19.rész/2.fele- Remény a fák közt

Már régen megígértem,hogy felrakom a 19.rész második felét. Most végre elolvashatjátok és megtudhatjátok a folytatást!

A jéghideg víztől úgy éreztem mintha egy fagyasztóban lennék. Elkezdtem süllyedni a lábaim csigalassúsággal mozogtak. Kapálóztam, megpróbáltam felküzdeni magam a felszínre. A levegőm is fogytában volt. Megmaradt erőmet arra használtam, hogy felmenjek a felszínre. Mikor sikeresen feljutottam nagyot szippantottam a levegőből. Odaevickéltem egy jégdarabhoz és megkapaszkodtam benne. Ha a vízben maradok akkor csak rosszabb lesz. Felhasználva megmaradt energiámat lassan másztam fel a jégre. Már azt hittem, hogy nem fog sikerülni annyira gyenge voltam, de lassan csak sikerült felmásznom és mikor felértem arrébb kúsztam, hogy ne zuhanjak megint a tóba. Mikor már biztonságosnak éreztem helyzetemet a végtagjaim ideiglenesen abbahagyták a munkát és én a hóba fekve próbáltam pihenni. Remek. Még a végén hóvihar lesz annyira rákezdett. Valamit kéne csinálnom. Nagyon fázok, de azt se tudom hol vagyok.

~Violetta~

-Most mi legyen? Itt nincs. Már felkutattuk az egész erdőt.-mondta Mo. -Nem adhatjuk fel. Mia egyedül van ebbe a hóesésben és ki tudja, hogy baja esett-e.- aggódtam. -Keressük tovább tudok még néhány erdőt.- mondta Mo.

***

-Nem tudom. Nincs több ötletem. Mér rengeteg erdőben megnéztük. Mi van, ha nem is ott lesz?- kérdezte a herceg. -A jóslatok nem szoktak tévedni!- mondtam. -Apukád nem tud még néhány régi erdőről?- kérdezte Yuko Mot. -Kérdezzük meg.- mondta és elindultunk a palota felé. Odafelé nyitva tartottuk a szemünket hátha valahol meglátjuk Miát, de sehol sem találtuk. Végre megérkeztünk a palotába. Gyorsan bementünk a trónterembe ahol meg is találtuk a királyt. -Apám.- mondta idegesen Mo. -Fiam, idegesnek tűnsz. Mi történt?-

-Mia! Eltűnt. A jóslat szerint egy erdőben van, de már mindet felkutattuk amiket ismerek.- mondta a herceg. -Talán az elhagyatott erdőben lehet. Ott már nagyon régen nem járt egy tündér se.- lépett Centopia térképéhez és megmutatta, hogy hol találjuk az erdőt. -Köszönjük felség.- adtam hálát, hogy van még egy erdő ahol Mia lehet. Már épp indultunk volna amikor ismét megszólalt a király. -Vigyázzatok! Az veszélyes hely. Nem véletlenül olyan elhagyatott.-

-Igyekszünk, de most siessünk.- mondta Yuko.

~Mia~

Mi ez a hideg? Kinyitottam a szememet és láttam, hogy még mindig ott fekszek a tó mellett. Biztos elaludtam. Ilyenkor nem jó aludni. Nagyon hideg van. Erőtvéve magamon feléálltam és lassan egy erdő felé vettem az irányt. Mióta elaludtam a hó még jobban esni kezdett és már hóviharnak mondható. Az erdőben védve leszek a fenyők lombjai alatt. Mikor bentebb értem lekuporodtam egy fa törzsébe és gondolkodni kezdtem. Ez így nem lesz jó. Hóvihar van és megfagyok. Az, hogy beleestem a vízbe és, hogy ki tudja meddig a hóban feküdtem még rásegített, hogy úgy érezzem a jégkorszakba csöppentem. Most pedig itt ülök egy ismeretlen erdőben ki tudja Centopia mely részén. Valahova mennem kéne. Az a fránya gyűrű! Miért nem tudtam elhozni? Egyre jobban fáztam. Ha hamarosan nem találkozok valakivel akkor nem tudom mi lesz. Itt a fák alatt nem esett annyira a hó, de azért ide is bejutott a hideg ami nekem nem segített. Meleg helyre kellene jutnom. Feltápászkodtam, hogy találjak valami menedéket ahol meghúzhatom magam. Sétálgattam össze vissza valahol az erdő közepében lehettem. Alig bírtam menni, de azért vonszoltam magam mikor valamiben megbotlottam. Egy fa gyökere volt ami mellett ott csillogott valami a hótakaróban. -A gyöngy.- gyorsan felvettem és mikor ismét megpillantottam eszembe jutottak a kétségeim. Hogy fogom ezt eljuttatni a palotába ha azt sem tudom hol vagyok? De jó most már a lábam is fáj. Így még megmozdulni se tudok. Elraktam az erszényembe a gyöngyöt, ezután ismét egy fa törzsének dőlve ültem a fagyos hóban. Vajon itt megtalálnak a többiek, hogy is szól a jóslat?

Mia: Körös körül minden köd,

Violetta: Vigyázz barátaidra, mert egy eltéved.

Mia: Keresd meg hát a gyöngyöt,

Violetta: Az erdőben lesz kit nagyon keresel.

Hát az első sor igaz. A Vigyázz barátaidra, mert egy eltéved..... Várjunk én lennék az a barát aki eltévedt? Úgy látszik. A gyöngy már megvan. Az utolsó rész egy erdőről szól. Én is erdőben vagyok. Vajon itt megtalálnak a barátaim?

~Violetta~

Végre megérkeztünk az elhagyatott erdőbe. -Merre menjünk?- kérdeztem. -Itt van egy kitaposott út ezen induljunk el aztán meglátjuk.- mondta a herceg és elindult előre. -Ez a hely tényleg rémes.- mondta Yuko és megborzongott. -Ha Mia itt van akkor gyorsan meg kell találnunk.- nyomatékosította barátnőm. Elöl ment Mo mögötte én és Yuko leghátul pedig Onchao. -De hideg van itt. Mia már nagyon fázhat.- húztam magamon jobban össze a bolerómat. -Ezért kell minél hamarabb megtalálnunk.- mondta parancsoló hangon a herceg. Mi van, ha valami baja esett?

~Onchao~

Mia itt lesz valahol. A többiek nem értenék, hogy mit akarok. Azt hinnék, hogy megijedtem valamitől. Jobb lesz, ha én magam keresem meg. Most úgysem figyelnek rám elmehetek Miáért. Tudom is, hogy merre kell mennem. Még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy a többiek nem figyelnek és elindultam megkeresni Miát.

~Mia~

-Mo ne! Ne menj el! Itt vagyok!- szép tavaszi idő volt. Éppen egy erdőben sétálgattam fájó bokával. Az előbb itt volt Mo. Biztos a rétre ment. Elrepültem a réthez és láttam, hogy ott sétálgat. Elbotorkáltam felé mikor megláttam valamit a szemem sarkábol. Munculusok -Vigyázz!- kiabáltam a hercegnek, de már késő volt. A munculusok fogságba ejtették. Éppen segíteni akartam neki mikor Leütött valaki.

-Ne! Vigyázz! Mo! Hol vagy? Yuko. Segíts! Oncha! Bújj el! Hozz segítséget! Menekülj!- motyogtam mikor kicsit magamhoz tértem. Csak álom. Álom volt, hogy Elvittek minket a Munculusok. Én viszont még mindig itt fekszek egy fatörzs mellett az erdőbe. Megpróbáltam, de nem tudtam felülni. Olyan mintha álmodnék. A fejem hasogat, olyan mintha jéggé fagytam volna, a fülem csilingel és minden homályos a fák az egész erdő a hópelyhek amik még mindig hullanak az égből mintha kifogyhatatlanok lennének.

