7.rész-Azúra

Csakhamar meg is érkeztünk.
-Uuuhhh. . .mennyi bimbó!-mondtam.-Itt aztán keresgélhetünk!
-Onchao nem érzi meg hol van?-kérdezte Yuko.Onchao elkezdett szimatolni,de végül megrázta a fejét.-Na,ne!-ebben a pillanatban sárkány hangokat hallottunk.
-Mindenki!Az erdőbe!-kiálltotta Mo.Vad sárkányok repültek el fölöttünk.A munculusok pedig üldözték őket!Jól megnéztem a sárkányokat.Három zöld és egy. . .
-Kékség!-jelentettük ki Moval és Yukoval.
-Jaj ne!Elkapták!-kiáltott Violetta.-Tennünk kell valamit!
-Nem lehet!A munculusok többen vannak!-figyelmeztette Yuko.A "zombik" elhurcolták az új állatokat.Kimentünk arra a helyre ahol Kékséget elkapták.Egy kő volt ott.Nem is kő,hanem egy tojás!
-Biztos Kékség kicsinye!-szólt Mo.A sárkánytojás megrepedt és egy kis bébisárkány kukucskált ki belőle.Tényleg Kékség volt az apja,mivel neki is volt egy kék csík az orrán!A kicsi elkezdett sipítani.
-Szegény!Azt kérdezi hol vannak a szülei!-sajnálkozott Violette és a korábbi sárkányfélelmét elfelejtve ,karjaiba vette Kékség2-őt.
-Te érted amit mond?-kérdeztem.
-Persze!-válaszolta iskolatársam és félre hagyva a témát így szólt:-Elnevezlek Azúrának!
-Kislány?-érdeklődött Mo.
-Igen!-Violetta letette.-Gyere próbálj meg repülni!-a kicsi verdesett a szárnyaival,majd felvisítot.-Mi az,hogy nem megy?Sikerülni fog!-bíztatta.
-Ööö. . .nem szeretném megszakítani ezt a pillanatot,de gyöngyöt kéne keresni!-tette hozzá Yuko.
-Gyere!-mondta Violetta és újra felvette a bébit.
-Oké!Szóval valahol itt lesz a gyöngy!-mondtam és végig tekintetem a bimbó rengetegen.Elkezdtünk keresgélni.Végig nyitogattuk az összes bimbót amit láttunk,de gyöngyöt azt nem találtunk.
-Hé,várj!Hová mész?-törte meg a csendet Violetta.Azúra felmászott egy bimbóra.A kis virág lekókadt a sárkány súlya alatt.-Nem szabad!Tönkre teszed!Azúra!-szidta iskolatársam.-Gyere le!-elkezdte húzni a kicsit,de az nem mozdult.A bimbó szára nem bírta sokáig és elszakadt.A virág kinyílt és egy kékes-zöld golyó gurult ki belőle.
-A gyöngy!-kiálltottam.-Azúra megtalálta!-a kislány addigra már a réten játszott.Mo eltette a kincsett és leültünk a bimbók közé.
-Hát ez is megvan!-sóhajtott Yuko.
-Nem kell mennünk?-tudakolta Violetta.
-Nem.Az a részét nem értem a jóslatnak ami. . .-kezdtem,de a munculusok meglátogattak minket.
-Be az erdőbe!-kiálltottam.
-Azúra!-Violetta a rétre rohant.
-Várj!-utána kaptam,de nem sikerült elérnem.A munculusok körbevették őket.
-Vizünk van?-kérdeztem.
-Van ,de nincs tartalék!-sóhajtott Mo.
-Hé,van a közelben egy patak!Ott megtölthetjük!-ajáánkozott Yuko.Már éppen indulni akartunk amikor,eszembe jutott a jóslat.
-Az a patak kiszáradt!-mondtam.
-Láttátok?-kérdezte Yuko.
-Nem,de a jóslat szerint:"vigyázz,mert víz nincs!"!-válaszoltam.
-Akkor muszáj kockáztatni!-tette hozzá Mo.A munculusokhoz repültünk.
-Hékás!Itt vagyok!-szólt oda Yuko.A katonák utána szaladtak.Mi Moval kilőttük Violetta és Azúra őrzőit.
-Gyorsan be az erdőbe!-kiáltottam.A sűrű ágak között a munculusok nem tudtak követni,így csakhamar elfogytak.
-Ez meredek volt!-mondta Yuko.
-Jajj. . .mennünk kell!-Violetta a karkötőmre mutatott.
-Hát,akkor sziasztok!-köszöntem.
-Viszlát!-búcsúzott Yuko és Mo.