Fejléc

Na jönnek a fejlécek is!Hármat készítettem belőlük,lent választhattok.

1.

2.

3.

Ui.:a részről....bevallom még sosem volt ennyire ihlethiányos állapotban,de azért próbálok sietni!

Liza

Az újításról

Sziasztok!

A blog már régóta ugyanazt a külsőt viseli,úgyhogy úgy döntöttem,kicsit átalakítom.Elsőként a háttérről fogunk dönteni.A bejegyzés alján megjelenítek pár képet,ti pedig szavaztok.Ezután a fejléc következik,amin már dolgozok.A terv szerint megváltoznak majd a betűtípusok,viszont ez nem biztos.Nekem a mostaniak is megfelelnek és nem szeretném túlcsicsázni.
A fejléc alatti szöveg ezentúl következő részekből tartalmaz,majd betekintőt.
Szeretnék a későbbiekben egy fórumot is létesíteni,ahol majd megírhatjátok a véleményeteket,az ötleteiteket és ilyesmiket.
A történetben ott tartunk,hogy kis barátaink már 12 gyöngyöt összegyűjtöttek,így már csak 3 van hátra (a mostani félrészt nem számoltam bele).Úgyhogy hamarosan a végéhez is érünk,pont jókor,mert nemsokára érkezik az igazi 2.évad a képernyőkre.

További szép napot(inkább estét),
Liza


1.



2.


3.


4.

29.rész

Hagyományőrző módon elmegyünk kempingezni.A csomagokat már elvitték,csak mi várunk a fuvarra egy-egy ki táskával a hátunkon.A párnámba nyomtam a fejem és úgy unatkoztam.Paula az ablakon kihajolva kommentálta az udvaron zaljó eseményeket.
  - Jöhetne már az a kisbusz!-sóhajtott.Felemelkedtem és megnyomtam a mobilomat,hogy megtudjam a pontos időt.
  - Még jó tíz perc amíg menetrend szerint jön!Aztán ki tudja lehet,hogy késik!-válaszoltam és vissza estem az ágyra.Az ajtó kitárult és Violetta lépett be egy drapp színű térdnadrágban és egy sötétzöld blúzban.
  - Nos?-pördült meg.
  - Trendi!-mosolygott a szobatársam.
  - Aha!-mondtam a párnámba.
  - Na,jó!-szólt elégedetten.-Kinek fonjam be a haját.
  - Nekem!-ültem fel.A barátnőm a hátam mögé ült és eligazgatta a hajamat.
  - Mi bajod?-kérdezte.
  - Semmi, csak unatkozom.-adtam meg a választ.
  - Mostanában elég sokat unatkozol!Szerintem depressziós vagy!-kezdet bele a mondandójába.
  - Paula ments ki!-kiáltottam.
  - Violettának igaza van!-felelt ő.
  - Köszi!-morogtam.
  - Szerintem pedig szerelmi bánat!-ült az ágyra a szobatársam.
  - Na halljam!Melyik kosárlabdás fiú az?-tudakolta Violetta mézes-mázosan.
  - Semmi fiú nincs a dologban!Kamaszodok!-próbálkoztam.
  - Ezzel csak a felnőtteket lehet lerázni,drágám!-folytatta a divat diktátor,miközben összegumizta a copfom végét.
  - Nos,akkor focista?-kérdezte Paula.
  - Hagyjatok békén!-a kezemet a fülemre nyomtam.Szerencsémre dudaszó hallatszott az udvarról:a kisbusz megérkezett.Lesiettünk a lépcsőn és beugrottunk egy hármas-ülésre.Az autó nem sokára elindult.A vezető közölte,hogy jó fél óra mire odaérünk,úgyhogy mindenki foglalja el magát.Én személy szerint az ablakon keresztül bámultam a kinti,suhanó világot.Violetta az Iphone-ját nyomkodta,Paula pedig keresztrejtvényt fejtett.Néha-néha feltekintett és megkérdezte egy-egy rejtvényre a választ.30 perc gyorsan elröpült és megérkeztünk.Először mindenki megkereste a cuccát,majd a táborvezető gyűlést tartott.
  - Az éjszakák az időjárás miatt elég hűvösek.A lányok ezért,faházakban alszanak négyesével!
  - Ajjaj!Mi csak hárman vagyunk!-rémüldözött Violetta.Hát igen.Az összes lány Brigitta köré csoportosult.
  - Szerintem álcázzuk Vincentet csajnak!-csettintett Paula.
  - Ugyan már!Biztos van itt egy lány,aki nem Brigitta-klón!-mondtam és körülnéztem.Nem messze tőlünk egy kínai lány állt,és idegesen toporogva bámulta a többieket.Elindultam felé.A barátnőim követtek.
  - Helló!Én Mia vagyok!Téged,hogy hívnak?-köszöntem neki.Mosolyogva felém fordult.Nagy barna szemei és éj fekete haja volt.
  - Sue a nevem.-válaszolt kisebb akcentussal.Még nem láttam a suliba.
  - Új vagy?-tudakoltam.
  - Igen.-felelt.-Elvileg csak jövő héten jönnék,de az igazgató szerint jót tesz,ha előbb megismerkedek az osztálytársaimmal.
  - Nos,ha gondolod aludhatsz velünk.-megfordultam és a barátnőimre mutattam.-Violetta és Paula.
  - Szívesen!-ujjongott.Szóval elkértük a kulcsot,ahol a tanárnő meg is dicsért minket:
  - Igen,lányok ezt kérni is akartam,hogy figyeljetek Suera!
Útközben elbeszélgettem az új osztálytársammal.Kiderült,hogy a szülei festők(ő is az szeretne lenne) és Firenzébe utaztak,hogy fessenek pár képet.A lányukat,pedig,hogy ne legyen súly beíratták ide.
  - Akkor jövőre már nem ide fogsz járni?-sajnálkozott Paula.
  - Nem tudom.Anyukám gondolkodott rajta,hogy esetleg elvállalja-e a megbízatást,amit a Firenzei Szépművészeti Múzeumtól kapott.-mondta Sue. Eközben megérkeztünk a 4-es faházhoz,ami a miénk volt.Violetta kinyitotta.
  - Hű,csajok van hűtő!-lelkendezett.Benéztem a házba.Volt benne két emeletes ágy,egy szekrény és egy hűtő.Illetve a végében egy fürdőszoba.Én lepakoltam egy alsó helyre.
  - Na,jó stipi-stop az egyik felső ágy!-mondta Paula.
  - Sue?-fordult Violetta a lány felé.
  - Nekem,jó az alsó!-felelt.Brigitta unokatesója felugrott a felettem lévő ágyra.Elkezdtünk kipakolni.Már majdnem befejeztem,amikor a karkötőm felvilágított.Megfogtam egy szendvicset,amit még az indulás előtt csomagoltam be.
  - Paula kérlek elvinnéd ezt Vincentnek?!-dobtam meg a kenyérrel és óvatosan a karkötőmre mutattam.Paulának kellett egy kis idő amíg felfogta.
  - Ööö...Sue!Gyere bemutatlak neki!-jutott eszébe.Miután kimentek betömörültünk a fürdőbe és elolvastam a jóslatot.
A csatát megnyerték,
De a háborút nem!
Elkapták a védeni tudókat,
Ne sírj,keresd az ifjúkat!
Az arany fénysugár bekerített minket.Megkaptam a ruhámat és a szárnyamat.Aztán a varázslat ereje beszippantott minket és Centopiába kötöttünk ki.
  - Sikerült!-halottam a hátam mögül Violetta boldogan repkedett körülöttem.
  - Nem estem le!Nem estem le!-ismételte.-Nem est...!Au!
  - Vigyázz a faágakkal!-nevettem.A barátnőm óvatosan leszállt.
  - Hé,Mia!Látom a többieket!-mutatott az egyik irányba.És tényleg!Ott voltak!Éppen háton feküdve bámulták az eget.
  - Hahó!-kiáltottam nekik.Alex felkapta a fejét.
  - Megérkezett a hercegnő!-kurjantott,mire mindenki felénk nézett.
  - Remek!-suttogta Miranda,miközben leszálltunk.
  - A szélunikornis?-kérdeztem.-Amúgy sziasztok!
  - Esetleg nézz balra!-mondta Yuko. Balra tőlünk egy ménes legelészett,közepén a szélunikornissal.-Ne aggódj!Vigyázunk rá!
  - Lyira?Onchao?-tudakoltam.
  - Nem tudjuk!-vonta meg a vállát Miranda.
  - Megyek megkeresem őket!-feleltem.-Violetta jössz?
  - Aha!-válaszolt és elindultunk.
  - Szóljatok,ha bármi baj van!-szólt utánunk Mo.
  - Rendben!-mondtam.Szóval előre törtünk a dzsungelba.A két unikornis nem lehetett messzire,mert mindig melléjük szoktunk érkezni.Csakhamar meg is láttuk őket. Lyiria és Tánjá boldogan üdvözölt.
  - Örülök,hogy újra látlak Tánjá!-feleltem.-Onchao?-Lyiria nagyot nyerített.
  - Buborékkal játszik?-tudakoltam.-Miért kapta ezt a nevet!-most Tánjá válaszolt.
  - Nézzem meg magam?-kérdeztem.
  - Ööö...Mia!-mutatott a tisztás felé Violetta.Valóban ott volt Onchao és unokatestvére,aki színes buborékokat "lövöldözött" a szarvával.
Lecövekeltem és egyetlen mondat keringett a fejemben:
Mi van?

28.rész

Gyorsan haladtunk a gyöngy helye felé.Legalábbis én gyorsan haladtam.A többiek pedig próbálták tartani a tempót.Az az igazság,hogy izgultam.Izgultam,mert attól féltem,hogy a vízunikornist már nem találjuk ott.Izgultam,mert mi van,ha a gyöngy a vízben van.A télnek már vége és az első virágok már kibújtak a földből.De ez még nem azt jelenti,hogy nincs hideg.Felnéztem az égre.Már jócskán elmúlt dél és a nap a nyugati horizont felé igyekezett.Sietnünk kell tehát különben ránk esteledik és nem fogunk semmit sem látni.Gondolataimat kétségbeesett nyihogás szakította meg.Azonnal felismertem a hangot.
  - Lyria!-álltam meg.Yuko kishíján nekem jött.
  - Mi az?-kérdezte miközben próbálta visszanyerni az egyensúlyát.
  - Baj van!-néztem le.
  - Yuko,Miranda,Alex,Violetta,Onchao és Azúra!Ti menjetek a barlangba!Mi Miával megoldjuk a problémát!-utasított Mo.Gyorsan leszálltam a földre és odasiettem unikornis barátomhoz,aki sietős nyerítésekkel üdvözölt.
  - Tánjá?-tudakoltam.-Ő ki?-Mo közben odasétált a megnevezett egyszarvúhoz,aki barack színben pompázot,virágos csattal narancssárga sörényében.
  - A nővéred?-állapítottam meg Lyria válaszából az unikornis kilétét.
  - Úgy látom kiscsikója lesz!-szólalt meg a herceg.
  - Ezért hívtál minket,hogy segítsünk neki eljutni a barlangba?-fordultam Lyriához.Az unikornis bólintott.
  - Sietnünk kell!-pillantott Tánjára Mo.
  - Remélem a vízunikornis még ott van!-aggódtam.Segítettünk felállni az vemhes unikornisnak és lassan elindultunk.

  - Nos,itt vagyunk!-állapította meg Yuko.
  - Hű,de sok szép kagyló van itt!-ámuldozott Violetta.Azúra rászállt az egyik kőre és nagyot vísított.
  - Azt mondja,hogy a vízunikornis még itt van!-fordított lány,aki még mindig a kagylókat bámulta.
  - Ezt meg honnan veszi?-kérdezte Miranda.
  - Tálán onann!-bökött Alex a buborékokra.
  - Haló!Vízunikornis mi vagyunk azok!A barátaid!-kiálltott Yuko.A bugyborékolás felerősödött.Hamarosan tulajdonosa is kiamelkedett a vízből és nagyot nyerített.A barlang falai visszaverték a hangot.
  - Wow!-Violetta nem hitt a szemének.-Olyan, mint egy csikóhal!
  - Kedves unikornis!A segítségedre lenne szükségünk!-lépett ki Yuko a sorból.
  - Egy ilyen pici gyöngyöt keresünk!-mutatta az ujjaival golyó méretét Alex.A víz őrzője bólintott majd eltünt a habok között.

Óvatsan terelgettük Tánját az úton.Szegény egyre nehezebben járt.Mo elöttünk repült és kémlelte az eget, nehogy egy munculus erre tévedjen.
  - Gyertek!-kiáltott biztatóan.-Innen már látom a barlangot!-ehez azonban még meg kellet másznunk egy dombot.A az eleje sikerült,de a felénél megakadtunk.Tánjá erőtlenül rogyot le a földre.
  - Kitartás!-mondtam.Sárkányüvöltés verte meg a csendet.
  - Munculusok!-figyelmeztetett a herceg.-Mindenki az erdőbe!-a munculusok azonban nem unikornisokat kerestek hanem egy bizonyos unikornist.
  - Jaj,ne!-suttogtam.Miközben az ellenségeink leszálltak a barlang bejáratánál.

A vízunikornis kis idő múltán felbukott.Egy kagylót hozott magával.
  - Ennyi?-nézett Miranda a tárgyra.-Ezzel mit kezdünk?
  - Nézzétek Azúrát!-mondta Violetta.A kissárkány megkoppintotta a kagyló héját.
  - Szerintem benne lesz a gyöngy!-válaszolt Alex és megpróbálta kinyitni.
  - Múltkor unikorniskönnyel sikerült kinyitnunk!-magyarázta Yuko.
  - Akkor nézzük!-csepentette a könnyet Miranda a kagylóra,mire az felnyílt.
  - Megvagy!-tette a tarsolyába Violetta a gyöngyöt.Kintről sárkányüvöltés hallatszott.
  - Onchao,Azúra!Bújjatok el!-útasított Alex.A két állat bebújt egy hatalmas csigaház mögé.
  - Gyerünk!Mozogjatok!-hallatszott Gargona hangja.A tündérek a a barlang tetejébe szálltak.Kisvártatva megjelent a Munculusvezér és csapata egy óriás akvárium-szerűséggel.
  - Keressétek meg azt a vízi csodát aztán menjünk!-parancsolgatott az úrnő.
  - És most?-nézett Yukora Violetta.
  - Az egyetlen esélyünk a meglepetés!-szólt az.
  - Hű,de költői lettél!-mondta Miranda.
  - Motol tanultam!-vigyorgott a tündérlány.
  - Amúgy szerintem a vízunikornis nem fog előjönni!-fejtette ki Violetta.-A munculusok pedig,ha jól tudom nem szeretik a vizet!
  - Akkor sem maradhatnak itt örökre!-válaszolt Yuko.-Támadnunk kell!
  - Rendben!-sóhajtott barátnője.
  - 3,2,-számolt vissza a harcos lány.-1!Gyerünk!
  - Ah tündérek!-háborgott Gargona.
  - Meglepetés!-kiáltott Alex és kilőtt pár munculust.Miranda gyorsan cikázott az ellenség között,így azok egymásra lőttek a tündér helyett.Yuko a vezért vette célpontul.Violetta pedig megpróbált leszállni,hogy a földről tüzelhessen,de egy kigyó eltalálta és a földre zuhant.Szétfeszítette lábait,hogy a hüllő leessen,de ez a modszer nem sikerült.Hirtelen valaki mellette termett és lekapta a lábairól csúszómászót.
  - Mia!-mosolygott rám.
  - Beszállhatunk?-kérdeztem.
  - Elkergetjük őket!-magyarázta.-A vízunikornis biztonságban van a víz alatt!
  - De mi van ha nem marad ott?-tudakolta Mo miközben összezsugorított pár,felénk tartó munculust.
  - Mi oka lenne rá?-meredt rám az iskolatársam.Óvatosan Tánja felé böktem.Mielőtt bármit is szólhatott volna az vízunikornis felbukkant.
  - Ott van!-ordított Gargona.-Kapjátok el!
  - Ne!-figyelmeztettem.-Bukj vissza!-ő azonban nem tágított.Nagyot nyerített.
  - Azt mondja,el kell végeznie a feladatát!-sóhajtottam.-Ti tartsátok vissza a munculusokat!Én segítek neki!-fordultam a barátaimhoz.
  - Boldugulsz egyedül?-kérdezte Mo.
  - Persze!-válaszoltam egyhangúan és elindultam a tó felé.
  - Mia!-kiáltotta utánam.Megfordultam a tengelyem körül.
  - Mondd!-sürgettem.
  - Azért,vigyázz magadra!-mosolygott és faképnél hagyott.Nem 'tom meddig állhattam ott tátott szájjal,de végül Lyria megbökött és folytattam eredeti utamat.Segítetem Tánjának beszállni a kagylóba.Az elindult és amikor a tó közepére ért kékes félyben kezdett el világítani.Nem volt annyira fényes,mint Onchao születésénél,de így is el kellett takarnom a szemem.A munculusokat is megzavarhatta a szokatlan fény,mert hallottam Gargona kiáltásait:
  - Mire vártok még!Fogjátok be!-a vízunikornist kötelek hurkolták meg.Ő megpróbált védekezni,de a szarvát is megfogták.Így képtelen volt a víznek parancsolni.A többiek vajon mit csinálnak?Körülnéztem.A barátaim mind megkötözve feküdtek a porban.Onchao és Azúra ijedten tekintett ki a csigaház mögül.Segíteni akartam,de ekkor meghallottam a vízunikornis prüszkölését.A munculusok azt hihették, hogy így akar védekezni,de én tisztán értettem mit akar.Azt akarta,hogy vigyem biztonságba a 3 unikornist és maradjak is velük.Ránéztem Tánjára,majd a kicsire.Hasonlítottak,de a csikó kék volt,zöldes,kerek díszekkel a bodros sörényében.Lehet,hogy káprázott a szemem,de mintha buborékokat láttam volna körülötte.Megráztam a fejem.Most nem ez a lényeg!Egy szikla mögé tereltem az unikornisokat.Onnal láttuk,hogy a vízunikornis megpróbál védekezni.Néhány munculust sikerült is összesugarítania a farkával csapott hullámokkal,de végül betuszkolták az akváriumban.Én pedig tehetetlenül néztem végig ezt.
  - Ezeket hagyjátok itt!-mutatott Gargona a barátaimra.-Csak lassítanának!-amikor a munculusok kellő távolságba kerültek előbújtunk.Levettem a kígyókat a tündérek lábáról és visszaindultunk.Elköszöntem unikornisbarátaimtól.Az ég vöröses színben pompázott.Lassan esteledik.Ránéztem a karkötőmre.Kékes fényben világított.
  - Gyere Violetta!-sóhajtottam.
  - Sziasztok!-köszönt Yuko.
  - Viszlát!-mondta iskolatársam szomorkásan.Megnyomtam a gombot.

  - Szerencsére maradt még...-Paula felfedezte,hogy nem vagyunk jó hangulatban.-Mi a baj?
  - A vízunikornist is sikerült elkapniuk!-szólaltam meg.
  - Ó!-Vincentet sokkolta a hír.-Gyertek nézzük tovább!Jobb kedvünk lesz tőle!
  - Remélem.-ült le Violetta a kanapéra.Most már csak a szélunikornis maradt meg az elemi unikornisok közül.Őt meg kell védenünk...!

