Úgy döntöttünk ilyen is lesz!És mennyit szenvedtünk vele!Liza és Bogi :)
-Neem!-kezdtem.-Igazából én is így érzek!Csak az hittem neked Yuko tetszik!Meglepődtem. . .
-Ne beszélj bolondságokat!Yuko csak egy barát,de te több vagy!-felelte és átölelt.-Mindjárt felkel nap!Gyere!-az erkélyre vezetett.Csodálatos volt!Főleg,hogy Mo végig fogta a kezemet.Nagyot ásítottam.
-Azt hiszen lefekszek!-mondtam.
-Én is!-jelentette ki Yuko!-Holnap Miával el kell mennünk a királynő etikett órájára!
-Jó éjt!-köszönt a herceg és arcon csókolt.Lefeküdtünk.Át futott a fejemen az egész nap.Mosolyogva elszenderültem.Arra ébredtem,hogy egy lány szólongat.Ahh. . .Yuko!
-Hagyj!Mayla királynő még várhat!-mondtam és a fejemre húztam a takarót.
-Mia!Elárulnád mi köze Mayla királynőnek a matek óránkhoz!?!?Ami mellesleg mindjárt kezdődik!-Paula a falon lévő órára mutatott.Felültem.Ránéztem szoba társamra.
-Nem!Nem!-suttogtam.-Ez nem lehetett álom!
-De bizony!Képzeld beszéltél álmodban!Muris volt!-nevetett a barátnőm.Ránéztem az órára.Te Úristen!Háromnegyed nyolc van!Miközben öltöztem megkérdeztem:
-És mit mondtam?
- Moval kapcsolatos!Van köztetek valami?
-Nem!-válaszoltam kurtán. Milyen jó lenne Centopiában élni!
-Jól ránk esteledett nem igaz?- néztem Paulára. Este volt és a sulis szobánkban készültünk lefeküdni.
-De. Az előbb még világos volt. Ez van, ha közeledik a tél.-
-Na feküdjünk. Holnap is kelhetünk korán. Minek mindig "hajnalban" kelni?- háborodtam fel. Olyan jó lenne még egy órácskát aludni.
-Hát én sem tudom. Lekapcsolod a villanyt?- nézett rám.
-Persze.- lépkedtem a kapcsoló felé. Az ágyamhoz sétálva már csak az éjjeli lámpa adott egy kis fényt. Gyorsan bebújtam a meleg paplan alá és sötétségbe burkolózott az egész szoba.
-Jó éjszakát.- hallottam meg a másik ágy felől jövő halk suttogást.
-Neked is.- hunytam le a szememet és átadtam magam az álmok világának.
-Hát én sem tudom. Lekapcsolod a villanyt?- nézett rám.
-Persze.- lépkedtem a kapcsoló felé. Az ágyamhoz sétálva már csak az éjjeli lámpa adott egy kis fényt. Gyorsan bebújtam a meleg paplan alá és sötétségbe burkolózott az egész szoba.
-Jó éjszakát.- hallottam meg a másik ágy felől jövő halk suttogást.
-Neked is.- hunytam le a szememet és átadtam magam az álmok világának.
-Mia! Siessetek! Mindjárt felkel a nap.- sürgetett minket Mo. Éppen egy esti repülésen vagyunk túl. Líria otthon maradt, mert elfáradt az egész napos vágtába. Én Onchao mellett haladtam Yuko pedig beérte a herceget.
-Onchao, mi se maradjunk le!- pattantam fel az unikornis hátára és együtt értük be a többieket.
-Hol nézzük meg a napkeltét?- kérdeztem.
-Szerintem az erkélyen.- mondta Mo.
Pár perccel később már az erkélyen figyeltük hátha felkel a nap.
-Milyen szép.- léptem a korláthoz, hogy közelebbről csodálhassam ezt a gyönyörű látványt.
-Ugye? Szerintem is.- lépett mellém Centopia hercege.
