28.rész

Gyorsan haladtunk a gyöngy helye felé.Legalábbis én gyorsan haladtam.A többiek pedig próbálták tartani a tempót.Az az igazság,hogy izgultam.Izgultam,mert attól féltem,hogy a vízunikornist már nem találjuk ott.Izgultam,mert mi van,ha a gyöngy a vízben van.A télnek már vége és az első virágok már kibújtak a földből.De ez még nem azt jelenti,hogy nincs hideg.Felnéztem az égre.Már jócskán elmúlt dél és a nap a nyugati horizont felé igyekezett.Sietnünk kell tehát különben ránk esteledik és nem fogunk semmit sem látni.Gondolataimat kétségbeesett nyihogás szakította meg.Azonnal felismertem a hangot.
  - Lyria!-álltam meg.Yuko kishíján nekem jött.
  - Mi az?-kérdezte miközben próbálta visszanyerni az egyensúlyát.
  - Baj van!-néztem le.
  - Yuko,Miranda,Alex,Violetta,Onchao és Azúra!Ti menjetek a barlangba!Mi Miával megoldjuk a problémát!-utasított Mo.Gyorsan leszálltam a földre és odasiettem unikornis barátomhoz,aki sietős nyerítésekkel üdvözölt.
  - Tánjá?-tudakoltam.-Ő ki?-Mo közben odasétált a megnevezett egyszarvúhoz,aki barack színben pompázot,virágos csattal narancssárga sörényében.
  - A nővéred?-állapítottam meg Lyria válaszából az unikornis kilétét.
  - Úgy látom kiscsikója lesz!-szólalt meg a herceg.
  - Ezért hívtál minket,hogy segítsünk neki eljutni a barlangba?-fordultam Lyriához.Az unikornis bólintott.
  - Sietnünk kell!-pillantott Tánjára Mo.
  - Remélem a vízunikornis még ott van!-aggódtam.Segítettünk felállni az vemhes unikornisnak és lassan elindultunk.

  - Nos,itt vagyunk!-állapította meg Yuko.
  - Hű,de sok szép kagyló van itt!-ámuldozott Violetta.Azúra rászállt az egyik kőre és nagyot vísított.
  - Azt mondja,hogy a vízunikornis még itt van!-fordított lány,aki még mindig a kagylókat bámulta.
  - Ezt meg honnan veszi?-kérdezte Miranda.
  - Tálán onann!-bökött Alex a buborékokra.
  - Haló!Vízunikornis mi vagyunk azok!A barátaid!-kiálltott Yuko.A bugyborékolás felerősödött.Hamarosan tulajdonosa is kiamelkedett a vízből és nagyot nyerített.A barlang falai visszaverték a hangot.
  - Wow!-Violetta nem hitt a szemének.-Olyan, mint egy csikóhal!
  - Kedves unikornis!A segítségedre lenne szükségünk!-lépett ki Yuko a sorból.
  - Egy ilyen pici gyöngyöt keresünk!-mutatta az ujjaival golyó méretét Alex.A víz őrzője bólintott majd eltünt a habok között.

Óvatsan terelgettük Tánját az úton.Szegény egyre nehezebben járt.Mo elöttünk repült és kémlelte az eget, nehogy egy munculus erre tévedjen.
  - Gyertek!-kiáltott biztatóan.-Innen már látom a barlangot!-ehez azonban még meg kellet másznunk egy dombot.A az eleje sikerült,de a felénél megakadtunk.Tánjá erőtlenül rogyot le a földre.
  - Kitartás!-mondtam.Sárkányüvöltés verte meg a csendet.
  - Munculusok!-figyelmeztetett a herceg.-Mindenki az erdőbe!-a munculusok azonban nem unikornisokat kerestek hanem egy bizonyos unikornist.
  - Jaj,ne!-suttogtam.Miközben az ellenségeink leszálltak a barlang bejáratánál.

