Fórum~1.Rész, részlet

Sziasztok!

Gondoltam, hátha megjön a kedvetek, ezért bemásoltam a fórumról az eddig megírt első részt. Eddig csak ketten írtuk (alias én és Réka), de nem harapunk, nyugodtan becsatlakozhattok ti is! :D

Centopia. A tündérek királysága. A szigetet azonban veszély fenyegeti: a munculusok és gonosz királynőjük Phantea. Ha ez nem lenne elég az egyik unikornis ménesben betegség üti fel a fejét. A király egy csapat tündért küld oda, hogy rájöjjenek a betegség gyógyírére. De a beteg és legyengült unikornisok Gargona figyelmét sem kerülték el…

~*~

Alex, Adam és Tiana szélsebesen repültek a legelő felé, ahol a beteg unikornisok tartózkodtak. Adam nem igazán örült annak, hogy Raynor király pont a két legcsendesebb tündérrel küldte el őket erre a küldetésre. Oké, igen, Alex néma volt, a lány nem! Adam egész úton próbált egy normális párbeszédet kialakítani a lánnyal.

- Szóval... milyenek mostanság a napjaid? - kérdezte Adam. A lány ráemelte furcsán a tekintetétt. Furcsálta, hogy a nagy Adam szoba áll vele.
- Próbálok rájöni mitől lehet a betegség, ami az unikornisokat sulytja. - válaszolt.
- Egyszerű. Gargona. - mondta a fiú.
- Szerintem viszont nem ő. Pont azokat gyengiti le amik kellenek neki?
- Ebben van valami. - mindta a fiú. - Alex te mit gondolsz?
Alex elkezdett mutogatni.
- Azt mondja, hogy nem tudja mit gondoljon. - mondta a lány leforditva a fiú beszédét.

-Jellemző!-gondolta Adam.-Ne, hogy bármilyen hasznos megjegyzése is legyen! Úgy látszik Tiana észrevette, hogy mi járhat a fejében.
-Tapintatlan vagy.-mondta durcásan. Adam ennek ellenére sikerként könyvelte el, hogy ezúttal nem ő kezdte el a párbeszédet. Alex elkezdett újra mutogatni.
-Most mit akar?-sóhajtott reménytelenül a fiú.
-Ha kiváncsi vagy Mr.Tökéj, jelezni kívánta, hogy megérkeztünk.-kapta fel a vizet a lány. Nem volt rá jellemző, de úgy tűnik, nem szereti, ha Alexet bántják.
-Nyugi, én nem akartam senkit megbántani...-a tündérlány faképnél hagyta. Elindult az unikornisok felé. Adam Alexre pillantott, aki értetlenül vonogatta a vállát, majd Tiana után szállt.
-Remek.-suttogta magának a fiú.

Végül Adam is a csapat többi tagja után tartott, a beteg unikornisokhoz.
- Na és szerintettek mitől lehet? - kérdezte a fiú. ' Mintha meg is válaszolnák...' - gondolta magában, miközben az unikornisokat vizsgálta.
' Ekkora idiota is ő lehet! ' - gondolta a lány, miközben sürgött-forgott az unikornisok környékén. Még maga Oliv a tündérmágia és fözetek tudosa se jött rá mi lehet, ő akkor honan tudná? Itt már csak a csoda segíthetne nekik...

~*~

Phantea a fekete székén ült, miközben a macskáját simogatta és a homokóráját nézegette. Nemsokára megint kell neki egy unikornis szarv, hogy szép maradjon, de a hasztalan Gargona semmit se mutatott fel az utobbi pár napban! De ha felmutatásnak lehet nevezni milyen hasztalabakkor mégis letett valamit az asztalra.
- Úrnőm. - tért be a szobába Gargona, miközben meghajolt. - Valamiről be kell számolnom.
- Ha nem arrol van szó, hogy szereztél nekem unikornisszarvat akkor meg se akarom hallani! - mordult fel.
-A tervem működött!-felelte.-A méreg bevált!
-Beavatnál engem is vagy csak magaddal beszélgetsz most?!-kiáltotta Phantea idegesen.
-Nem, dehogyis. Csak...-Gargona belátta jobb lesz bevallania min munkálkodott az utóbbi hetekben.-Fekete-liliom! A fekete-liliom szirma mérgező. Főzetet készítettünk belőle és lelocsoltuk vele az egyik legelőt. A felderítőim most tértek vissza! Az unikornisok betegek és gyengék! Könnyű lesz őket befogni.
-Mhh.-gondolkodott el a királynő.-Nem is hangzik rosszul!

~*~

Miközben a tündérek segíteni akartak az unikornisokon, egy tündér repült arra. Fekete szárnyai voltak. Egy sötét tündér volt! Olyan gyorsan repült ahogy tudott, de nem számitott rá, hogy néhány unikornis észreveszi őt.
- Mi az? - kérdezte Tiana, s ő is feltekintett az égre ahol a tündért vette észre.
- Sötét tündér! - kiáltotta. Adam és Alex is felnéztek rá. Alex elkezdett mutogadni. " Mit keres itt?"
- Nem tudom, de nem itt van a helye. - mondta Tiana aki megértette mit akar a fiú.
- Majd adok neki! - lodult arra Adam. A sötét tündér akkor vette észre őket az unikornisok között. Gyorsan reagált: pár másodperc után már ott sem volt. Adam elindult a menekülése irányába, de valaki megragadta a karját.
-Hé! Szájhős! Nem rémlik, hogy más dolgunk van?-kérdezte Tiana. A fiú egy utolsó, bosszús pillantást vetett az erdő irányába, majd visszatért az unikornisok közé.

Olvassátok el a szabályzatot és az útmutatót, ha valami nem tiszta. Ha ott sem kaptok megoldást, toporogjatok nálam a szokásos helyen: miaska3000@gmail.com !

