Útmutató a részhez: ez a rész nagyon-nagy része visszaemlékezés. Nem mindegyik ugyan az, ezért másképpen jelöltem őket: -Így azokat, amik a jelenben játszódnak és Mia gondolatai
-Így azokat, amik a régmúltban, már olvasott részek részletei (lö alliteráció!)
-Így azokat, amik szintén a múltban történtek, de itt olvashatjátok őket először, tehát a közelmúlt
-Így meg az író (lö ÉN) hozzászólásai
Még sohasem éreztem magam ennyire tehetetlennek. És súlytalannak.
-Oké!Szóval valahol itt lesz a gyöngy!-mondtam és végig tekintetem a bimbó rengetegen. Elkezdtünk keresgélni. Végig nyitogattuk az összes bimbót amit láttunk,de gyöngyöt azt nem találtunk.
-Hé,várj!Hová mész?-törte meg a csendet Violetta.Azúra felmászott egy bimbóra.A kis virág lekókadt a sárkány súlya alatt.-Nem szabad!Tönkre teszed!Azúra!-szidta iskolatársam.-Gyere le!-elkezdte húzni a kicsit,de az nem mozdult.A bimbó szára nem bírta sokáig és elszakadt.A virág kinyílt és egy kékes-zöld golyó gurult ki belőle.
-A gyöngy!-kiálltottam.-Azúra megtalálta!-a kislány addigra már a réten játszott.Mo eltette a kincset és leültünk a bimbók közé.
Az Ezervirág-hegység. Ott találtuk az első gyöngyöt. Emlékszem rá..egész tisztán. Előtte pedig tönkretettük a díszítést. És Mo pedig felsegített.
-Mia!-kiáltott Mo.-Nem esett bajod?-felsegített.A szemébe néztem. . .
-Halihó,erre most nem érünk rá!-Yuko széthúzott minket.
Az egész úgy kezdődött, hogy elmentünk az Ezervirág-hegységbe, hogy megmentsük Centopiát.
-Ott jöttünk rá a dologra!-mondtam.-Ott lesz a völgyben. Én tudom.
-Sietnetek kell, már nincs sok időnk! A kémek szerint Gargona már indulásra kész!-sürgetett a király. Mindenki, beleértve az unikornisokat is, a palota tróntermében állt. Miután megérkeztünk, rögtön felkerestük a többieket és elmondtuk a jóslatot.
-Nem lenne jó, ha elfogná Onchaoékat!-jajjgatott Miranda. Egyet kellett vele értenem.
-Igaz.-felelte Mayla.-Mia el tudnád rejteni őket?-fordult felém.
-Hát…-töprengtem, aztán támadt egy ötletem.-Persze!
-Rendben. Addig mi felkészülünk a csatára, illetve Mo herceg, Violetta, Yuko és Alex pedig az útra!-állt fel Raynor.
-És én?-háborgott Miranda.
-Te jobb, ha itt maradsz.-válaszolt a királynő. Ha lehetne gondolatban kommunikálni biztos egy nagy gondolati pacsit adtam volna neki. Miranda csak lassítana minket. Meg hát persze mindig Mon lógna, szószerint.
-Mia!-nyerített nagyot Onchao, hogy visszahozzon a valóságba.
-Ó! Ja!-eszméltem föl.-Gyertek!-indultam meg a trón felé. A Motol ellesett módszer segítségével felemeltem annyire, hogy mindahányan alá férjünk.-Íme azalagút bejárata!
-Innen jön a hang!-mutatta Mo.Yuko elsöpörte a port.
-Ez egy csapóajtó!-ámuldozott.
-Yuko!Te vagy az?-tudakoltam.
-Mia!Ott vagytok lent?-kérdezősködött centopiai barátnőm.
-Igen az ajtó alatt!-válaszolta Violetta.
Kavics segítségével könnyedén feltudtam emelni a csapóajtót.
-Erre!-magyaráztam.-Szikra te menj előre és világíts! Addig haladjatok míg egy kis szobába nem értek! Ne gyertek ki! Majd értetek jövök! Okés?-az öt unikornis felnyerített, ami igent jelentett.
Még mindig biztonságban vannak. Ki nem mozdulnának onnan. Legalább el kellett volna mondanom valakinek, hogy hol vannak. Nem gondoltam volna, hogy ez történik.
A gyors tempónak köszönhetően hamar odaértünk az Ezervirág-völgybe. Komolyan lassan valami tündér- olimpia-szerűségen is indulhatnánk. Azúra körbebecikázta az egész rétet, amin most már nem volt egy virág se volt, csak por és elszáradt levelek.
-Ijesztő, hogy nem rég jártunk itt, és akkor még az egész virágzott!-mondta Violetta.
-Én is éppen erre gondoltam.-sóhajtottam bánatosan. A kissárkány nagyot visított.
-Meg van!-kiáltotta Mo.
-Oké, akk’ most újabb 1200 méter a világbajnoki válogatottnak!-kurjangatott Alex.