Hirtelen a csilingelésen kívül mást is hallottam. Recsegést. Mintha valaki közeledne és egyre hangosabb lett. A semmiből megpillantok egy arany maszlagot. Az elmosódott alak boldogan felnyerített. Erről már tudtam, hogy ki az. -Onchao hát megtaláltál?- Közelebb jött és megbökött az orrával.

~Violetta~

Már egy ideje ebben az erdőben is keresgéltük barátunkat. Éppen egy elágazásnál voltunk amikor megfordultam, hogy megnézzem minden rendben van-e Onchaoval. Jaj ne! -Hol van Onchao?- kérdeztem a többieket. Megfordultak és mind a kettőjük arcán aggódást véltem felfedezni. -Az nem lehet. Az előbb még itt volt.- Mondta Yuko és keresgélni kezdte.az unikornist. -Ez nem lehet igaz! Mindenki eltűnik?- idegeskedett Mo. -Onchao! Hol vagy? Onchao!- szólongattam, de semmi válasz.

~Mia~

Azt nem tudom, hogy hogyan, de Onchao hátán feküdtem és valamerre mentünk. Biztos megint elájultam. Ez lehetett a magyarázat arra, hogy nem tudtam hogyan kerültem Onchao hátára.

~Violetta~

-De hisz az előbb még jött mögöttünk. Hová tűnhetett?- kérdeztem. -Nem tu.....-

-Itt van!- szakította félbe Mo Yukot és már sietett is az unikornishoz. Mikor odaért felkiáltott. -Mia is itt van.- mondta megkönnyebbülve. Mi is oda szaladtunk. -Nagyon rosszul néz ki.- folytatta a herceg. Mia nagyon lassan nyitogatta a szemeit. -Nincs magánál. Úgy látszik, hogy láza van. Gyorsan el kell vinnünk a palotába.- mondta Mo. -Rendben.- bólintottam. -Mit csináltál, hogy ennyire átáztál?- kérdezte meglepődötten a herceg. -Nem érdekes.- nézett rá Mia. -Siessünk.- mondta Yuko. Elindultunk. Séta közben Miát néztem ahogy Onchao hátán feküdt. Gyengén és védtelenül. Mennyi minden történhetett vele.

***

Mikor a palotához értünk bementünk és megkerestük a királyt. -Á Mo! Mi történt?- sietett Miához aki még mindig Onchao hátán feküdt. -Mi se tudjuk, de úgy tűnik, hogy láza van és nincs teljesen magánál. Ide felé is sokszor elájult és rémálmai is voltak.- mesélte Mo. -Vigyük be az egyik vendégszobába.Anyukád biztos tud valami gyógynövényt.- ekkor úgy tűnt Mia ismét magához tért. Felült Onchao hátán és megpróbált leszállni. -Had segítsek.- emelte le Mo. -Jól vagy?- kérdeztem. -Igen, csak nagyon fázok.- reszketett. -Gyere menjünk be a szobába.- elindult, de nagyon sántított és látszott az arcán a fájdalom. -Mi történt a lábaddal?- kérdeztem. -Á csak megbotlottam. Semmiség.- terelte a témát.

A királynő főzött valamilyen teát Miának amitől jobban lesz és a bokájára is kapott borogatást. Ő elaludt mi pedig éppen a szobájában beszéltük, hogy vajon mi történhetett vele amitől ennyire vizes lett mikor motyogni kezdett. -Onchao! Ne!- ekkora király is benézett és ő is csendben hallgatta, hogy Mia mit mond álmában. -Líria! Maradj mozdulatan! A jég....... beszakad....- ezután abbahagyta és aludt tovább. -Jég? Mármint valami befagyott tó?- kérdezte Yuko. -Ilyenkor van, hogy ismét átéli a szörnyűségeket álmában.- mondta a király.

-Akkor lehet, hogy Mia egy tó jeges vizébe esett?- kérdeztem aggódva. -Hát az megmagyarázná, hogy miért volt ennyire vizes.

~Mia~

A szemeimet lassan kinyitottam és azt láttam, hogy egy számomra ismeretlen szobában vagyok. De valamiért mégis olyan ismerős. Felálltam és örömmel vettem észre, hogy a bokám már nem fáj és teljesen jól vagyok. Kisétáltam a szobából és a barátaimmal találtam szembe magam. -Mia! Hát jól vagy?- szaladt oda hozzám Yuko és megölelt. -Jobban vagyok.- mosolyogtam. -Mitől voltál ennyire átázva?- kérdezte Violetta. Nem akartam elmondani az igazat ezért csak ennyit mondtam. -Mikor megbotlottam a hótól tiszta víz lettem.- reméltem, hogy nem kezdenek el gyanakodni mert nem szerettem volna, ha ezután nem hagynak elmenni egyedül. -Nem lehet, hogy beszakadt alattad egy tó és te a vízbe estél?- kérdezte Mo. Erre én csak lehajtottam a fejemet és próbáltam valamit kitalálni, de Yuko megszólalt. -Mia! Miért nem mondtad el?- kérdezte. -Nem akartam, hogy aggódjatok ezután. Amúgy is hamar kimásztam.- vettem lazára. -Jajj a gyöngyöt oda se adtam. Az erdőben volt.- vettem ki a ,,táskámból" és Mo kezébe raktam. Ekkor felvillant a karkötő. -Hát nekünk mennünk kell.- mondta Violetta. -Siessetek vissza!- kiáltotta centopiai barátnőm. Mi pedig már el is tűntünk és a Paulával lévő közös szobánkban landoltunk. -Mikor leültem az ágyra megcsillant valami a takarómon. A gyűrű. -Hát itt volt cseréltem ki a két gyűrűt és a másikat az asztalomra tettem. -Mi?- kérdezi Violetta. -Hát a gyűrű. Másikat vittem, de most már siessünk éhes vagyok.-el is indultunk az ebédlőbe ahol Paula és Vincent minket vártak.

19.rész/első rész- Tévedés

Sziasztok! Megjött a 19. rész első fele. Olvassátok el és kommenteljetek, hogy szerintetek mi lesz a folytatás. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok.

-Violetta!- rohantam lihegve utána. -Igen?- fürkészett barátnőm. -Azon tűnődtem, hogy az unokatestvéred miért akar mindenki előtt cikizni?.- néztem érdeklődve arra az arcra amire néhány hónapja alig vetettem néhány rossz pillantást. -Ő már csak ilyen. Szeret mindenki előtt leégetni és a középpontban lenni.-

-Hát emlékezz vissza régen milyen voltál. Ne haragudj meg, de hasonlított a gondolkodásotok.- mondtam el félénken, nehogy mérges legyen. -Viszont most már én nem utállak szóval nem hasonlítunk mindenben.-

Éppen ebédidő volt és mind a ketten oda tartottunk. Már a folyosón sétáltunk amikor összetalálkoztunk Paulával és Vincenttel. -Sziasztok megyünk ebédelni?.- kérdezte régebbi barátnőm. -Persze menjünk.- mondtam. Elindultunk az étkező felé mikor Brigittával és ,,udvarhölgyeivel” futottunk össze. -Nézzétek kikkel találkoztunk.-

-Szeretnénk nyugodtan ebédelni.- indult Paula a bejárat felé. -Menjetek csak. Violetta úgy is hamar megun titeket.- tört utat és kíséretével együtt elviharzott. -Láttátok ezt?- háborodott Paula. -Hát mivel itt állunk.- próbálta humorosra venni Vincent ami most nem segített.

-Én nem foglak megunni titeket. Ugye tudjátok?- nézett ránk aggódva Violetta. -Hát persze.- nyugtattam meg. -Együnk. Már korog a hasam.- fogta a hasát Vincent. Ekkor felvillant a karkötő. -Menjetek előre mi majd csatlakozunk hozzátok.- intettünk és a szobámba siettünk.

