33.rész

Itt vagyok, visszatértem, nyugalom! Egy hosszú tanulós hét után (középiskola 9.osztály...duh). De végre hozzáfértem a géphez és befejeztem ama finálé első részét!
Jó olvasást!

 Rajzóra. Lehet a világ legjobb 45 percre, és lehet a legborzalmasabb óra mind közül. Attól függ van-e művészi érzéked. Nekem sajna nincs, viszont kreativitásom igen, szóval valahogy meg szoktam oldani a dolgot úgy a négyes körül. Bezzeg Sue. Ő biztos dicséretes ötöst fog kapni, még csak 3 hete van itt, de elnézve a csodálatos festményét, amit egy tóról fest éppen, nem kizárt, hogy ő lesz a legjobb rajzból.

-Szerinted milyen lett?-kérdezte Paula és a vásznára mutatott.

-Szép! Ömmm….zöld alma?-hajtottam oldalra a fejem, hogy jobban lássam a művét.

-Körte.-szomorkodott a barátnőm.

-Az lett volna a másik tippem.-próbáltam felvidítani.

-A tiédről legalább meg lehet állapítani, hogy tölgyfa.-mutatott a kreálmányomra.

-Tényleg? Nem is gondoltam volna…-kezdtem.

-Mi ez sárgarépa?-tudakolta a mellém lépő Brigitta.

-Nem.-néztem rá szúrósan.

-Akkor paca. Mindegy.-átnézett a vállam fölött,hogy Paula festményét is lássa.-Ó! Egy zöldalma, amiből körte lett!-mosolygott gonoszan. Azt hitte valami nagy beszólást mondott. Pedig nem.

-Köszönöm. Tényleg az.- vigyorgott ártatlanul a barátnőm. Ellenségünk arcáról lefagyott a mosoly.

-Brigitta kisasszony!-hallottuk a tanár hangját.-Végzett is?

-Igen! Íme.- felelte mézes-mázosan, majd csettintett és a kis követői hozták is a tájképét. A tanár hümmögve forgatta, majd kinyitotta a naplót.

-Ötös alá.-firkantotta be a jegyet.

-Tessék?-Brigitta a levegőért kapkodott.- De hát…! Mi baj vele?

-Túl élénk színeket használtál. Ez így teljesen valósághűtlen. Nézd meg Sue művét, talán az segíthet.-válaszolt és becsukta a könyvet. Violetta unokatesója duzzogva hátravonult egészen a legújabb barátnőm padjáig. Egy pillanatig habozott, aztán óvatosan meglökte a vizes poharat, ami ráborult a festményre és teljesen eláztatta azt.

-Jaj, de ügyetlen vagyok! Bocsánat Sue!-tette a lány vállára a kezét.

-Ezt direkt csináltad!-habogott a fekete hajú.

-Mi történt?-állt fel a tanár.

-Nem én tehetek róla! A pohár volt túl közel!-védekezett a sznob.

-Nem igaz, láttam, hogy te voltál..!-szidta le a Sue mellet ülő Violetta.

-Lányok! Lányok!-csitította őket a felnőtt.-Ilyen előfordul! Brigitta bocsánatot kért! Én pedig megadom a csillagos ötöst! Ha akarod, majd újra festheted!

-Rendben. Köszönöm.-hajtotta le a fejét csalódottan Sue.

-Csak, hogy tudd, kivel kezdj ki!-suttogta Brigitta, miután a tanát elment.

-Ezt nem úszod meg szárazon!-válaszoltam neki. Ő megvonta a vállát és visszavonult javítgatni a művét.Kis idő múlva felállt és kisétált a tanárhoz, követőivel persze, reklamálni, feleslegesen. Violetta ekkor hozzám hajolt.

-Add ide a ragasztódat!-pisszegte.

-Minek?-kérdeztem, de már vettem is elő. Iskolatársam lecsavarta a tetejét és csendesen hátraosont, egészen Brigitta retiküljéig és úgy, ahogy volt beleöntötte az egész ragasztót. Halkan kuncogtam, miközben az ellenségem csalódottan visszavonult a padjához és nem vette észre a csínyt.

Azt hiszem ő se tudja, kikkel kezd ki!

Kicsengetés után, mert ez volt az utolsó óránk, elmentünk a bunkinkba. Suenak nagyon tetszett a hely és megkérdezte, hogy kiteheti majd-e a képeit. Violetta rögtön helyeselt, hogy fessen csak képeket ide, mert úgy otthonosabb lesz.