Liza

10. Rész

Fogadjunk nem számítottatok arra, hogy ilyen hamar hozom! :D

A Palota könyvtárában landoltunk. Rengeteg könyv hevert kupacokban a földön és az asztalokon, de nem annyi, mint amennyi a polcokon várakozott a leendő olvasókra. A szemem sarkából megpillantottam Phuddlet, ahogy egy tucat enciklopédiát cipel a legközelebbi ülőhely felé. Intettem a barátnőmnek, hogy induljunk el az irányába.

–Szia Phuddle!–köszöntünk rá egyszerre, mikor mögé értünk. Elég váratlanul érhette, mivel felugrott és ijedtében elejtette az összes könyvet.

–Sziasztok lányok!–köszönt ránk, amikor összeszedte magát.

–Mit csinálsz?–tekintettem a rengeteg szakirodalomra, melyeket elkezdett összeszedni.

–Segítség a legújabb találmányomhoz.–válaszolt.

–Értem.–bólintottam.

–Segítenétek?–nézett ránk boci-szemekkel.

–Hát persze!–nevetett Violetta. Annyi könyvet emeltünk fel, amennyit csak tudtunk, majd elindultunk a pán otthona felé. Mikor beléptünk nagy rendetlenség fogadott minket

–Kitört a harmadik világháború, vagy mi történt?–nézett körbe a barátnőm.

–Csak egy szerszámot kerestem, de ne aggódjatok, már megtaláltam.–mutatta fel a tárgyat kis barátunk.

–Hát, jó sok kacatod van.–állapította meg Violetta.

–Ezek emlékek!–felelte Phuddle.–Pontosabban mondva az örökségem.

–Szóval az egész családod ilyen feltaláló-szerűség volt?–kérdeztem.

–Ja. Mi mind kilógtunk a sorból.–mondta.

–Azért rájuk férne egy kis rendszerezés!–jegyezte meg az osztálytársam.

–Ez mi?–fedeztem fel egy könyvet, amely a porban feküdt.

–Az egyik ősöm feljegyzései.–vonta meg a vállát a pán.–Nyugodtan elolvashatod.–válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Végig simítottam a sötétbarna bőrből készült borítón. Ezen is állt a kosz, de egy könnyed fújással eltüntettem a nem kívánatos porcicákat. Felcsaptam a könyvet.

–Centopia flórája és faunája.–olvastam fel az ott látható címet.–Valami biológus volt?

–Vagy szakács.–mutatott Violetta a másik oldalra.–Édes-áfonyás keksz recept.

–Attól függ hol nyitod ki a könyvet.–mondtam.

–Megkaphatom?–kérdezte a barátnőm.

–Miért is ne? Én megyek és segítek Phuddlenek!–nyújtottam oda neki a feljegyzéseket.

–Igazából boldogulok egyedül is ám.–jegyezte meg Phuddle, mikor mellé értem.

–Akkor ne segítsek?–tudakoltam.

–Hát, ő, ártani nem árthat...–felelte. Ezen jót nevettem. Tipikus! Valami magozó gépet akar csinálni, de nem igazán értettem hogy akarja mozgásba helyezni. Épp megakartam neki magyarázni, hogy szerintem ez mechanikailag nem fog működni, amikor Violetta izgatottan maga mellé hívott.

–Ezt nézd!–nyújtotta felém a könyvet.

–A dimenziók legendája.–olvastam.

◦○◊○◦

Gianna összerezzent. Egy csipegés hallatszott Mia táskájából. A nő oldalát fúrta a kíváncsiság, és végül engedett. Kiemelte a telefont és bekapcsolta.Rögtön elszorult a torka.A háttérképről a a húga és a férje mosolygott vissza. Érezte, ahogya szemei elnedvesednek. Óvatósan visszacsúsztatta a mobilt a hátizsákba. A két tenyerébe temette az arcát és elkezdte rázi a sírás.

–Sajnálom Margherita!–zokogta.–Annyira sajnálom!

◦○◊○◦

Régen, az idők kezdete előtt, a két dimenzió kapujai nyitottak volta mindkét fél számára. Az emberek és a varázslat mesterei egyaránt találkozhattak egymással. Így történt, hogy két fiatal, az ellenkező világból, megismerkedett és szerelembe esett. A boldog pár egybekelt és családot alapított. Ám álomszerű életük nem tarthatott soká. A két dimenzió vezetője összekapott valamin és hadat üzentek egymásnak. Hatalmas háború tört ki. Sokáig eldönthetetlen volt a harc kimenetele. Azonban végül a varázslat győzedelmeskedett a puszta erőszak felett. Mindkét fél sok embert vesztett és mindkét dimenzió csakhogynem elpusztult. A pár, aki elszenvedője volt a háború viszontatságainak, úgy döntött, nem hagyja, hogy ez bármikor máskor is megtörténhessen. A férj megszerzett egy követ, amelyről hír járta, hogy a holdról pottyant le. Ebbe zárta az összes dimenzió-kaput, ezzel elválasztva örökké a két világot egymástól.Ő és a családja a vesztes fél mellett maradt és megőrizte a Holdkövet, amely mai napig az egyetlen dolog, amely képes ajtót nyitni a dimenziók között.

Mikor befejeztem olvasást a körülöttem lévőkre tekintettem. Yuko, Mo, Alex, Raynor, Mayla, Naya, Rekah, és persze Violetta és Phuddle, mind azért gyűlt össze, hogy meghallgassa a történetet, amit Violetta talált a könyvben.

–Szóval ez a karkötő, valójában egy mágikus, égből pottyan kő, amelyben ajtók vannak?–kérdezte Alex.

–Nem szerepel semmi más a könyvben erről?–tudakolta a király.

–A következő oldal üres.–válaszoltam.

