19.rész/első rész- Tévedés

Sziasztok! Megjött a 19. rész első fele. Olvassátok el és kommenteljetek, hogy szerintetek mi lesz a folytatás. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok.

-Violetta!- rohantam lihegve utána. -Igen?- fürkészett barátnőm. -Azon tűnődtem, hogy az unokatestvéred miért akar mindenki előtt cikizni?.- néztem érdeklődve arra az arcra amire néhány hónapja alig vetettem néhány rossz pillantást. -Ő már csak ilyen. Szeret mindenki előtt leégetni és a középpontban lenni.-

-Hát emlékezz vissza régen milyen voltál. Ne haragudj meg, de hasonlított a gondolkodásotok.- mondtam el félénken, nehogy mérges legyen. -Viszont most már én nem utállak szóval nem hasonlítunk mindenben.-

Éppen ebédidő volt és mind a ketten oda tartottunk. Már a folyosón sétáltunk amikor összetalálkoztunk Paulával és Vincenttel. -Sziasztok megyünk ebédelni?.- kérdezte régebbi barátnőm. -Persze menjünk.- mondtam. Elindultunk az étkező felé mikor Brigittával és ,,udvarhölgyeivel” futottunk össze. -Nézzétek kikkel találkoztunk.-

-Szeretnénk nyugodtan ebédelni.- indult Paula a bejárat felé. -Menjetek csak. Violetta úgy is hamar megun titeket.- tört utat és kíséretével együtt elviharzott. -Láttátok ezt?- háborodott Paula. -Hát mivel itt állunk.- próbálta humorosra venni Vincent ami most nem segített.

-Én nem foglak megunni titeket. Ugye tudjátok?- nézett ránk aggódva Violetta. -Hát persze.- nyugtattam meg. -Együnk. Már korog a hasam.- fogta a hasát Vincent. Ekkor felvillant a karkötő. -Menjetek előre mi majd csatlakozunk hozzátok.- intettünk és a szobámba siettünk.

~Mesélő~

A nagy rohanásban Mia nem vette észre, hogy mikor kinyitotta a könyvet az ágyra esett a gyűrűje.

~Mia~

-Megvan. Elolvastam.- csuktam be a könyvet és az ágyra tettem. Gyorsan elmondtam barátnőmnek a jelszót és mikor megnyomtam volna a karkötőt észrevettem, hogy nincs meg a gyűrűm. -Hol a gyűrűm?- kérdeztem és keresgélni kezdtem.-Biztos itt van.- segített barátnőm is. -Meg van.- vettem fel az íróasztalról és az ujjamra húztam. Valami nem stimmelt vele, de mivel siettünk nem néztem meg mi az. Megnyomtam a karkötőt mi pedig elmondtuk a jóslatot.

Mia: Körös körül minden köd,

Violetta: Vigyázz barátaidra, mert egy eltéved.

Mia: Keresd meg hát a gyöngyöt,

Violetta: Az erdőben lesz kit nagyon keresel.

Körül vett minket a sárga fény és már is Centopiába termettünk. Leszálltam és körülnéztem, már amennyire ez a nagy köd engedte. Most a karomra csak a kézfejemtől könyökömig érő ruhadarabot kaptam.

-Violetta. Hol vagy?.- kerestem barátnőmet. Nem találom, de sebaj. Még jó, hogy elhoztam a gyűrűmet. -Jaj ne!- csak most jöttem rá, hogy mi volt más a gyűrűmben. Mégpedig ez nem az a gyűrű csak nagyon hasonlít rá. Most hogyan fogom megtalálni a többieket ekkora ködben?

~Violetta~

-Mia! Hol vagy? Nem látlak.- vártam, vártam, de nem jött válasz. Megnyomtam a gyűrűt, hogy azzal megkeressem, de mikor kimondtam, hogy Miát keresem a lepkém visszaszállt a gyűrűre. Idehívom a többieket hátha ők tudnak valamit.

~Mo~

-Nemár Yuko.... Nézd! Megjöttek Miáék.- Yuko megnyomta a gyűrűt és elindultunk. -Gyere Onchao.-

~Violetta~

Ne már! Ma mindenki eltűnik? Miért nem jönnek? Ekkora ködbe még az orromig se látok, hogy megyek el így bár...... -Szia Violetta! Mia?- nézett rám Yuko. -Nem tudom. Mikor megérkeztünk nem találtam. Meg akartam keresni a gyűrűvel, de a lepke nem vezetett el Miához.-

-Megpróbálom.- mondta Mo. -Vezess el Miához.- nyomta meg a gyűrűt, de ugyan úgy tett az ő lepkéje is mint az enyém. -Ilyet már csináltak.- gondolkodott el Mo. -Tudom már. Amikor Mia a másik világba hagyta a gyűrűjét akkor nem tudtuk megkeresni.-

-De Mia most elhozta a gyűrűjét. Majdnem ott hagyta de rájött, hogy eltűnt és megkerestük.-

-Akkor lehet, hogy valami baj történt vele.- aggodalmasodott Yuko. -jobb lesz, ha megkeressük. Mi a jóslat?- nézett rám komolyan Mo.

-Mia: Körös körül minden köd,

Violetta: Vigyázz barátaidra, mert egy eltéved.

Mia: Keresd meg hát a gyöngyöt,

Violetta: Az erdőben lesz kit nagyon keresel.-

-Akkor biztos az erdőben lesz.- mondta Yuko. -De melyikben? A Diablo erdőben vagy a kiszáradt erdőben és ezeken kívül még rengeteg van Centopiában.- idegeskedett a herceg. -Megtaláljuk. Először nézzük meg a Diablo erdőt aztán meglátjuk.- mondtam. -Siessünk.- repült fel elsőnek Yuko. Én felpattantam Onchaora és már mentünk is Moék után.

~Mia~

Végre kiértem a ködből, de amit láttam annak nagyon nem örültem. Egy nagy puszta közepén álltam ami tele volt hóval. Vajon hol vagyok? Merre menjek? Mi lesz, ha itt fogok megfagyni?

Úgy döntöttem, hogy egyenesen megyek, de mikor elindultam hallottam, hogy valami reccsent alattam. Lenéztem és még csak most láttam, hogy valószínűleg egy befagyott tavon állok. Be fog szakadni? Akkor tényleg megfagyok. Gondolatom után még egyet reccsent a jég és azzal be is szakadt én pedig a jéghideg vízbe estem.