27.rész

Filmes délutánt tartunk.Az egész úgy kezdődött,hogy vész-kupak tanácsot hívtunk össze azzal kapcsolatban,hogy mit tehetnénk Gargona ellen.Amikor Violetta bejött, bocsánat berontott a bunkiba szembetalálta magát egy pókhálóval.Először sikoltott aztán kijelentette,hogy nagytakarítást tartunk.Átfestettük a falkat,leporoltuk a bútorokat,függönyöket varrtunk, képeket raktunk ki, a könyveket a polcra tettük és kiürítettük a dobozok tartalmát.Na,ekkor került elő vagy három zacskó DVD.Nagyrészt Disney mesefilmek voltak.Ez az átalakítás elvette egy hétvégénket, de megérte.
Violetta kiakadt amikor megtudta,hogy az egyetlen klasszikus Disney-hercegnős film amit Paulával láttunk az a Hófehérke és a hét törpe volt.Ezután minden délután Disney mesét néztünk.Egy kicsit unalmas így egymás után,mert mindegyik kb. ugyanarról szól.A hercegnő,aki szép,okos és kedves megéli élete legnagyobb kalandját, ami végen a álmai pasija megmenti.Kivétel a Mulan és a Pocahontas.Azokban pont fordítva van.Ennek ellenére én imádom ezeket a délutánokat.Egy kicsit hasolít arra amikor a szüleim még éltek és ugyanez volt a szokásunk.Csak mindig a Hófehérkét néztük.Sajnos az volt az egyedüli mesefilm,amit otthon tartottunk.
Ezek a filmek egy kicsit elvonták a figyememet a negyedik képeslapról amit Valentin-napra kaptam.Egy Mia felirat és egy nagy szívecske volt benne.Egyszóval szerelmes levél szavak nélkül.Hiába faggattam Violettát ő nem mondta el kitől kaptam.Csak azt,hogy valaki olyantől,aki csodál engem.Kössz!Ezzel igazán sokat segítettél!Na,mindegy.
Ma amikor épp a Csipkerózsikát akartuk megnézni megjelent Vincent és kijelentette,hogy most valami olyat rakjunk be amiben nincs hercegnő,mert ő is részt akar venni.Így került a kezünkbe az Oroszlánkirály.
Éppen azt bámultuk,hogy Timon és Pumba teli totokból üvölti a Hakuna Matukát, amikor jelzett a karkötőm.
  - Hopp!Állítsátok le!-mondtam.-Mennünk kell!
  - Remek!-szólt Vincent és megnyomta a PAUSE gombot.
  - Csak 5 perc!-nyugtatta a többieket Violetta.
  - De siessetek,mert különben megesszük az összes pattotgatott kukoricát!-figyelmeztetett minket Paula.Bólintottam,hogy rendeben majd kinyitottam a könyvet.Egy CD-vel simán elolvastuk a szöveget,ami kicsit sem hasonlított  egy jóslatra.
  - Ha köd ragad a hegyben...-kezdtem.
  - Ha csend honol a kertben...-Violetta "Milyen jóslat ez?" arckifejezéssel nézett rám.
  - Ha a a vízfolyás egy percre megáll...
  - Szívem akkor is téged imád!-fejeztük be.Na, jó voltak már furcsa jóslatok.Ilyen egy szavasak,meg olyanok amik nem is rímeltek.De ez!Túltesz mindenen.Eközben átalakultunk és már zuhantunk is lefele.Violetta megpróbált repülni.Igazából sikerült is,de a föld túl gyorsan közeledett.Barátnőm egyenest egy porkupacban landolt.
  - Azt hittem leszoktál már a bajkeverő landolásoktól!-ingatta a fejét Yuko.
  - Sziasztok!-köszöntem.
  - Á,helló hercegnő!-hajolt meg Alex.
  - Ne hívj hercegnőnek!-szóltam rá.
  - Igenis felség!-mondta a fiú.
  - Nagyon vicces!-zsőrtölődtem.-Na,jó mindegy!
  - Indulhatunk egy kalandos gyögykeresésre?-kérdezte Yuko.
  - Tőlem!-mondta sértődötten Miranda.
  - Akkor halljuk a jóslatot lányok!-intett felénk Mo.
  - Hát...elég fura!-válaszoltam és elmondtam nekik.De egyikőjük arcára sem ült ki a bizonytalanság.
  - Ez nem az egyik vers Centopia verseskötetéből?-nézett Yuko Mora.
  - De igen!-felelt a herceg.-Tisztán emlékszem rá!
  - Akkor lássuk azt a verses kötetet!-röppentem fel.

Nem hittem,hogy egy ekkora könyvtár,mint ez elfér a palotában.Vagy tíz hosszú sor könyvespolc tele írásművel.Mo egy hatalmas könyvet emelt le az egyik polcról.
  - Nos nézzük!-lapozgatta.-Itt van!A 110.-ik!-fölé hajoltam és elolvastam.Tényleg az volt.Szóról-szóra ugyanaz!
  - És most?-kérdezte Miranda.-Hogyan tovább?
  - Igaza van!-mondta Violetta.-Most,hogy megtaláltuk mit kezdünk vele?
  - Majd a hercegnő kitalálja!-veregette meg a vállam Alex.Na persze...!Várjunk csak!
  - Mit mondtál hányadik?-fordultam a herceghez.
  - 110.-válaszolt.
  - Hány olyan könyv van Centopiában,aminek van 110. oldala?-tudakoltam.
  - Egy.-nézett rám Yuko.
  - Hadd nézzem!-kértem őket.Ez a könyv az elöbbinél is nagyobb volt."Centopia földrajza" olvastam a címét.Jól kezdődik!Kinyitottam a 110. oldalon.
  - A születés barlangja!-kiáltottam.-Ott lesz a gyöngy!

26.rész

-Phuddle!-kiáltottam meglepetten
-Ööö..izé..mi..az..én védem a palotát!-zavarodott össze a pán.
-Hát nekem nem úgy tűnik!-jelentette ki Violetta.Phuddle felült az ágyon.
-Mia!Violetta!-ujjongott.-De jó ,hogy itt vagytok!
-Mi is örülünk...-kezdtem.-De hol vannak a többiek?
-Titeket keresnek!-válaszolt.
-Minket?-nem értettem.-Miért keresnek minket?
-Ja meg a többieket!-tette hozzá.Hirtelen rossz érzés lett rajtam úrrá.
-Mot, Mirandát, Yukot és Alexet?-tudakolta a barátnőm.A pán bólintott.
-Jaj,ne!-szaladt ki a számon.-Nem jöttek vissza?
-Nem!-mesélte.-Lassan már két napja!Először csak pár tündér ment értük aztán katonák végül mindenki!Rám bízták a palotát!
-Rosszul tették!-jelentette ki Violetta.Phuddle szégyenlősen nézte a földet.
-No,a jóslatban az áll,hogy ha követjük a szívünket akkor megtalálhatjuk őket!-mondtam.
-Akkor ti is elmentek!-nézett ránk a pán szomorúan.
-Muszáj lesz!-sajnálkoztam.
-Te addig próbálj meg vigyázni is a palotára!-szólt rá a barátnőm.
-Rendben!-ígérte meg.Kisétáltunk a folyosóra.
-Akkor sziasztok!-köszönt utánunk Phuddle.
-Szia!-köszöntünk mi is egyszerre.
-Én majd csak el-leszek itt!-tette hozzá a pán.
-Tudjuk!-mondta Violetta.
-Hamar térjetek vissza!
-Ígérem olyan gyorsan hazajövünk amilyen gyorsan tudunk!-szóltam.
-Várni foglak titeket!-mosolygott.
-Jellemző Phuddlere!Nem tud búcsúzkodni!-súgtam oda a barátnőmnek.Violetta nevetett.
-Akkor sziasztok!
-Szia Phuddle!-válaszoltunk megint egyszerre.

Raynor király idegesen sétált fel és alá az erdőben.Nem messze tőle tábortűz égett.Körülötte megfáradt tündérek beszélgettek.Éppen Mayla öntötte nekik a kancsóból a meleg teát.A királynő néha fel-fel tekintett férjére,aki látszólag nem akarta abbahagyni a járkálást.Úgy döntött odasétál hozzá.
-Drágám!Ne aggódj!-próbált segíteni a király állapotán.
-Hol lehetnek?-kérdezte Raynor.-Már mindent átkutattunk utánuk!
-Ha Miáék megérkeznének az jó lenne!-sóhajtott Mayla.
-A jóslat biztos segítene!-tette hozzá a király.Felesége bólintott.
-Gyere inkább te is igyál egy kis teát!Jól fog ízleni!-mondta.A királyi pár visszasétált a táborba.

-És most?-kérdezte Violetta.
-Használjuk a barátság-gyűrűt!-javasoltam.
-Ez jó ötlet!-ujjongott  a barátnőm.Megnyomtam a rózsaszín lepkét.
-Vigyél Yukohoz!-követtük a lepkét.Hamarosan egy erdőben találtuk magunkat.
-Szerintem ez a Diablo-erdő lesz!-mondtam.
-Lehetséges!-válaszolt Violetta.Egy tisztásra érkeztünk.Néhány unikornis legelt itt.Megpillantottam köztük egy ismerőst.
-Lyria!-kiáltottam.A nevén szólított unikornis oda vágtázott hozzám.Átöleltem.Nagyot nyerített.
-Nem sajnos nem tudom hol van Onchao!-válaszoltam bánatosan.A lepke az orrom előtt verdesett.
-Rendben megyünk!-feleltem.-Velünk jössz?-kérdeztem Lyriát.Bólintott.Így hát hárman indultunk tovább a út hátra levő részére.

Éreztem, hogy közel járunk.És az érzékeim még sosem csaltak.Most például azt súgták, hogy valami rossz történt a barátaimmal.Ezt az is megerősítette,hogy egyre közeleb kerültünk a munculusok erődjéhez.Hamarosan a zöld köd is megjelent.A pillangó pedig felmondta a szolgálatot.
-Muszáj lesz felszállnunk!-mondta Violetta.-Különben megfulladunk!
-Akkor meglátnak!-ellenkeztem.-Egyébként is Lyria nem tud repülni!-a barátnőm nagyot sóhajtott.Az erődítmény falai azonban labirintusnak bizonyult.
-El kell válnunk!-feleltem egy kereszteződésnél.
-Rendben!-bólintott Violetta.Ő elindult balra én Lyriával pedig jobbra.
Jó sokat haladhattunk előre.Már majdnem visszafordultunk amikor léptek zaját hallottuk.Gyorsan elbújtunk egy szikla mögé.Egy munculus csapat volt az,egy unikornist hoztak.Elég volt rájuk pillantanom és máris kétségbeesés lett rajtam úrrá.
-Jaj,ne!A tűz unikornis!-suttogtam.Erre Lyiria kiszaladt.
-Ne!- kiáltottam.Unikornis barátom nyilván a másikat akarta megvédeni.Nekem is ezt kellett tennem.Egy munculust sikerült kilőnöm,de be kellett látnom hogy túl sokan vannak.Az egyik kígyó eltalált,elvesztettem az egyensúlyom és hátra dőltem.Nyilván a kőre eshettem ,mert hirtelen fájdalom hasított a fejembe.Még hallotta Lyria nyerítéseit aztán minden elsötétült.

-Ébredezik a hercegnő uraim!-hallottam egy ismerős hangot.
-Felhívom a figyelmedet,hogy rajtad kívül nincs más fiú a szobában.-mondta a másik.
-Ne húzd fel magad a poénjain Miranda!- így a harmadik.Felnyitottam a szemem.Alex arcát pillantottam meg.
-Jóreggelt csipkerózsika!-kurjantotta a tőle megszokott hangnemben.
-Hogy kerültem ide?-néztem körül.A tündérpalota egyik hálójában voltunk.A szobában a viccelődő fiún kívül még Yuko és Miranda tartózkodott,aki duzzogva gubbasztott az egyik fotelban.
-Nem sokkal azután ,hogy elmentetek megjelent a föld unikornis és kiszabadított minket.Ám amikor kiértünk munculusok vettek minket körbe.A hideg miatt az összes vizünk elfogyott és repülni sem tudtunk.Így esélytelen volt ,hogy győzzünk.A föld unikornist nagy nehezen befogták.Csak Onchao tudott elszállni.Ezután börtönbe zártak minket.Ekkor jelent meg Violetta,aki könnyedén legyőzte a két őrt és kiszabadított minket.Hallottuk Lyria nyerítéseit.Akkor találtunk meg téged.-magyarázta Yuko.
-A tűz unikornis?-kérdeztem reménykedve.Yuko szeme elkerekedett.
-Ő már nem volt ott amikor megtaláltunk.Csak te és Lyria.-felelte.
-Akkor Gargona befogja az összes elemi unikornist,vagy mi?-tudakolta még mindig sértődötten Miranda.
-Nyilván nem akarja ugyanazt a hibát elkövetni ,mint multkor.-fejtettem ki.A szobára csend telepedett.
-Legalább a gyöngy meg van!-próbálta felrázni a hangulatot Alex.-Ott volt a fejednél!
-Na jó inkább idehívom a herceget és a divatdiktátort!-állt fel a fotelből a lány.
-Mi baja?-érdeklődtem.
-Féltékeny.-jelentette ki Yuko.
-Kire?-néztem rá.
-Rád.-mondta.
-Miért is?-kérdeztem.De a válasz helyett csak elfordult.Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó.Phuddle jött be elsőként.
-Jaj,de jó,hogy jól vagy Mia!-lelkendezett.Aztán Violetta.
-Örülök, hogy felébredtél!-mosolygott.Mo megállta küszöbön és rám bámult.
-Hű!Olyan gyönyörű vagy amikor ki van eresztve a hajad!-szólalt meg kis idő multán.Ez most bók volt?Ekkor észrevettem rajta valami furcsát.
-Miért csillámos a kezed?-tudakoltam.
-Mia indulnunk kéne.-szólt közbe a barátnőm.Nagyot sóhajtottam.Megnyomtam a gombot és felszívódtunk.


Violetta visszakísért a szobámba.
-Vegyétek úgy,hogy ezt titokban kaptátok!-nyújtott át két csomag Valentin lapot.
-Köszi!-mondtam.Paulának odadobtam az ővét.Persze rögtön elkezdte nézegetni.Én nemm tettem így.Úgy is tudtam:három van.Egy Vincentől egy Paulátol egy pedig Violettától.Unottan meredtem ki az ablakon.Az eső már elállt.Lehet,hogy nap is kisüt.Talán mégis csak megkellene néznem ezt a három képeslapot. Várjunk csak!Itt négy van...

25.rész-Az üres palota

Sziasztok!Na,itt az új rész!Próbálunk gyorsabbak lenni :)!
Liza
Unottan meredtem ki az ablakon.Esős nap volt és  ezért elhalasztották a tesit,mert kint ugye nem lehetett tartani a tornateremben pedig osztálytalálkozót tartanak.Ráadásul az 50.-et úgyhogy most csomó öreg ember próbálja az udvaron kikerülgetni a sártócsákat.Paula éppen a geometriával szenved az asztalnál.Violettát pedig az utolsó óra óta nem láttam.Egyszóval az egész délután előttem áll és semmit nem tudok csinálni.Hacsak nem!Ránéztem a karkötőmre,de az semmi jót nem mutatott.Nagyot sóhajtottam,majd két hete nem jártunk Centopiában.Attól félek valami baj történt."Ha baj történt volna te már rég ott lennél Mia!"-biztattam magam gondolatban.Az elmélkedésből az ajtó nyikorgása ébresztett fel.Vincent lépett be csuromvizesen.
  - Uh!Lányok nincs egy törülközőtök?-kérdezte.
  - De igen!-válaszoltam és elindultam a fürdőszoba felé.
  - Mit csináltál?-tudakolta Paula.
  - A néniket,bácsikat kísérgettem az esőben.-mosolygott.Odanyújtottam a törülközőt,amit eközben előszedtem a szekrényből.
  - Köszönöm!-mondta.-Ó,van egy kék folt rajta!-felemeltem,hogy én is megnézzem.De nem láttam semmit.
  - Hol?-néztem rá csodálkozva.Válaszként csak Vincent szintén csodálkozó arckifejezését kaptam.Majd  barátom szempárjai lejjebb siklottak a kezemre.
  - A karkötőd volt!-mondta diadalosan.Én is ránéztem az említett tárgyra és ujjongva fedeztem fel,hogy az világít.
  - Hol van Violetta?-kérdeztem.
  - Gőzöm sincs.-bökte ki Paula.Így hát elindultam a barátnőm keresésére.Biztos a szobájában lesz!Bekopogtattam,de senki se válaszolt,úgyhogy óvatosan benyitottam.Döbbenten álltam meg az ajtóban,mert bár Violetta nem volt ott valaki még is tartózkodott a szobában.Az a valaki pedig Brigitta volt,aki Violetta retiküljében kutatott.Nyilván el akart valamit lopni.
  - Őőö....bocsánat!-mondtam.-Nem tudtam, hogy te itt laksz!
  - Dehogy lakok itt!-felelte sértődötten.De rögtön meg is bánta, mivel ez kínos kérdések sorát váltotta fel.
  - De akkor mit keresel itt?-kérdeztem gyanakvóan.
  - És te mit keresel itt?-támadt rám.
  - Violettát.-adtam meg a választ.
  - Akkor egy cipőben járunk.-mondta gúnyosan.-Én is őt keresem!
  - A retiküljében?-néztem rá a kezére, ami még mindig a táskában volt.Brigitta szúrósan nézett rám és kikapta a kezét a kézitáskából.Ebben a pillanatban belépett Violetta és kérdőn nézett ránk.
  - Jó nagy kupit csináltál!-gúnyolódott Brigitta és kivonult.Violetta pár másodpercig még érttetlenül pislogott maga elé, majd újra rám nézett.
  - Mit csinált ő itt?-kérdezte.
  - Téged keresett a retikülödben.-nevettem.-Amúgy hol voltál?
  - A kártyákat rendezgettem!-vetette oda.
  - Milyen kártyákat?-csodálkoztam.
  - Valentin-nap!-trillázott Violetta.
  - Ó!-esett le.-Pedig még reggel a kártyámat az ügynökséghez!-mondtam.Valentin-napkor a suliba mindenki készít a szeretteinek és ezt leadja az "ügynökségnek",aki délután házhoz szállítja azt...Aztán ,úgymond még jobban leesett.Violetta is az ügynökség tagja!
  - Ja tényleg!-fogtam a fejem.-Mostanában túl sok mindent elfelejtek!
  - Használj naplót,mint én!-vette ki a táskájából Violetta az említett tárgyat.-Gondolom ezt kereste Brigitta.Apropó te hogyan kerültél ide?
  - Nos...-mosolyogtam és a karkötőmre mutattam.
  - Ez remek!-kiáltott barátnőm.A szájára kapta a kezét.-Upsz!Ez hangos volt?
  - Egy kicsit...-feleltem és kinyitottam a könyvet,amit a pólóm alatt csempésztem át.
  - Hadd olvassam én!-ugrált Violetta.Ez furcsa!Sosem láttam ilyennek!Valami történt vele...-Rendben!
  - Köszi!-ujjongott és a tükröt a jelek felé helyezte.-Nem kerek a világ,de ne félj-betűzte.-Ne az aggodalmaskodásnak élj...a kincset s társaid megleled...csak kövesd a szívedet!-olvasta.-Ennyi!
  - Akkor mondjuk!-nyomtam meg a gombot.A szavalás után éreztem,hogy a világ megváltozik körülettem.A szobát felváltotta az aranysárga fény.Megkaptam a a hosszú ujjú ruhámat.A kabát nem volt rajtam így szárnyaim szabadok voltak.Boldogan lebegtettem meg őket.Pár pillanat múlva már megpillantottam a centopiai kék eget és megéreztem a hűvös levegőt.Felrepültem.Mellettem éppen Violetta próbált meg landolni kisebb-nagyobb sikerrel.
  - Huh!Itt hideg van!-mondta.
  - Aha!-néztem körül.Itt-ott pár latyakos hókupacot még  láttam.
  - Hát...szerintem itt is eltelt vagy 2 hét!-állapította meg.
  - Ja!Szerintem a többiek már kiszabadultak abból a barlangból!-bólintottam.
  - Menjünk a tündérpalotába!-vetette fel az ötletet Violetta.Nem voltunk messze a Tündér-hegytől így hamar odaértünk.Minden csendes volt.
  - Kopogtassunk be a kapun!-mondtam.Violetta óvatosan megkoccintotta az ajtót.De senki se válaszolt.Megpróbálta újra csak hangosabban.De így is csönd maradt.Megelégeltem és lenyomtam a kilincset.Az ajtó nyitva volt. Nyikorogva tárult fel.
  - Hahó!Valaki!?-kiáltottam.
  - Mi vagyunk azok!Mia és Violetta!-szólt barátnőm is.Senki sem felelt.
  - Hova tűntek?-kérdeztem aggódva.Hirtelen furcsa zaj hallatszott.Violetta rám nézett.Füleltünk.
  - Olyan mintha valaki horkolna!-mondta az osztálytársam.
  - Kövessük a hangot!-javasoltam.Violetta bólintott.Ahogy egyre közeledtünk a hanghoz annál egyértelműbbé vált,hogy ez bizony horkolás.Megérkeztünk egy kétszárnyú ajtóhoz.Óvatosan benyitottam.És akkor megláttuk a hang kiadóját,aki békésen aludt az ágyban.

24.fejezet-Lavina!

Na itt van!Gondolom vártátok.A gépünk még mindig nem javult meg,de rájöttem,hogy telefonról is lehet írni,úgyhogy minden szupi szuper.

Liza

-Mia?Megbeszélhetnén  ezt késöbb?-próbálkozott Violetta.
-Nem!-mondtam határozottan.-Most akarom hallani!
-De..-nézett barátnőm Alexre.
-Tudni akarom!-toporzékoltam.
-Nézd Mia nem vagyunk se jó helyen,se jó időbe,se megfelelő élethelyzetben!-emelte fel a hangját Violetta.
-Engem ez nem érdekel,ha így haladunk sose lesz jó!-emeltem fel én is a hangomat.Alex rémülten nézett.Elkerülhetetlen volt a veszekedés.
-Tedd félre a kiváncsiságodat!Próbálj meg várni!-ordított Violetta.
-Miért mindig a másik hibáját keresed?-kiáltottam.-Neked is van!
-Mert emberből vagyok!
-Én is!
-Igen?-mosolyodott el Violetta.-Melyik az az ember, aki nem fogadja el  a rossz tulajdonságait?
-Hát te!-mondtam határozottan és ezzel a lendülettel megfordultam és elindultam.Vagyis elindultam volna...Mert,ahogy előre léptem beleütköztem Onchao-ba.
-Onchao?!-kiáltottam.Ekkor előbújt a bokorból Miranda és Yuko is.
-Ti...itt?!-Violetta csak bámult rájuk.
-Monak dolga volt,de azt mondta jöjjünk elétek.-magyarázta Yuko.-Mi volt ez az egész?
-Min kaptatok  ennyire hajba?-kérdezte Miranda.-Zengett tőletek az egész erdő!
-Hát,igazából  a  jóslaton.-hazudtam.Nem akartam,hogy bárki megtudja a szerelmi problémámat.Főleg ne Miranda.De úgy látszik Violetta kapizsgál...
-Akkor hadd haljam a veszekedés tárgyát!-mondta Yuko.
-Ki bátor,s próbálkozik eléri célját és többé nem bukik.-hadarta Violetta.
-Ez sok mindenre vonatkozhat!-gondolkodott el Miranda.
-Mhh...-tett ugyanígy iskolatársam.-Talán Mo tudja.
-Remek !Akkor menjünk vissza a palotába!-javasoltam.Ahogy elhaladtam Violetta mellett a fülembe gúnyosan súgta:
-Na,ebből jól kihúztad magad!
-Kössz a segítséget!-válaszoltam és előre haladtam Yuko mellé.
Csakhamar odaértünk a palotához.Mo éppen akkor jött ki a kapun.
-Á jó hogy jöttök!-mondta.-Anya azt mondta,hogy egy csapat unikornis ragadt a hegyek között!
-De a jóslat?!-kérdezte Miranda.
-Az most ráér!-mondtam.
-Dehát...!-vitatkozott.
-Miának igaza van!-zárta le a vitát Mo.Jó érzéssel töltött el,hogy Mo nekem ad igazat.Violetta és én felültünk Onchao hátára.Egy kicsit kényelmetlen helyzet volt,hogy pont az ült mögöttem akivel az elöbb összevesztem,de nem akartam szólni.Szóval miután a többiek is felkászálódtak elindultunk.A hideg szél úgy fújt,hogy éreztem Onchaonak meg kellet küzdenie,hogy  lépést tudjon tartani Kékséggel.A sárkánynak persze könnyeb volt a hatalmas szárnyaival.Rádásul lassan a hó is elkezdett hullani és egyre jobban romlottak a látási viszonyok.Nehezen,de odaértünk az említett helyre.
-Hahó!-kiabált Yuko.De a hangját elfújta a szél.
-Szerintem inkább fülelnünk kéne!-javasolta Violetta.
-Jó ötlet!-mondta Alex.Ő is eljött.Hallgatóztunk.Irtózatosan fáztam.Már jó fél órája álltunk ott,amikor Yuko megszólalt.
-Biztos,hogy itt vannak?-kérdezte hitetlenkedve.Ebben a pillanat Onchao nagyot nyerített.
-Te tudod hol vannak?-tettem fel a kérdést.Az unikornis bólintott és a fejét a hang felé fordította.Most már én is hallottam.A hegy felöl jött..
A sziklafalnak támasztottam a fülemet.
-Lehetséges,hogy itt van egy barlang?Mert mintha a innen bentről jönne!-mondta Miranda ,aki követte a példám.
-Lehetséges...-válaszolta Mo.
-Szerintem itt lavina volt.-jelentette ki Alex.-És ellepte a barlang bejáratát.
-Aha.Akkor csak ásnunk kell!-felelte Yuko.Szóval mindenki elkezdett kaparászni.Szinte már nem éreztem a kezem.Megpróbáltam egy faággal,de azzal meg nem jutottam sokra.
-Ez így nem jó!-dobta el a követ Yuko,amivel eddig ásott.De ekkor Violetta felkiáltott.
-Nézzétek!Itt van!-mutatott a lyukra.Mindenki örült.Bentről is örömnyerítéseket hallottam.Csak Mo nem mosolygott.
-Ömm..Yuko...-mondta.-Szerintem nem volt annyira jó ötlet eldobni az a követ....-ebben a pillanatban megremett a föld.
-Lavina!-kiáltottam.
-Mindenki a barlangba!-utasított Miranda.Éppen beértünk.A hótenger hatalmas robajjal zúdult le és elöntötte a kijáratot.
-Remek!-mondtam.-Most aztán áshatunk!És még a gyöngy sincs meg!
-Ami a gyöngyöt illeti..-kezdte Violetta.-Asszem meg van!-emelte fel a földről.
-Ennek meg mi a baja?-mutatott Alex a karkötőmre ami villogott.
-Óoo..Sietünk vissza!-vágtam rá -Sziasztok!
-Viszlát!-köszöntek a többiek.
-Várj mi..?-mukkant meg Alex.De már ott sem voltunk.

-Mia!Bocsánatot kell kérnem!-kezdte Violetta.-De megigértem Monak,hogy nem mondom el!
-Én kérek bocsánatott!-mondtam.-Meg kellett volna hallgatnom téged!
-Akkor nincs harag?
-Nincs!-megöleltük egymást.
-Na és te milyen lapot küldesz?-kérdezte.
-Mi?
-Tudod!Valentin-nap!

23.fejezet-Sítábor

Liza nem tudta kirakni, ezért raktam ki én. Jó olvasást.

Éppen a hóból próbáltam kievickélni.Már majdnem kint voltam,de a síléceim miatt elvesztettem az egyensúlyom és újra a hóban találtam magam.Igen,síelni voltunk a sulival. Violetta rá vett ,hogy én is jöjjek el,mert,hogy jó móka lesz.Hát nekem,aki nem tud síelni nem az.Hirtelen mellém siklott valaki,szőke hájáról rögtön felismertem.-Na mi a pálya?Túl csúszós?-kérdezte gúnyolódva Brigitta."Barátai" nevettek a szóviccen -Csak sok itt a kő!Vigyázz nehogy te is el ess !-figyelmeztettem kedvesen.Brigitta arca elkomorodott. -Egy ilyen profinak,mint én a kavicsok nem jelentenek gondot!-vigyorodott el ellenségem.-De te inkább menj át oda!-mondta és egy 3-4 m nagyságú buckára mutatott,ahol a kis totyogó gyerekek vihogva seggen csúszkáltak lefelé.Brigitta nevetve siklott tovább. -Ne is törődj velük!-ért mellém Violetta.-Annál inkább a karkötőddel! -Menjünk a melegedőbe! javasoltam.És megpróbálta felállni.Ezúttal sikerült. -Fogd meg a kezem.-mondta segítőkészen a barátnőm.Lassan,de  biztosan elértük a kunyhót.Bent elolvastam a jelszót.Elmondtuk:
Mia: Ki bátor
Violetta:s próbálkozik
Mia: eléri célját
Violetta:és többé nem bukik!
Szokásos fény,átváltozás.A kabát miatt felkészültem az esésre.De csodával határos módon egy fára estem.Sajnos Violetta nem  volt ilyen szerencsés.Csupa hó lett.Leugrottam a fáról.Megnyomtam a gyűrűt.
- Vigyél Yukohoz!-a pillangó felröppent,mi pedig követtük.
Lassan kiértünk egy rétre ahol egy dombról szánkóztak illetve síeltek és
snowboard-oztak lefele a tündérek.

-Na?Beállsz?-kérdezte nevetve Violetta.
-Haha!Nagyon vicces!-mondtam.Ránéztem a sílécekre.Itt fakéregből
voltak. Valószínűleg még bénább lennék ezekkel.
-Hallottad?
-Mit?-kérdeztem. 
-Valaki kiáltott!Azt, hogy "Vigyázz!"!-magyarázta
barátnőm.-Megint!-ezúttal hallottam.
-Nekünk szól?-kérdeztem.Violetta körbenézett.
-Nem tudom!-rántotta meg  a vállat-De..-nem tudta befejezni,mert megkaptuk a
választ.A hóban találtuk magunkat.
-Lehet,hogy mégsem volt jó ötlet külön pályán menni!-mondta a snowboard-os fiú,aki felborított minket.-Ezer bocsánat!-mondta és felsegített.
-Szóval te voltál,aki ordibált!-kezdte Violetta.-Amúgy az én nevem Violetta!Ő pedig a barátom Mia!-mutatott rám.
-Örvendek!Én az Alex névre hallgatok!-mutatkozott be ő is.Elég humoros.Végig néztem rajta.Narancssárga haja és kabátja volt.
-Hová?Hová?-kérdezte.
-A barátainkhoz!-válaszoltam kurtán.
-Elkísérhetem a hölgyeket?
-Hát....-kezdtem.
-Persze!-vágta rá a barátnőm. Remek. Ne értsetek félre nem vagyok emberutáló,de nem igazán jött be nekem ez az Alex.Szóval elindultunk.Violetta és Alex beszélgettek.Én előttük haladtam.Nem igazán érdekelt  a téma úgy,hogy félfüllel  hallgattam.A snowboardozásról vitatkoztak.Jobbnak láttam,ha én inkább megpróbálom megfejteni a jóslatot.Magamban. Hogy is volt?Ja igen!Ki bátor,s próbálkozik eléri célját és többé nem bukik. Mhhh...!Ez akár rám és a  síelésre vonatkozhat!XD!Hirtelen  feleszméltem,mert a hátam mögött  kullogók
egész más témára váltottak.
-Szerintem egyértelmű!
-mondta Violetta. -Biztos?-kérdezte Alex.
-Teljesen, Mo mondta!-felelte Violetta.
-Mia már tudja?-jött  a kérdés.
-Nem!Nem mondtam meg.-mondta a lány.Megfordultam.
-Mit nem tudok?-kérdeztem felháborodva.Violettának elsápadt az arca.Ez
nem jelent jót......