–Hadd találjam ki, ki írta azt a jegyzetet!–forgatta a szemeit Yuko.–Muddle!

–Az lehetséges.–mondta Phuddle.–Elvégre, ő szerette a könyveket.

–És az édes-áfonyás sütit.–jegyezte meg lopva Violetta.

–Amennyire össze-vissza vannak benne a dolgok, lehet, hogy van még valami.–mondtam.

–Én szívesen elolvasom.–ajánlkozott a királyné.–Ha már nem mozdulhatok ki innen.–nézett bosszúsan a férjére.

–A te érdekedben, kincsem.–mentegetőzött Raynor.

–Családi dráma.–suttogta Yuko, mire Mo oldalba bökte.

–Mo, nem szép dolog hölgyeket lökdösni!–figyelmeztette az anyja.

–De én csak...–sóhajtott a herceg.

–Na gyere, te rosszfiú!–karoltam belé.–Menjünk el egy sétára. Mást úgy sem tehetünk.

◦○◊○◦

–Tehát, a te elvileg félig tündér vagy?–kérdezte Mo.

–A legenda szerint igen, de kétlem, hogy mára maradt volna bármi tündériség bennem.–néztem rá.

–Honnan tudod?–tudakolta.

–Nem nőtt szárnyam a másik világban.–szögeztem le.

–Tudod ez megnyugtat.–mondta.

–Hogy nem nőtt szárnyam?–értetlenkedtem.

–Nem. Az, hogy mások is voltak.–felelte.

–Akik…?–pislogtam.

–Akik két különböző világból származtak és egymásba szerettek. Pont mint mi.–válaszolt.

–Igen.–mosolyodtam el és a vállának dőltem.Lassan róttuk a köröket a palota körül, miközben hallgattuk Centopia hangjait (amibe beletartozott Phuddle szitkozódásai is a gépe miatt, ami “valamiért” nem akart elindulni).

–Elgondolkoztam.–szólaltam meg.–Mi lett volna, ha nem tör ki a háború és az ősöm nem zárja be a kapukat.

–Ki tudja, hogy teljes békében élnénk-e. Lehet, hogy szimplán felrobbantanánk magunkat.–felelte a herceg.

–Az én világomnak már így is majdnem sikerült.–jegyeztem meg.

–A varázslat sem ártatlan dolog. Gondolj csak Lídiára! A múltkor valami varázsport használt, hogy becserkésszen.–mondta Mo.

–Van benne valami.–helyeseltem.majd a karkötőmre tekintettem, ami haloványan világított.–Asszem ideje menni.

–Szia, kincsem.–elnevettem magam az új becenevemen, amin a fiú szólított.

–Viszlát, drágám.–köszöntem el én is, majd egy búcsúpuszit küldtem felé és Violetta keresésére indultam, hogy hazatérhessünk. Pontosabban a nénikém lakásába.

◦○◊○◦

Lídia hozzáadta a következő hozzávalót a főzetéhez.

–Azt hittétek kifoghattok rajtam, mi?–kérdezte és megrázta az üvegcsét.–Kíváncsi vagyok mi csináltok, ha akkora vihar tör ki, hogy ki se tudtok mozdulni napokig!–nevetett.–És én figyelni foglak titeket. Mert senki sem ismeri olyan jól az időjárást, mint Claudia di Nola!

◦○◊○◦

–Köszi, hogy ki hoztál minket a vasút állomásra.–mondtam a nagynénikémnek.

–Ha az unokhúgom meglátogat a világ végén, ne kelljen már egy buszon zötykölődni a kanyarogban.–felelte.

–Ez valami családi vonás hogy nem bírjátok a szerpentint?–kérdezte Violetta.

–Lehet.–kacsintottam.–Hívlak, ha bármi újat megtudok.–fordultam vissza Gianna felé.

–Ahogy én is.–mosolyodott el.

–Hahó megy a vonat!–figyelmeztetett a barátnőm és magával húzott a peron felé.

–És Mia!–szólt utánam.–Szeretlek.

–Nálam nem jobban.–kiáltottam.

–Már látom a kalauzt, ahogy száll fel a vonatra!–vágott közbe Violetta.

–Jól van, megyek már!–adtam meg magam.–Téged meg mi hajt ennyire?

–A sorozatom, amit ma este fogok nézni egy tál popcorn kíséretében.–válaszolt.

Írói megjegyzések:

1.Hát igen, a sorozatok jó kifogások.

2.Gianna nem tudta Claudia vezetéknevét. Ezt elfelejtettem beleírni...duh...:(    

Liza                 

Unatkoztam...

...és ez lett belőle.
Könyvborítók:

És csináltam kettőt Rékának, csak, hogy felviduljon! :)

Liza

Eztet nézzétek, mit találtam!

Az úgy volt, hogy Liza elhatározta, hogy a 9.rész alá egy olyan képet tesz, ami Mia nagynénikéjét ábrázolja. Ez persze nem sikerült neki, mert nem talált olyan fotót. A lényeg az, hogy keresgélt, keresgélt és lám mit talált! Ezt: http://www.imdb.com/title/tt2203143/episodes?season=3&ref_=tt_eps_sn_3

Ezek itt 3. évados címek. Nem tudom, hogy mennyire megbízható az oldal, úgyhogy fogalmam sincs, hogy ezek most tényleg azok, amik. Minden esetre, azért felsorolom őket ide:

