3.rész-Megint Centopia

-Nem!-mondta Mo.-Szólnunk kellene apámnak!
-Hát akkor mire várunk?-kérdezte Yuko.-Gyerünk,gyerünk,gyerünk!
Nem telt bele 2 perc máris a palotában voltunk.Besiettünk a bálterembe.A király nem volt ott , Mayla ült a trónon, s egyik kezében a napi teendőket tartotta, olvasta.A másikkal Ziggot simogatta.Miután úrnője eltünt ebből a világból Ziggo a tündérekhez költözött , hátha ott jobb lesz neki.Jobb lett.
- Apám hol van?-kérdezte Mo.
-A dolgozószobájában.De kérlek most ne zavard!-mondta a királynő.
-Fontos ügy miatt keresnénk!-magyarázta a herceg.
Mayla letette a papírt és gyanakodva kérdezte:
-Tán eltört a léggömb irányítókarja?
-Nem.-válaszoltuk.
-Csak nem,megint unikornisok gázoltak át rajta?-folytatta.
-Nem!
-Esetleg kipukkadt?
-Neeem!Nem és nem!-fogyott el Mo türelme.-Sokkal fontosabb, a Virágzó-pollenföld teljesen kopár!-mondta , bár tény , hogy Rahnor tényleg dühbe gurult volna , ha a léggömbjének bántódása esik.
-Miért nem ezzel kezdtétek!Azonnal szólok neki!-pattant fel Mayla.És már rohant is a királyért.
-Óó azt hiszem mennem akarom mondani mennünk kell!-a karkötőm villogot!-Ti mondjatok el mindent!
-Sziasztok!-köszönt el Mo és Yuko.Megnyomtam a karkötőmet.Viletta azt se tudta mondani, hogy fapapucs, máris eltünttünk.

Megérkeztünk a szobánkba.
-Ha elkések az a te hibád lesz!-mondta Violetta.Aha, szóval csak addig vagyunk jó kislányok amíg Yuko és Mo. . Ja igen Mo, minden lányt elvarázsol!De ha egyszer olyan helyes!
-Induljunk!-mondtam.
Az évnyitó már javában folyt, ezért autómatikusan az ünnep után az igazgatóiban találtuk magunkat.
-Mia, kérlek többször. ilyen ne forduljon elő.A következő esetben elégtelent fogsz kapni!-jelentette ki az igazgatóhelyettes.
-Violetta!Mia barátai azt mondták, hogy rendszeresen piszkálod Miát.Gondolom ezért késtetek!Büntetésből mosogatni fogsz!
-De. . .-fakadt ki Violetta.
-Nincs semmi de!-mondta az igazgatóhelyettes.Már majdnem elöntött a káröröm ,amikor eszembe jutott a jóslat.
-Tanárnő!Én is benne voltam a dologban!Engedje meg, hogy segítsek Violettának!-kértem.
-Jól van Mia, becsületes lány vagy!Akkor ketten mosogattok!
És akkor megtörtént.Életében Violetta köszönetet mondot.Nekem!Ezzel egyet feljebb léptünk az igazi barátság hosszú lépcsőjén.

Még egy késés pedig csak két napja a legutóbbi , bár most Violettára kellett várnom, mert kereste a megfelelő pulcsit.
-Gyerünk, már 10-kor lámpaoltátás és, ha így haladunk nem marad csak egy óránk!-figyelmeztettem.Már 20:33 volt.
-Ne türelmedkedjél!Elvégre nem nekem fontos!-mondta.Nem válaszoltam.Ezzel a Mo üggyel sikerült elhívnom a bunkiba, hogy gondolkodjon velünk, hogy mi okozhatta a Virágzó-pollenföld újjabbi kiszáradását.Szóval 20:15-re kitűzött időpontról jócskán lekétünk.
-Csak nem sminkelted magad?-kérdezte Paula amikor beléptünk.-Kiborult az alapozó?-Ő és Vincent nem örültek az idegennek.
-Az enyém nem, maximum a tiéd!Ja, bocs neked nincs is!Meglátszik!-vágott vissza Violetta.
-Hé!Most ne veszekedjetek!Ma nem ez a téma!Emlékeztek?-próbáltam csillapítani a kedélyeket.
-Igen emlékszek!-válaszolta Violetta.-Mivel van agyam!Kár, hogy egyeseknek nincs!-és a barátaimra nézett.
-Szóval. . -kezdem.-Az úgy volt. . . -és akkor elmeséltem amit Centopiában láttunk.Persze Violetta nem bírta ki a folytonos "én is ott voltam" közbeszólásaival.
-Azt, mondtad a föld Centopiában azért szárad, mert levágják az unikornisok szarvát-jelentette ki Vincent.
-Igen!?-válaszoltam.
-Tehát akkor valaki megint ezt műveli!-fejezte be.
-De hát ki?-kérdezte Paula.
-Valaki aki vagy fiatal akar lenni vagy el. . .-ekkor minden leesett.-Gargona!
-Biztos?-kérdezte Violetta, aki persze semmit se tudott a munculusok hadvezéréről.
-Igen, Gargona tudja, ha levágja az unikornisok szarvát  a föld elpusztul.És ha a föld elpusztul nem lesznek tündérek, és akkor ő uralkodhat Centopián!-magyaráztam.
-Ő nem pukkadt ki?-kérdezte Paula.
-Nem.Kékség egy fára tette.-mondtam.
-Kékség?-kérdezte Violetta.
-Ő egy sárkány.A kék orrárol kapta a nevét.Jó barátunk!-oktattam ki.
-Ne mond, hogy ott sárkányok is vannak?-kérdezte.
-De igen vannak!-mondtam.Ekkor megvillant a karkötőm.
-Mennünk kell!-mondtam.
-Mennetek?-kérdezte Paula.-Violettának is?
-Hát, ha az előbbi alkalommal bemehetett akkor gondolom szükség van rá!-feleltem és kinyitottam a könyvet.
-Mmmhh. . . ez furcsa!-nézte Paula.Tényleg az volt.Valahogy így:
Mia:Hol tündér jár,
Violetta:Ott mágikus sziget vár,
Mia:Gyorsan meg kell menteni,
Violetta:Phuddle-nél kell keresni!
-A nevünket is kell mondani?-érdeklődött Violetta.
-Nem!Szerintem úgy kell mondani ahogy a nevek vannak!-mondta Vincent.
-Tessék?-kérdeztem.
-Szóval, elöször te mondod aztán Violetta, aztán megint te aztán megint Violetta!Érted?-magyarázta Vincent.
-Aha!Akkor vágjunk bele!-kiáltottam.Gyorsan betanítottam Violettának és már mondtuk is:
-Hol tündér jár. . . -kezdtem.
-Ott mágikus sziget vár. . .-folytatta Violetta.
-Gyorsan meg kell menteni. . .
-Phuddle-nél kell keresni!-hirtelen sárga fény vett körül minket.
-Igen!Sikerült!-ujjongtam.Átváltuztunk.Rámosolyogtam Violettára és ő visszamosolygot!Zunanni kezdtünk.Megálltam.Megint repülök!
-Mia segíts!-kiáltott Violetta miközben zuhant.Utána repültem és megfogtam a kezét.
-Megvagy!Uuuhh!-kicsit nehéz volt.-Próbálj meg csapkodni a szárnyaiddal!-mondtam.Szárnyai összecsapódtak és felemelkedett.
-Ez nem is olyan nehéz!-mondta.-Vaaa!-kicsit megbillent.Megnyomtam a gyűrűmet.
-Vigyél Mohoz!-a pillangó elindult mi meg utána repültünk.