~Mesélő~

A nagy rohanásban Mia nem vette észre, hogy mikor kinyitotta a könyvet az ágyra esett a gyűrűje.

~Mia~

-Megvan. Elolvastam.- csuktam be a könyvet és az ágyra tettem. Gyorsan elmondtam barátnőmnek a jelszót és mikor megnyomtam volna a karkötőt észrevettem, hogy nincs meg a gyűrűm. -Hol a gyűrűm?- kérdeztem és keresgélni kezdtem.-Biztos itt van.- segített barátnőm is. -Meg van.- vettem fel az íróasztalról és az ujjamra húztam. Valami nem stimmelt vele, de mivel siettünk nem néztem meg mi az. Megnyomtam a karkötőt mi pedig elmondtuk a jóslatot.

Mia: Körös körül minden köd,

Violetta: Vigyázz barátaidra, mert egy eltéved.

Mia: Keresd meg hát a gyöngyöt,

Violetta: Az erdőben lesz kit nagyon keresel.

Körül vett minket a sárga fény és már is Centopiába termettünk. Leszálltam és körülnéztem, már amennyire ez a nagy köd engedte. Most a karomra csak a kézfejemtől könyökömig érő ruhadarabot kaptam.

-Violetta. Hol vagy?.- kerestem barátnőmet. Nem találom, de sebaj. Még jó, hogy elhoztam a gyűrűmet. -Jaj ne!- csak most jöttem rá, hogy mi volt más a gyűrűmben. Mégpedig ez nem az a gyűrű csak nagyon hasonlít rá. Most hogyan fogom megtalálni a többieket ekkora ködben?

~Violetta~

-Mia! Hol vagy? Nem látlak.- vártam, vártam, de nem jött válasz. Megnyomtam a gyűrűt, hogy azzal megkeressem, de mikor kimondtam, hogy Miát keresem a lepkém visszaszállt a gyűrűre. Idehívom a többieket hátha ők tudnak valamit.

~Mo~

-Nemár Yuko.... Nézd! Megjöttek Miáék.- Yuko megnyomta a gyűrűt és elindultunk. -Gyere Onchao.-

~Violetta~

Ne már! Ma mindenki eltűnik? Miért nem jönnek? Ekkora ködbe még az orromig se látok, hogy megyek el így bár...... -Szia Violetta! Mia?- nézett rám Yuko. -Nem tudom. Mikor megérkeztünk nem találtam. Meg akartam keresni a gyűrűvel, de a lepke nem vezetett el Miához.-

-Megpróbálom.- mondta Mo. -Vezess el Miához.- nyomta meg a gyűrűt, de ugyan úgy tett az ő lepkéje is mint az enyém. -Ilyet már csináltak.- gondolkodott el Mo. -Tudom már. Amikor Mia a másik világba hagyta a gyűrűjét akkor nem tudtuk megkeresni.-

-De Mia most elhozta a gyűrűjét. Majdnem ott hagyta de rájött, hogy eltűnt és megkerestük.-

-Akkor lehet, hogy valami baj történt vele.- aggodalmasodott Yuko. -jobb lesz, ha megkeressük. Mi a jóslat?- nézett rám komolyan Mo.

-Mia: Körös körül minden köd,

Violetta: Vigyázz barátaidra, mert egy eltéved.

Mia: Keresd meg hát a gyöngyöt,

Violetta: Az erdőben lesz kit nagyon keresel.-

-Akkor biztos az erdőben lesz.- mondta Yuko. -De melyikben? A Diablo erdőben vagy a kiszáradt erdőben és ezeken kívül még rengeteg van Centopiában.- idegeskedett a herceg. -Megtaláljuk. Először nézzük meg a Diablo erdőt aztán meglátjuk.- mondtam. -Siessünk.- repült fel elsőnek Yuko. Én felpattantam Onchaora és már mentünk is Moék után.