-Nem vicc, tényleg sietni kell…-morogtam.
-Te mikor változtál tündérhercegnőből boszorkánnyá?-tudakolta a fiú.-ÁÚ-jajdult fel miután Yuko jól seggbe rúgta.
-Hangosabbá?Hát nem elég hangos?-tudakolta Puddle.
-Annyira nem,hogy túlharsogja a dugókat!Jó ötlet Mia!-dicsért meg Yuko.
-Aha,megvan!-kiáltott Puddle.-Az ükükükükükapám Muddle készített egy ilyesmit!-mondta és el kezdett keresgélni a cuccai között.Hamarosan egy dobozkát húzott elő.A közepén egy nap volt.A nap körül meg pontosan 15 mélyedés.
-Nyissuk ki!-mondta Violetta.
-Aaaaa. . . nem megy!-felelte Yuko.
Mire odaértünk, már Gargona is ott volt. Ez eléggé gátolta az esélyeinket.
-Mia, Violetta!-állt elénk Mo hősiesen ,hogy megvédjen.-Menjetek Puddlehez!-én erre bólintottam és elindultunk a kis kunyhó felé. Néhány kígyó és háló kivételével, alap vetül jól megúsztuk a dolgot. Gyorsan benyitottam. Bent a rettegő pánt találtuk.
-Lányok! De jó, hogy itt vagytok!-ölelt meg minket.
Kedves jövőbeli teremtmény!
Ebben a dobozkában egy olyan dolog van, ami képes egy tárgy hangját akár a 10-szeresére is növelni. Köztudott, hogy minden pán félti találmányait, ezért én elrejtem ennek a ládikónak a kulcsai. A kulcsai pedig nem más, mint 15 golyó, amit a nap körüli mélyedésekbe kell helyezni! Ezeket elrejtettem Centopia különböző helyein, de ha elég kitartó vagy megtalálod őket!
Muddle
1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14…és 15! A nap fényesen felvilágított, úgy, hogy el kellet takarnunk a szemünket. Egy kattanás hallattszott.
-Szóval….-tettem a kezem a doboz tetejére.-Most nyílnia kell!- könnyedén felpattintottam a zárat.
A ládikó belsejében egy kissé rozsdás, arany kürt véget találtunk.
-De mit keressünk nála?A Trombitusszal is el lehet pusztítani a munculusokat vagy nem?-kérdeztem.
-Nem!Múltkor miután elmentetek munculusokat láttunk!Próbáltuk. Trombitusszal, de. . .-Mo nem fejezhette be,mert Yuko közbevágott.
-Azok a zombik füldugót használnak!
Nem volt más hátra, mint összeilleszteni a kihangosítót a Trombitusszal. A Trombitusz! Erre miért nem gondolt senki?!
Beszaladtam a trónterem ajtaján, kezemben a hangosítóval, de nyomban meg is torpantam rémületemben.
-Csak nem ezt keresed?-kérdezte gúnyosan Gargona és a kezében lévő Trombituszra mutatott.
Ja igen, valahol itt bukott meg a terv. Ugyanis míg mi szépen a gyöngyöket tettük a helyükre, a munculusok leverték a csapatainkat. És elfoglalták a palotát, a trónteremmel együtt, ahol az a bizonyos hangszer IGEN látható helyen volt elhelyezve. Hogy lehettem ennyire ostoba?
-Hol vannak? Nem hallasz?-ordított a hadvezér rám. Sikeresen megkötöztek és kicipeltek a hegyek egyikére, ahonnan a foglyokat szállították az ő törzshelyükre. A többiek már nem voltak ott. Violettát és Puddlet épp előttem vitték el.-Hol vannak az unikornisok? Hol az Aranyszarvú és a többi?
-Mégis mi okom lenne rá, hogy elmondjam?-feleltem.
-Talán mert nem szándékozol megkötött szárnyakkal véletlenül leesni!- mutatott le fenyegetően. Nagyot nyeltem.
-Utoljára kérdezem, hogy….-kezdte, de én közbevágtam.
-Ne is álmodj róla!
-Elegem van !-kiáltotta és nagyot taszított rajtam. Elvesztettem az egyensúlyom, majd megcsúsztam egy kőben.
-Mia!-kezdte Yuko.-Szerinted én vagy te tetszel jobban Monak?
-Te!Veled több időt tölt és tölteni is fog!-válaszoltam.
-Ne butáskodj!Rólad képe is van!Az erszényében hordja!-mondta.Lefagytam.Egy pillanatra.Aztán a többiek után szaladtam.
-Ne viccelj!
-Nem viccelek!-ekkor megérkezett Mo.
Emlékek. Barátok. Centopia. Mo.
Az összes dolog, amiért eddig harcoltam
És most csak zuhanok. Lefele.
És íme az lö fanart Rékától! (Violetta)
Liza
Ui.:Ugye mondtam, hogy lesznek benne fordulatok? ;)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése