12.rész-Széthullott remény

Az ősz az egyik legszebb évszak.Színes levelek mindenhol.Még az utakon is.Ezért az igazgató elrendelte,hogy hétvégén tisztítsuk ki a parkot.
-Fújjj!Giliszta!-undorodott Violetta.-Mit keres ez itt?
-Az avarban sok van!-magyarázta Paula.
-Szerintem inkább szedd össze a faágakat!-ajánlottam.Violetta elkezdte felkapkodni az ágakat a földről.
-Nocsak,nocsak!Kiket nem látok!-szólalt meg a hátunk mögül Brigitta.
-Nem vagyunk rád kiváncsiak!-válaszoltam.
-Az nem baj!Én se szoktam bénákkal csevegni!-mondta és elvonult.Ekkor megvillant a karkötőm.
-Nekünk most mennünk kell!-jelentettem ki.
-Én örködöm!-ájánkozott Paula.Elmentünk a viskóba.Kinyitottam a könyvet:
Mia:Kicsi patakok
Violetta:Hatalmas folyamok
Mia:Mind egy helyről fakad
Violetta:Kincsed ott akad!
Sárga fény és:
-Ahhhhhh. . .-Violetta belehuppant egy levélkupacba.A falevelek széthullottak.
-Komolyan mondom a te landolásaid nagyobb bajt hoznak,mint Miáé!-háborodott fel Yuko.
-És sokkal puhábbak is!-nevettem.-Látom kertészkedtek!-néztem szét a palota kertjén.A tündérek zsákokba tették a leveleket.
-Igen!A tavasz után az ősz az egyik legtöbb "gondoskodást elváró"évszak!-magyarázta centopiai barátnőm.
-Mo hol van?-kérdeztem.
-Segít zsákot hordani!-Yuko rámutatott a zsákokat hórdó fiúkra.Mo is ott volt.Két zsákot is vitt.Húh,milyen erős!
-A jóslat így szól:Kicsi patakok. . .
-Hatalmas folyamok. . .
-Mind egy helyről fakad. . .
-Kincsed ott akad!-fejezte be Violetta.Yuko elgondolkozott.
-Talán a Virágkehely-öböl!Onnan fakad a Riano-folyó is!-mondta végül Yuko.
-Ó,sziasztok!Észre se vettelek titeket!-kiálltott Mo.-Mit mond a jóslat?
-Azt ,hogy a gyöngyöt a Virágkehely-öbölben kell keresnünk!-magyarázta Violetta.-Gyere Azúra!-iskolatársam felült Onchaora és ölébe vette a kissárkányt.Elindultunk.Útközben Mo mellé repültem.
-Mit is akartál mondani?-kérdeztem.
-Mondani?-tudakolta ő.
-Tudod!A múltkor!-feleltem.
-Ja, ööö. . .-Mo megvakarta a fejét.-Azt,hogy nagyon ügyes voltál,hogy elüldüzted a munculusokat.-nagyot sóhajtott.
-Értem.-mondtam csalódottan.Egyszerre minden reményem elszállt.Mo ugyanúgy  tekint rám,mint Yukora.Múltkor,este egy pillanatra azt hittem,hogy Mo szemében több vagyok,mint egy barát!Ezek szerint nem.
-Ez tényleg úgy néz ki,mint egy virágkehely!-ámuldozott Violetta.Leszálltunk.Azúra elkezdett szimatolni.