1. Kyara's Birth, azaz Kyara születése
2. Arrival of the Bug Men, azaz A bogárember(?) érkezése
3. Nincsen 3.rész feltüntetve :(
4. Return to Bolobo Mountain, azaz Visszatérés a Bolobo hegyre
5. Sister Wracked, azaz Testvér(lány) rombolva/pusztulva (na ezt nem tudtam lefordítani rendesen, elég morbid cím)
6. Unicorn Kindergarden, azaz Unikornis óvoda
7. Phuddle Moves Out, azaz Phuddle kiköltözik
8. Highest Bidder, azaz Legmagasabb ajánlattevő/ajánlat
9. Night Becomes Day, azaz Az éjjel nappallá válik
10. Circle of Life, azaz A élet körforgása (utalás az oroszlánkirály betétdalára?)
11. Glowing Arrows, azaz Fénylő nyilak
12. Freeze and Snoot, azaz Fagy és nózi
13. Finding Simo, azaz Simo megtalálása
14. The Six-eyed Monster, azaz A hatszemű szörnyeteg
15. Moonstruck, azaz A holdkóros
16. Under the Heartleaf Tree, azaz A levélszív fa alatt
17. Giant Butterfly, azaz Az óriás pillangó
18. Bluebardo in Trouble, azaz Pingvin bajban (nem pontosan pingvin, de olyasmi, tudjátok a madarak a 2.évad 20 részéből)
19. Shyest Unicorn, azaz A legfélénkebb unikornis
20. Return to Rainbow Island, azaz Visszatérés a Szivárvány-szigetre
21. Ziggo Moves Out, azaz Ziggo (is) kiköltözik
22. What Is Your Desire?, azaz Mi a vágyad?
23. Heist on Dark Castle, azaz Rablás a sötét kastélyban
24. Seeing in the Dark, azaz Látni a sötétben
25. The Big Sleep, azaz A nagy szundi
26. The Last Stand, azaz Az utolsó állás(tükörfordításban) vagy Az utolsó próba

Illetve még megjelölnek egy évadon kívüli részt is. Szerény véleményem szerint ez passzol a 3.rész helyére:

King and Queen Asleep, azaz a Király és a Királynő alszik

Liza

9.Rész

Nesze nektek! Itt van! 3 oldal, 1028 szó, 3 óra folyamatos írás. Ne mondjátok, hogy rövid! :/ :)

–Köszönöm, hogy elkísérsz!–hálálkodtam Violettának.

–Nem tesz semmit. Különben is mit csinálnál, ha esetleg dolgunk akadna?–felelte. A busz nagyot zöttyent egy kátyúban. Már túl voltunk egy több órás vonatos utazáson és most egy múlt századi autóbuszon zötykölődünk a nagynénim lakhelye felé, ami nagyjából egy 400 fős falu a Júlia-Alpokban.

–Kíváncsi vagyok, nyaranta miért költözik be a városba, ha ilyen szép helyen él.–sóhajtottam, ahogy a mellettünk elsuhanó tájat fürkésztem.

–Talán fél, hogy neked nem tetszene. Ki tudja, lehet, hogy még térerő sincs itt!–kapta elő a mobilját a lány.

–Pedig már is szeretem.–válaszoltam.–Olyan gyönyörű!

–Hát itt a megfelelő alkalom, hogy ezt elmond neki!–mondta a barátnőm. Alig húsz perc kanyargás után meg is érkeztünk a településre.

–Cave del Predil.–olvasta fel a feliratot Violetta, miután leszálltunk.–Szép a kilátás a hegyekre.

–Meg a szerpentin utakra.–fogtam a hasam.

–Még sosem utaztam tömegközlekedéssel.–váltott témát a társam.–És most merre?

–Felfele a hegynek. Arra.–mutattam az utat.–Legalábbis a google térkép ezt mondja.

–Gondolod, hogy itt síelni is lehet télen?–kérdezte.

–Passz.–vontam meg a vállam.–Nem vagyok túl jó síelésben.

–A nagynénikédnél vajon lesz angol vécé?–tudakolta.

–Nem a világ végére jöttünk.–néztem rá értetlenkedve.

–Pedig egészen úgy tűnt, legalábbis amennyit utaztunk.–mondta. Az út egyre emelkedett. Néha pár kisfurgon suhant el mellettünk. A házak egyre fogyni kezdtek, míg végül a falu szélén rátaláltunk egy lakásra, amely megegyezett a nagynénikém házszámával.

–Itt a csengő!–hajtott arrébb pár növényt Violetta, amelyek felfutottak a kőkerítésre.

 –Nos, remélem, megkapom a válaszaimat!–vettem egy mély levegőt és megnyomtam a gombot.

 ◦○◊○◦

Gianna Carborona nem mindig volt emberkerülő. Kiskorában a dédelgetett álma volt, hogy a médiának fog dolgozni, mint riporter. Azonban mindez szertefoszlott, mikor a húga megismerte Antonio Marconit. Onnantól a család élete titokzatos és körbehatározhatatlan lett. Pletyka indult el a városban, hogy a pár törvényellenes dolgokat űz otthon. Gianna eltávolodott az emberektől, mert mindegyikőjük furának vagy őt magát is csalónak hitte. Sorra érték a megbántások a gúnyolódásuk. Nem tudott szórakozni, a szerelemről pedig már az elején lemondott. Egyetlen barátnője volt, aki a végsőkig kitartott mellette. Claudia. Egy nap a barát segítséget ajánlott neki, azt mondta, ismer egy embert, aki véget vethet a pletykának és az elzárkózottságnak. Gianna vakon megbízott benne. Mikor észhez tért már késő volt, elvesztette a húgát. Megfogadta magának, hogy olyan messzire viszi a rá maradt gyermeket a fura embertől és Claudiától, amennyire csak teheti.

Gianna nem tudott sokat Marconiról, de azt igen, hogy varázslat övezte, és bármennyire egy hazug embernek mondták, jó volt. Nem ártott volna a légynek sem. Az ő feladata különleges és fontos volt, amit szorgalmasan el is végzett. A legfontosabb viszont az volt, hogy szerette Margheritát és a kislányukat, Miát. Remek apa és férj volt, aki túl korán ment el.