~Mia~

Végre kiértem a ködből, de amit láttam annak nagyon nem örültem. Egy nagy puszta közepén álltam ami tele volt hóval. Vajon hol vagyok? Merre menjek? Mi lesz, ha itt fogok megfagyni?

Úgy döntöttem, hogy egyenesen megyek, de mikor elindultam hallottam, hogy valami reccsent alattam. Lenéztem és még csak most láttam, hogy valószínűleg egy befagyott tavon állok. Be fog szakadni? Akkor tényleg megfagyok. Gondolatom után még egyet reccsent a jég és azzal be is szakadt én pedig a jéghideg vízbe estem.

Verseny!

Kulcsár Hanna írt egy külön rész,erről jutott eszünkbe mi lenne ha egy versenyt rendeznénk!

Beküldési határidő:Augusztus 28

Szavazás kezdete:Augusztus 29

Beküldhettek:Történetet(legalább 10 sor épkézláb mondat) vagy képregényt(minimum 5 kép)!A pályázatokat ide küldjétek: miaska3000@gmail.com vagy boglarka.csalari@freemail.hu !Kérünk titeket,hogy az e-mailben a neveteket is(nem kötelező az igazit,lehet kitalált is) tüntessétek fel!

Nyeremény:

1.hely :Kép+oklevél
2-3.hely :Oklevél
További nevezők:Emléklap

2.évad

Böngésztem és ezt találta az egyik külföldi Mia és én facebook oldalán!Exkluzív fotók a 2.évadról!Mia lovagol XD!Találgassunk..mi az a nyaklánc Mia nyakába?

18.rész-A régi barát

Bocsánat!Tudom,hogy tegnapra ígértem,de a rokonoknál voltunk és én se hittem,hogy ilyen későn érek haza!:(

Violetta és Yuko követték a pillangót.
-Ennyire előre mentek volna?-kérdezte a centopiai lány.
-Lehet,hogy megfejtették a jóslatot!-válaszolta a társa.Azúra nagyot visított.-A gyöngy?Hol? 
-Ooo..Ez csak Mia gyűrűje!-vette fel Yuko a földröl az elöbb említett tárgyat. A két barátnő egymásra nézett.Hirtelen mindkettőjükben rossz érzés támadt.Azúra megint jelzett.
-Nézd!-kiáltott Violetta és felkapta az értékes tárgyat.-A gyöngy!

-Megérkeztünk!-jelentette ki Gargona.-Vigyétek a túszokat a helyükre!-parancsára két munculus elkezdett ráncigálni minket a kijárat felé!!!-Nem oda,a tömlöcbe ti idióták!-a munculusok egymásra néztek.Megvonták a vállukat és betuszkoltak a cellába. 
-Na,van ötleted?-kérdezte a herceg egy kis idő múlva.
-Nem,nincs!-válaszoltam idegesen.
-Jól van!Csak megkérdeztem!-mondta.-Mostanában olyan undok vagy velem!-vetette fel a témát Mo.Na,szerinted miért?-Pedig nem csináltam semmit!-Ja,persze!Szerencsére munculusok közeledtek és ezzel megszakították a konfliktus helyzetet.
-Lehet,hogy új foglyokat hoznak!-mondtam.Remélem nem a többieket!Igazam volt,de legnagyobb meglepetésemre Polyteust hozták!
-Üdv tündérek!-köszönt.
-Neked is!-mondtuk bágyadtan.
-Meddig ülünk még itt?-tudakolta.
-Ameddig Mia ki nem talál valamit!-válaszolta a herceg.
-Még hogy én!-háborodtam fel.-Te nem tudsz gondolkodni!
-De te vagy a nagy és és sérthetetlen!-folytatta.
-Ezt most honnan veszed?-kérdeztem.
-Elég legyen!-szakította félbe a veszekedést Polyteus.-Mia!-szólított.
-Igen?
-Tessék!-mondta és előhúzott egy arany hajtűt az erszényéből.-Bütyköld meg a zárat!-utasított.Nem volt  könnyű.Úgy tíz percig próbálkozhattam.Amikor végre kattant a zár.
-Ügyes vagy!-dicsért meg furcsa barátom.Visszaakartam adni a kincsét,de elutasította.-Legyen a tiéd!Jól fog állni a hajadba!
-Nos most már csak ki kell jutnunk!-jelentette ki Mo.Elindultunk.Biztonságosan haladtunk egészen a tróntermig.Ott tíz munculus őrködött.
-Talán mégse erre kéne mennünk!-mondtam.Ám a lépcső felöl hangokat hallottunk.Felismertem Gargonát.
-Ööö..Kifutunk a terembe gyorsa felkapjuk Polyteust...Öö aztán repülés?-tette fel a kérdést a herceg.
-Igen!-válaszolta a barátunk.
-De,ez nem kockázatos?-kérdeztem.
-Nincs más választásunk!-jelentette ki Mo.
-Gyerünk!-kiáltottam.Mire a katonák észbe kaptak volna már messze jártunk(Annyira azért nem mert hallottuk amikor Gargona kiakadt :) ).

-Igen valahol itt ejtetted le!-mondtam Monak.
-Már vagy fél órája azt a gyűrűt keressük!Nagyon fontos?-emelkedett fel Polyteus az egyik bokorból.-Jaj a hátam!
-Igen az!-válaszoltam és nagyot sóhajtottam.
-Mia?-kérdezte egy ismerős hang.
-Yuko!
-Látod mondtam,hogy itt kellett volna maradnunk!-örvendezett Violetta.
-Ez ki ?-kapta fel Polyteus az iskolatársamat.
-Ő Violetta,a barátnőm!-magyaráztam.-Kissé higiénikus típus!-súgtam.
-Ó!-csodálkozotta bátunk és letette a mérges lányt.
-Violetta Polyteus,Polyteus Violetta!-mutatta be egymásnak őket Yuko.
-Üdv!-köszönt Polyteus.
-Szia!-mondta barátnőm is.-Mond csak mikor fürödtél utoljára?
-Öööö...Várj ki kell számolnom.-válaszolta a kérdezett.
-Azt nem várhatjuk meg!-mutattam a villogó karkötőmre.
-Viszlát!

-Jó éjt!-mondta Violetta és lekapcsolta a villanyt.
-Neked is !-viszonoztam.Vajon Mo sejti,hogy tudom,hogy tetszik neki Yuko!És ha nem?És ha megtudja?Akkor mit fog mondani?És én mit fogok mondani?

 

17.rész-Egy ködös reggel. . .

A Virágzó-cserjésben sétáltam.A virágok virítottak.Furcsa!Azt hittem ez rég kiszáradt,mióta Gargona megérkezett.
-Csodálkozol?-kérdezte egy hang a hátam mögül.
-Mo!Észre se vettelek!-mondtam.A herceg egy virágot nyújtott át.A hajamba tűztem.Ezek szerint mégis csak több van köztünk,mint barátság?
-Tudod van valami amit már régen el kellett volna mondanom!-kezdte.
-Mi?-érdeklődtem izgatottan. Mo nagy levegőt vett.
-Nem titkolom. . . beléd szerettem!-felelte.
-Tényleg?-tudakoltam.Bólintott és a vállamra tette a kezét.
-Mia!-kiáltotta és el kezde rázni a vállamat.
-Mi. . ?-ámuldoztam.Nem értem!Mi ütött belé?
-Mia!Ébredj fel!Halihó!-mondta újra a herceg,de ezúttal Paula hangján!Lassan kinyitottam a szemem!Szoba társam felém hajolt.
-Végre!Világít a karkötő!-magyarázta felkeltésem okát.Felültem,aztán vissza huppantam. Már megint egy ilyen álom !Miért is reménykedek?
-Ó,szegénykém biztos fáradt vagy!-mondta Paula.-Átcsempészem Violettát.-ajánlotta és kilépett az ajtón.Kezembe vettem a könyvet.Íme a jelszó:
Mia:A leges legnagyobb,
Violetta:a legeslegszebb,
Mia:Ezer mező közül,
Violetta:Centopia körül!
Ez valamelyik legelő lehet!Mo biztos tudja....Miért gondolok állandóan Mora?Egy könnycsepp gördült le az államon.Nem!Nem!És nem!Nem sírok!Megígértem magamnak!Gyorsan letöröltem a könnycseppet.Kinyílt az ajtó.

-Helló!-köszönt félénken Violetta. -Gyere be!-biztattam.-Paula?
-Engem "helyetesít" !Ha esetleg valaki benézne. . . .Mi a jóslat?-kérdezte.Elmondtam neki és megnyomtam a karkötőt.Megmondtuk a jóslatot.Sárga fény és már át is változtunk.Végig néztem magamon mielőtt beestünk volna.A ruhámnak ujja lett,ami csuklómig ért.Violetta pedig "kapott" egy bolerót.Iskolatársam nagyot huppant a deres fűben.Leszálltam mellé és felsegítettem.Körülnéztem.A tündér-hegyen voltunk és mindent belepett a sűrű köd.
-Úgy látszik még reggel van!-mondtam.
-Valaki biztos fenn van!-okoskodott a barátnőm.Elindultunk a palota felé.A tündérek lakhelye mellet kicsivel Azúra aludt a papájával.Jobban megnéztem Kékséget és felfedeztem az egyik szárnya alatt Onchaot és Lyriát.Ők is az igazak álmát aludták.Bementünk az ajtón.A palotában csönd volt. -Lehet,hogy nem volt igazam!-aggodalmoskodott Violetta.
-Fel kéne ébreszteni Mot és Yukot!Csak nem tudom hol van a szobájuk. . . .
-Várj csak!-kiálltott fel iskolatársam és a barátság-gyűrűre mutatott.-Én megkeresem Yukot te meg Mot!-mielőtt ellenkezhettem volna már mondta is: -Vigyél Yukohoz!-megrántottam a vállam és követtem a példáját.A pillangó azonban a kertbe vezetett.A herceg egy fa alatt ült és egy virágot tépkedett.Rögtön megértettem ,hogy ez a szeret-nem szeret lesz!
-Hé!Mit ártott neked ez a szegény virág,hogy így megkopasztod?-viccelődtem.
-Mia!-pattant fel Mo és eldobta a kis növényt.
Öööö. . . én. . .Mi a jóslat?-kérdezte.Elmondtam neki.
-Segítsünk Violettának!-javasolta a herceg.
-Azt hiszem nem kell!-jelentettem ki és a két alakra mutattam.Közeledtek,mi is ez tettük.Ám amikor már majdnem elértük őket valami feltűnt:a két személy ugyanúgy nézett ki.Csak nem. . .
-Ezek nem ők!-mondtam,de már késő volt.Mindketten a munculusok fogságába estünk.

 Violetta megsimogatta Azúra fejét. -Ébresztő!Indul a gyöngy keresés!-a kissárkány felemelte a fejét,majd felkelt.
-Gyerünk!Lustaság!-kiabált Onchao fülébe Yuko.-Mia ránk vár!-Az unikornis felpattant.-Na végre!
-Vigyél Miához!-mondta Violetta a gyűrűnek.

Én és Mo megkötözve ültünk egy-egy sárkány hátán.
-Most mit tegyünk?-súgta a herceg. -Nézd!-mondtam és kinyitottam a tenyerem,amiben a gyűrűm volt.
-Elrejtettem amikor elkobozták az összes dolgunkat!
-Dobd!-utasított.Meg is tettem,de összekötözött kézzel kicsit lehet dobni.Mo pont nem érte el és a gyűrű a mélybe zuhant.
-Ennyit erről!-sóhajtottam.