A vízunikornis kis idő múltán felbukott.Egy kagylót hozott magával.
  - Ennyi?-nézett Miranda a tárgyra.-Ezzel mit kezdünk?
  - Nézzétek Azúrát!-mondta Violetta.A kissárkány megkoppintotta a kagyló héját.
  - Szerintem benne lesz a gyöngy!-válaszolt Alex és megpróbálta kinyitni.
  - Múltkor unikorniskönnyel sikerült kinyitnunk!-magyarázta Yuko.
  - Akkor nézzük!-csepentette a könnyet Miranda a kagylóra,mire az felnyílt.
  - Megvagy!-tette a tarsolyába Violetta a gyöngyöt.Kintről sárkányüvöltés hallatszott.
  - Onchao,Azúra!Bújjatok el!-útasított Alex.A két állat bebújt egy hatalmas csigaház mögé.
  - Gyerünk!Mozogjatok!-hallatszott Gargona hangja.A tündérek a a barlang tetejébe szálltak.Kisvártatva megjelent a Munculusvezér és csapata egy óriás akvárium-szerűséggel.
  - Keressétek meg azt a vízi csodát aztán menjünk!-parancsolgatott az úrnő.
  - És most?-nézett Yukora Violetta.
  - Az egyetlen esélyünk a meglepetés!-szólt az.
  - Hű,de költői lettél!-mondta Miranda.
  - Motol tanultam!-vigyorgott a tündérlány.
  - Amúgy szerintem a vízunikornis nem fog előjönni!-fejtette ki Violetta.-A munculusok pedig,ha jól tudom nem szeretik a vizet!
  - Akkor sem maradhatnak itt örökre!-válaszolt Yuko.-Támadnunk kell!
  - Rendben!-sóhajtott barátnője.
  - 3,2,-számolt vissza a harcos lány.-1!Gyerünk!
  - Ah tündérek!-háborgott Gargona.
  - Meglepetés!-kiáltott Alex és kilőtt pár munculust.Miranda gyorsan cikázott az ellenség között,így azok egymásra lőttek a tündér helyett.Yuko a vezért vette célpontul.Violetta pedig megpróbált leszállni,hogy a földről tüzelhessen,de egy kigyó eltalálta és a földre zuhant.Szétfeszítette lábait,hogy a hüllő leessen,de ez a modszer nem sikerült.Hirtelen valaki mellette termett és lekapta a lábairól csúszómászót.
  - Mia!-mosolygott rám.
  - Beszállhatunk?-kérdeztem.
  - Elkergetjük őket!-magyarázta.-A vízunikornis biztonságban van a víz alatt!
  - De mi van ha nem marad ott?-tudakolta Mo miközben összezsugorított pár,felénk tartó munculust.
  - Mi oka lenne rá?-meredt rám az iskolatársam.Óvatosan Tánja felé böktem.Mielőtt bármit is szólhatott volna az vízunikornis felbukkant.
  - Ott van!-ordított Gargona.-Kapjátok el!
  - Ne!-figyelmeztettem.-Bukj vissza!-ő azonban nem tágított.Nagyot nyerített.
  - Azt mondja,el kell végeznie a feladatát!-sóhajtottam.-Ti tartsátok vissza a munculusokat!Én segítek neki!-fordultam a barátaimhoz.
  - Boldugulsz egyedül?-kérdezte Mo.
  - Persze!-válaszoltam egyhangúan és elindultam a tó felé.
  - Mia!-kiáltotta utánam.Megfordultam a tengelyem körül.
  - Mondd!-sürgettem.
  - Azért,vigyázz magadra!-mosolygott és faképnél hagyott.Nem 'tom meddig állhattam ott tátott szájjal,de végül Lyria megbökött és folytattam eredeti utamat.Segítetem Tánjának beszállni a kagylóba.Az elindult és amikor a tó közepére ért kékes félyben kezdett el világítani.Nem volt annyira fényes,mint Onchao születésénél,de így is el kellett takarnom a szemem.A munculusokat is megzavarhatta a szokatlan fény,mert hallottam Gargona kiáltásait:
  - Mire vártok még!Fogjátok be!-a vízunikornist kötelek hurkolták meg.Ő megpróbált védekezni,de a szarvát is megfogták.Így képtelen volt a víznek parancsolni.A többiek vajon mit csinálnak?Körülnéztem.A barátaim mind megkötözve feküdtek a porban.Onchao és Azúra ijedten tekintett ki a csigaház mögül.Segíteni akartam,de ekkor meghallottam a vízunikornis prüszkölését.A munculusok azt hihették, hogy így akar védekezni,de én tisztán értettem mit akar.Azt akarta,hogy vigyem biztonságba a 3 unikornist és maradjak is velük.Ránéztem Tánjára,majd a kicsire.Hasonlítottak,de a csikó kék volt,zöldes,kerek díszekkel a bodros sörényében.Lehet,hogy káprázott a szemem,de mintha buborékokat láttam volna körülötte.Megráztam a fejem.Most nem ez a lényeg!Egy szikla mögé tereltem az unikornisokat.Onnal láttuk,hogy a vízunikornis megpróbál védekezni.Néhány munculust sikerült is összesugarítania a farkával csapott hullámokkal,de végül betuszkolták az akváriumban.Én pedig tehetetlenül néztem végig ezt.
  - Ezeket hagyjátok itt!-mutatott Gargona a barátaimra.-Csak lassítanának!-amikor a munculusok kellő távolságba kerültek előbújtunk.Levettem a kígyókat a tündérek lábáról és visszaindultunk.Elköszöntem unikornisbarátaimtól.Az ég vöröses színben pompázott.Lassan esteledik.Ránéztem a karkötőmre.Kékes fényben világított.
  - Gyere Violetta!-sóhajtottam.
  - Sziasztok!-köszönt Yuko.
  - Viszlát!-mondta iskolatársam szomorkásan.Megnyomtam a gombot.