A nőt évekig emésztette a bűntudat, még akkor is, ha nyilvánvaló volt, hogy ő is csak áldozat volt. Egy eszköz, akit kelletlenül felhasználtak. Gianna Carborona egy senki volt a sakktábla közepén.

 ◦○◊○◦

–Milyen váratlan látogatás!–töltött ki nekünk a nagynénikém egy-egy pohár limonádét.– nem gondoltam volna, hogy meglátogatsz a kis barátnőddel. Hogy is hívnak, drága?

–Violetta di Nola.–húzta ki magát a társam.

–Mi járatban?–tudakolta a gyámom.

–Lenne pár kérdésem…–nyeltem idegesen. A rokonom elhalványult.

–Mondd csak.–nyögte ki és leült szembe velünk az asztalhoz.

–Találkoztam valakivel, aki ismert téged, annak ellenére, hogy azt mondtad téged a munkatársaidon kívül nem találkozol. És nem hiszem, hogy ő a munkatársad volt.

–Hogy nézett ki?–tudakolta. Na, most feladta a feladatot.

–Hát zöld szeme van, hosszú fekete haja, nagyjából veled egy idős…–kezdtem.

–Az lehetetlen!–pattant fel a székről.–Hiszen az apád a B dimenzióba zárta!–pár másodpercre minden elhallgatott. Gianna megbánta, amit mondott és lassan visszaereszkedett, majd az arcába fogta az arcát.

–Nem értem.–szólaltam meg.

–Violetta jobb, ha ki mész, négyszemközt kellene beszélnem Miával.–emelte fel a fejét a házigazda.

–Nyugodtan itt maradhat.–mondtam.–Ő is tud Centopiáról.

–Nem tudok sokat. Számomra ez mindig is tabu volt.–kezdett el mesélni a nénikém nekem és Violettának.–Apád az a dimenziók őre volt, pontosan nem tudom, hogy mit csinált, de az egyensúlyt tartotta fenn a két világ között.

–Ez az A és B dimenzió?–kérdeztem.

–Igen. Az A dimenzió a mi világunk, ahol a tudomány foglalja el a főbb irányzatot. Míg a B dimenzióban a varázslat az úr.

–Szóval B dimenzió egyenlő Centopia?–tudakolta Violetta.

–Nem egészen. Centopia csak egy része a másik világnak. Úgy mint Olaszország a Földnek.–válaszolt a nő.–A karkötővel dimenzió kapukat tudsz megnyitni, azért kaptad meg, mert ez a családról családra vándorol. Te vagy a következő Őr.

–Miért pont a mi családunk?–értetlenkedtem.

–Mint annyi mindent, ezt sem tudom.–vonta meg a vállát.–Centopiában találkoztál azzal a lánnyal?

–Igen.–bólintottam.–Azt hitte, én vagyok te.

–Valószínű. Azt hiszi, hogy nálam van a karkötő, rólad ugyanis nem tud.

–Szóval veszélyes?–kérdeztem.

–Igen. Ő és a társa meg akarják szerezni ezt.–mutatott a karkötőre.–Nem tudom, mit akarnak csinálni, de apád nagyon óvta tőlük az ékszert.

–Akkor ne add oda nekik.–szólalt meg Violetta.

–Ennyit tudsz?–néztem a gyámomra.

–Semmi többet.–ingatta fejét és kortyolt egyet a limonádéból.

–Honnan ismer?–jutott eszembe Lídia.

–A barátom volt. Legalábbis sikerült elhitetnie velem. Felhasznált, hogy több minden tudjon meg a szüleidről.–válaszolt.

–Mia a karkötőd!–figyelmeztetett Violetta.

–A könyv is az örökség része?–tettem fel az utolsó kérdést.

–Nem tudom. Minden esetre valószínű, hogy a B dimenzióból származik.–fejtette ki a nénikém, mikor meglátta a világító rúnákat.

–Nézzük, mit mondd!–lépett mellém a barátnőm, miután kihalászta a retiküljéből a tükrét.–Munkamegosztás. Te hozod a könyvet én meg a tükröt.

–Milyen igaz.–mosolyogtam és a jóslat felé helyeztem a tárgyat.

Mia: Titkok, mit feltárhatsz

Violetta: Rejtély, mit megoldhatsz

Mia: Az útnak még nincs vége

Violetta: De közelebb értelme

Az arany por beterített minket. Egy viszlátot intettem a nénikémnek, majd átléptem a dimenzió kaput.

 ◦○◊○◦

Gianna egyedül maradt a házban. Lehuppant a kanapéra és nagyot sóhajtott. Félt, hogy sokat mondott el. Félt, hogy talán a lány még sincs biztonságban, Firenzében. Félt, hogy rá találnak. Félt, hogy még egy embert elveszít. Félt, hogy vége lesz mindennek, amiért eddig harcolt és szenvedett. Vissza akarta kapni a régi életét, de tudta, hogy nem lehet. A nyomában vannak. És ki tudja, mikor bukkannak rá.

Liza

3.Évad 7-8.rész

Íme, ahogy ígértem, egyben a két rész! De meg is érdemlitek, hiszen olyan türelmesek vagytok, ahhoz képest, hogy mennyit bénázok! ^.^
Köszönöm nektek!

–Nos, felkészültetek?–kérdezte Violetta. Ő és Paula együttes erővel varrtak nekünk ruhákat (Értsd.: Paula varrta, Violetta tervezte), és most épp azon vannak, hogy megmutassák a művüket nekem és Suenak. Vincent unottan ücsörgött a bunki egyik sarkában készen állva a bálra.

–Essünk túl rajta, éhes vagyok!–nyögte.

–Persze!–mosolygott Paula és a kezünkbe adott két-két papírzacskót.–Pontosan lemértelek titeket, úgyhogy jóknak kell lenniük!–mondta. Beletekintettem a szatyor mélyébe, ahonnan egy rózsaszínű anyag kandikált ki.