-Szerintetek már rájött?-kérdezte Vincent.

-Hát hamarosan rá fog, majd amikor a parfümjeit akarja kihalászni!-felelte az unokatestvére.

-Öööö…Mia!-mondta Sue.-Megint világit a másik-világba-átteleportálós-csodakarkötőd!-mutatott az éppen töltőn lévő ékszerre.

-Nos! Készen állsz az utolsó gyöngyre?-fordultam Violetta felé.

-Természetesen!-bólintott.

-Akkor egy CD-t kérnénk!-nyitottam ki a könyvet.

-Igenis doktornő!-Vincent megdobott egy Gyűrűk ura DVD-vel.

-Sue idehozod kérlek a másik-világ-teleporter-micsodát, vagy minek hívtad?-kacsintottam.

-Persze!-óvatosan  elkezdte lehúzni a karkötőt a töltőről.

-Hol az elsőt megtaláltad…-kezdtem.

-Várj, várj! Olvashatom az enyémet?-tudakolta Violetta izgatottan. Elé toltam a jóslatot.

-Tudásod kipróbáltad…-olvasta.

-Ott találod az utólsót…-folytattam.

- Az egyetlent, a bujdosót!-fejezte be.

-Ajaj!-hallottam Sue kétségbeesett hangját.-Ennek így kell lennie?-aggódott. De már késő volt. A sárga fény körbevett minket és Centopiába vitt. A karkötő meg Sue kezében maradt.

-Ő, izé, Mia….-fordult felém Violetta, miután mindketten sikeresen berepültünk.-Nagy a baj!

-Igen.-feleltem és körbenéztem.-Itt a kiszáradás hónapja!-minden el sorvadt körölöttünk , a virágok, a fák,a fű…minden! A palota előtti vízzel teli medrek most szárazak voltak. Gargona hamarosan támadni fog!

-NEM AZ!-kiáltotta.-Mégis, hogy a fenébe tervezed, hogy hazajutunk?!

-Majd a többiek elintézik, volt már ilyen.-feleltem olyan egyhangúan, hogy még én is meglepődtem.-De most keressük meg a csapatot! Kifogyunk az időből!

-Mhhh…-barátnőm még mindig idegesen toporgott.

-Hidd el a legkesebb gond a hazajutással lesz!-nyugtattam meg.

-Ha te mondod…!-vonta meg a vállát.

-Én…én nem akartam!-mondta Sue megszeppenve.

-Nem a te hibád!-tette a vállára a kezét Paula.

-Oké! Most csak meg kell várnunk, amíg el kezd világítani!-ült le a fotelba Vincent.A többiek  köré ültek és a festő letette az asztalra az ékszert. Pár másodpercig minden elcsöndesedett és csak az óra ketyegése hallatszott. Aztán magas sarkú cipő kopogása szűrődött be a bunkiba. Hamarosan megérkezett a tulajdonosa is. Brigitta kivágta az ajtót.

-Ezt mégis, hogy képzeltétek!-kelt ki magából.

-Csak kicsit ügyetlenek voltunk, túl közel volt a ragasztó a retikülödhöz!-felelte Paula.

-Legszívesebben letépném a fejeteket!-folytatta és hozzájuk vágta a táskát.

-Legalább kölcsönösek az érzéseink.-mondta Vincent.

-Mi öten vagyunk, te egyedül.-állt fel Paula.-Mit akarsz?

-Hogy mit….várjunk nem is vagytok öten!-nézett gyanakvóan.-Hol van az a dedós unokatesóm, meg az a másik?

-Elmentek büfébe.-válaszolt teljesen nyugodtan Sue.

-Megtennéd, hogy rám figyelsz? Mit akarsz?-kérdezte újra Paula.

-Bosszút.-mosolygott idegesítően az ellensége.-Mondjuk így!-jelentette ki. És még mielőtt bárki is megakadályozhatta volna, meg fogta Mia karkötőjét és a földhöz vágta. Az ezernyi darabra esett szét.

-Tökéletes.-ujjongott Brigitta, majd kivonult, háta mögött hagyva a meglepett és kétségbeesett társaságot.

Ui.:Hát ebbe olyan csavarok lesznek, hogy el se hiszitek! :D

Liza