.És valóban.Mióta befogadtuk Sue-t kicsit változott a helyzet a suliban.Miután a tálbori vacsoránál a tanárnő külön megdicsért minket ezért, azt hiszem sokan rájöttek arra mit is jelent jószívűnek, becsületesnek lenni.Brigittának már csak kevés követője maradt, többiek mind ott hagyták.Új, igaz barátságok születtek és mindenki a mi "divatunkat" követte.Vagyis: viseld azt, amiben jól érzed magad.
  - Lányok!Ti mit csináltok itt?-rontott be a mosdó a felügyelő tanárunk.
  - Mi Miával csak Wc-re jöttünk, de Brigitta és a barátnői nem engedik!-panaszkodott Violetta, mielőtt még ellenségünk kinyithatta volna száját.A két lány, félrelépett az ajtók elöl, de már későn.
  - Brigitta, Amanda, Natasha ti most azonnal visszamentek a bemutató terembe, Mia és Violetta, 5 percet kaptok!-hozta meg az "itéletet" a tanárnő.
  - Köszönjük, annyi pont elég lesz!-mosolyogtam sejtelmesen.Brigittáék eddig halálosan sértetten kirobogtak a mosdóból.A kísérőnk még vetett ránk egy gyanús pillantást, majd becsukta az ajtón.
  - Na ezt jól megkapták!-nevetgélt a barátnőm, miközben én leolvastam a jóslatot.-Hadd nézzem a strófámat!-hajolt felém, miután befejeztem.

Mia:Ne félj, légy résen,
Violetta:Lépj előre, egy résen,
Mia:Keresd mi számít,
Violetta:A sötétben világít!

  -Gondolod, hogy ez a tűzunikornis csikója lesz?-nézett fel.
  -Tessék?-értetlenkedtem.
  -A múltkori jóslat arról szólt, hogy keressük az ifjúkat, a Buborék és Szellő már van, most a tűzunikornis kicsinye van soron, legalábbis így gondolom, mivel a tűz világít a sötétben.-magyarázta.
  -Akkor, javaslom, derítsük ki, hogy igazad van-e!-feleltem és megérintettem a karkötőt.Egy jóslat, és máris Centopiában találtuk magunkat.


  -Egy pillanat és jövök!-fordult sarkon Sue.
  -Várj, hova mész?-kérdezte Paula.
  -Mosdóba.-válaszolt kurtán.Vincent és a lány ijedten összenéztek.Sue azonban már az ajtóban volt.Bátran belépett a toalettbe, de meglepetésére, ott csak Violetta retiküljét, Mia táskáját és egy könyvet talált, barátnőit viszont sehol.Osztálytársa ekkor esett be.
  -Paula!-szólitotta meg rémülten.-Szóljunk a tanárnak!-remélve, hogy az már felmérte a helyzetet.
  -Ne, csak azt ne!-csúszott ki a száján.
  -De, miért?-hitetlenkedett Sue.
  -Violetta és Mia jól vannak.-jelentette ki a lány.
  -Hol vannak?-aggódott az újdonsült barátja.
  -Hát, ööö.....


  -Idesüss, Mia!Yuko repülőleckéi kezdenek beválni!-kurjantott Violetta.
  -Látom!-nevettem.-Faág!-figyelmeztettem, későn.
  -Ú, a fejem.-sziszegett.Hirtelen narancssárga pillangó rebbent elém.
  -Lányok!-kiáltott Yuko.-A palotába, gyorsan!-fordult vissza abba az irányba, amerről jött.
  -Neked is szia!-ráncoltam a homlokom, majd Violettával az oldalamon követnj kezdtem.-Mi a baj!
  -A vulkán éppen kitörni készül!-felelte idegeskedve a barátnőm, majd gyorsabb tempóra kapcsolt.A helyes irányba néztem.Mögöttünk sötétszürke füstgomolyag takarta el a tájat.