–Legújabb és egyben első kollekciómat a gyümölcsök ihlették!–jelentette ki Violetta büszkén.

–Na, tessék! Most még éhesebb vagyok!–sóhajtott Vincent.

–Ú, ez sárga!–kiáltott fel Sue, ahogy elővette a saját darabját.–A egyik kedvenc színem!

–Akkor jól választottam.–nyugtázta az újdonsült divattervező.–A tied egy banánról lett mintázva.

Sue kihajtogatta a ruhát. Valóban sárga volt, fekete övvel és pántokkal.

–Majd felveszem hozzá az ünneplős cipőmet, az passzolni fog!–vigyorgott a barátnőm.–Nagyon szépen köszönöm!

–Te következel Mia!–mondta Paula. Reménykedve húztam elő a sajátomat. Nem is kellett csalódnom. Egy világos rózsaszín ujjatlan ruha volt, sötét pink pöttyökkel.

–Hadd találjam ki, eper.–jelentettem ki. Violetta bólintott.

–Tetszik?–kérdezte.

–Hát persze!–feleltem és átöleltem őket.–Köszönöm!

–És a tiétek?–tudakolta Sue.

–Az enyém dinnye!–mondta a szobatársam és előkapta a sajátját a háta mögül. A ruha ujjai zöld csíkosak voltak, mint egy dinnye külseje, a szoknya többi része pedig piros volt apró fekete pöttyökkel, és a derekánál egy szintén zöld övvel.

–Nekem tetszik!–feleltem.–És te?–fordultam az utolsó lány felé.

–Szilva.–válaszolt Violetta. Lila ruha került elő, ibolyaszínű pánttal és övvel, amely oldalán egy virág díszelgett.

–Meg kell, hogy mondjam jó munkát végeztetek.–szólalt meg Vincent.–Mehetünk?

–Nyugalom!–nyugtatta Paula.–Még át kell öltöznünk.

–Brigitta el fog kékülni!–kuncogott Sue.

–Lehet, hogy öt perccel később kel indulnunk!–mutattam a villogó karkötőmre.

◦○◊○◦

Dr. Morton az ajtóból figyelte a feldíszített tornatermet. A diákok már el kezdtek szivárogni innen-onnan. Ki párban, ki egyedül, ki baráti társaságban. Valami Violetta di Nola szervezi a bulit pár éve. Igazi hagyományként számít a gyerekek körében. Az igazgatónő őt és két másik tanárt bízott meg a bál felügyelésével. A férfi agya viszont végig a Holdkövön kattogott. Lídia ez egyszer sem teljesített 100%-osan, nem tudta megmondani a tündér nevét, akin a karkötőt látta, és ez eléggé megnehezíti a dolgukat.

Azért jött egyenesen Rómából Firenzébe, hogy megtalálja Gianna Carborona-t, de a nőnek mintha nyoma veszett volna. Pedig biztos itt járt. Érezte. Lehetséges, hogy csak azért jött ide, hogy megtekintse a várost, vagy megnézzen pár múzeumot? Nem. Gianna nem lenne ilyen felelőtlen! Tudja, hogy keresik, miért furikázna csak úgy egy nagyvárosban, hogy könnyebb célpont legyen?

Megrázta a fejét és visszatért a valóságba. Meg kell tudnia mindent Margherita Carborona-ról. És erre Gianna a legjobb személy.

◦○◊○◦

–Oké!–szólaltam meg.–Itt a jóslat.–a rúnák felé helyeztem a tükröt.

Mia: Mikor csillag nincs az égen,

Violetta: megment az éj kémje.

Mia: Otthona volt régen,

Violetta: az elveszettek földje.

Ezek a jóslatok egyre nehezebbek!

A palota kertjében találtuk magunkat. A tündérek épp körülöttünk virágokat gyűjtöttek. Valami ünnepség lenne?

–Mia! Violetta!–hallottuk Yuko kiáltásait.–Milyen pontos időzítés!

–Mi történik?–pislogtam. Centopiai barátnőm mellénk repült.

–Ma van a Pirosirág-hercegnőbál!–hadarta.–Már épp kezdtünk aggódni, hogy nem jössz!–fordult felém.

–Ööö… akkor most, elvileg, én vagyok a kulcsember?–idéztem föl a múltkori beszélgetést Violettával a centopiai hagyományokról.

–Igen! Kíváncsi vagyok, hogy választasz!–nézett rám reménykedve Yuko. Violetta oldalba lökte.

–Hé! Én már lefoglaltam!–mondta a sértődöttet tettetve.

–És mit kéne csinálnom?–tudakoltam.

–Természetesen megnyitni a bált, kiválasztani az udvarhölgyet és…–kezdte a harcos, de félúton megakadt.–Ó, te jóságos ég! Még nincs rajtad a ruha!

–A ruha?–kérdeztem.

–Gyere!–húzott a karomnál fogva Yuko.

–Várj, a…–lassítottam. Vagyis próbáltam.

–Nyugodtan menj!–szólt utánunk Violetta.–Én majd addig átadom a jóslatot a többieknek!

◦○◊○◦

–Remek!–gondola Lídia. A tündérkék most rendezik azt a felesleges báljukat, amire mindenki elmegy, aki számít! Tökéletes időpont, hogy megtalálja a rózsaszín hajú tündérlányt. Dr. Morton sosem tud elégedett lenni! Pedig igazán örülhetne! Elvégezte az ő munkája részét. Elröppent a szikla mögül, ahova bújt, egy másik mögé, hogy közelebb kerüljön a palotához. Hirtelen megpillantotta a keresett személyt. Sajnos túl sokan voltak körülötte, nem mehetett közelebb!

–Tudom, hogy te vagy az Gianna!–sziszegte a fogai között.

