2.rész-A centopiai duo

Zuhantam,már szinte készültem a becsapódásra amikor valami megállított
-Repülök!Igen!-kiálltottam , s elöször hátra fordultam aztán pördültem egyet.Körülnéztem: igen itt vagyok!Centopia, mindenhol hegyek és dombok,
színes fák és. . . unikornisok!Lerepültem hozzájuk.Megijedtek, de én így bíztattam őket:
-Ssss. . . csak én vagyok!Nem bántalak titeket!-ekkor eszembe jutott valami.Eddig mindig Onchao mellé érkez. . . Valami leterített a lábamról.
-. . tem!Onchao!Hát itt vagy!-ujjongtam.Onchao mögül hangos nyerítés hallatszott.
-Lyria!Hát persze, rólad se feledkeztem meg!Mi újság?-kérdeztem.Lyria és Onchao egymás "szavába" vágtak, de végülis annyit megértettem,hogy van egy olyasmi tündér a palotában, mint én csak lila a haja és más a ruhája.Rögtön tudtam kiről van szó.Violetta!Tehát mégis itt van!
-Azt hiszem menne kell a palotába!-Onchao nyerített egyet.
-Nem , Onchao te maradj itt , majd visszajövök!-kiálltottam utánuk és megnyomtam a a pillangót a gyűrűmön.
-Vigyél Mohoz!-mondtam és a pillangó felrebbent én pedig követtem. . .

Violette megszeppenve ült az egyik mellék trónon a bálteremben.Egykori nagyképűsége és elbizottsága elrebbent mikor Centopia földjén landolt.Nem tudta  hol van és hogyan juthat vissza!Sehol egy ismerő arc, bár a tündérek elég szimpatikusnak tüntek.Még Miát se látta, pedig ő biztos értené hol van most.
-Nem értem, kell hogy legyen megoldás!-mondta Rahnor király miközben fel-alá járkált.
-Talán, ha kicsit pihennél eszedbe jutna.-szólt Mayla-Mo és Yuko majd elvendégelik!-mondta és a mellette álló két tündérre nézett.
-Rendben!Gyere csak! -nyújtotta kezét Mo Violettának.Violetta kicsit megnyugodott.Ilyen helyes fiút viszont, még soha nem látott.Kisétáltak a függőkertbe.Yuko megterített.Tündér süti és finom bogyó volt.Violette csak úgy tömte.
-Hé , ha ilyen gyorsan eszed ,még elrontod a gyomrodat!-nevetett Yuko.
-Tényleg kéne egy megoldás.-sóhajtott fel Mo.-Ha itt lenne Mia biztos kitalálna valamit!
-Ti  ismeritek Miát?-kérdezte Violette érdeklődve.
-Igen.Te is?-Violetta igennel akart válaszolni, de Yuko folytatta.-Fantasztikus lány nem igaz?Olyan jó a ruhája, okos és . .
-. . nagyon szép amikor mosolyog.-fejezte be Mo.
-Ja, igen persze!Ne tud meg mi megy azóta mióta ő elment!Folyton sóhajtozik utána!-mondta Yuko.
-Nem is. . -kezdte Mo, de hirtelen rózsaszín pillangó repült be a képbe.
-Mi ez?Tündér pikniket rendeztek és engem meg sem hívtok?-kérdeztem.
-Mia!-kiáltotta fel egyszerre Mo és Yuko.
-De jó , hogy itt vagy!-mondta Yuko és átölelt.
-Én is!-szólt Mo és egy nyakláncot nyújtott át amin gyöngyök helyett unikorniskönny volt.
-Hú , ez sokáig tarthatott!-ámuldoztam.
-Soká is jöttél! -mondta Yuko.
-Á, Mia ,mint mindig:jókor!-szólalt meg a király a hátunk mögül.
-Köszönöm felség!-viszonoztam a bókot.
-Remélem tudsz segíteni!-mondta Mayla királynő és az addig csendben ülő lányra .Violette haja lila volt kék díszekkel,de ugyanúgy volt befogva,mint a enyém.Kék szárnya és ruhája volt,ami picit hosszam volt,mint az enyém.
-Violettének!Biztosan!Ha mindketten a karkötőm általjutottunk ide akkor vissza is juthatunk, ha megnyomom.-magyaráztam.
-De ugye még nem kell menned?-kérdezte Mo.
-Ne hiszem! -mondtam és a karkötőmre néztem.Közömbösnek tűnt.
-Jó,mert akkor megmutathatjuk Centopiát a barátnődnek!-örvendezett Yuko.
-Ő csak az iskolatársam.-javítottam ki.
-Oké akkor az iskolatársadnak.-mondta Yuko, de biztos voltam benne ,hogy érdekli mi is van közöttünk.
10 perc múlva már a léggömbbel repültünk.
-Az ott a szeles szirt az meg Alsóvölgye -föld!-magyarázta Mo Violettának.
-Ott pedig az a virág ami majdnem bekapta Polyteuszt.Ronda, nagyon ronda, irtózatosan ronda!-nevetett Yuko.
-Tényleg.Ismerek valakit aki majdnem így néz ki!-mondta Violetta és rám nézett.Én elfordultam.Kezdett visszatérni a rendes kerékvágásban.Sajnos!
-Az mi?-kérdezte ellenségem.
-Az ott a Virágzó. . .-a Virágzó-pollenföld teljesen kopár és száraz volt!
-Én ezt nem értem!-bele se tudta volna gondolni, hogy még egyszer ilyet látok.
-Ööö. . . izé, ugye nem ilyennek kéne lennie?-kérdezte Violetta.