-Gyönyörű.- lépett a másik oldalamra Yuko.
-Megkeresem Líriát.- mondtam és a palota elé repültem. Hamarosan meg is találtam.
-Líria!- öleltem át barátomat. -Szia! Hogy vagy?- kérdeztem tőle amire kedvesen megbökött és elmondta, hogy mennyire jól érzi magát.
-Fogócskázunk?- érdeklődtem. Beleegyezett. -Te vagy a fogó!.- kezdtem el rohanni Líria elől. Rohantam egy ideig mikor már úgy éreztem, hogy teljesen leráztam megfordultam. -Líria.- szólaltam meg halkan és kutatni kezdtem a szememmel, de semmi. Már azt hittem, hogy megunta, de ő sose tenne ilyet, hogy csak így itt hagy. Mikor már feladtam valaki feldöntött és diadalittasan felnyerített. -Hát itt vagy.- álltam fel. -Vigyázz, mert elkaplak.- kezdtem el kergetni.
Még egy darabig játszottunk azután ő úgy döntött, hogy megkeresi Onchaot. Mikor egyedül maradtam leültem az egyik almafa tövébe és onnan csodáltam a tájat. Annyira boldog vagyok, hogy itt a palotába lakhatok. Itt kelek, eszek, játszok, alszok....
-Min gondolkozol?- zökkentett ki egy mély hang.
-Csak azon, hogy milyen jó itt a palotába.- újságoltam el neki gondolat menetem.
-Áh értem. Tudod már régen el akartam mondani valamit.- ült le mellém.
-Hallgatlak.- fordultam felé és teljesen rá koncentráltam.
-Hát....te olyan szép vagy és kedves... és a szüleim is.. kedvelnek... meg már rég ismerjük egymást.- most elhallgatott és az arca elbizonytalanodott. Mit meg nem adnék, ha ismét láthatnám azt a kedves mosolyt.
-Igen?- biztattam.
-Én azt hiszem, hogy.......én......... beléd.. szerettem.- mondta ki azt amire még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ezt ő nekem fogja mondani!Egy pillanat erejéig nem kaptam levegőt.
-Baj?-kérdezte félénken.-Neem!-kezdtem.-Igazából én is így érzek!Csak az hittem neked Yuko tetszik!Meglepődtem. . .
-Ne beszélj bolondságokat!Yuko csak egy barát,de te több vagy!-felelte és átölelt.-Mindjárt felkel nap!Gyere!-az erkélyre vezetett.Csodálatos volt!Főleg,hogy Mo végig fogta a kezemet.Nagyot ásítottam.
-Azt hiszen lefekszek!-mondtam.
-Én is!-jelentette ki Yuko!-Holnap Miával el kell mennünk a királynő etikett órájára!
-Jó éjt!-köszönt a herceg és arcon csókolt.Lefeküdtünk.Át futott a fejemen az egész nap.Mosolyogva elszenderültem.Arra ébredtem,hogy egy lány szólongat.Ahh. . .Yuko!
-Hagyj!Mayla királynő még várhat!-mondtam és a fejemre húztam a takarót.
-Mia!Elárulnád mi köze Mayla királynőnek a matek óránkhoz!?!?Ami mellesleg mindjárt kezdődik!-Paula a falon lévő órára mutatott.Felültem.Ránéztem szoba társamra.
-Nem!Nem!-suttogtam.-Ez nem lehetett álom!
-De bizony!Képzeld beszéltél álmodban!Muris volt!-nevetett a barátnőm.Ránéztem az órára.Te Úristen!Háromnegyed nyolc van!Miközben öltöztem megkérdeztem:
-És mit mondtam?
- Moval kapcsolatos!Van köztetek valami?
-Nem!-válaszoltam kurtán. Milyen jó lenne Centopiában élni!
Ez is meg van!Még sincs este!Írjátok meg ha kell még ilyesmi!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése