9.rész-Barátok

Már jó félórája ülhettem a lyukban.Hirtelen meghallottam Violetta hangját.
-Mia!?-kiálltott.
-Itt vagyok!-válaszoltam.
-Mia!De jó,hogy megtaláltalak!Hogyan jutsz ki?-kérdezte.
-Törj le egy ágat!-ajánlottam.
-De,hiszen az koszos!Letörik a körmöm!-panaszkodott.Éppen leakartam szidni az "Ugyan,nem halsz bele!" mondattal, amikor reccsenést hallottam.Letört egy ágat!Violetta beleereszkedet a sárba és lenyújtotta!
-Nem érem el!-siránkoztam.Iskolatársam lejjebb ereszkedett.Megcsúszott és seggre huppant,de nem zavarta megfogott egy gyökeret,hogy le ne essen és letartotta a botot! Már elértem!Ekkor megérkezett Yuko és Mo.Valószinűleg Violetta jelzett nekik!Mo kisegített.
-Megvagy?-kérdezte.
-Igen!Kaphatok egy unikorniskönnyet!A másik világban hagytam a nyakláncom!-mondtam.Yuko odatartotta az övét.-Köszönöm!-a szárnyamra cseppentettem.Kerestem egy botot és kihalásztam a gyűrűt.Azúra körülugrálta a lyukat.
-Nyugi,már kiszedtem!-mondtam és odatartottam a gyűrűt a szeméhez.Ám kis barátom nem hagyta abba.
-Lehet,hogy van valami más is az üregben!-jelentette ki Violetta és belenyúlt a lyukba.Felcsillant a szeme.-Megvan!-kiálltotta és kiemelte a gyöngyöt.
-Remek, akkor mehetünk fürödni!-ujjongot Yuko.

Amikor kiértünk a partra a király és a királynő már ott volt.
-Ó,látom megtaláltok a gyöngyöt!-mondta Rahnor.
-Igen!-válaszoltam és odaadtam a kincset.-A Szarv-szigeten volt!
-Remélem nem estetek be abba  a gödörbe, amit a sárkányok WC-nek használnak!-aggódott Mayla.
-Öööö. . . Mia!Nekünk most nem kell menni valahova?-kérdezte Violetta.
-De!-mondtam és beleugrottam a tengerbe.
-Atombomba!-kiálltotta iskolatársam és belecsobbant a vízbe.
-Hé!Várjatok meg minket!-ordibált Yuko.
-Ki akar játszani "Ki bírja továbbot"?-tudakolta Mo.
-Hát,mi sajnos nem!-szomorkodtam és a villogó karkötőmre mutattam.
-Sziasztok!-kiáltottuk.
-Viszlát!

Megérkeztünk.
-Na,Mia mit szólsz ehez!-kérdezte Violetta és egy kék ruhára mutatot.Felpróbáltam.
-Nekem tetszik!-ujjongtam.
-Szerintem is jól áll!-mondta.
-Akkor ez lesz az!-tettem hozzá.Kifizettük.
-Violetta!-szóltam.
-Igen?
-Barátok?-kérdeztem és középre helyeztem a kezem.
-Barátok!-válaszolta és ráhelyezte a kezét az enyémre.