20.rész/1

-Mia! Az ot nem fog leesni?- kérdezteVincent és az egyik díszre mutatott amit épp az előbb raktam fel a karácsonyfára. -Szerintem jó helyen van, de azért beljebb rakom.- toltam beljebb a gömböt. -Talán kezdésnek jó. Nem?- másztam le a székről. -Igen.- mondta Paula. -Emléklszem mikor kicsi voltam mindig én raktam fel a tetejére a csillagot.- sóhajtottam. -Tudtam, hogy elfelejtettünk valamit. A csillag! Most honnan szerzünk?- kérdezte Vincent. -Keressetek!- Violetta a karkötőmre mutatott. Világított. -Még jó, hogy elhoztam a könyvet a Viskóba.- siettem oda a táskámhoz. Kivettem a könyvet és a tükör segítségével elolvastam a jóslatot. -Sietünk. Addigra remélem lesz csillag a fára.- mondtam és megnyomtam a gombot.
Mia: A kincs nincs is messze,
Violetta: Ne is azt keresgéld!
Mia: Fontosabb dolgod lesz most,
Violetta: Mithogy a hegyre mász és félj.
Ahogy elmondtuk a jóslatot máris átalakultunk .Próbáltam repülni,de nem tudtam mozgatni a szárnyam.Egy kupac hóban landoltam.
-Ajaj..azt hiszem valaki hótündérére estem!-sajnálkozott Violetta.Ránéztem a barátnőmre.Hosszú kabát volt rajta..rajtam is.Valószínüleg ezért nem tudtam repülni.Hirtelen meghallottam Yuko hangját:
-Ez biztos jól fog mutatni rajta!-nevetett.A fa mögül három tündér lépett ki.Yuko.Mo és....valaki.Valaki akinek barna haja és piros kabátja van .Valaki idegen...AKI FOGTA MO KEZÉT!Ott álltam tátott szájjal és nem bírtam megmozdulni.Csak néztem Mot és az idegent.Ki ez?
-Hol van a hótündérem?-kérdezte felháborodva Yuko.
-ÖÖÖ..azt hiszem kisebb baleset érte!-mondta szégyenkezve iskolatársam.
-Ezt most nem mondod komolyan ugye?-hitetlenkedett centopiai barátnőm.Violetta a földre nézett.
-Hagyd Yuko!-legyintett Mo.-Hadd mutassam be Mirandát,az unokatestvéremet!
-Sziasztok!-köszönt.
-Hello,én Violetta vagyok!-mutatkozott be barátnőm.És oldalba lökött.Hirtelen lefagytam. Nem tudtam mit mondani még szerencse, hogy sulis barátnőm oldalba lökött.

-ÖÖÖ...szia!Mia a nevem!-dadogtam.

-Szisztok! Már sokat hallottam rólatok. Ugyeti jöttetek másik világból? Hallottam, hogy megmentettétek Centopiát.- jött közelebb. 

-Á én még csak néhány alkalommal voltam itt. Mia az igazi hős.- mondta Violetta.

 -Semmiség volt. Csak a jóslatokat kellett kiolvasni a könyvemből.- legyintettem.Mondatom után beállt a kínos csend. Bárhogy is próbálkoztam nem tudtam megtörni, de szerencsére barátnőm kisegített.

-Mo nem is tudtam, hogy van unokatesód.- nézett a fiúra Violetta.

-Pedig van.- mosolygott. -Rég láttam, mert mikor kicsik voltunk elköltöztek és most karácsonykor jöttek meglátogatni..- világosított fel minket.

-Ja értem.- mondta barátnőm. Én még mindig banbán néztem magam elé és gondolkodtam. Végül is egész kedves Miranda és persze csinos is....

-Gyertek menjünk a palotába.- vetette föl a herceg.

-A jóslat már nem is érdekel titeket?-kérdezte Violetta.
-Majd útközben!Apám az mondta,hogy hóvihar lesz!-magyarázta Mo.
-Jó érzés tudni,hogy Yuko hótündére amúgy se "élt" volna sokáig!-mosolygot  az iskolatársam.
-Hé!-pattogott Yuko.
-Ezt pozítív értelembe mondom,vagyis,hogy nem akkora baj,hogy ráestem!-magyarázkodott Violetta.
-Még,hogy nem akkora baj!-dühöngöt centopiai barátnőm.
-Ezen most ne veszekedjetek!Ha tényleg jön a vihar jó lenne minnél hamarabb zárt fedél alatt lenni!-szóltam rájuk.