17.rész-Egy ködös reggel. . .

A Virágzó-cserjésben sétáltam.A virágok virítottak.Furcsa!Azt hittem ez rég kiszáradt,mióta Gargona megérkezett.
-Csodálkozol?-kérdezte egy hang a hátam mögül.
-Mo!Észre se vettelek!-mondtam.A herceg egy virágot nyújtott át.A hajamba tűztem.Ezek szerint mégis csak több van köztünk,mint barátság?
-Tudod van valami amit már régen el kellett volna mondanom!-kezdte.
-Mi?-érdeklődtem izgatottan. Mo nagy levegőt vett.
-Nem titkolom. . . beléd szerettem!-felelte.
-Tényleg?-tudakoltam.Bólintott és a vállamra tette a kezét.
-Mia!-kiáltotta és el kezde rázni a vállamat.
-Mi. . ?-ámuldoztam.Nem értem!Mi ütött belé?
-Mia!Ébredj fel!Halihó!-mondta újra a herceg,de ezúttal Paula hangján!Lassan kinyitottam a szemem!Szoba társam felém hajolt.
-Végre!Világít a karkötő!-magyarázta felkeltésem okát.Felültem,aztán vissza huppantam. Már megint egy ilyen álom !Miért is reménykedek?
-Ó,szegénykém biztos fáradt vagy!-mondta Paula.-Átcsempészem Violettát.-ajánlotta és kilépett az ajtón.Kezembe vettem a könyvet.Íme a jelszó:
Mia:A leges legnagyobb,
Violetta:a legeslegszebb,
Mia:Ezer mező közül,
Violetta:Centopia körül!
Ez valamelyik legelő lehet!Mo biztos tudja....Miért gondolok állandóan Mora?Egy könnycsepp gördült le az államon.Nem!Nem!És nem!Nem sírok!Megígértem magamnak!Gyorsan letöröltem a könnycseppet.Kinyílt az ajtó.

-Helló!-köszönt félénken Violetta. -Gyere be!-biztattam.-Paula?
-Engem "helyetesít" !Ha esetleg valaki benézne. . . .Mi a jóslat?-kérdezte.Elmondtam neki és megnyomtam a karkötőt.Megmondtuk a jóslatot.Sárga fény és már át is változtunk.Végig néztem magamon mielőtt beestünk volna.A ruhámnak ujja lett,ami csuklómig ért.Violetta pedig "kapott" egy bolerót.Iskolatársam nagyot huppant a deres fűben.Leszálltam mellé és felsegítettem.Körülnéztem.A tündér-hegyen voltunk és mindent belepett a sűrű köd.
-Úgy látszik még reggel van!-mondtam.
-Valaki biztos fenn van!-okoskodott a barátnőm.Elindultunk a palota felé.A tündérek lakhelye mellet kicsivel Azúra aludt a papájával.Jobban megnéztem Kékséget és felfedeztem az egyik szárnya alatt Onchaot és Lyriát.Ők is az igazak álmát aludták.Bementünk az ajtón.A palotában csönd volt. -Lehet,hogy nem volt igazam!-aggodalmoskodott Violetta.
-Fel kéne ébreszteni Mot és Yukot!Csak nem tudom hol van a szobájuk. . . .
-Várj csak!-kiálltott fel iskolatársam és a barátság-gyűrűre mutatott.-Én megkeresem Yukot te meg Mot!-mielőtt ellenkezhettem volna már mondta is: -Vigyél Yukohoz!-megrántottam a vállam és követtem a példáját.A pillangó azonban a kertbe vezetett.A herceg egy fa alatt ült és egy virágot tépkedett.Rögtön megértettem ,hogy ez a szeret-nem szeret lesz!
-Hé!Mit ártott neked ez a szegény virág,hogy így megkopasztod?-viccelődtem.
-Mia!-pattant fel Mo és eldobta a kis növényt.
Öööö. . . én. . .Mi a jóslat?-kérdezte.Elmondtam neki.
-Segítsünk Violettának!-javasolta a herceg.
-Azt hiszem nem kell!-jelentettem ki és a két alakra mutattam.Közeledtek,mi is ez tettük.Ám amikor már majdnem elértük őket valami feltűnt:a két személy ugyanúgy nézett ki.Csak nem. . .
-Ezek nem ők!-mondtam,de már késő volt.Mindketten a munculusok fogságába estünk.

 Violetta megsimogatta Azúra fejét. -Ébresztő!Indul a gyöngy keresés!-a kissárkány felemelte a fejét,majd felkelt.
-Gyerünk!Lustaság!-kiabált Onchao fülébe Yuko.-Mia ránk vár!-Az unikornis felpattant.-Na végre!
-Vigyél Miához!-mondta Violetta a gyűrűnek.

Én és Mo megkötözve ültünk egy-egy sárkány hátán.
-Most mit tegyünk?-súgta a herceg. -Nézd!-mondtam és kinyitottam a tenyerem,amiben a gyűrűm volt.
-Elrejtettem amikor elkobozták az összes dolgunkat!
-Dobd!-utasított.Meg is tettem,de összekötözött kézzel kicsit lehet dobni.Mo pont nem érte el és a gyűrű a mélybe zuhant.
-Ennyit erről!-sóhajtottam.