◦○◊○◦

–A konty jobban áll!–mondta egy tündér.

–A lófarok a tökéletes!–így egy másik.

–Ugyan már! Azok túl egyszerűek!–kapcsolódott be egy harmadik.

–Hé, hé! Nyugalom!–próbálkoztam csillapítani őket. Sikertelenül.– Yuko segíts!–a barátnőm épp a virágkoszorúmat készítette.

–Nem lehet velük mit kezdeni.–vonta meg a vállát.–Állandóan veszekszenek!

–Jaj.–sóhajtottam.–Tudjátok mit!–néztem rájuk. Egy pillanatra elhallgattak.–Én kieresztve szeretném a hajamat!–jelentettem ki.

–Hát jó!–felelte az első lány.–Majd elválasszuk oldalt.

–Középen!–szólalt meg a második.

–Nem tök mindegy, hogy hol van elválasztva?!–forgatta a szemeit a harmadik.–Ti ketten állandóan veszekedtek!

–Te is veszekszel!–mondták egyszerre.

–Ó, jaj, nekem!–vettem egy mély levegőt. Rekah lépett mellém.

–Csináltam neked kamillateát! Ez majd segít!–nyújtotta felém a csészét.

–Tényleg ezzel fáradtál? Köszönöm!–hálálkodtam.

–Igazából a királyné adagjából loptam egy kicsit, de ez titok.–kacsintott.

–Ez esetben is köszönöm, hogy életed kockáztatásával hoztál nekem!–kuncogtam.

◦○◊○◦

–Sziasztok!–köszöntötte barátait Violetta, mikor a bálterembe lépett.

–Szia!–mosolygott Mo, majd körülnézett.–Miát hol hagytad?

–Yuko elrángatta valahova…–felelte a lány.

–A hercegnő készülődik!–jegyezte meg Alex és megigazított egy díszítést.

–Anyád és a baba hogy van?–váltott témát Violetta.

–Jól vannak, szerencsére.–válaszolta a herceg.–Apám nagyon aggódott.

–Azt elhiszem, de Naya teszi a dolgát!–mondta a leány.

–Köszönöm!–lépett be az említett az ajtón.

–Nahát! Még nem tetszett hazamenni?–csodálkozott a divatdiktátor.

–Biztonságosabb, ha a királyné mellet maradok, amíg a gyermek meg nem látja a napvilágot.–fejtette ki az orvos.–Te és a barátnőd, viszont furán eltűntetek a múltkor!

–Hát igen…–igazította meg a haját Violetta.–Ez egy hosszú történet.

–Nagyon hosszú!–tette hozzá Alex.

–Hamarosan minden készen áll az ünnepségre!–jelent meg a király.–Á, szia, Violetta!–üdvözölte a látogatót.–Mia?

–Yuko már mindent elintézett!–válaszolt a lány.–Én csak azért jöttem, hogy átadjam a jóslatot.

–És mi az?–tudakolta Mo.

– Mikor csillag nincs az égen, megment az éj kémje, otthona volt régen az elveszettek földje!–szavalta az üzenetet.

–Az elveszettek földje?–gondolkodott Raynor.–A munculusok palotáját és környékét hívjuk így.

–De miért kellene megmenteni valakit?–kérdezte Violetta.

–Talán Lídia megint tervez valamit!–mérgelődött a király.–Utálom azt a perszónát!

–Akkor jobb, ha megerősítjük az őrséget!–vetette fel a herceg.

◦○◊○◦

–Kész is vagy!–mondta Yuko, mikor a fejemre helyezte a virágkoszorút. Kaptam hozzá egy hosszú, ujjatlan fehér ruhát, arany mintával és egy szandálszerű lábbelit.

–Nagyon csini lettél!–felelték a tündérlányok. Végre valamiben egyetértettek!

–Indulhatunk?–kérdezte a barátnőm.

–Ha tényleg kész vagyok!–álltam föl.

Elindultunk a bálterem felé, ahol az ajtó előtt már várt ránk Mo.

–Hú…–csak ennyit tudott mondani, amikor meglátott. Elmosolyodtam. Annyira édes volt!

–Akkor mi megyünk.–kacsintott Yuko és a terem felé tolta a kíváncsi tündérlányokat.

–Nos?–pördültem meg a tengelyem körül.

–A legszebb hercegnő-jelölt vagy, akit valaha láttam!–nevetett.

–És az egyetlen is!–tettem hozzá.–Legalábbis remélem.

–Ahogy én is!–mondta és belém karolt. Így léptünk be a bálra.

◦○◊○◦

Lídia idegesen figyelte az ajtó előtt álló őröket. Így azért nehezebb lesz a dolog. Hacsaknem jól látja, amit lát! Igen a teraszon a rózsaszín hajú tündérlány állt.– És már jövök is!–nevetett gonoszkásan a nő.

◦○◊○◦

–Mia, mi a baj?–jelent meg a hátam mögött Mo aggódva.

–Semmi. Csak…–vettem egy mély levegőt.–Csak ki kellet jönnöm egy kicsit a levegőre. Olyan sokan voltak ott bent. És mind körülöttem! Hozzá kell még szoknom.–feleltem.

–Megértem.–lépett mellém a herceg.–Én ebbe nőttem fel, de néha engem is idegesít, mikor nem kapok levegőt tőlük. Ezzel jár a hírnév.

–Igen, tudom.–sóhajtottam.

–Itt maradjak?–kérdezte Mo.

–Igen kérlek!–néztem rá.

–Szóval én nem idegesítelek.–nyugtázta.

–Már mért tennéd?–nevettem. Rám mosolygott. Csak meg akart nevettetni.

–Szépek ma a csillagok!–nézett az égre a herceg.–De nem annyira mint te.

–Nagyon romantikus!–hallottunk egy ismerős hangot.

–Lídia!–hátráltam. A tündér előttünk lebegett.

–Te most velem jössz!–ragadta meg a csuklómat és lerántott. Szerencsére pont sikerült megállnom mielőtt a földre értem volna.

–MIA!–kiáltott Mo utánam. Lídia elém szállt és a levegőbe szórt valami port. A kis szemcsék tűzijátékként robbantak fel az égbolton. Eltakartam a szemeim a vakító fény elől. Mire újra kitisztult a kép hatalmas köd lepett körbe mindent. A csillagokat sem láttam, nem hogy a palotát. Felálltam és az épület felé futottam, legalábbis azt hittem. Hamar kiderült, hogy eltévedtem. Próbáltam felidézni a kert kinézetét, de pillanatnyilag az agyam teljesen kikapcsolt. Végig hallottam Lídia hangját mögöttem, de semmi más nem csapott zajt körülöttem.

–Állj meg Gianna Carborona!–kiáltotta. Egy pillanatra megtorpantam. Giannát mondott volna?

–Honnan ismered ezt a nevet?–kérdeztem.

–Hát nem emlékszel?–jelent meg hirtelen az arca előttem. Sikítva hátraugrottam és újra elkezdtem futni. Elbotlottam valamiben, ami sziszegve rám pattant.

–Ziggo!–a macska abba hagyta a sziszegést majd továbbállt.

–Várj!–kiáltottam, mikor eszembe jutott a jóslat. Lehet, hogy Ziggo lenne az éj kémje, ez a leírás igencsak illik a cicákra.–Cicc, cicc!–hívtam. A macska nyávogva tért vissza.

–El tudnál vinni a palotához?–kérdeztem tőle, remélve, hogy megért. Ziggo megfordult és elindult abba az irányba, ahonnan jött. Követtem. Hamarosan fények jelentek meg előttünk. A palota kapujának fényei! Felkaptam a cicust és magamhoz öleltem.

–Egy isten vagy!–hálálkodtam. A macska nyivákolt egyet, mintha azt akarta volna mondani, hogy tudja.

–Hercegnő!–pillantottam meg pár őrt.– Csak, hogy meg van! Már mindenhol kerestük!–felelték.–Jöjjön!

Hátrapillantottam. Mintha láttam volna Lídia sziluettjét, ahogy elrepül.

◦○◊○◦

–Nos, az idei Pirosvirág-hercegnőbál biztos emlékezetes lesz mindenkinek!–fejezte be a király a beszédét.–Most pedig megkérem Miát, hogy válassza ki udvarhölgyét.

–Azt hiszem, még sokat kell tanulnom a népszerűségről.–köszörültem meg a torkom.–Remélem, segítségemre lesztek ebben. Most pedig egy olyan embernek szeretnék kitüntetni, aki bár maga nem hős, de mégis sokat segített az utóbbi hetekben, mind nekem, mind nektek.–feleltem és Rekah elé léptem.–Köszönöm.–mosolyogtam az elpiruló lányra és a fejére helyeztem a virágkoszorúmat. A többiek elkezdtek tapsolni. A gyógyító pedig elkezdte gyűjteni a szivárványvirágokat, a hagyomány szerint.

–Remélem, nem vagytok megsértődve.–repültem Yuko és Violetta mellé.

–Ugyan! Mindketten voltunk már a bál győztesei!–vonta meg a vállát a harcos.

–És Rekah tényleg megérdemli.–tette hozzá az osztálytársam.

–Hölgyeim!–lépett hozzánk Mo.–Ugye nem bánják, ha ellopom Miát egy táncra?–tudakolta és felém nyújtotta a kezét. Sokáig táncoltunk, egészen addig, míg a karkötőm fel nem villant. Akkor begyűjtöttem Violettát és elbúcsúztunk.

◦○◊○◦

–Na, végre!–mondta Vincent, mikor megérkeztünk.

–Éhes vagy már nagyon?–kérdezte Violetta.

–Igen.–állt fel.

–Hiába, a férfiakat etetni kell.–nevettem és felkaptam a ruhámat.–Megyek átöltözni!

–Milyen volt Centopiában?–tudakolta Sue. Ő és Paula már tettre harcra készen voltak.

–Képzeljétek! Mia elveszett. De csak tíz percre!–mesélte Violetta.–Mindenki őt kereste!

–Nekem vagy egy órának tűnt. Akkora köd volt, azt se tudtam merre megyek!–feleltem.–De szerencsére Ziggo segített.

–Hát persze! A jóslat!–kapta fel a fejét a barátnőm.

–Jól áll rajtam?–léptem ki az ajtó mögül, ahol eddig öltöztem.

–Igen.–válaszolta a divatdiktátor.–Na, engedj oda!–félreléptem, hogy ő is el tudjon készülni.–Csak azt nem értem, hogy mit akart tőled Lídia.

–Teljesen ki is ment a fejemből!–pislogtam.

–Mi?–kérdezte Paula.

–Hogy mit terveztem a hétvégére!–feleltem.

–Ez, hogy jött Lídiához?–dugta ki a fejét az ajtó mögül Violetta.

–A kettő egybeforr. Ellátogatok a nagynénikémhez!–közöltem.

–Lidía a nagynénikéd?–ejtette le a retiküljét Sue szobatársa.

–Dehogyis!–mentegetőztem.–Az én nénikém neve Gianna Carborona.

Ebbe a képbe minden rajztudásomat beletettem. :D

Ti melyiket viselnétek szívesen?

Liza

Szasztok!

Most biztos megörültetek, hogy jön az új rész, de nem.:(
Csak azért írok, hogy ünnepélyesen bejelentsem, megszületett a facebook oldalam, ahol további infókat kaphattok mindkét blogomról!
Link: https://www.facebook.com/Liza-blogjai-1684558225202388/
Sietek! Ígérem!