22.fejezet Karácsony

Sziasztok! Hát itt vagyok az új résszel ami kicsit nagyon késett. Karácsonykor akartam volna felrakni, de az nem jött össze. Végül mégis sikerült egy ünnepnél felraknom. Mindenkinek boldog új évet és utólag is boldog karácsonyt!

~Mia~


-Líria! Nézd! Elállt a hóvihar. Akkor lassan visszaindulhatunk a palotába.- beszéltem Líriának miközben kifelé sétáltam a barlangból. Líria visszament Onchaoért és együtt köszöntünk el a ménestől.
A táj amit a hóba borított Centopia mutatott csodálatos volt. Mindenhol hóba borított fák, cserjék. A távolba havas hegyek, dombok. A fák ágain nagy jégcsapok lógtak.
Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne a dombokon szánkózni mikor egy adag hó lepte el az arcomat. Gyorsan lesöpörtem a hideg csapadékot és támadómat kerestem. Onchao egy fa mögött állt és nevetett. Gondoltam belerúgott a fába és ami hó a fán volt annak egy része rám esett.
-Ha, ha! Nagyon vicces!- néztem rá mérgesen, de ő nem hagyta abba a nyerítést. Gyorsan összegyúrtam egy nagyobb hógolyót és az arcát céloztam meg. Mivel nem figyelt el is találtam ami miatt rögtön feleszmélt. Villám gyorsasággal fordult meg és rúgott bele még egyszer a fába, ennek következtében egy újabb adag hó landolt az arcomban. ,,Elállhattam volna a fa alól" gondoltam.
Csak most indult be igazán a hógolyózás. Líria is beszállt és egyszer engem kergetett máskor pedig Onchaot. Nagyon jó móka volt. Igazi karácsonyi program. Már csak az lenne a legjobb, ha itt is ünnepelnék a karácsonyt.

~Yuko~


-Már elállt a vihar. Menjünk és nézzünk körül a környéken, hogy megtaláljuk-e Miáékat.- mondtam a többieknek és elindultam az ajtó felé. Ők is jöttek utánam és együtt mentünk megkeresni őket.
Remélem addigra kész lesz a díszítés mire hazaérünk. Nem tudom, hogy ismeri-e ezt az ünnepet...

~Mia~


-Hamarosan a palotánál vagyunk.- Remélem. Tettem hozzá, de ezt már csak gondolatban. Már egy ideje sétáltunk a hatalmas hóban és fáradtak voltunk. Ahogy a Hideg hóba süppedt a lábam vágyakozva gondoltam a meleg palotára amit remélhetőleg hamar el is érünk. Lehajtott fejjel kullogtunk tovább a zimankóban.
Már épp vissza akartam fordulni, hogy lehet a másik irányban van, mikor megszólalt egy hang, egyismerős hang...
-Mia!- kiáltott.... Kiáltott... Mo! Erre rögtön felkaptam a fejem. Végigtekintettem rajtuk és láttam, hogy már egy ideje kereshetnek minket.
-Mo!- kiáltottam. Kedvem lett volna odarohanni hozzá és megölelni, de az kicsit furcsa lett volna így hát folytattam. -De jó látni titeket. Mit csináltok itt?- kérdeztem mintha nem lenne egyértelmű.
-Titeket kerestünk.- adta a választ Yuko. Közelebb mentem hozzájuk és úgy néztem őket. -Rosszabbul néztek ki mint mi.- állapítottam meg furcsán.
-Volt szerencsénk Néhányszor megcsúszni a jégen é elesni.- mondta Violetta.
-Inkább menjünk vissza a palotába és ott beszélgessünk.- mondta Miranda. -Nagyon hideg van.- reszketett.

***

Pár perc múlva megkönnyebbülve láttam, hogy mindjárt a palotánál vagyunk.
-Figyelj Mia... Nálunk van egy ünnep amit nem tudom, hogy ismersz-e, de mi most foglyuk ünnepelni és nem akarom, hogy meglepetésként érjen téged mikor a feldíszített palotához érünk.- mondta Yuko feszengve. Eltöprengtem, hogy vajon milyen ünnep lehet. Talán a karácsony? Á az lehetetlen. Gondoltam. -Rendben. Nálunk is lesz ma egy ünnep.- mondtam mire már a palotánál voltunk és pont én mentem elöl. Szépen besétáltunk a kertbe és mikor beértünk én egy pillanatra megtorpantam ezért mindenkinek akadály voltam a bejutásban. Ezt nem hiszem el. Előrébb mentem és hitetlenül néztem körül. Itt tényleg karácsonyi díszek lógnak? Kérdeztem magamtól. -Yuko!- kiáltottam. -Itt tényleg van karácsony?- kérdeztem és gondoltam megkérek valakit miszerint csípjen meg, hogy felébredjek és rájöjjek, hogy ez csak egy álom. Gondolataimat Yuko hangja törte meg. -Igen. Itt is létezik a karácsony.- húzta ki magát büszkén barátnőm.
Csak most tűnt fel, hogy Violetta is ugyan ilyen hitetlenül néz körül. Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Mi lehetne ennél tökéletesebb? Kérdeztem magamtól, de úgy gondoltam, hogy ebben a pillanatban ez a legjobb a világon.
-Gyertek menjünk be.- mondta Mo. Gyorsan besétáltunk és ott is gyönyörű díszek, égősorok díszítettek mindent. -Ez csodálatos.- ekkor végszóra mint mindig a parti előtt felvillant a karkötőm.
-Violetta mennünk kell. Sziasztok és boldog karácsonyt.- kiáltom mielőtt eltűnnénk a sárga csillámban.

***

-Tényleg hamar megjöttetek. Már a fa is készen van.- szólalt meg Vincent amikor a viskóba értünk.
Körülnéztem és megpillantottam a karácsonyfát aminek a csúcsán már ott díszelgett a csillag. Nem tudom honnan szerezték 5 perc alatt, de az a lényeg, hogy van. -Ez gyönyörű lett.- mondta Violetta és én csak helyeselni tudtam. -Honnan találtátok ezt a csúcsot?- kérdeztem. -A régi kacatok közt volt.- felelte Paula.

Néhány perc múlva megláttam a könyvemet. Odamentem és szétnyitottam. A képen Yuko, Miranda, Mo, Mayla királynő, Renold király, Onchao, Líria és Phuddle volt ahogy ünnepelnek. Visszacsuktam a könyvemet és visszamentem a beszélgető társasághoz. Már várom az új kalandot.

 
Mia és én 3.évad Blog Design by Ipietoon