  - Szerencsére maradt még...-Paula felfedezte,hogy nem vagyunk jó hangulatban.-Mi a baj?
  - A vízunikornist is sikerült elkapniuk!-szólaltam meg.
  - Ó!-Vincentet sokkolta a hír.-Gyertek nézzük tovább!Jobb kedvünk lesz tőle!
  - Remélem.-ült le Violetta a kanapéra.Most már csak a szélunikornis maradt meg az elemi unikornisok közül.Őt meg kell védenünk...!

27.rész

Filmes délutánt tartunk.Az egész úgy kezdődött,hogy vész-kupak tanácsot hívtunk össze azzal kapcsolatban,hogy mit tehetnénk Gargona ellen.Amikor Violetta bejött, bocsánat berontott a bunkiba szembetalálta magát egy pókhálóval.Először sikoltott aztán kijelentette,hogy nagytakarítást tartunk.Átfestettük a falkat,leporoltuk a bútorokat,függönyöket varrtunk, képeket raktunk ki, a könyveket a polcra tettük és kiürítettük a dobozok tartalmát.Na,ekkor került elő vagy három zacskó DVD.Nagyrészt Disney mesefilmek voltak.Ez az átalakítás elvette egy hétvégénket, de megérte.
Violetta kiakadt amikor megtudta,hogy az egyetlen klasszikus Disney-hercegnős film amit Paulával láttunk az a Hófehérke és a hét törpe volt.Ezután minden délután Disney mesét néztünk.Egy kicsit unalmas így egymás után,mert mindegyik kb. ugyanarról szól.A hercegnő,aki szép,okos és kedves megéli élete legnagyobb kalandját, ami végen a álmai pasija megmenti.Kivétel a Mulan és a Pocahontas.Azokban pont fordítva van.Ennek ellenére én imádom ezeket a délutánokat.Egy kicsit hasolít arra amikor a szüleim még éltek és ugyanez volt a szokásunk.Csak mindig a Hófehérkét néztük.Sajnos az volt az egyedüli mesefilm,amit otthon tartottunk.
Ezek a filmek egy kicsit elvonták a figyememet a negyedik képeslapról amit Valentin-napra kaptam.Egy Mia felirat és egy nagy szívecske volt benne.Egyszóval szerelmes levél szavak nélkül.Hiába faggattam Violettát ő nem mondta el kitől kaptam.Csak azt,hogy valaki olyantől,aki csodál engem.Kössz!Ezzel igazán sokat segítettél!Na,mindegy.
Ma amikor épp a Csipkerózsikát akartuk megnézni megjelent Vincent és kijelentette,hogy most valami olyat rakjunk be amiben nincs hercegnő,mert ő is részt akar venni.Így került a kezünkbe az Oroszlánkirály.
Éppen azt bámultuk,hogy Timon és Pumba teli totokból üvölti a Hakuna Matukát, amikor jelzett a karkötőm.
  - Hopp!Állítsátok le!-mondtam.-Mennünk kell!
  - Remek!-szólt Vincent és megnyomta a PAUSE gombot.
