18.rész-A régi barát

Bocsánat!Tudom,hogy tegnapra ígértem,de a rokonoknál voltunk és én se hittem,hogy ilyen későn érek haza!:(

Violetta és Yuko követték a pillangót.
-Ennyire előre mentek volna?-kérdezte a centopiai lány.
-Lehet,hogy megfejtették a jóslatot!-válaszolta a társa.Azúra nagyot visított.-A gyöngy?Hol? 
-Ooo..Ez csak Mia gyűrűje!-vette fel Yuko a földröl az elöbb említett tárgyat. A két barátnő egymásra nézett.Hirtelen mindkettőjükben rossz érzés támadt.Azúra megint jelzett.
-Nézd!-kiáltott Violetta és felkapta az értékes tárgyat.-A gyöngy!

-Megérkeztünk!-jelentette ki Gargona.-Vigyétek a túszokat a helyükre!-parancsára két munculus elkezdett ráncigálni minket a kijárat felé!!!-Nem oda,a tömlöcbe ti idióták!-a munculusok egymásra néztek.Megvonták a vállukat és betuszkoltak a cellába. 
-Na,van ötleted?-kérdezte a herceg egy kis idő múlva.
-Nem,nincs!-válaszoltam idegesen.
-Jól van!Csak megkérdeztem!-mondta.-Mostanában olyan undok vagy velem!-vetette fel a témát Mo.Na,szerinted miért?-Pedig nem csináltam semmit!-Ja,persze!Szerencsére munculusok közeledtek és ezzel megszakították a konfliktus helyzetet.
-Lehet,hogy új foglyokat hoznak!-mondtam.Remélem nem a többieket!Igazam volt,de legnagyobb meglepetésemre Polyteust hozták!
-Üdv tündérek!-köszönt.
-Neked is!-mondtuk bágyadtan.
-Meddig ülünk még itt?-tudakolta.
-Ameddig Mia ki nem talál valamit!-válaszolta a herceg.
-Még hogy én!-háborodtam fel.-Te nem tudsz gondolkodni!
-De te vagy a nagy és és sérthetetlen!-folytatta.
-Ezt most honnan veszed?-kérdeztem.
-Elég legyen!-szakította félbe a veszekedést Polyteus.-Mia!-szólított.
-Igen?
-Tessék!-mondta és előhúzott egy arany hajtűt az erszényéből.-Bütyköld meg a zárat!-utasított.Nem volt  könnyű.Úgy tíz percig próbálkozhattam.Amikor végre kattant a zár.
-Ügyes vagy!-dicsért meg furcsa barátom.Visszaakartam adni a kincsét,de elutasította.-Legyen a tiéd!Jól fog állni a hajadba!
-Nos most már csak ki kell jutnunk!-jelentette ki Mo.Elindultunk.Biztonságosan haladtunk egészen a tróntermig.Ott tíz munculus őrködött.
-Talán mégse erre kéne mennünk!-mondtam.Ám a lépcső felöl hangokat hallottunk.Felismertem Gargonát.
-Ööö..Kifutunk a terembe gyorsa felkapjuk Polyteust...Öö aztán repülés?-tette fel a kérdést a herceg.
-Igen!-válaszolta a barátunk.
-De,ez nem kockázatos?-kérdeztem.
-Nincs más választásunk!-jelentette ki Mo.
-Gyerünk!-kiáltottam.Mire a katonák észbe kaptak volna már messze jártunk(Annyira azért nem mert hallottuk amikor Gargona kiakadt :) ).

-Igen valahol itt ejtetted le!-mondtam Monak.
-Már vagy fél órája azt a gyűrűt keressük!Nagyon fontos?-emelkedett fel Polyteus az egyik bokorból.-Jaj a hátam!
-Igen az!-válaszoltam és nagyot sóhajtottam.
-Mia?-kérdezte egy ismerős hang.
-Yuko!
-Látod mondtam,hogy itt kellett volna maradnunk!-örvendezett Violetta.
-Ez ki ?-kapta fel Polyteus az iskolatársamat.
-Ő Violetta,a barátnőm!-magyaráztam.-Kissé higiénikus típus!-súgtam.
-Ó!-csodálkozotta bátunk és letette a mérges lányt.
-Violetta Polyteus,Polyteus Violetta!-mutatta be egymásnak őket Yuko.
-Üdv!-köszönt Polyteus.
-Szia!-mondta barátnőm is.-Mond csak mikor fürödtél utoljára?
-Öööö...Várj ki kell számolnom.-válaszolta a kérdezett.
-Azt nem várhatjuk meg!-mutattam a villogó karkötőmre.
-Viszlát!

-Jó éjt!-mondta Violetta és lekapcsolta a villanyt.
-Neked is !-viszonoztam.Vajon Mo sejti,hogy tudom,hogy tetszik neki Yuko!És ha nem?És ha megtudja?Akkor mit fog mondani?És én mit fogok mondani?