-Én még sosem voltam barlangban!-jelentette ki Violetta amikor bementünk.-Veszélyes?
-Ne félj!-nyugtatta Mo.-A jóslat szerint már nincs itt a pán, amitől a múltkor úgy megijedtem!Akarom mondani megijedtem!Elfeledkeztem arról milyen ez a barlang!
-Te kis ijedős!-kezdte Yuko.-Én még most is félek!-barátnőm a szájára tette a kezét.
-Na jó!Keressük meg a gyöngyöt aztán menjünk innen!-feleltem.

2013. június 13., csütörtök

4.rész-A mentőakció

-Uhhh. . . Mia!Nem álhatnánk meg és sétálnánk tovább?Elfáradtam!-jajgatott Violetta.
-Hááát!Nem is tudom!?Így gyorsabbak vagyunk!-mondtam.
-Kérlek!!-folytatta.Megadtam magam.Leszálltunk a földre.Violetta mellémsietett.
-Mia!
-Igen?
-Tudod múltkor amikor. . .-nagyot nyelt.
-Amikor?
-Amikor a virágra azt mondtam,hogy ismerek valakit aki pont így néz ki akkor. . .-folytatta.
-Akkor?-kérdeztem.
-Akkor nem rád céloztam, hanem az igazgatónőre!-fejezte be.
-Tényleg?-ámuldoztam.Nem tudtam, hogy örüljek-e, mert megmondta vagy gyanakodjak-e, mert lehet, hogy nem igaz.Végül is az első mellett választottam.Mosolyogtam.Jobb, ha mindig a jobbat képzeljük el társainkról.
-Igen!Hiába sminkeli magát!Ugyanolyan ronda lesz!-felelte.Jót nevettünk.Hirtelen megálltunk.A pillangó a Sárkány-barlanghoz vezetett!
-Ebbe a barlangba kell bemennünk?-kérdezte Violetta.
-Ez nem egyszerű barlang!Itt élnek a sárkányok!-mondtam.
-Ssssárkááányok?-kiálltotta Violetta és a hátam mögé bújt.
-Jobb, ha vigyázunk!-jelentettem ki.
-Nem azt mondtad, hogy sárkányok a barátaink?-érdeklődött.
-Csak Kékség!-mondtam.Hirtelen rossz érzésem támadt.Mit kereshet itt Mo?
-Gyerünk már, ti agyalágyultak!Hozzátok azokat a sárkányokat!-hallattszott egy ismerős hang a barlangból.
-Ki ez?-kérdezte Violetta.
-Gargona!Gyere!-elbújtunk egy fa mögé.Nem telt bele 2 perc Gargona kilépett kiséretével.Sárkányokat hozztak.És Mot!
-Ó, jaj!-suttogta iskolatársam.
-Kikell valahogy szabadítanunk!-a lövettyűmre néztem.Volt benne víz!Csak el kell valahogy terelni a többi munculus  figyelmét.De mivel?Értünk nem indul me az egész csapat!
-Jé!Unikornisok!-ujjongot Violetta és a hátunk mögé mutatott.És tényleg!Úgy 500 méterre tőlünk egy ménes legelészett.Velük elterelhetjük a munculusokat!
-Gyere!-intettem.Volt még időnk, amíg a katonák felnyergelték a sárkányokat.Amikor odaértünk az unikornisok,(mint mindig) megijedtek.Megnyugtattam őket és elmondtam a tervemet.Szerencsére beleegyeztek!
Gargona épp azt nézte,hogyan szerelik fel katonái a sárkányokat, amikor egy ménes futott el elöttük.
-Utánuk!-kiáltotta.Minden munculus felpattant a sárkányára.-Ti ketten őrizzétek a foglyot!-mutatott kettőre.Felszállt a sárkányára és az unikornisok után repült.
-Ez az!-mondtam és megcéloztam az egyik őrt.Azonnal összement.A másik ijedten kapkodta a fejét.
-Szia!Régen találkoztunk!-megint célba találtam.Immáron két apró munculus futkározott a földön.
-Jókor jöttetek!-kezdte Mo.-Éppen járöröztem amikor megláttam a munculusokat!Sajnos elkaptak!
-Azt láttuk!-kibontottam a csomót a kezén.-De most siessünk!Megkell mentenünk az unikornisokat!
-Kevesen vagyunk!Violetta nem is tud lőni!-monta Mo.
-Erre is gondoltam!-és megérintettem a gyűrűmet.
-Apropó!Neked is egy!-Mo egy lila gyűrűtt nyújtott át Violettának.-Ugye tudod, hogyan kell használni?-kérdezte.
-Igen.De ez az egyszer megnyomás nem tudom mire jó.-felelte.
-Erre!- és mégegyszer megnyomtam a gyűrűmet.Violetta és Mo gyűrűje felvillant.-Je-lez a másiknak!-magyaráztam.
-Na mi van?-kérdezte Yuko a hátunk mögül.-Jöttem, ahogy tudtam!Hozztam erősítést is!-mutatott a háta mögé, ahol négy tündér állt.-Ugye nem baj?
-Egyátalán nem!-mondtam.-Mentsük meg az unikornisokat!