  - Csak 5 perc!-nyugtatta a többieket Violetta.
  - De siessetek,mert különben megesszük az összes pattotgatott kukoricát!-figyelmeztetett minket Paula.Bólintottam,hogy rendeben majd kinyitottam a könyvet.Egy CD-vel simán elolvastuk a szöveget,ami kicsit sem hasonlított  egy jóslatra.
  - Ha köd ragad a hegyben...-kezdtem.
  - Ha csend honol a kertben...-Violetta "Milyen jóslat ez?" arckifejezéssel nézett rám.
  - Ha a a vízfolyás egy percre megáll...
  - Szívem akkor is téged imád!-fejeztük be.Na, jó voltak már furcsa jóslatok.Ilyen egy szavasak,meg olyanok amik nem is rímeltek.De ez!Túltesz mindenen.Eközben átalakultunk és már zuhantunk is lefele.Violetta megpróbált repülni.Igazából sikerült is,de a föld túl gyorsan közeledett.Barátnőm egyenest egy porkupacban landolt.
  - Azt hittem leszoktál már a bajkeverő landolásoktól!-ingatta a fejét Yuko.
  - Sziasztok!-köszöntem.
  - Á,helló hercegnő!-hajolt meg Alex.
  - Ne hívj hercegnőnek!-szóltam rá.
  - Igenis felség!-mondta a fiú.
  - Nagyon vicces!-zsőrtölődtem.-Na,jó mindegy!
  - Indulhatunk egy kalandos gyögykeresésre?-kérdezte Yuko.
  - Tőlem!-mondta sértődötten Miranda.
  - Akkor halljuk a jóslatot lányok!-intett felénk Mo.
  - Hát...elég fura!-válaszoltam és elmondtam nekik.De egyikőjük arcára sem ült ki a bizonytalanság.
  - Ez nem az egyik vers Centopia verseskötetéből?-nézett Yuko Mora.
  - De igen!-felelt a herceg.-Tisztán emlékszem rá!
  - Akkor lássuk azt a verses kötetet!-röppentem fel.

Nem hittem,hogy egy ekkora könyvtár,mint ez elfér a palotában.Vagy tíz hosszú sor könyvespolc tele írásművel.Mo egy hatalmas könyvet emelt le az egyik polcról.
  - Nos nézzük!-lapozgatta.-Itt van!A 110.-ik!-fölé hajoltam és elolvastam.Tényleg az volt.Szóról-szóra ugyanaz!
  - És most?-kérdezte Miranda.-Hogyan tovább?
  - Igaza van!-mondta Violetta.-Most,hogy megtaláltuk mit kezdünk vele?
  - Majd a hercegnő kitalálja!-veregette meg a vállam Alex.Na persze...!Várjunk csak!
  - Mit mondtál hányadik?-fordultam a herceghez.
  - 110.-válaszolt.
  - Hány olyan könyv van Centopiában,aminek van 110. oldala?-tudakoltam.
  - Egy.-nézett rám Yuko.
  - Hadd nézzem!-kértem őket.Ez a könyv az elöbbinél is nagyobb volt."Centopia földrajza" olvastam a címét.Jól kezdődik!Kinyitottam a 110. oldalon.
  - A születés barlangja!-kiáltottam.-Ott lesz a gyöngy!

 
Mia és én 3.évad Blog Design by Ipietoon